Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)

1952-12-02 / 282. szám

2

ESZAKMAGYAR0RSZ.4G

Keaa, 1053. decwnber t.

ditoftunk — ea is hozzátartozott és

hozzátartozik a fagy- és aszálykár következményeinek leküzdéséliez — az opportunisták ellen saját sorainkban.

Ugyancsak a fagy- és aszálykár leküzdésének egyik fontos eszköze, ljogy kemény megtorló intézkedéseket alkalmaztunk és fogunk alkalmazni a felvásárlók, a harácsolok, a reakciósok, a rémhírterjesztők, a íekelevá- gók, a begyűjtést szabotálok, az üzérkedők ellen, akik az aszályt önös céljaikra, a nép érdekei ellen akarják kihasználni.

A mezőgazdasági év kedvezőtlen eredményét azért Is tudjuk ellensú- üyozni, mert nem vagyunk egyedül, mert a szabad országok, a kapitalizmus rendszeréből kivált független, demokratikus és szocialista nemzetek nagy és hatalmas táborához tartozunk:

„A háború utáni időszakban ezek az országok gazdaságilag tömörültek, megteremtették a gazdasági együttműködést és kölcsönös segélynyújtást”. (Sztálin: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban.)

Kém utolsósorban ez az újtípusú gazdasági együttműködés és kölcsönös segélynyújtás tette lehetővé a mi számunkra is, hogy bátran szembenézzünk a nehézségekkel, s a fagy és aszály ellenére biztosítsuk népünk zavartalan ellátását és népgazdaságunk szakadatlan fejlődését.

De persze hiba volna azt gondolni, hogy a kedvezőtlen időjárás s az ennek következményeként jelentkező termésbozamcsökkenés egyáltalán nem befolyásolja fejlődésünket.

Ezt azért kell kifejezőt ten aláhúzni, mert, úgylátszik, pártfuukcioná- riusaink nem kis része, különösen a városi párifunkcionárlusok közül sokan — de ez a vidékiek közit.: sem kivétel — még mindig nem adnak maguknak számot arról az igen komoly kárról, amelyet az idei rendkívül kedvezőtlen időjárás népgazdaságunknak okozott- És ha pártfutikeio- ■uöfinsaink elölt nem világos, mit jelent népgazdaságunk számára az idei fagy- és aszálykár, úgy még Uevésbbé vannak ennek tudatában az egyszerű emberek, akik azt látják, hogy a fagy és aszály ellenére az üzletek tele vaunak áruval: élelmiszerekkel és iparcikkekkel. Az emberek ezt természetesnek veszik s nem kevesen vaunak, akik személyes sértésnek -tekintik, ha ilyen aszályos esztendőben a kenyér színe valamivel barnább, mint, amit előző évben megszoktak, amikor re- Ikordtermésünk volt. Ezek az emberek morognak, ha véletlenül valamely áruból, amely nem is elsőrendű fontosságú, vagy amelyet kényelmesen lehet helyettesíteni más áruval, más termékkel, a szokottnál esetleg kissé kevesebb van.

A fagy és az aszály okozta súlyos károsodás lebecsülése az egyik oka — bár távolról sem egyedüli oka — annak is, hogy sok párttagunk és számos pártszervezetünk oppor,unista passzivitással szemlélte s helyenként még mindig így szemléli az ellenség támadását a közellátás frontján, amit pártunk vezetése ez év szeptember 3-i, a budapesti és részben a vidéki felvásárlásokkal kapcsolatban hozott határozatával a legélesebben elítélt.

Növénytermelésünk elmaradását a tervhez képest döntően a rossz időjárás okozta. De nem lehet és nem szabad mindent csak az Időjárás rovására írni. Nem az időjárás okozta, hogy az 1951—52. évi vetéstervet országosan csak 97 százalékban teljesítettükA növény termed és hozamának a tervtől való elmaradása különösen élesen jelentkezik a mezőgazdaság szocialista szektorában, ahol a terv szerint ebben az évben már az országos átlagot jelentősen meghaladó terméseredményeket kellett volna elérni. Ezt nem sikerült elérni, húr a kedvezőtlen időjárás ellenére számos élenjáró állami gazdaság és termelő- szövetkezet kiemelkedő terméseredményt ént el. Ha valaha, úgy ebben az évben ltézelfoghatóan bebizonyosodott nálunk is a nagy forradalmár természetátalakítónak, Micsurinnak az a zseniális tétele, hogy:

»Kém várhatunk könyöraáományt a természettől, feladatunk: el kell venni tőle azt, amire szükségünk van

Egész sor példát lehetne felsorolni arra, hogy számos állami gazdaságunk és termelőszövetkezeiünk a viszonylag alacsony országos átlaggal szemben igen magas termést ért el.

