Észak-Magyarország, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-30 / 255. szám

Nagygyűlés Béri miseit a magyar korifiáiiykiildöttség tiszteletére BerliD, október 28. (MTI) A Rákosi Mátyás vezetésével Bér. linben tartózkodó magyar kormány­küldöttség tiszteletére kedden dél­után nagygyűlést tartottak a berlini Német Sportcsarnokban. A nagygyű­lésen, amelyet Németország Demo­kratikus Nemzeti Frontjának orszá­gos tanácsa hívott össze, sokezer főnyi közönség vett részt. Az iinne. pélyesen feldíszített sportcsarnokoi a Szovjetunió, a Magyar Népköz_ társaság és a Német Demokratikus Köztársaság lobogói ékesítették és falain német és magyar nyelven a következő jelszó volt olvasható: „A magyar és a német nép együtt küzd a Szovjetunió vezette fcéke-világtá- borban". Viharos éljenzés támadt, amikor Rákosi Mátyás, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke, Gero Ernő és Ki«« Károly miniszte­rek kíséretében Grotewohl minísz. terelnökkel, Dieckmannal, a népi kamara elnökével, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettessel, dr. Cor- renssel, a nemzeti front országos tanácsa elnöksége elnökével, továbbá a kormánynak, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Irodájának, a nemzeti front országos tanácsa el­nökségének tagjaival, nemzeti-díja­sokkal és a munka hőseivel a Sport, csarnokba lépett. Az elnökségi emelvény első sorá­ban Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kiss Károly, Haj dá József rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Magyar Népköztársaság berlini diplomáciai missziójának vezetője, Otto Grotewobi, a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterelnöke, Johannes Dieckmann, a népi kama­ra elnöke, dr. Correns, a nemzeti front országos tanácsa elnökségének elnöke, Walter Ulbricht, Heinrich Rau, Otto Nueehke, Lothar Holz és Paul Scholz min i# ztere look hei yet :e. sek, Hermann Matern, Franz Dah­lem és Wilhelm Zaisser, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Iro­dájának tagja, Georg Dertinger kül­ügyminiszter és Friedrich Ebert, Berlin főpolgármestere foglaltak he­lyet. A nagygyűlést a Magyar Népköz- társaság és a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti himnuszainak el­hangzása után Correns, a nemzeti front országos tanácsa elnökségének elnöke nyitotta meg. Szívélyesen üd­vözölte a német fővárosba érkezett magyar vendégeket. Üdvözölte ez­után a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának megjelent tag­jait és a diplomáciai missziók jelen­lévő vezetőit- Correns a magyar vendégek látogatását mint a magyar és a német nép barátságának újabb bizonyságát méltatta, majd átadta a szót Rákosi Mátyásnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa el­nökének. Rákosi Mátyás az alább: beszédet mondotta: Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a berlini Német Sportcsarnokban — Kedves Elvtársak! Berlin dol­gozói ! — Engedjék meg, hogy útadjam önöknek mind a magam, mind a Ma­gyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar dolgozó nép nevében forró üdvözletemet és jókívánságai­mat. Egyben felhasználom az alkal­mat, hogy megköszönjem a rokon, szenvnek és a szeretetnek azt a sok­féle megnyilvánulását, amelyet itt láttunk és minden alkalommal öröm­mel tapasztalunk. A mi látogatásunk célja a német és magyar dolgozó nép barátságának elmélyítése. Két nép barátságának legszilárdabb alapja a közös célkitűzés, az érdekek azonos­sága- Hogy ezek az alapfeltételek a német és a magyar dolgozó nép ál. lámában megvannak, arra világos bizonyíték az elmúlt hét esztendő története. Engedjék meg, hogy rövi­den beszámoljak a magyar dolgozó nép fejlődéséről az utolsó hét esz­tendőben. — 1945 tavaszáig, amikor a Szov­jetunió hősi hadserege nehéz áldoza­tok árán felszabadította hazánkat, Magyarország elmaradt mezőgazda­sági ország volt. Termékeny földjé­nek