Észak-Magyarország, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-26 / 252. szám
KÉSZÜLNÉK A VILÁG DOLGOZŐI. BÉKEKÜLDÖTT i .—HAT GYERMEKEM I VAN- Leli, Pityu meg Jancsi iskolába jár. Mar* git » legnagyobb lányom itt dolgozik -velem a járműjavító műhelyben. Valik», a legkisebb, még otthon van. Gyula, legna- : gyofob fiam a Péti Nitrogén Müveknél lakatos mesterséget tanul- Hej, micsoda életük van ott 1 Péthez nem messze gyönyörű villában laknak. Mikor a nyáron megláto- i gaittam éppen a kertben, ' az árnyas fenyőfák alatt 'y tanultak. A villában hófehér ágynemű, ebédlő, társalgó, fürdőszoba, —, valamikor csak gazdagok éltek ilyen kényelemben. í ESZEMBEJUTOTT az én tanulóköröm. Heten voltunk testvérek. Apám 1923'batt asztalosinasnak adott. Az egyik mezőkövesdi kuláknál kora reggeltől késő estig dolgoztam- Hetenkint egyszet tanonciskolába mentünk. Ott azonban nem a szakmai képzés volt a fő-tan' tárgy, hanem a hittan. Ha valaki nem tudta a hittant, a pap megbuktatta, ez esetben jó szakmai tudása is hiábavaló volt. % f s Lakásom nem volt- Szalmazsákon aludtam, amelyet nappal odakint tar. j tottak, éjszakára bevihet-* tem, a télen addigi* kihűlt műhelybe. Egyszer egy héten — vasárnap —■ engedett a „gazdám” rokonaimhoz. Olyankor mosakodhattam meg becsületesen. Amikor három év után segéd lettem, — elbocsátott. Hét évig segé- deskedtem, de volt olyan év is, hogy csak 4—5 hónapot dolgoztam, mert nem találtam munkát. MENNYIRE MÁSKÉNT van ma! Nem kell félnie senkinek a munkanélküliség rémétől- Népi államunk biztosítja, hogy mindenki dolgozhat és munkája szerint jól keres- Bármerre járunk, az országban mindenütt hatalmas építkezéseket látunk, A mi megyénkben épül a békeváros, Kazincbarcika. Fiam is ott fog dolgozni tanulóideje után. Miskolc is egyre szebbé válik- Üzemeinkben modem gépek könnyítik a munkát. A dolgozó parasztokat is mind több gép segíti. Több idejük van az új kultúrházak, mozik, könyvtárak látogatására. Mindezekről a múlt Horthy-rendszerben álmodni sem mertünk volna. Mi, akik a múlt rendszert végigkínlódtuk, tudjuk igazán értékelni, mit jelent • Szovjetuniótól kapott szabadság, milyen nagyszerűek azok • Jogok, amelyeket a párt és Rákosi elvtárs vezetésével kivívtunk. A VILÁG NÉPEINEK küldöttei decemberben összeülnek Becsben, hogy újra hallassák a békét akaró százmilliók hangját. Nekünk, magyar dolgozóknak is fel kell emelnünk szavunkat, hogy barát és ellenség egyaránt hallja: rendíthetetlenül sorakozunk fel a Szovjetunió vezette béketáborban, minden erőnkkel készek vagyunk megvédelmezni szabad hazánk függetlenségét, alkotó békénketDolgozó társaim meg választottak, hogy képviseljem őket és tolmácsoljam törhetetlen békeakaratukat a gyűlésen, amelyen megválasztjuk Miskolc küldötteit a III. magyar békekongresszusra. Rámbízták, hogy mondjam el a városi értekezleten, hogy mi békét akarunk, de nem minden áron való békét. Mi nem akarjuk az amerikai nagytőkések igáját húzni, fokozott termeléssel, de ha kell, fegyverrel is megvédjük szabadságunkat, hazánkatj Elmondta: VARGA LAJOS, ! {■ miskolci járműjavító műhely dolgozója JV feladat most az, hogy még magasabbra kell emelni a nép Cftmegak aktivitását, fokozni kell a béke híveinek szervezettségét, fáradhatatlanul le kell leplezni a háborús gyujtogatókat és nem szabad megengedni nekik, hogy hazugságaikkal behálózzák a népeket. Megzabolázni és elszigetelni az imperialista agresszorok táborából kikerülő kalandorok at, akik profitjuk érdekében véres vágóhidra akarjak vinni a nép eket, — ez a haladó és békeszerető emberiség legfőbb feladata.