Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)

1952-12-02 / 282. szám

& magyar népgazdaság helyzete 1952-lieii és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban

fieri) írnü elvtcirs beszámolója a Iíítsponti Vezetőség ütésén

Az MDF X^özponti Vezetőségének ülése

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 november 29-én ülést tartott, melyen Gerő Ernő elvtárs beszámolt a magyar népgazdaság helyzetéről 1952-ben és feladatainkról a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban. A Központi Vezetőség a beszámolót beható vita után egyhangúlag elfogadta. I

Egy övvel ezelőtt, 1951 november 30-án, Központi Vezetőségünk ülésén Rákosi elv- társ egész népgazdaságunk és népi demokráciánk fejlődésére nagyfomosságú javaslatokat tett, melyeket a Központi Vezetőség egyhangúlag jóváhagyott. A Központi Vezetőség történelmi jelentőségű határozata nyomán jött létre a párt és a minisztertanács 1951 december 2'i határozata, melynek értelriiében országunkban teljesen megszűnt a jegyrendszer, megszűntek a forgalmi korlátozások a mezőgazdasági termékekre vonatkozóim, lehetővé vált, hogy a parasztság, a termelőszövetkezetek, amennyiben teljesítettek kötelezettségeiket az állammal szem- i én, termékfeleslegeiket teljesen szabadon értékesíthessék. Ugyanakkor, mint ismeretes, felemeltük a béreket és a fizetéseket s rendeztük számos élelmiszer és iparcikk árát.

Most, egy esztendővel az emlékezetes párt- és minisztertanácsi határozat után, felállíthatjuk ennek a fontos rendszabálynak a mérlegét. Mit hozott ez a nagyjelentőségű határozat? Az eredményeket ’nagyjában a következőképpen foglalhatjuk össee:

1. A párt és a minisztertanács december 2'i határozata hatalmas mozgatóerőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres lefejezésében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában. A december 2-i határozatnék döntő szerepe volt abban, hogy 1951 decemberében addig soha nem ismert mértékben emelkedett gyáriparunkban a munka termelékenysége. 1951 decembe- ■vben egész gyátipaumkban a term-lé- kenység hét százalékkal múlta felül a novemberi termelékenységet, míg egy évvé! azelőtt, 1950 decemberében a termelékenység 5.2 százalékkal a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951 december 2-i rendszabály nemcsak a termelékenység. hanem a termelés nagyarányú növekedésében is éreztette hatását s nemcsak decemberben, hanem az azt követő hónapokban is.

2. A rendszabály növelte a paraszti és ■».vetkezeti árufelhozatalt, növelte a parasztság termelési kedvét s mindez nem kis szerepet játszott abban, hogy az idei

vzily ellenére — melynek kihatásairól később még részletesen lesz szó — sikerült és sikerül biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását s hogy a rendkívül rossz termés dacára a mezőgazdasági fogyasztási cikkek piaci ára a mait ev hasonló időszakához képest sok árunál ^szalonna, zsiradék, húsféleségek, baromfi s-tb.) jelentékeny mértékben esett s csak viszonylag kevés árunál (főként főzelékféléknél) emelkedett.

3. A rendszabály emelte a dolgozók s mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők életszínvonalát és általános bőséget hozott Jetre az iparcikk-ellátásban, a többi kö* zott olyan iparcikkeknél is, amelyekben megelőzően viszonylagos hiány nuitatko- zott. A dolgozók életszínvonalának emel" kedését érzékelteti — a többi között — nz egy főre jutó fogyasztó« növekedése n legfontosabb élelmiszerekből. Igv 1952 január—október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónaojában a városokban az egy főre eső liszt fogyasztás 31.8 százalékkal, a kenyérfogya«ztás 7.9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24.5 százalékkal, a húsfogyasztás 4.6 százalékkal, a zsírfogyasztás 46 százalékkal, a tojásfogyasztás 21.6 száza* lékkai, a vajfogyasztás 49 3 százalékkal emelkedett. De e-Hkedés r"k zik az élelmiszerfogyasztásban a falun is.