nagy része * feudális grófok, bárók és püspökök kezén volt. Ugyan, akkor a kilencmillió lakos közül há­rommillió nincstelen volt, ahogy ná. lünk mondták: hárommillió koldus. — Az ipari munkásság teljesen jogfosztott, bilincsbevert volt. Az or­szág csatatér volt és legtöbbet szen­vedett fővárosunk, Budapest, amely, nek házai 72 százalékig meg voltak rongálva és jórészt elpusztultak. A Duna gyönyörű hidjai végig az or­szágban fel voltak robbantva. Nem volt vasúti közlekedés és a fővárosban nem volt, villany., gáz-, vízvezeték. Ebből a mélységből emelkedett fel a Szovjetunió nagylelkű segítségével, * Magyar Kommunista Párt, vezetésé­vel a magyar dolgozó nép. A nagy- birtokosok földjét kiosztottuk a fa­lusi szegénység és a dolgozó paraszt­ság között. 1947—48 folyamán létre, jött a szerves munkásegység. A Szo­ciáldemokrata Párt egyesült a Kom­munista Párttal. Amikor a politikai harc eldőlt; az újjáépítés munkájá­ról áttérhettünk a szocializmus alap. jainak tervszerű lerakására. — Ez alatt a rövid néhány eszten­dő alatt gyökeresen megváltozott ha­zánk arculata. El lehet mondani, hogy iparral rendelkező mezőgazda- sági országból komoly mezőgazda. Sággal rendelkező ipari országgá vál­tunk. (Taps-) —- 1952 szeptemberében az utolsó háború előtti évhez, 1938-hoz képest 645.000-rel nőtt a keresők száma. El. tűnt a hárommillió koldus, eltűnt a munkanélküliség és helyette inkább munkáshiány jelentkezik, mint fej­lődésünk egyik fékje. Gyáriparunk több mint háromszorosára növeke­dett, ezen belül a nehézipar négy. szeresére, szén. és acéltermelésünk több mint kétszeresére nőtt. 1952 leg­utolsó negyedévében gyáripari terme­lésünk 24-3 százalékkal nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában. Az egy főre eső széntermelés tekin­tetében Magyarország megelőzi ni olyan kapitalista államokat, mint Franciaország; Ausztria, Olaszor. szág. A nyersvas- és acéltermelés te­rén megelőzi Japánt és Olaszorszá­got. Alumíniumiparunk és petróleum­termelésünk gyors ütemben gyarapo­dik. Uj szocialista városokat építünk, amilyen Sztálinyáros, amelynek Sztá­lin elvtársról elnevezett vasműre iizembehelyezése után annyi vasat és Seélt termel majd, mint 1949.ben »gesz kohászatunk. Most építjük Budapesten új föld­alatti gyorsvasútunkat. A felrobban­tott hidakat felépítettük és azok most szebbek és erősebbek, mint régente. A mezőgazdaságban megkezdtük a szocialista építést. Jelenleg a szo­cialista szektor, azaz a termelőszö. vetkezet és az állami gazdaság az or. szág szántóterületének 33.4 százalé­ka. A dolgozók egyre javuló szociá­lis viszonyainak eredményeképen a csecsemőnalandóság n Horthy-kor- szakhoz képest 31 százalékkal csők. kent. Az ipari muukáscsaládoknál a születési arány 50 százalékkal emel­kedett- 1951-ben kétszerannyi diák járt középiskolába és háromszorany- nyi az egyetemre, mint 1937—38-ban. Az egyetemeken 1937—38.ban a mun­kások és parasztok gyermekeinek aránya 3 százalék volt. Ez most 56 százalékra emelkedett -— Az 1938-ban megjelent • könyvek és brosúrák példányszáma 7.8 millió, 1951-ben 58.9 millió volt — Amilyen mértékben ismerték fel a munkások, parasztok, értelmi­ségiek, hogy az ország az övék, ma­guknak építik, olyan mértékben nőtt áldozatkészségük, fegyelmük és hoz. zátehetem: szaktudásuk is. Ehhez járult a Szovjetunió szakadatlan, önzetlen, baráti segítsége is. Ez a segítség nemcsak abban nyilvánult meg, hogy nyersanyagokat vagy leg­modernebb gépi felszereléseket kap­tunk. A Szovjetunió rendelkezésünk­re bocsátotta legjobb specialistáit-, gyártási módszereit. Tölteteivé tette, hogy magyar mérnökök, munkások; parasztok a Szovjetunióba menjenek tanulmányútra; vagy ottani egyete­meken, üzemekben sajátítsák el a világ legfejlettebb, leghaladottabb termelési módszereit. Ezek a mi sikereinknek legfontosabb rúgok Tér. mészetesen sikereink mellett bajok is vannak szép