“ , ((Malenkov elvtársinak az SZKP XIX. kongresszusán man. do*tt beszámolójából.) LEVELEK A BÉKÉRŐL »mfTTT vw X mífabánya! 107-es «zárni Ipari tanuló iskola tanárai harcos kommunista üdvözletüket küldik forrón szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak; minden magyar békehaircosnak. Megfogadjuk « III. magyar békekongresszus tiszteletére, hogy az ötéves népgazdasági tervünk győzelmes megvalósításához az eddigieknél is jobban képzett szakmunkásokat nevelünk. Ha pedig a szocialista hazánk érdeke úgy kívánja, készek vagyunk nagy alkotásainkat, jogainkat, szabadságunkat fegyverrel megvédeni. PELTE JÓZSEFj TÓTH ISTVÁN KERTÉSZ ERZSÉBET, TAKÁCS JÓZSEF Mini sztahdnovista tésztergiHyos, szakmai tudásom, munkamódszerem átadásával is igyekszem, a békét védelmezni. Megfogadom, hogy a ff®' tuloknak állandó segítséget nyújtok, hogy szakmai és politikai ismereteiket mindjobban bővítsék. KOVÁK PÁL sztahdnovista esztergályos. S III. magyar békekongresszus tiszteletére megszervezem bányaüzemünknél a sportbrigádot és a Szovjetünk élenjáró sportkultúrájának tapasztalatai alapján fejlesztjük tudásunkat. PA.TACS BÉLA «port elnök. Négyen voltunk testvérek. Apám napszámos ember volt, munkához csak igen ritkán jutott. Igen nehéz körülmények között nőttünk fel. Én kulákokhoz jártam dolgozni, — ro, botolni. Egyik helyen egy darab fee. nyeret, másik helyen ócska ruhát adtak munkámért. Később bányába kerültem, de ott sem volt jobb a helyzet. A tőkések egyre többet pré. seltek ki belőlünk, mi pedig alig tudtunk megélni az éhbérből. A felszabadulás óta boldog ember lettem. Eltűntek a bánya tőkései, mienk, a dolgozóké, lett a bánya is. Pártunk és népi kormányunk nagy megbecsüléssel vesz körül benniin. két, bányászokat. Gyermekeimnek sem keH már kn. Iákoknál szolgálniok. Egyik lányom a Népboltban, másik a gyermekott. honban dolgozik, fiam szakmát tanul, szakember lesz. Nem kell majd egyik helyről a másikra vándorolnia, szak. mája után becsületes megélhetés várja. Köszönjük mindezt Sztálin elvtár*, nak és szeretett vezérünknek, Ráko. si elvtársnak. Ezért harcolunk még fokozottabb erővel a békéért 4m Men hazánkért. i -«rí JASZKA JÓZSEF ’Az ormospusztai bányaüzembe* dolgozom, mint gépkezelő. Egyenlő munkámért a férfiakkal egyenlő bért kapok. Alkotmányunk biztosítja M nők egyenjogúságát, munkájuk megbecsülését. Minden erőnkkel és tudó* sunkkal kell harcolnunk a békéért, A III. magyar békekongresszus tise* leletére megfogadtam, hogy még job-' bon kihasználom a munkaidő m percét, segítem a széncsata sikerét. OROSZ B. EVA 5 Sztálin elvtárs beszéde új erőt ad még szebb jövőnk építéséhez TJdiát őrömmel olvastam Sztálin elvtársnak az SZKP XIX. k» gresszusán mondott beszédét. Hatalmas erőt sugárzott. Arra let* késit minden magyar dolgozót, hogy munkáját még odaadóbban, méo ti* kevesebben végezze, harcoljon tervének teljesítéséért, a békéért . < El tudom képzelni, milyen nagyszerű pillanat lehetett, mikor, Sztálin elvtárs megjelent a szónoki emelvényen. Milyen boldogok, akOé ott voltak, láthatták öt s hallhatták