Mindez azt bizonyítja, hogy a rossz időjárás ellenére sokkal jobb termést takaríthattunk volna be, ha a mezőgazdaságban jobban, szervezettebben dolgoznánk, ha a földművelésügyi minisztérium jobban irányítaná termelőszövetkezeteink munkáját, ha állami gazdaságaink szervezettebbek, konszolidáltabbak volnónak

Állattenyésztésünk helyzete kétségtelenül kedvezőbb,' mint növénytermelésünké. Az állatállomány az elmúlt egy év alatt jelentősen növekedett, s különösen nasry a növekedés a juhtenyésztés és. sertgsteny.és^és terén. —

1951 júniusától 1952 júniusáig juhállományunk 32 százalékkal, sertésállományunk 19.1 százalékkal, szarvas- marhaállományunk 9.5 százalékkal növekedett. Nem lőhetünk azonban megelégedve tehénállományunk növekedésével. Itt .az emelkedés az említett időszak alatt mintegy üt százalék, de az emelkedésnek ennél nagyobbnak kellene lennie.

Mégis, egészében véve á'lla’áilomá- nyunk, a párt kezdeményezésére, kormányunk által hozott határozatok ős rendszabályok megvalósításának eredményeként jelentős mértékben megnövekedett és jól fejlődik. Különösen jelentős mértékben növekedett állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink állatállománya. 1952 szeptember 30-án az állam kezében volt az ország sertésállományának mintegy 19.(5 százaléka, juhállományának 15 százaléka, szarvasmarhaállományunk H százaléka és lóállományának 8 százaléka. Az állatállomány növekedése meggyorsult a termelőszövetkezetekben is. Így a termelőszövetkezeteknél, illetve a III. típusú termelőszövetkezeti csoportoknál 1951 szeptember 30-án

Felni

A) AZ IPAR TERÉN

Az iparban mindenekelőtt biztosítanunk kell az 1952-cs termelési év sikeres befejezését s elő kell készítenünk a sima, zökkenőmentes, szervezett átmenetet 1953-ra.

Ipari termelésünket 1953-ban 13.53 várható termeléséhez képest 1 f> százalékkal kell emelnünk. Ehhez a 1(5 százalékos emeléshez meg kell jegyeznünk a következőket:

a) Az 1953-ra., a Politikai Bizottság által Jóváhagyott 19 százalékos emelés mintegy lf—ti százalékkal kevesebb annál, amit elérhettünk volna, ha népgazdaságunk nem szenvedett volna a súlyos fagy- és aszálykár következtében,

b) Az 1953-ra elfogadott 16 százalékos emelkedés mellett is, ame'y messze túlhaladja bármely kapitalista ország ipari termelésének évi emelkedését, a felemelt ötéves tervünkben előírt atari termelésnövekedést el fogjuk érni, mert az ötéves terv első három évében már jelentő.; előnyt szereztünk n felemelt tervhez képest is és mert 1954-ben a maradékot bepótoljuk.

c) Az ipari termelés 16 százalékos emelése 1953-ban olyan feladat, am cl g állam i szerveinktől, minisztóhumaink- tól, üzemeinktől, párt- és tömegszervezeteinktől, egészv. munkásosztályunk- tói és műszcki értelmiségünktől rendkívül magasfokú szervezettséget, fegyelmezett, szorgalmas munkát, igen komoly erőfeszítést követel meg.

Amellett a nagy erőfeszítés mellett, amelyet most decemberben annak érdekében kell megvalósítanunk, hogy ezévi ipari termelési tervünket teljesítsük, sőt túlteljesítsük, illetve határidő előtt teljesítsük, biztosítani kell az 1953 év első negyedének termelése számára a zavartalan anyag- ellátást, a termeléshez szükséges félkész-gyártmányok megfelelő készletét. El kell érni, hogy 1953 első negyedében a termelés 1952 utolsó negyedéhez képest folyamatosan tovább emelkedjék, s hogy januárban se legyen visszaesés — az Idényjellegű iparágaktól eltekintve — decemberhez képest sem.