számmal. A felszaba­dulás óta gyakran volt szárazság miatt rossz a termés. A régi tőkés világ maradványai nagy számban él­nek közöttünk és igyekeznek minden erővel hátráltatni fejlődésünket. Az amerikai imperialisták ég n déli ha. tárunkon garázdálkodó Tito-bandi. ták sok kémet, kártevőt. szabo*álót dobnak át határainkon. Saját tapasz­talatlanságunk, éberségünk hiánya, a sikerei? okozta önelégültség is okoz bajokat. Az ilyen eseteket, meg sa­ját őszinte önkritikánkat, amellyel bajainkat segítés céljából feltárjuk; az ellenség gyengeségünk jelének ma­gyarázza. Az imperialista urak és propagandabérenceik nem veszik ész. re. hogy a dolgozó nép túlnyomó többsége hallani sem akar arról, amit ők ..felszabadításnak’' neveznek. A dolgozó nép tudja, hogy a régi rend visszaállítása újra elvenné a földhöz juttatott százezrektől a földet. Az ipari munkások nyakára visszarakná o tőkés jármot. Elveszne mindaz a jog. vívmány, kulturális fejlődés, amelyet a néni demokrácia adott — Elveszne hazánk függetlensége, sza­badsága és csak a kizsákmányolás, a Pépelnyomás, a tőkések garázdál­kodása lenne szabad, A mi dolgozó népünk ezért áll egvemberként az tmperlalistaellenes békét ,á borban. — Ezért írta alá több mint’ hétmillió emlier a békefelbívást. Ezért jegyzett több mint báromrodlió állampolgá­runk békekölcsönt. Ezért van a dől. gozó nép elszánva, hogy szabadságát, függetlenségét, szocialista jövőjét szilárd szövetségben R felszabadító Szovjetunióval és a népi demokra­tikus országokkal vállvetve minden eszközzel megvédi. —• A német elvtársak az elmondot­tak után megértik, hogy a magyar dolgozó nép milyen feszült érdeklő­déssel és rokonszenwel követi a Né. met Demokratikus Köztársaság fej­lődését. Erről a fejlődésről lapjaink gyakran beszámolnak. A múlt évben az Ifjúsági Világtalálkozóra kiuta­zott fiatalok százai saját szemükkel látták ennek a fejlődésnek az -ered­ményeit. A magyar dolgozó nép az elmúlt bét és fél esztendő tapasztala, tai alapján megérti és méltányolja azt a nehéz és áldozatos munkát, amellyel a Német Demokratikus Köztársaság doigozó népe eltakarítja Hitler átkos örökségét, a szörnyű romokat és bátran, a jobb, szocia­lista jövőbe vetett bittel dolgozik »z újjáépítésben. Amikor értesültünk róla, hogy megteremtődött a műn- kásegység, a Német Szocialista Eg.V- ségpárt, azbnnal megértettük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe a munkásosztály vezetése alatt a helyes útra tért. A magyar dol­gozó nép örömmel üdvözli a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói­nak minden siVop/n in >Jtéve» terv eredményeit. Nálunk is ismerik en. nek a tervnek új, nagy létesítmé­nyeit, a keleti vaskohászati kombiná­tot Fürstenbergben, a nyugati vas. kohqjíombinátot Brandenburgban, az Odera-—Elba-csatornát, a lauchhatn- meri kokszosító üzemet, végül, de nem utolsósorban, azt a gigászi épít. kezési munkát, amelyet Berlin újjá­építési programjával kapcsolatban kifejtenek. Tudjuk azt is, hogy az idén a falun is megkezdődött a szó. cialtzmus építése. A termelőszövetke. zetek száma növekszik. Számunkra nem kétséges, hogy a német dolgozó parasztság, felismerve a termelőszö­vetkezetek fölényét és gazdasági hasznosságát, egyre fokozottabb mér­tékben tér át a modern nagyüzemi termelés e módjára. Ismerjük a Né. met Demokratikus Köztársaság la­kóinak, polgárainak egyre emelkedő életszínvonalát. Ismerjük azt a ha­talmas kulturális fellendülést, amely a Német Demokratikus Köztársaság minden táján tapasztalható, öröm. mel üdvözöljük a nagyszerű német ifjúság lendületét, amellyel egyem- berként, lelkes áldozatkészséggel tá­mogatja a német dolgozó nép újjá. építési munkáiát és felemelkedésének hatalmas ügyét. — Azt is tudjuk, hogv a hatalmas Szovjetunió ugyanúgy segíti minden rendelkezésére álló eszközzel a Né­met Demnfefstikns Köztársaság dol­gozó pépét, min* ahogy ezt