hangját- Beszéde Moszkvában hangé zott el, de eljut a világ minden részébe Büszke vagyok, hogy a mi népünknek is volt ott küldötte: népünk legnagyobb fia, Rákosi elvtdrs. Elmondta, kifejezte azt a hálát, szeretetté^ amely minden magyar dolgozó szívében 'él a felszabadító Szovjetunió iránt. Nagy kitüntetés számunkra, hogy végre, évezredes elnyomatás után a magyar nép méltó helyet foglal el a népek családjában. A legnagyobb, elismerés, ami érhetett minket, hogy Sztálin elvtdrs rólunk is beszélt^ megállapította, hogy a béke és a szabadság egyik vrohambrigádja" lett hazánk. ,> A Szovjetunió segítségévéi, a párt vezetésével igen Hagy sited tetetünk meg. Apám sokszor beszélt nekem a harmincas évek szenvedéseiről- Olyan keveset kerestek, még a betevő falatra is kevés volt. Béremelésé, kértek. Pár fillér volt csupán, da azt sem adták meg. Sztrájkba léptek. A sztrájk nem hozta meg a kellő sikert, merf n munkásság soraiba áruiá férkőzött- Az házat vásárolt a júdáspénzből, a 'dolgozók pedig húzták tó“ vdbb az igát. [ Nehéz idő volt az. De már « múlté. Boldogan 'gondolok Orra, Keg* ma már nem kell félnünk a holnaptól. Nem kell félnem attól, mit adok holnap enni a családomnak. Szabad hazában szabadságban élünk, dolga* zunk a még szebb, boldogabb jövőért. ‘ Újra és újra elolvasom az SZKP XIX■ kongresszusáról megjelenő újságcikkeket. Elém tárja a boldog jövő gazdag képét. Megtanít arra, hogy minden akadályt félretolva utunkból, kemény akarattal, elszántsággal, ragyogó jövőnk biztos tudatában harcoljunk a szocializmus mielőbbi felépítéséért, boldog életünk, békénk megvédéséért. SZABÓ JÁNOSNB Diósgyőrvasgydr öt énei ezelőtt U embereik «zerte s világon *xo. kadan izgalommal vártái * tavasz érkezését. Még hóviharok dúltak, meg «üvitettek * je* ges szelek, de a váratlan olvadások, a riapsütés, a megélénkülő madárvilág zsivajgása, mindez arról beszélt, hogy közel már a tél vége. Úgy rémlett, az emberek még sohasem várták úgy a tavaszt, mint ebben az emlékezetes esv tendőben. Közeledett a népek nagy megpróbáltatásának vége. A há. ború utolsó napjait élte. A szovjet katonák eljutottak az Oderáig, A torz porosz sas la fészkében vergődött, halálos verejték ütött ki a rabló walkürök szobrán. A világ valamennyi népe várta a békét, ahogy a beomlott tárnában rekedt bányászok várják a levegőt. A világ valamennyi népe áldotta a szovjet népet, az utolsó fasiszta erődítményeket rohamozó katonákat, Ural munkásnőit és Szibéria parasztasszonyait, akik hősiesen dolgoztak bánatban, szükségben, a mi embereinket, akik rendkívüli lelkierőt, önfeláldozást, nagylelkű, «éget mutattak. Ki gondolta volna ajkkor, hogy egy év se múlik d, s máris napvilágra kúsznak a fasiszta kísértetek, az új világuralomra törők, a sarlatánok, a „titkos fegyver“ hírverői, az alkimisták, akik az em. béri vérből aranyat akarnak párolni, Stinnes, Krupp üzlettársai, a iführer szellemi utód'ai? Ki képzelte volna akkor, hogy egy év sem múlik ú, s azoknak az államoknak az újságai, amelyek csak Sztálin, grád katonáinak hősiessége következtében maradtak meg, megismételik Göbbels rágalmait és befeketítik megmentőiket. Ki hitte volna, hogy egy év sem múlik el és a gonosztevők, akik még össze se számolták hasznukat a rettenetes háború után, máris új háborúról és új haszonról álmodoznak? nem egészen egy évvel a háború befejezése után, David Lawrence amerikai újságíró sür. ltja Erenburg: A BÉKÉÉRT a világon. Nem hiába szenvednek; fáradoznak, harcolnak: egyre ke. ményebbek és belesebbek lesznek. Hitkr meggyőzhette a maga r> hancait, hogy a hadjárat Moszkva ellen vidám piknik lesz. eszem- iszommaL Most bármely amerikai süvölvény megérti, hogy a Szov- jetúnió — nagy hatalom. A megvadúlt kongresszusi tagoknak négy év alatt nem sikerült uszító beszédeikről áttérni a háborús cselek, menyekre, mert nem tehették meg: megvoltak a maguk gondosan kidolgozott mozgósítási tervei, de nem voltak katonáik, akiket moz-' gósítani mertek volna. Az amerikaiak szeretnek emlékeztetni fiatalságukra; ahogy mondják, ők sohasem utánoznák, csak feltalálnak. Valójában azonban a háború utáni évek Amerikájának története arról tanúskodik, hogy bizonyos amerikaiak ritka módon hajlamosak a vak utánzásra: szó- szerint elismétlik a német fasiszták örült monológjait. Beszédeik ,,az amerikai életforma fölényéről“ úgy hangzanak, mint Hitler, Göbbels, Rosenberg könyveinek áz átültetése. Sak2Z6r amerikai | újságban láthatunk képeket, amelyek a „supermanek“ rablókalandjait dicsőítik. , ázaz a „felsőbbrendű ember“, az SS. A harcias yankeek nemcsak Hitler hanem befejezését is. Fel akarják 1946-ban, Azt hittük, gette, hogy Haladéktalanul kezdjék meg a hadműveleteket a Szovjetunió ellen: ,,Hadd történjen ez most meg — mielőtt fegyvereink megrozsdásodnak“. De a háború nem kezdődött meg 1946.ban — • népek megvédtek a békét. 1947- ben az amerikai képviselőházban nem egyszer hangzott el felhívás a háborúra. Earle amerikai diplomata ezt süvöltötte: „Meg kell szelídíteni az oroszokat! E célra szörnyű hatású fegyverekre van szükségünk“. S a háború nem kezdődött meg 1947.ben sem — a szovjet nép éberen őrködött. 1948- ban az amerikai újságok tele voltak közleményekkel a háború közeli kitöréséről. Az amerikai diplomaták megbeszéléseket folytattak katonai szövetségekről, Amerikai tábornokok és admirálisok zajos hadgyakorlatokat rendeztek. Mundt kongresszusi tag ünnepé, lyesen kijelentette: „A bombák rövidesen hullani fognak“. S a há. ború nem kezdődött el 1948-ban sem — a békeszerető népek meghiúsították a dühöngő yankeek terveit. 1949.ben az amerikai sajtó váltig a háborúról írt. Az újságok atombombával, pestisbaktériumokkái és a különféle mérgekkel foglalkoztak. Az amerikai kormány háborús paktumokat írt alá. katonákat bérelt Európában és Ázsiában, telekürtölte a világot rabló terveivel. És a háború nem kezdődött el 1949-ben sem — a szovjet nép nem engedte meg a háborút. A szovjet nép nem egyszer hang. súlyozta, hogy békében, kíván élni minden néppel. Nyugodtan arra emlékeztette *a bombával hadonászókat, hogy a szovjet nép egyalta. Iában nem fegyvertelen. Maga köré tudja tömöríteni a béke vedé . mére Európa és Ázsia népeit. ■ a megvadult kongresszusi tagok, az amerikai tábornokok, diplomaták és újságírók meg. nyugszanak majd. De nem, ők folytatják ugyanazt a gonosz játékot. Megfeledkeznek mindenről — a gyerekekről és a kalászokról, az emberi méhkas békés zümmögéséről, az idők változásáról, ők csak az új háborúról írnak, beszélnek és gondolkoznak. De a szovjet nép. a béke barátai az egész világon mindenütt megerősödtek, élesebben figyelnek, még jobban tömörülnek. Ellentmondhatnak nekem: ha a megegyezéshez mind a két fél jóakarata szükséges, a háborúhoz elég az egyik fél rosszakarata. Ez kétségtelenül így van és a német fasiszták zajos, de dicstelen története ismét megerősítette ezt. De az emberek nem hiába élnek Háborúval fenyegetőznek kell; De hiszen a ,,superman“ legények eszményképe volt. pályájának kezdetét utánozzák, tüzelni honfitársaikat, meg akarják rémíteni a világot, szüntelenül dicsérgetik az új emberölési eljárásokat. Éppen ezzel foglalkozott Hitler is, nem sokkal azelőtt, hogy patkányméreghez folyamodott. Hitler így ordított akkoriban: „Titkos fegyvereink segítségével fo. gunk győzni“. * Négy éven át az amerikaiak atombombával hadonásztak Most, mikor a hatás végérvényesen elenyészett, új „csodabombáról“ beszélnek. hát, egy tábornokkal többjük le«. Általában sok tá* bomokuk van — amerikai, angol, francia tábornokok* Még luxemburgi tábornokuk i* van. Katonájuk azonban kevés akad, azok sem megbízhatóak, mert most ^jpT"' .... nincs nép, amely harcolni akar,..............................- • Vakok a maguk kapzsiságában; gyengék a maguk dühében. ,,A supermaneket superokosoknak lehet nevezni“ — írja a Daily News. Nem, a .supermaneket“ féleszüeknek vagy egyszerűé» eszteleneknek lehet nevezni. Az egyik kongresszusi tag azt java* solta, hogy az Egyesült Államok kormányát helyezzék át egy szüntelenül mozgó vonatra, egy másik pedig kidolgozta a parlament föld alá helyezésének a tervét. Nemrég Robert Rich kongresszusi tag* Pennsylvania állam republikánuspárti képviselője, időszerű javasla. tot terjesztett be: kérte, hogy a szövetségi kormány minden tagját és a felelős államférfiakat, beleértve a Fehér Ház lakóit is, tapasz, talt ideggyógyászok vizsgálják meg. Sajnos, a javaslatnak nem volt sikere: az elmebetegek, mint tudjuk, megszöknek az elmeorvos elől, Az amerikai nép éppúgy nem akar harcolni, ahogy a világ tob, bi népe sem. De Amerikában sok hiszékeny és politikailag rosz- szul tájékozott ember akad. Az ilyeneket ideig-óráig be lehet csapni. Az elnökválasztás előtt Truman úr tökéletesen elfelejtette, hogy a szótárban benne van a „bomba“ szó is. Csak békéről be. szélt. Békéről beszélt, amíg meg nem választották. Mikor megtudta a választások eredményét, mindjárt elfelejtette, hogy a szótárban benne van a '.béke“ szó is, csak a bombákról beszélt. Azonban magában Amerikában is napról.napra nő a felháborodás az undorító fenyegetőzések ellen. Bombákkal milliókat háborítanak fel. .„csodabombával“ azonban tíz. és tizmillíókat. Akárhogy is bűvész, kednek egyes kongresszusi tagok, Amerika — nem Fehér Ház és nem sárga ház. akár a világ valamennyi népe; tudja, hogy mi, szovjet emberek. flz amerikai nép. zsarolni gyengék elég fo. A bombákkal és „csodabombákkal“ mindenekelőtt akarnak: azt hiszik, hogy nekünk, szovjet embereknek az idegeink. Nem mondom, hogy nincsenek idegeink, mi gékonyak és érzékenyek vagyunk. Sokat átéltünk a háborúban. Az amerikaiak akkoriban gazdagodtak, mi pedig szembenéztünk a halállal. Az ő asszonyaik új zenegépet vásároltak, a mieink sziréna- üvöltés és bombarobbanás közben folytatták munkájukat. Az ő asz. 6zonyaik jégszekrényeket vásároltak, a mieink fáztak és dolgoztak — dolgoztak utolsó erejükkel. Van egy régi tréfa: „Jani, gyerünk aratni.“ — „Fáj a hasam,“ — „Jani, egyél egy kis pépet.“ — „Hol a legnagyobbik kanalam?“ Jól megismertük az amerikai Ja. nikat: a háborúban nem nagyon törtettek a harcba. A győzelem után valóban nagy lett a kanaluk. Vannak idegeink, de van em. lékezetür.k is. Nagyon sokat átéltünk, de ők hiába gondolják, hogy feltartjuk a kezünket, ha Truman néhány beszédet mond a legközelebbi sajtókonferencián. Nem ilyesmit hallottunk mi: még ma is fülünkbe harsog a hatlövetű aknavető bömbölése, a harckocsik csörömpölése, a bombák dübörgése. Akkor sem vesztettük el a le. jünket, és nem mi tartottuk fel a kezünket, hanem azok, akik azt hitték, hogy ránk ijeszthetnek. Foglalkozzanak a szatócsok és cse. megések valami mással, hirdessék részvényeiket, „csodabombájukat“, ijesztgessék a köztársaságiak a demokratákat, a demokraták pedig a köztársaságiakat a legújabb botrányok leleplezésével. Ami minket illet, hiába erőlködnek. de a háborúhoz katona főijük ra háborút. Békében akarunk élni minden néppel. Ezzel készülünk a SzSzKSz Legfelsőbb Szovjetjének megválasztására is: mi a békére szavazunk. Nemcsak azt tudjuk, mire szavazunk, hanem hogy kire szavazunk, tudjuk, hogy a mi képviselőink között nincs acélgyári részvényes, aki érdekelve van a haszonban, nincs köröttünk tőzsdés pénzember, gyarmatosító akiknek a háború mindenek, előtt jövedelmet jelent. Tudjuk, hogy azok az emberek, akiket mi megválasztunk, valóban megvédik a békét. Erőnk békeszeretetünkkel van egybekapcsolva: nem igyek. szünk megugatni a történelmet és beleharapni a jövő lábszárába, ahogy fejüket vesztett üzletemberek teszik. Ismerjük a magunk ér. tékát, a magunkét és barátainkét. Tíz évvel ezelőtt a munka zászlaja kibomlott a világ egyhatoda fölött. Most e zászló körül tömörült az emberiség egyharmada. Tudjuk, sem a franciák, sem az óla. szók, sem az angolok nem harcolnak a Fehér Ház vagy a sárga ház őrültjeiért. Tudjuk, hogy igen sok barátunk van és ha békére szavazunk, akkor ä népek barátságára szavazunk, minden szorgosan dolgozó ember boldogságára, bárhol is -’jenek megérti, hogy ha a bekéri lelős M Hiten szovjet polgár háború — nem sajtókonferencia. Guderian hitlerista tábornokot hívják segítségül. Jól emlékszünk még. hogyan -vonult ez a tábornok Moszkva ellen, de arra is emlékszünk, hogy visszafordította szekere rúdját. Az ame. rikaiak azt hitték, hogy a megvert hitlerista tábornok jobb az övéiknél, akik ugy*an nem vesztettek csatát, de nem is harcoltak. Nos szavaz, valami fontos és fe dolgot végez: szavazata még egy figyelmeztetés azoknál:, akik új, szörnyű mészárlásról álmodoznak. Az ő szavazata a gyermek, a fa, a szeretett város védőpajzsa. Akárhogy is dúljanak a hóviharok, akárhogy is tomboljon a jeges szél — közeleg a tavasz. Nemsokára kizöldülnek a mezők, kiszaladnak a terekre, a kertekbe, a, sétányokra a gyerekek. Megnőttek egy év alatt, egy lépéssel közelebb kerültek a mi nagy és derűs célunkhoz. Vannak közöttük árvák: apjuk elesett Sztálingrádnál, a Dnyepernél, a Visztulánál vagy az Oderánál, Azért pusztultak el, hogy soha többé ne legyen fasiszta támadás, gyermekeik ne ismerjék meg azt, amit mi átéltünk. Kötelességünk megvédeni a békét és mi meg is védjük Tudta meg mindenki, hogy ugyanaz a gondolat, ugyanaz az érzés éj vq*a„ mennyi szovjet polgár szívében: békét a népeknek, békét'a városoknak és falvaknak, békét az öregeknek és a gyerekeknek! 1950. FEBRUAR.