Az élei ni iszerfogy asz tá« növekedésében, persze szerepet játszott bizonyos mértékű tartalékolás is. Továbbá szerepet látszott az. hogv a lakosság vásárlása az iparcikkek felöl jelentős mértékben a magas- értékü élelmiszerek felé tolódott el. Ezért, bár 27, éIelmiszeri’ogy-'CTtás nev^kedé*.» az életszínvonal emelkedését mutatja, ez.t az emelkedést nem lehet csak pozitív oldalról értékelni.

4. A december 2-i határozat hozzájárult a toké? elemek gyorsabb kiszorításához a termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951 -ben a tőké? «zektor részesedés*' a nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 1952-ben a tőkés szektor részesedése 2—2.5 százalékra zsugorodik össze.

Az emlékezetes 1051 december 2-i pártós minisztertanácsi hátát ozat jelentős

m/rtékbcn erősítette tehát népgazdosá’

?unh szocialista alapjait. Hozzájárult a munká.s-paraszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosztály vezető szerepét, öregbítette tekintélyét.

A párt és a minisztertanács 1951 de* cember 2-i határozata megvalósításának egyesztendös mérlege kézzelfoghatóan igazolja a mi viszonyaink közepette is annak a zseniális lenini—sztálini tételnek

| a helyességét, amelyet Sztálin elvtárs „A 1 szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című müvében formulá- zott meg, hogy tudniillik:

,,A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági, összefogása érdekében, pedig bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adás-vétel útján történő cserét), mint a várossal való gazdasági kapcsolatoknak a paraszt, számára egyedül elfogadható formáját és teljes erővel ki kell fejleszteni a szovjet kereskedelmei, áz állami és szövetkezeti kolhozkereskedelmet, kiszorítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát “

Az eredmények arról tanúskodnak , hogy a párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatát egészében helyesen hajtottuk végre. Itrott azonban előfordultuk következetlenségek, részben maguknál az intózkud ^eknól vész1«~n *^dig ezek gyarkorlati végrehajtásánál, ilyen következetlenség volt például az. hogv a napraforgónál és a rizsnél az egész terA minisztériumi ipar 1952 első tíz hónapjában befejezett termékekben 25.2 százalékkal a t dies te; tudV'ú 21

százalékkal termelt többet, mint 1951 első tíz hónapjában. Az iparon belül a befejezett termelés térén a nehézipar 32.5 szá- Zalákkal, a teljes termelés terén pedig

29.9 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül kiszámíthatjuk, hogy iparunk termelése ez évben — az élelmiszeripar Idény szerűség ét. az élelmiszeripar nyersanyagainak csekélyebb voltát is számítva — kereken 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1951- ben volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez évben a súlyos aszálykár miatt módosítottuk a könnvüipat* és az élelmiszeripar tervét, megállapít hátink, hogy ipu- runk egészében a várakozásnak megfelel, termelési tervét teljesíti és igen gyors ütemben fejlődik. De természetesen, hátra van még az utolsó hónap, amelyben erőnk teljes megfeszítésével kell küzde- nünk az 1952. évi ipari termelési terv teljesítéséért, túlteljesítéséért.

A nehézipar gyors fn?b>dé«e azt mutatja, hogy iparunk fejlődése megfelel annak a lenini—sztálini törvénynek, amely megköveteli, hogy a termelőeszközök fejlődésének üteme állandóan túlszárnyalja a fogyasztási cikkek termelésének ütemét.

Jelentős fejlődést mutat az összes iparának termelése (az iparágak termelési adatai a melléktermékeket és a kiegé* szító in ári termelést is magukban foglalják). T*ry a szénbányászat 1952 első tíz hónapjában 25.3 százalékkal, az ásványolajipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat

20.8 százalékkal, a villamosenergia'ipar

19.7 százalékkal, a géngyártás 37.9 «zúzalékkal, a vegyipar 31.4 százalékkal. a textilipar 10.9 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakáhan. 1952 első tíz hónapjában 23 százalékkal több szenet 60 százalékkal több b'Piivtot, 17 ó «zá^alékkal több nvP'r' '‘0"iat 0 1 «7,'- zalékkal több nversvasat, 15.4 százalékkal több martináról*. 12.6 százalékkal több elektroacélt, 19.5 százalékkal több heti’ gereltacélt. 15.3 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 százalékkal több prato-cséplőgépet. 19.6 százalékkal több villamos- energiát. 33 4 százalékkal több téglát, 10 9 százalékkal több cementet. 6.3 szá* zalékkal több pamutszöveret. 17.3 százalékkal több bőrcipőt. 25.9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsírt és 7sírszalonnát. 84 «zúzalékkal több vaint, 187 százalékkal több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami ipa* runk, mint 1951 azonos időszakában.

Fw*k n számok •■lau'-k V f«llendül2*ét mutat’ák. Egyúttal »ionban felhívják a figyelmet iparunk fejlődésének cgves gyengeségeire is, például arra, hogy bár vaskohászatunk igen jelentős mértékben fejlődik, fejlődésének üteme elmarad egész iparunk fejlődésének üteme mögött. Továbbá felhívják a figvelmot néldául arra. hogy cement termelésünk üteme nyilvánvalóan elmarad nemcsak iparunk fejlődésének üteme, hanem épít* kezeseink szükségletei mögött is.

Egészében kedvezően fejlődő ipari termelésünkben azonban igen jelentős fogyatékosságok és hiányosságok is vannak, amelyek közül itt csak a legfomosah' bakra akarjuk ráirányítani a figyelmet.

Pártunk 17. kongresszusa közel két évvel ezelőtt rendkívül erővel vetette fel az alapanvag-ipar s mindenekelőtt a széntermelés és a vaskohászat, valamint a vüm lamosenergia-ipar gyorsabb fejlesztésének

més kötelező beadását rendeltük el, vagyis nem hagytuk meg a felesleget a parasztságnál és ezzel fékeztük a parasztság termelési kedvót ezeken a területeken. Aligha lehet v ht rn-ick tek nfeni hogy a t i- í vezett vetésterülethez képest a napraforgónál a legnagyobb a hiány az összes termények közül s, a hozam is. ?.z egvéb növényekhez képest, nagyobb mértékben csökkent itt. íi az leb t vele-tien,

hogy a rizs aratása ebben az évben rendkívül vontatott volt ? az átlagosnál sok- kai nagyobb -ízemveszteséggel valósult meg.

A feladat most az, hogy biztosítsuk az 1951 december 2-i párt- és miniszter- tanácsi határozat eddig elért rendkívül jelentős eredményeit: hogy kiküszöböljük a határozat megvet’ásítása kapcsán elkövetett egyes hibákat és felmerült hiányos ságolent: hogy átgondolt, tervszerű intézkedésekkel nemcsak megtartsuk, de kibővítsék, továbbfejlesszük az elért eredményeket.

követelményét, az alapanyag-ipar elmaradásának felszámolását, mint az , ország gyors iparosításának s népgazdaságunk gyors felemelkedésének alapvető feltételét. Kétségtelen, hogy pártunk TI. kongresszusa óta az alapanyag-ipar fejlesztésének meggyorsítása terén tettünk lépéseket előre. /

Például szénbányászatunk igen gyorsan fejlődik, mert 23 százalékos termelés- emelkedés egy esztendő alatt igen gyors fejlődést jelent. Szénbányászatunk ez év első kilenc hónapjában termelési tervét egészében teljesítette, októberben azonban már 112.000 tonna szénnel adósa maradt a népgazdaságnak s novemberben ez az adósság jelentős mértékben tovább növekedett.

A bányászatban rossz zl gépkibasználás. Ennek fő oka. hogy még nem számoltuk fel bányászatunkban a gépesítéselienes

irányzatot. A gépek rcssz. kiiuisználásánuk egyik fontos oka azonban a nagyfokú alkatrészhiány is.

A túlórák szama az egész népgazdaság területén a szénbányászatban a legmagasabb. Jóllehet a hévégi rohammunka még egész iparunkban megvan, ez a legáltalánosabban a szénbányászatban terjedt el.

A szénbányászat mellett másik döntő alap-iparágunk a vaskohászat. Mint említettük, vaskohászatunk termelése ebben az évben jelentős mértékben fejlődött. Vaskohászatunk azonban az alapvető termékekben tervét nem teljesíti 100 százalékra, így 1952 első tíz hónapjában a nversvastermedésben a tervet 94.9 százalékra, a martinacéltermelésben 97.5 százalékra. az elektroacéltermelésben 93.3 százalékra, a hengerelt-acéltermelésben

97.8 százalékra teljesítettük csupán.

Jelentősen emelkedett a vaskohászatban a munka termelékenysége 1952 folyamán. Az egy munkásra eső teljes termelés értékének emelkedése 1952 első tíz hónapiában az előző év ugyanezen időszakához képest 136 százalék. Ez nem rossz eredmény, de még mindig igen nagy tartalékok vannak kohászati üzemeinkben. Például Diósgyőrben a Martin- kemencék kihasználásánál van ugyan javulás ez évben az előző évhez képest, de még mindig a kemencék kapacitásának 20 százaléka esik ki a termelésből s ezt mindenekelőtt szervezési hiányosságok okozzák. Javult valamit a hengerművek kihasználása ez évben az előző évhez képest, de itt is igen nagyok még a lehetőségek. A hengerművek kapacitásának rossz kihasználásához nagy mértékben hozzájárul a karbantartás t érvszerűt len- ségc

Erősen kifogásolható a kohászatban a termékek minősége. Egyes üzemekben, elsősorban a Borsodnádasdi Lemezgyárban és a Lőrinci Hengerműben a hengereltacél selejt jenek mértéke egyenesen tűrhetetlen. Nem kielégítő még a vaskohászatban a program szerűség alakulása, bár ezen a téren van javulás.

Különösen magas a kohászati üzemekben a munkásvándorlás, ugyanakkor, amikor az egész iparunk átlagában bizonyos eredményt a munkásvándorlás csökkentése terén elértünk. A magas munkás- vándorláshoz a kohászati üzemek igazgatóinak liberalizmusa is hozzájárul.

Mindez arra vall, hogy kohászati üzemeink vezetésében még igen komoly hiányosságok mutatkoznak, amelyeket 1953 folyamán alapjában ki kell küszöbölnünk.

Az utóbbi években és 1952 első tíz hónapjában is komoly fejlődést mutat éoítn- iparunk. Építőiparunk eeé-zében teljesíti tervét, de túlságosan drágán építünk. Az építkezések költsége az elmúlt egy év

alatt nem csökkent, hanem emelkedett.

Az ipar fejlődésének egészében kedvező képe azt sem fedheti el, hogy a termelékenység, az önköltség, a béralap, a létszám terén távolról sincsen nálunk minden rendben. Ami a termelékenységet illeti, igen jelentős nálunk a fejlődés, de. a tervhez képest van némi lemaradás is. A termelékenység az áliami iparban, 1952 első tíz hónapjában a megelőző év hasonló időszakához képest egészében mintegy 12.4 százalékkal emelkedett. Az önköltség azonban az Összehasonlítható termékek önköltségén mérve, az előirány zott 6-5 százalék helyett, előreláthatóan csak öt százalékkal fog csökkenni éhben az esztendőben, azaz az önköltségcsökkentés megvalósításánál igen jelentős az elmaradás. A minisztériumi ipar ez év első három negyedévében 345.9 millió forinttal lépte túl béralapjai. Igaz. hogy ugyanekkor a minisztériumi iparban 354.5 millió forint beralápmegtakarítás is mutatkozott. Ezek ez adatok is mutatják, hogy a javulás ellenéle mennyire laza nálunk m g mindig a béralaptervezés.

Ipari termelésünk nagy hiányossága az is, hogy a selejt általában nem csökken, sőt egyes terű eteken inkább emelkedik. A minisztertanácsnak a selejt elszámolásra vonatkozó határozatát, amelynek érteimében a se1ejt egy részét a munkabérből. maximálisan a havi munkabér i5 százalékáig terjedően, le kell vonni, az igazgatók általában nem hajtják yégre s ez a selejt növekedését elősegíti./Az igazgatók azúrt nem hajtják végre ezt a határozatot, mert „jó emberek“ akarnak lenni; senkit nem akarnak megsérteni s nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk alatt vágják a fát és ártanak a munkás* osztály, a dolgozó nép érdekeinek.

Az ipar területén mutatkozó hiányosságok egyik fontos oka az az elég gyakori jelenség — s persze ez nemcsak az iparban, hanem az egész népgazdaságban így van —, hogy a minisztériumok vezetői, trösztök, vállalatok igazgatói gondatlanságból, nemtörődömségből, liberalizmusból s nem egyszer önelégültségből elmulasztják fontos párt- és kormányhatározatok végrehajtását.

Az üzemekben nem ritka eset, hogy a felülről kapo-tt határozatokat, utasításokat opportunista módra kezelik. Jellemző erre az, ahogy a Diósgyőri Kohászati Üzemek elektroacélművében a tervfelbontást csinálták. Itt a tervet úgy bontották fel, hogy kemencénkint és naponkint táblázatban egymás mellett két oszlopban „diktált terv“ és „reális terv“ elnevezés alatt szerepeltettek a napi feladatokat. Ezzel nyilván azt akarták kifejezésre

jutatni, hogy a minisztérium által előírt „diktá:t“ terv nem reális s ezért nz elektroacélmü a maga számára „reália“ tervet állapított meg.

Külön keil szólni röviden iparunknak arról a részéről, amely külkereskedelmünk. exportunk számára dolgozik. Ez * kérdés nem új, ezt a kérdést már többször felvetettük, de meg kell mondani, ’?ogy a megnövekedett feladatokhoz képest az eddig elért eredményekkel megelégedve nem lehetünk. Külkereskedelmünk ez évbén jelentős nehézségekkel küzd nagyrészt azért, mert — mint később erre még t-v térek — igen nagy mértékben csökkentettük a mezőgazdasági termékek expott- iát. De külkereskedelmi nehézségemé távolról sem egyedül innen származnak- Az alapvető ok az, hogy exportra dolgozó üzemeink jelentős része rosszul 'teljesíti kötelezettségeit. Az export terén mutat* kozó lemaradás oroszlánrésze a kohó- és gépipari miniszterin ura esik. A lemaradásért felelősek azek az üzemek is, ame* Ivek kooperációs szállításaikat rendszer* teienül, rosszul teljesítik.

A külkereskedelem számára dolgozó iparágak és üzemek lemaradásának azonban az is oka. hogy 3 külkereskedelem számára való termelés nagyobb gondos* ságot. pontosabb, precízebb, magasabb minőségű munkát követel; sok esetben megköveteli eddigi termelési és műszaki színvonalunk emelését. Ezért üzemeink igazgatói ezt a munkát nem szívesen vállalják, opportunista módon igyekeznek maguktól elhárítani, 3 nyakukról lerázni, pedig népgazdaságunk fejlődésének és iparunk műszaki színvonalának emelése szempontjából ez a munka különösen fontos.

De külkereskedelmünk számára dolgozó üzemeink jó munkáját az is hátráltatja, hogy az ellenség megértette ennek a kérdésnek n jelentőségét, megértette, hogv- a lemaradás ezen a téren fejlődésünket mennyire hátráltatja és egyben a baráti országok gazdasági építését zavarja s ezért igyekszik ezen a téren nehézségeket okozni népi demokráciánknak. Ugyanekkor pedig gazdasági szerveink, igazgatóink, párt- és tőmegszervezeteink nem tudatosítják még eléggé a dolgozók között a külkereskedelem számára végzett munka rendkívüli gazdasági és politikai jelentő’ ségét.