Az 1953. évre való helyes átmenet biztosítására, annál inkább fel kell hívnunk gazdasági vezetőink figyelmét, mert máris találkozunk olyan tünetekkel, hogy csak az éves terv teljesítését tartják fontosnak — amely persze rendkívül fontos —, azzal azonban nem törődnek, hogy mi lesz januárban s az azt követő hónapokban.

Szénbányászatunk vezetői és bányászaink igyekeznek behozni r.z utóbbi hónapokban a felemelt tervhez képest mutatkozó elmaradást, s ez helyes és dicséretes dolog! Az azonban már nem helyes, hogy emiatt elhanyagolják a feltárást, a munkahelyek előkészítését, az elővájást!

S ami a .szénbányászatra áll, az vonatkozik, ha más viszonylatban is, vaskohászatunkra, aho] a karbantartást szinte rendszeresen elhanyagolják! És vonatkozik ipari termelésünk minden területére, nem utolsósorban a külkereskedelmünk számára termelő üzemekre, amelyek különösen gyengén készültek fel az ezévi indulásra. És vonatkozik természetesen a köny- nyűiparra is. amelyben az év elején a félkész-termékekkel való ellátottság terén az előrelátás hiányossága folytán nehézségek voltak.

Iparunk vezetőinek, üzemeink Igazgatóinak, pártszervezeteinknek, szak- szervezeteinknek és DISZ-szer vezetőinknek, pártkádereinknek és párttagjainknak tudatában kell lenniük annak, hogy részben az ipar jobb, szervezettebb, gazdaságosabb, eredményesebb munkájával kell bepótolnunk azt. amivel a fagy és az aszály miatt 1952-ben „ mezőgazdaság adósa maradt a népgazdaságnak

Egész további fejlődésünk szempontjából változatlanul n döntő, alapvető kérdés: az alapanyagipar gyorsított

egy számosállatra 7.8 kát. hold szántóterület jutóit, 1552 szeptember oO-án pedig 6-1 hold szántóterület. Ez azt bizonyítja, bogy a termelőszövetkezetekben és a 1H- típusú termelőszövetkezeti csoportokban az állatállomány gyorsabban növekedett, mint a terület, vágyig megnőtt az állatállomány sűrűsége. De a termelőszövetkezetekben az állatállomány fejlesztésében még csak a kezdetnél tartunk.

Állattenyésztésünk fejlődésének, a

tehénállomány lassú fejlődése mellett, fő hiányossága — s ez a döntő Kérdés— az állattenyésztés hozamának elégtelensége.

Az állatállomány növekedésével általában nem tart lépést a hozam emelkedése. Különösen nem kielégítő ezen a téren a helyzet a termelőszövetkezeteknél, de az állami gazdaságoknál sem sokkal jobb.

Az állatállomány eddigi fej’ődését is veszélyezteti az idei kedvezőtlen termés, s ezért igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk az állatállomány fenntartása, lítteleltctésc és mennyiségi továbbfejlesztése érdekében.

!afok

— az eddiginél is gyorsabb — fejlesztése, tehát ugyanaz a kérdés, melyet pártunk második kongresszusa előtérbe állított■ Ezért az iparban továbbra is erőfeszítéseink javát az alapanyagiparra kell összpontosítanunk, annál is inkább, mert alapanyagiparunkat 1953-ban az ipar átlagos fejlődésénél jóval nagyobb mértékben kell fejlesztenünk. Vonatkozik ez mindenekelőtt szénbányászatunkra, vaskohászatunkra, és villa- mosenergiai porunkra, de olajbányászatunkra, alumíniumiparunkra és nehézvegyiparunkra is.

Szénbányászatunk termelését egyetlen év alatt több mint 4.6 millió tonnával keli emelnünk. Ez az emelkedés a háború előtti Magyarország egész széntermelésének fele.

1953-ban fel kell számolni az ez évben tapasztalt rendszertelenséget, az ideges kapkodást, a hajrázást, amely cv, évben a szénbányászat R mindenekelőtt a minisztérium szénbányászati főosztályának munkájára sokszor rányomta bélyegét. A bánya- és energiaügyi • minisztériumtól, a bányamunkásoktól, s a műszakiaktól, valamint bányászpártszervezeteinktől, a bányaterületek városi és megyei pártbizottságaitól, a szakszervezettől, a Díszből azt kérjük, hogy biztosítsák az 1953. évi erősen emelkedő terv teljesítését ' magasabb szervezettség, átgondoltabb vezetés, fegyelmezettebb munka révén.

De nemcsak mennyiségi teljesítést várunk a. minisztériumtól és bányászainktól- Meg kell javítani a minőséget is. A szén gyenge minősége komolyan zavarja vii lamosonergi a-termelésünket, amelyben egyébként is komoly rendellenességek vannak. A szénbányászat vezetőinek s bányászainknak a szénbányászat termelési tervét nemcsak mennyiségileg tonnában, hanem kalóriában is teljesíteni kell! Tehetetlen tovább tűrnünk az elmaradást a számunkra legfontosabb és legértékesebb szénfajtákná!: a feketeszénnél és a minőségi barnaszénnél.

Széntermelésünkkel együtt ft vaskohászat az az alapanyag-iparágunk, melynek fejlesztésére 1953-ban és a következő években a legnagyobb erőt lc~M összpontosítanunk. Néhány szám segítségével érzékeltethetjük leginkább, hogy ezen a téren mekkora erőfeszítésről van szó. Míg, mint említettem, egész iparunk termelését

1953-ban, nz 1952. évi tényleges termeléshez képest, 16 százalékkal kell emelnünk, addig a nyersvastermelést 443 százalékkal, az acéltermelést

18.5 százalékkal, s ezen belül az elektroncél, vagyis a minőségi aeé’- fajiák termelését 28 százalékkal

Vas- és acéltermelésünk e nagymértékű emelkedésének megvan a reális alapja, mert a jövő évben részijén már működő kohászat! üzemmé válik ötéves tervünk büszkesége, a Sztálin Vasmű és mert a Diósgyőri Kohászati Üzem újjáalakításában is olyan mértékben jutunk előbbre hogy ez erősen fogja éreztetni hatását a termelésben.

A szénbányászattal és a vaskohászattal, mondhatni egy sorba kell állítanunk villamosenergiaiparunk fejlesztését. Megköveteli ezt egész népgazdaságunk fejlesztése, de szükséges azért is, hogy a jelenleginél nagyobb tartalékkal rendelkezzünk és nagyobb biztonságot érjünk el viilamosener- gia-ellátásunkban. Ugyanekkor jelentős lépést kell tennünk nyersolajiparunk fejlesztésében Is és kereken 50 százalékkal ke’l növelnünk alumíniumiparunk termelését, aminek ugyancsak teljes mértékben reális alapja vanEzekre, g számunkra döntő területekre. s minden előtt a szénbányászatra, g vaskohászatra-, a villamos- energiaiparra kell összpontosítanunk az eddiginél sokkal nagyobb mértékben a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket3 ipari felszerelést; építőé

anyagot, szállítási eszközöket, munkaerőt, műszaki, gazdasági és nem utolsósorban párt- és tömegszervezeti kádereket.

Mindenekelőtt gyorsan üzembe kell helyeznünk — terveinknek megfelelően — a Sztálin Vasművet. Meg kell gyorsítanunk a Diósgyőri Kohászati Üzem teljes rekonstrukcióját. A Sztálin Vasmű, építésével és üzembehelyezésével párhuzamosan kell fejlesztenünk az ezt kiszolgáló új kőszénbányáinkat, s új bányavárosunkat, Komlót. De kell fejeznünk az inotai kooperáció építkezéseit, gyorsabb ütemben kell építenünk és üzcmbehvlyee- niink új, nagy villamoserőműveinket- (Inota, Kazincbarcika stb-)

Az alapanyagipar különféle ágaihoz kell számítanunk az építőanyag- ipart is.4 különösen a eementtermelést, ahol, mint már említettem, jelentősen ©'maradunk a szükségletekhez képest; s ahol ezért 1953-ban és a következő években igen nagy erőfeszítéssel be kell hoznunk eddigi elmaradásunkat. Ehhez természetesen nemcsak az szükséges, hogy jobban használjuk ki meglévő üzemeinket, hanem az is, hogy meggyorsítsuk épülő üzemeink, cementgyáraink befejezését s mindenekelőtt a Hejőcsabai Cementgyárét!

Ar, alapanyagipar előtérbe állítása, minden eszközzel való fejlesztése mellett rendbe kell szednünk néhány olyan országos jelentőségű vas- és gépipari nagyüzemünket, mint például a Ganz Ya-gougyá-r, a iíÁVAG, a Beloiannisz, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, a Győri Vagongyár s még néhány más üzemünk.

Egész iparunk korszerűsítése, az iparban, de különösen a gépgyártásban, a kohászatban, a vegyiparban a gyártmányok és termékek minőségének megjavítása s a selejt csökkentése parancsoióan megköveteli, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsunk a hazai műszer- és készülékgyártás, valamint a híradástechnika fejlesztésére

A szénbányászat, r. a bányászat egyéb ágainak fejlesztése, a szénbányászat tervszerű, egyenletes, ütemes ■termelésének megvalósítása, továbbá a vaskohászat gyorsütemű fejlesztése, s emellett a sjúnesfemipar, a vegyipar és viilaraosenórgia termelésnek az átlagosnál nagyobb arányú fejlesztése, s az egyéb felsorolt feladatok megkövetelik a vezetés megjavítását.

A vezetés az ipar, a közlekedés, de az egész népgazdaság vezetése megjavításának egyik alapvető feltétele népgazdasági tervezésünk további tökéletesítése.

Az ipar állami vezetésének megjavítására; pártunk javaslatának megfelelően, a minisztertanács elhatározta külön kohászati és külön vegyipari minisztérium létesítését, hogy ezáltal az álfám az eddiginél sokkal konkrétabban és közvetlenebbül irányítsa az alapanyag-ipar legfontosabb ágainak termelését, fejlesztését, beruházásait

De meg kell javítani az üzemek vezetését is. Ipari termelésünk megjavításának egyik döntő kérdése az tizemen belül és az üzemek közötti együttműködés, a kooperáció helyes megszervezése. Ez iparunk egész munkájának egyik leggyengébb pontja.

A kooperáció jelenleg túlzottan széles. Ezen változtatni kell, különösen a gépiparban. A (legfontosabb gyártmányokra kötelező kooperációs tervet kell készíteni (ami eddig is elő volt írva, de amit eddig minisztériumaink elmulasztottak), s végrehajtását ellenőrizni kell

Érvényt kell szerezni az egész Iparban és nem utolsósorban az építő" iparban a párt határozatának, az önköltség és az építőipari költségek csökkentésére vonatkozóan.

Maradéktalanul meg kell valósítanunk a termelékenység növelésének 1953-ra előírt feladatát az ipar valamennyi ágában és minden egyes üzemben.

Továbbra Is következetes, szívós harcot keli folytatnunk az ütemes, egyenletes termelés megvalósításáért egész iparunkban, mert az ezen a téren elért eredmények még egyáltalán nem kielégítőek.

Következetesen meg keli valósítani „ minisztertanács határozatát a túlóráztatás korlátozásáról és n dolgozók pihenőnapjának biztosításáról _

Gazdasági felső, közép és alsó vezetőkádereinknek meg kell érteniük-, hogy a rohammunka felszámolása s a munkavédelmi és balesetellenes intézkedések megtartása nem egyszerűen „szociálpolitika’1, hanem a termelés érdeke is. Ugyanekkor: a munka védelmi és balesetelleni előírások megtartása és megtartatása — törvényes kötelezettség, melynek teljesítéséért a gazdaság! vezető a törvény előtt ffi‘ lel. Súlyosabb esetekben nemcsak állami vonalon, de amennyiben párttagok. pártvonaion is felelősségre kell vonni a kötelezettségeiket e téren elmulasztó gazdasági vezetőket.

Jóllehet Jparunlk fejlődésével egészében nem lehetünk elégedetlenek, mert üteme megfelel tervünk előírásainak, mégis fel kell vetnünk a kérdést. mi az oka annak, hogy azoknak a feladatoknak a megvalósítása. —

mint a termelés egyenletesen emelkedő. ütemes jellege, a kooperáció stb. —, melyeket pártunk vezetése a januári aktivaértekealeten vetett fel, viszonylag lassan halad előre?

Ennek egyik igen fontos oka gazdasági és pártkádereink elégtelen műszaki és gazdasági képzettségei Ezért siettetnünk kell kádereink műszakigazdasági képzését, elő keld, segítenünk kádereink gyorsabb fejlődését!

Iparunkban, közlekedésünkben, népgazdaságnak egész területén az elmúlt évek folyamán mély gyökereket vert a szocialista munkaverseny, mint a munka termelékenysége emelésének; a szocializmus építésének alapvető módszere. Pártunk nagy erőfeszítéseket tett és tesz a szociálissá numka- verseny jobb, eredményesebb megszervezésére, a numkaverseuy kiszélesítésére, a Sztahánov-mozgalom kifejlesztésére. Pártunk vezető szervei számos határozatban foglalkoztak ezzel a nagyfontosságú kérdéssel s Emi in—1 Sztálin tanítása, a Szovjetunió gazdag tapasztalata és saját tapasztalataink alapján meghatározták a feladatokat, amelyek ezen a téren pártunk, szakszervezeteink, munkásosztályunk, dolgozóink előtt állanak.

Ki tagadhatná, hogy a munkaverseny terén értünk ©t eredményeket? De az is bizonyos, hogy az eredmények mellett elég gyakori jelenség nálunk a munkaverseny elbiirokrali- zálása, melyről Központi Vezetőségünk ez év júniusában megtartott teljes ülésen is szó volt. Ezek a jelenségek a júniusi plénum óta eltelt idő alatt, sajnos, nem szűntek meg, hanem helyeukint tovább burjánzónak.

Emellett 8 munkaverseny itl-ott azért is akadozik, mert kimondottuk ugyan, hogy a munkaverseny gazdája legyen a szakszervezet, de a szakszervezet a munkaverseny gazdájának szerepét még csak kis mértékben, hiányosan tölti be, pártszervezeteink egy része pedig úgy gondolja: ha a munkaverseny gazdája a szakszervezet, akkor a pártszervezet nem félét a munkaversenyért; nem kell irányt"1 tania a munkaversenyt. Ez természetesen, teljesen helytelen!

Pártszervezeteink, szakszervezeteink, DÍSZ-szervezeteink egyik legfontosabb feladata, hogy megszabadítsák a munkaversenyt a bürokratikus kinövésektől, a felajánlásoknak felülről, a dolgozók tudtán kívül való deklarálásától, hogy a munkaversenyt mind szélesebb és hatalmasabb tömegmozgalommá bontakoztassák Ki országunkban, s nem utolsósorban iparunkban, hogy felkarolják, támogassák, segítsenek valóraváHanl aj újítók, az élenjárók, a fejlettebb, korszerűbb termelési eljárásokat, kezdeményezők javaslatait, s ezzel segítsenek egész termelésünket maga so Hí színvonalra emelni. Tegyék eleven valósággá, Igazi széles tömegversennyö a Gazda-, a Uőder-, a Deák-; Eoy-mozgalmat! Elevenítsék fel » gépek jobb kihasználására irányú.(!■ 550 órás mozgalmat, amely jelentő* kezdeti eredményeket hozott, de arm- • mozgalomról utóbb mintha kissé megfeledkeztünk volna. Emeljék az <•>-'.* radóka-t az élenjárók szintjére!

B) A MEZÖGAZDASAG ÉS A BEGYŰJTÉS TERÉN

Mint már leszögeztük, a mezőgazdasági termelésben a fő feladat: a hozam növelése.

A növénytermelésben a hozam emelésének a kulcsa: az alapvető agrotechnikai rendszabályok következetes megvalósítása, valamint a talajerő fokozása.

Az ezévi tapasztalatok azt mutatják, hogy ott, ahol betartották és betartják az alapvető agrotechnikai előírásokat, az eredmény nem marad el. Az agrotechnika terén bizonyos előrehaladást tettünk a felszabadulás óta. Ugyanekkor mezőgazdaságunk sokezer traktort és egyéb mezőgazdasági nagygépet kapott. Mezőgazdaságunk műtrágyaellátása a háború előttinek 4.4-szeresére emelkedett. Mindez az erőfeszítés azonban, amelyet a fel* szabadulás óta tettünk, nem mutatkozik meg kellőképpen a növénytermelés hozamának növekedésében. Ennek persze részint az az oka, hogy a háború alatt a nagytőkések és nagybirtokosok, a német fasiszta imperializmus érdekében, az uralkodó Horthy-rendszer a termőtalajt kiszipolyozta és a háborút követő gazdasási romlás éveiben nem volt mód a talaj termőképességének gyors helyreállítására. De nem ez az alapvető ok. Vegyük például a mélyszántást, 1951 őszén mintegy 3 millió 800 ezer kát holdon végeztünk mélyszántást, s ez körülbelül kétszerese annak a területnek, amelyen a második világháborút megelőző években Magyarországon őszi mélyszántást végeztek. A mé’y- szániás kétségtelenül hozzájárult terméseredményeink növeléséhez, de nem adta meg eddig a szükséges eredményt. azért, mert ez a mélyszántás nem elég mély és mert nem elég korai. Az őszi mélyszántást nálunk a szükséges 20—25 cm helyett gyakran csak 15—18 cm** en. végzik, emellett nem használják » teljes mértékben az egyre -ndelkezésre álló és a