velünk tette, Mindnnnyiunk szeretett, bölcs vezére; Sztálin elvtárs. a fasiszta barbárok legszörnyfibb garázdáikévá, «a közepette 1« megkülönböztette a német népet Hitlc-től és csatlósaitól. Tudjuk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság sorozatos és növekvő gazdasági és kulturális sikerei ugyan­olyan mértékben, mint nálunk, a Szovjetunió és a bölcs Sztálin segít­ségére és támogatására vezethetők vissza. A német munkások, parasz. tok, értelmiségiek és iflak felismer­ték, hogy az az egyedüli helyes út. amelyen a Szovjetunió vezette szo­cialista államok járnak. Ezért el van_ nak szánva, hogv ha kell; fegyver­rel, ha kell, körömmel és foggal megvédik újonnan szerzett eredmé­nyeiket, éppen úgy, mint a mi dolga, zóink. Az is világos számunkra, hogv a Német Demokratikus Köztársaság népe egvemberként áll a béke védel­mezőinek táborában, elutasítja az imperialista háborús uszífókat. Inga­tag e’emek, árulók itt is akadnak-, de a dolzozó nép zöme biztosan és erő­sen áll a demokrácia és a. szocial'z- mus nagy ügye mellett. Ez a mi be­nyomásunk rövid németországi tar. íózkodásunk nyomán és erről fogunk örömmel beszámolni a magyar dolgo­zóknak. (Taps) És itt őszintén meg kell monda­nom, hogy az a rokouszenv, amelyet a magyar dolgozó nép a Német De­mokratikus Köztársaság népe iránt érez, újkeletű. Azelőtt a magyar nép a hírhedt német „Drang nach Os- ten‘’-nek, a német imperialisták hó. Vitásainak és elnyomásának volt a tárgya, ami ellenszenvet és gyűlöle­tet váltott kj l>előle- A sok szenvedés és pusztítás, amelyet Hitler fasisztái okoztak hazánkban, még soká élt né­pünk emlékezetében. Ez az emléke, zés azonban olyan mértékben váltó, zott át rokon szén vvé és barátsággá, ahogy a Német Demokratikus Köz. társaság megalakult, ahogy felsora­kozott a béke, a szocialista épi'és és E demokratikus haladás hívei mel­lé és amióta olyan párt áll az élén, mint a Német Szocialista Egység­párt és olyan férfiak, mint a mi régi • \fWi ibíBr Pieck elvtárs, Otto Grotewoht és Walter Ulbricht elvtársak. (Taps.) Kedves Elvtársak! Az elmondot­tak alapján nem kell bizonykodnom, bogy mi jól megértjük a német dol­gozó nép minden örömét és bánatát. De ezt a megértést elősegíti az, hogy mi két bét előtt még Moszkvában voltunk, ahol az a szerencse és ki. tüntetés ért bennünket, hogy részt- vehettiink * Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XIX, kongresszusán, A német dolgozó nép küldöttei beszá­moltak erről a kongresszusról. A kongresszuson lenyűgöző hatást tett ránk a Szovjetunió gazdasági hatal­mának és kulturális fejlődésének pá­ratlan lendülete, irama. Ránk rend. kívül mély benyomást tett az az egy­ség és szeretetteljes ragaszkodás, amellyel a szovjet nép küldöttei a Kommunista Párt Központi Bizottsá­gát és különösen mindnyájunk sze­retett vezérét, Sztálin elvtársat övez­ték, (Ütemes taps) Meggyőződhet, tünk róla, hogy a szovjet nép mit sem kíván úgy, mint a teremtő hé*, két. Ugyanakkor száz formában meg-i győződtünk arról, hogy a Szovjet-j unió dolgozó népe rendelkezik azok-J kai a hatalmas eszközökkel, nme. lyekkel minden támadót szétzúzhat és hogy a szovjet nép élni is fog ezekkel, ha az imperialista háborúi gyujtogatók erre rákényszerítik. — (Hosszantartó taps) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának kongresszusán sorra felvonul­tak a népi demokratikus országok képviselői, akik — mint az egyik hozzászóló mondotta — a Csendes­óceántól az Elbáig terjedő területen egységesen építik az új életet. Beszá­moltak hatalmas sikereikről és száz­féle formában adtak kifejezést an­nak a szeretetnek és bálának, ame­lyet felszahadítójuk, a Szovjetunió és annak szeretett vezére, Sztálin elvtárs iránt éreznek. A küldöttek felszólalásában kidom­borodott az a baráti, bensőséges, őszinte viszony, amely őket a 8zov. jetunióboz és egymáshoz fűzi. Ez a 'kölcsönös