Iparunk egészét tekintve megállapíthatjuk, hegy szocialista iparunk gyors ütemben, egészségesen fejlődik $ he a még fennálló jelentős hibákat és hiányosságokat kiküszöböljük, minden lehetőségünk megvan, arra, hogy a továbbiadban újabb; még jelentősebb sikereket érjünk el.

A mezőgazdasági termelés alakulása 1952-ben

Nem lehet ugyanilyen egyértelmű, pozitív értékelést adni mezőgazdaságunk fejlődéséről az 1052-es év folyamán.

Növénytermelésünk ez évben jelentős mértékben elmarad az ötéves terv 1052. évi előirányzatához képest. Ennek fő oka az idei rendkívüli kedvezőtlen időjárás- A régi nagybir’.o- kos-nagytőkés rendszer idején hasonló kedvezőtlen időjárás százezrek számára hozott volna éhínséget s százezreket juttatott volna koldusbotra. A mi államunk azonban nem nagytőkés-nagy- birtokos állam, nem a kizsákmányolok, a népelnyomók állama, hanem a munkások, a parasztok, a dolgozó nép állama. A mi uépi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika útján, nemcsak az éhínség rémét hárította el. hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődését, a súlyos fagykárok és aszály ellenére is. De a mi országunkban egyébként sem juthat koldusbotra senki, mert mindenki kaphat munkát és munkájáért igazságos bért. mely biztosítja maga és családja megélhetését.

Melyek a főbb intézkedések, amelyeket a kedvezőtlen időjárás következményeinek elhárítására népi demokratikus kormányunk — pártunk kezdeménye lésére — foganatosított’

Mindenekelőtt igen jelentős mértékben csökkentettük az éle'miszerki- vise't. illetve beszüntettük számos élelmiszer kivitelét. Ugyanekkor baráti országokból jelentős mennyiségű takarmánygabonát, illetve abraktakarmányt hoztunk be- A takarmánygabona és abraktakarmáuy behozatala azért vált szükségess»’, hogy az állam birtokában lévő igen jelentős állatállományt a kedvezőtlen takarmány-termés ellenére is, fenntartsuk és továbbfejlesszük, s hogy kevesebb takarmányt kelljen a dolgozó parasztságtól és termelőszövetkezetekből begyűjteni, mint ahogy terveztük. Ennek az intézkedésnek a révén vált lehetővé a kukorica- és burgonyabe- szolgáltatás mértékének a minisztertanács által elrendelt igen jelentős csökkentése annak érdekélten, hogy' a dolgozó parasztság és a termelőszövetkezetek helyzetén enyhítsünk. — Ugyanez a cél vezette pártunkat és kormányunkat, amikor igen jelentős mennyiségű állatot — malacot, süldőt, szarvasmarhát stb. — vásároltunk fel. a piaci árnál magasabb áron. s ilymódon az állam a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek sokmillió forint támogatás* nyújtott. Ugyanekkor mintegy ?>00 millió forint összegű esedékes hitel: hosszabbítottunk meg. s mintegy további 21 millió forintot juttattunk a termelőszövetkezeteknek vetőmagra- váriás céHára. A leginkább rászoruló termelőszövetkezeteknek az állam természetben többszázezer méter mázsa vetőmat’kölosönt is nyújtott.

Emellett népi demokratiléus kormányunk a fagykár és az aszály káros köveikezménveinek elhárítására tervszerűen igénybeveszi azokat az élei- miszertartnlékpkat, amelyeket __ figyelem I »övé ve azt a lenini-sztálini elvet hogy tervszerű, szocialista gaz- dálkodds- rém lelte)' tar'n'ékok nélkül folytatni — az előző években előrelátóan gyűjtött.

Ugyanekkor kíméletlen harcot in*

V f ipari Irrine'ett alal«ulá«a 1952 első tír. hónapjában és a* 1932. évi frrv várható teljesítése