segítésnek, támogatásnak és bizalomnak az n légköre, amelyet azelőtt soha nem láthatott a világ, mivel ilyen viszony csak a szocializ­mus* építő országok között jöhet lét­re. Tőkés, Imperialista országok kö­zött, amelyeknek létalapja saját dol­gozó népük elnyomása, valamint más népek kizsákmányolása és elnyomá­sa; ilyen viszonyról -szó sem lehet. A tőkés, gyarmati vagy féigyar, matt országok képviselői népeik ere­jéről és sikeres harcairól számollak. be Elmondották, hogy Franciaor­szágban vagy Olaszországban a Pr0* letariátus többsége az imperialisták ellen vívott küzdelemben már mögöt­tük áll. Másutt, mint Vietnamban; Burmában és egyebütt, már nyilt fegyveres harcban szabadították fel országuk jelentékeny részét a gyár. mati elnyomás alól a népek. Ezek a felszabadulásukért küzdő népek szo­rosan és lelkesen tömörülnek a Szov­jetunió köré és Sztálin elvtársbaa tátják szeretett vezérüket és tanító­jukat. Küldötteik beszámolóiból ki­derült, bogy ez a világszerte folyó mozgalom legyőzhetetlen forradalmi erő és hatására már világszerte re. cseg-ropog a gyarmati vagy félgyar­mati országokban- az imperializmus építménye Sztálin elvtárs világtörténelmi jeJ lentőségű felszólalásában ezen a kongresszuson elmondotta, hogy a Szovjetunió mellett a népi demokra-- tikus országok alakjában a forradal­mi mozgalom új robambrigádjai lép­nek a fcilídőíérra. „líast — vdöíiTv.’-) Sztálin elvtárs — könnyebbé vált pártunk harca ég vidámabban folyik a munka'’. (Hosszantartó taps-) Ezen a kongresszuson felvonult az a gigászi erő, amelyet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok SOI) milliós tömbje jelent. Felrajzolódott a tőkés és gyarmati országokban fo-! iyó hatalmas harc képe. Csak azt sajnáltam, hogy az ingadozók és kis- hitűek nem lehettek jelen. (Derült­ség.) Meggyőződhettek volna, mint mi, hogy ez a mozgalom legyőzhetet­len, ezé a mozgalomé a jövő. Amint Sztálin elvtárs mondotta: „Teljen joggal lehet arra számítani, hogy a testvérpártok sikereket és győzelmet aratnak a tőke uralmának országa»’ ban’'. (Hosszantartó taps.) A béketábor, a felszabadító demo­kratikus mozgalom egységével, fejlő­désével szemben élesen és világosan rajzolódott ki a rothadó imperialista országok hanyatlásának képe. Annak a burzsoáziának képe, amely —mint Sztálin elvtárs mondotta a nem- zet jogait, és függetlenségét dollá­rokért áruba bocsátja. Róla mondnt' ta a XIX. kongresszus viharos he­lyeslése közepette Sztálin elvtárs: ,,A nemzeti függetlenség és nemzeti szuverén it ás zászlaját félrelökte. Két­ségtelen, hogy ezt a zászlót önöknek t n kommunista és demokratikus pár­tok képviselőinek kell magasra emel­niük és előrevinniölc, ha hazafiak akarnak lennie ha n nemzet vezető erejévé akarnak válni. Nincs más, aki magasra emelje ezt a zászlót’’ És hozzátette: ,.A burzsoá-demnkra. tikus szabadságjogok zászlaját félre­lökték- TJgy gondolom, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek' kell magasra emelniük és előrevin' niök, ha maguk köré akarják övül' teni n nép többségét. Kincs más, aki magasra emelje'’- (Hosszantartó taps-) Sztálin elvtársnak ezek a megállaní. fásai hajszálnyi pontossággal illenek Németország viszonyaira is. Itt még világosabban látható, mint másutt; hogy Adenauerék. az amerikai impe­rialisták nyugatnémet zsoldosai, mint adják el dollárért a német nép függetlenségét, egységét, demokra­tikus fejlődését. Készek újra rázúdí­tani Németországra az új háború minden szörnyűségét. Készek az ame­rikai imperialisták számára ágyútól, telekül odadobni az egész német if­júságot. Számukra a kizsákmányolás és a hatalom százszor fontosabb, mir* népük szabadsága, független­sége, békéje és jövője. Soha kérdés .világosabban és élesebben nem ma* ÉSZAKMAGTOBSZffl ^ vili. eviolyam 255. szám Ara 5« fillér Miskolc. 11)52 október 30. csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents