Észak-Magyarország, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-17 / 218. szám

Tudósok az élet és az igazság győzelméért ...KOREA £S KÍNA NÉPE valóban bakteriológiai fegyverek célpontja volt• Ezeket « fegyvereket az Egye­sült Államok fegyveres erői alkalmaz­ták, nagyszámú különféle módszert használva fel erre a célra. E módsze­rek némelyike a japán hadsereg által a második világháborúban alkaimét- sott módszerek továbbfejlesztésének látszik.’’ Az Egyesült Államok kormányának cinikus hazudozásalval, köntörfalazá­sával, tagadásával szemben ezt a meg­cáfolhatatlan tényt az a nemzetközi tudományos bizottság állapította meg, amely a Béke Világtanács Irodájának oslói ülésszakát követően alakult meg Kuo Mo-Zsonak, a Kínai Tudományos Akadémia és a kínai békebizottság elnökének javaslatára- Ez a világhírű tudósokból álló nemzetközi bizottság két hónapig tartó közvetlen vizsgálat alapján készítette el jelentését. A je­lentést augusztus 01-én ünnepélyesen írták alá Pekingben. Ugyanazon a na­pon sajtóértekezleten a bizottság tag­jai egyenkint is nyilatkoztak tapaszta­lataikról a különböző országok sajtó­jának munkatársa! előtt- A jelentés­ből és a tudósok nyilatkozatából az evés* békeszerető emberiség tiszta ké_ r 'i kap arról, hogy az amerikai kor­mány hogyan tiporja sárba a nemzet­közi egyezményeket, az emberiség leg­elemibb szabályait; milyen elvetemült eszközöket alkalmaznak az amerikai tőke világuralmi céljainak elérése ér­dekében. Az eddigi kézzelfogható, szommel- 1 átható bizonyítékokra az imperialis­ták szokott cinizmusukkal és rágal­mazó módszerükkel egyszerűen azt felelték, hogy „a baktériumháború vádja szovjet propaganda". De vájjon állíthatják-e azt, hogy dr. Joseph Needham angol professzor; aki a Royal Society tagjá, a camÖrTőgei egyetem biokémiai tanára, dr, Oliví- ero Olivo, aki a bolognai egyetem or­vos karán az anatómia tanára, dr. Jean Malterre francia tudós, aki a grignoni mezőgazdasági főiskola állat­tani laboratóriumának igazgatója, az UNRRA volt állattenyésztési szakér­tője, az olasz és a spanyol állat- tenyésztési társaság levelező tagja, vagy B. Pesoa (Brazília), aki a sao- paoloi egyetemen a parazitológia ta­nára, — akik több más kiváló tudós­sal együtt tagjai voltak ennek a bi­zottságnak, — jelentésükkel bármi­féle „propagandát” akarnak szolgálni. A bizottság valamennyi tagja kizá­rólag azért vállalkozott erre a fárad­ságos; önfeláldozó munkára, mert be­csüli a tudományt, becsüli az embert, akit a tudománynak szolgálnia kell és a minden tudóst kötelező lelkiismere­tességgel, becsületességgel fáradozott azon, hogy felderítse a tisz,n igazsá­got. „Munkánk során a kételkedés ál­láspontjára helyezkedtünk, vagyis kí­nos gondossággal vizsgáltunk meg minden tényt —* mondotta a sajtó- értekezleten hozzá intézett kérdésre Jean Malterre professzor. Annál nyomatékosabbak azok a következteté­sek, amelyekre (gy jutottunk vizsgá­lódásaink, elemzéseink és kutatásaink során." Ezt hangsúlyozta a bizottság jelentésének ünnepélyes aláírásakor Is, amikor kijelentette, hogy „bizo­nyos problémákkal szemben kétkedő álláspontot foglaltunk el, hogy annál biztosabban jussunk él ats igazság­hoz.’* Ennek a bizottságnak egyetlen tagja sem volt hajlandó a maga tu­dományos hitelét más célnak odaadni, mint a megcáfolhatatlan igazságnak. Igaz tudósok, akik jelentésükben félre­érthetetlen határozottsággal tiltakoz­nak az ellen, hogy a tudomány ered­ményeit a* emberiség kiirtására hasz­nálják fel. IGAZ TUDÓSOKHOZ MÉLTÓAK végért® a bizottság minden egyes tagja feladatát. Ez tűnik ki a mint­egy 8000QO szóból álló, négy nyelven megfogalmazott jelentésből. Figyelmük mindenre kiterjedt, ami a legkisebb kétségre is okot adhatott volna. Mun­kájukban nagy segítséget kaptak a kínai és koreai tudósoktól, akikről egyöntetűen megállapították, hogy hi­vatásuk magaslatán állanak. Tudo­mányos színvonaluk — mondotta OU­viero Olivo profeszor — igen magas, ellentétben egyes nyugati tudósok ama állításával, hogy a kíuai tudó­sok náluk alacsonyabb szinten állnak. Franco Graviosi, a bizottság meg­figyelő-tanácsadója is hangsúlyozta nyilatkozatában: ,Jfínt bakteriológus, különösen arra akarok rámutatni, hogy a kínai tudósok munkáját se- milyen gáncs sem érheti.” Hat különböző országból jöttek ösz- sze a bizottság tagjai, akik együtte­sen felelnek a Pekingben aláírt jegy­zőkönyv minden szavának hiteléért, igazságáért. Annál súlyosabban esik a latba minden megállapítás, ami a jegyzőkönyvben foglaltatik. A jelentés 10 fejezete és a hozzáfűzött 10 részre tagolódó függelék esnpa cáfolhatat­lan dokumentuma »z amerikaiak bak­tériumháborújának s az egész jelen­tés nemcsak vád, hanem ítélet is az amerikai kormány és világszerte gyű­lölt pestis-tábornokai ellen, akik az egész békeszerető emberiség megveté­sét-, gyűlöletét váltották ki. „Remél­jük —■ mondotta Malterre professzor — hogy ezeknek a bűnöknek a lelep­lezésével e bűnök elkövetése meg fog szűnni. Ha mmt akkor a világ né­pei meg fogják büntetni a felelősöket.” A NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG tagjainak nyilatkozatai, szavai mélyen vésődnek minden be­csületes ember emlékezetébe. A jelen­tésben felsorakoztatott tényekből ki­világlik, milyen végzetes veszedelmet jelent az egész emberiség számára az amerikai imperialisták és csatlósaik elvetemült rabló-kalandor politikája. Erre mutatott rá Zsukov-VereZnyikov, a Szovjetúnió Orvostudományi Akadé­miájának alelnöke, a bakteriológia tanára, a bizottság szovjet tagjának nyilatkozata: „A második világhábo­rúban a japán imperializmus hasz­nált baktériumfegyvereket és ma az Amerikai Egyesült Államok folytatja e fegyver alkalmazását. Ez gyászos tény és közvetlenül fenyegeti az egész világ népeinek életét és biztonságát... Eltűrhetjük-e, hogy az Amerikai Egyesült Államok ma baktériumfegy­vereket alkalmazzon, *megfossza as emberiséget mindattól, amit a tudo­mány adott és visszalökje az emberi­séget a> középkor nyomorúságos nap­jaiba?” A világ dolgozói; békehareosal egy­ségesen adják meg a választ: — Nem tűrjük, nem tűrhetjük, hogy mindazt, amit a tudomány az emberiség javára kivívott; egy gátlástalan gengszter- társaság az emberiség romlására, sö­tétségbe, nyomorúságba való vlssza- taszítására használja fej. A világ né­pei előtt újból lelepleződött az Impe­rializmus igazi, gyűlöletes area és békeharcuk fokozásával, béketettekkel még elszántaiban küzdenek az impe­rialista háborús gyujtogatók tervei­nek meghiúsításáért. A FELSZABADULT MAGYAR DOLGOZÓ NÉP, amely békés építő munkája közben eddig is megvetéssel, gyűlölettel ítélte el az amerikai im­perialisták gaz mesterkedéseit, hálá­san fogadja a nemzetközi tudományos bizottság tevékenységéről szóló jelen­tést, amely — mint Kno-Mo-Zso mos­dotta -" az emberi történelem dicső lapjaira fog kerülni. A bizottság je- lentésébő’ minden dolgozó megérti a ráháruló feladatokat: ezután minden­kinek meg kell kettőznie erőfeszítését, hogy munkájával, áldozatos helyt­állásával hozzájáruljon a béke meg- védelmezéséhez. megóvja a világot a háborútól és megakadályozza; hogy a tudomány eredményeit a gonosztevők maroknyi csoportja az emberiség pusztítására használja fel­J.V. Sztálin, A. J. Visinszkij és P.N. Kumikin tárgyalásai a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségével Moszkva (TASZSZ). Moszkvában a legutóbbi napokban tárgyalások folytak egyrészről J. V. Sztálin, a Szovjetúnió minisztertaná­csának elnöke, A. J. Visinszkij, a Szovjetúnió külügyminisztere és P. N. Kumikin, a Szovjetúnió külkereske­delmi minisztere, másrészről a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége között. A Kínai Népköztársaság kor­mányküldöttségének vezetője, Csou En-Laj, a népi közigazgatási tanács elnöke, külügyminiszter. A Kínai Nép- köztársaság kormányküldöttségének tagjai: Csen Jun, a népi közigazga­tási tanács elnökhelyettese, Lu Fu- Csun, a pénzügyi és gazdasági bizott­ság elnökhelyettese, Cseng Ven-Tieng, a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Szov­jetunióban és Szu Jue helyettes vezér­kari főnök. K tárgyalások során a Szovjetúnió és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok fontos politikai és gazda­sági kérdéseit vizsgálták meg. A ba­ráti, kölcsönös megértés és szívélyes­ség légkörében folyt tárgyalások meg­erősítették mindkét fél eltökéltségét, hogy erőfeszítéseiket a kölcsönös ba­rátság és együttműködés további el­mélyítésére és fejlesztésére irányítják és ugyanakkor minden lehető módon elősegítik a béke és a nemzetközi biz­tonság megőrzését és megszilárdítását. A tárgyalások során a felek meg­állapodtak abban, hogy hozzálátnak azoknak az intézkedéseknek végrehaj­tásához, amelyek értelmében a szov­jet kormány ellenszolgáltatás nélkül a Kínai Népköztársaság kormányának teljes tulajdonába adja át a kínai Csang-Csung-vasútvonal közös Igazga­tásával kapcsolatos minden jogát, a vasútvonalhoz tartozó összes javakkal együtt. Ugyanakkor Csou En-Laj, a népi közigazgatási tanács elnöke, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere, va­lamint A. I. Visinsnktj, a Szovjetúnió külügyminisztere között jegyzékcsere történt a Port-Arthur kínai haditen­gerészeti támaszpont közös használa­tára vonatkozó határidő meghosszabbí­tásának kérdésében. Az alábbiakban közöljük az emlí­tett jegyzéked, úgyszintén a kínai Csang-Csung-vasútvonalról szóló szov­jet—kínai közleményt «S Szovjet-kínai közlemény a kínai Csang-Csung-vasútvoua! átadásáról a Kínai Népköztársaság kormányának Moszkva (TASZSZ) A Szovjetúnió és a Kínai Népköz­társaság között kialakult baráti és együttműködési kapcsolatoknak meg­felelően 1050 február 14-én Moszkvá­ban egyezményt írtak alá a kínai CsaDg-Csung-vasútvonairól. Az egyez­mény értelmében a szovjet kormány ellenszolgáltatás nélkül a Kínai Nép- köztársaság kormányának teljes tu­lajdonába adja át a kínai Csang- Csung-vasútvonal közöd igazgatásával kapcsolatos minden jógiit a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. Az egyezmény érteimében az említett kí­nai Osang-Csung vasútvonal átadá­sának legkésőbb 1952 végén meg kell történnie. A szovjet kormány és a Kinai Nép- köztársaság kormánya most megkezdte az említett egyezmény végrehajtásával kapcsolatos intézkedések megvalósítá­sát és e célból megállapodott abban, hogy szovjet—kínai vegyesbizottságot alakit, A szovjet—kínai vegyesblzottságnak legkésőbb 1052 december 31-ig be kell fejeznie a kínai Csang-Csung-vasút­vonal átadását a Kínai Népköztársa­ságnak. Csou En-Lajnak, a Kinai Népköztársaság népi közigazgatási tanácsa elnökének, a Kinai Népköztársaság külügyminiszterének jegyzéke A. J. Visinszkiihez, a Szovjetunió külügyminiszteréhez Moszkva (TASZSZ) Tisztelt Miniszter Elvtárs! Miután Japán elutasította a min­denoldalú békeszerződés megkötését és miután különszerződést kötött az Egyesült Államokkal éa egyes más országokkal. Japán nem kötött és nyilván nem is akar békeszerződést kötni a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetünióval. Ennek következtében olyan feltételek álltak elő, amelyek veszélyeztetik a békét és kedvezők a japán agresszió megismétlésér«, A Kínai Népköztársaság kormánya, tekintettel erre a körülményre és ugyanakkor a béke biztosítása céljáé­ból a Kínai Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötött barát­sági, szövetségi és kölcsönös segély­nyújtási szerződés alapján javasolja és kéri, hogy a szovjet kormány egyezzék bele annak a határidőnek meghosszabbításába, amelyet a Port- Arthnrról szóló kinai—szovjet egyez­mény 2. cikkelye a szovjet csapatok­nak a közösen használt Port-Arthur kínai haditengerészeti támaszpontból való kivonására megállapít A Kínai Népköztársaság kormánya javasolja, hogy ezt a határidőt a Kínai Népköz- társaság és Japán, valamint a Szov­jetúnió és Japán közötti békeszerző­dés megkötéséig hosszabbítsák meg. Ha a szovjet kormány egyetért a Kínai Népköztársaság kormányának fent kifejtett javaslatával, akkor a jelen jegyzéket és az ön válaszjegy­zékét a Kínai Népköztársaság és a Szovjetúnió között a Port-Arthur hadi­tengerészeti támaszponttal kapcsolat­ban 1950 február 14-én megkötött egyezmény szerves részének tekintjük és az a jegyzékváltás napján lép étet la*. Kérem C at, Miniszter Elvtárs, fo­gadja őszinte nagyrabecsülésemet. 1952 szeptember 15. Csou En-Laj. A. J. Visinszkij szovjet külügyminiszter jegyzéke Csou En-Lajüoz, a népi közigazgatási tanács elnökéhez, a Kinai Népköztársaság külügyminiszterébe/ Moszkva (TASZSZ) Tisztelt Miniszter Elvtársi Igazolom szeptember 15-éu keit kö­vetkező szövegű jegyzékének vételét: „Miután Japán elutasította a min­denoldalú békeszerződés megkötését és mintán különszerződést kötött az Egyesült Államokkal és egyes más országokkal, Japán nem kötött és nyilván nem is akar békeszerződést kötni a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetünióval, Ennek következté­ben olyan feltételek álltak elő, ame­lyek veszélyeztetik a békét és kedve­zőek a japán agresszió megismétlé­sére. A Kínai Népköztársaság kormánya tekintettel erre a körülményre és ugyanakkor a béke biztosítása céljá­ból, a Kinai Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötött barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés alapján javasolja és kéri, hogy a szovjet kormány egyezzék bele annak a határidőnek meghosszab­bításába, amelyet a Port-Arthurról szóló kínai—szovjet egyezmény 2. cikkelye a szovjet csapatoknak a kö­zösen használt Port-Arthur kíuai hadi­tengerészeti támaszpontból való kivo­nására megállapít. A Kínai Népköz- társaság kormánya javasolja, hogy ezt a határidőt a Kínai Népköztársa­ság és Japán, valamint a Szovjetúnió és Japán közötti békeszerződés meg­kötéséig hosszabbítsák meg.” A szovjet kormány egyetért a Kínai Népköztársaság kormányának fenti javaslatával és beleegyezik abba, hogy az ön jegyzéke és up arra adott jelen válasz a szóbanlévő jegyzékek kicse­rélésének napjától kezdődően a Part- Arthnr haditengerészeti támaszpontra vonatkozó 1950 február 14-én kelt fentemlített egyezménynek szerves ré­sze legyen. Kérem önt, Elnök és Miniszter elv­társ-, fogadja őszinte nagyrabecsülése, met. 1952 szeptember 15. A. J. Visinszkij. Ebéd a vendégek tiszteletére Moszkva (TASZSZ) J. V. Sztálin, a Szovjetúnió Minisz­tertanácsának elnöke szeptember 15-én a Kremlben ebédet adott Csou En-Laj­nak, a Kínai Népköztársaság népi közigazgatási tanácsa elnökének és a Kínát Népköztársaság külügyminiszte­rének vezetése alatt lévő kinaj kor­mányküldöttség és a Mongol Népköz- társaság J. Cedenbal miniszterelnök vezette kormányküldöttsége tisztele­tére. Az ebéden kínai részről jelen voltak: Csou En-Laj, Lu Fu-Csun, a népi közigazgatási tanács mellett mű­ködő itfnziigyi és gazdasági bizottság elnökhelyettese, Csang Veu-Teng, a Kínai Népköztársaság rendkívüli is meghatalmazott nagykövete a Szov- jetünióban, Szu Jue, a népi forradalmi katonai tanács helyettes vezérkari fő­nöke, Vang Hao-Sou nehézipari mi­niszter, Csen Jul Hizelőonjaglpnri miniszter, Szung Sao-Ven, a pénz­ügyi és gazdasági bizottság titkársá­gának vezetője, Liu Ja-Lou, a Kínai Népköztársaság légierőinek parancs­noka, Lo Sun-Csu, a Kinai Népköz- társaság hadiflottájának helyettes pa­rancsnoka, Csín Osuang-Cseng; a Kí­nai Népköztársaság tüzérségének he­lyettes parancsnoka Vang Tao-Han, a gépipari miniszter helyettese; Vang Cseng postaiigyl miniszterhelyettes, Si Cse, a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztériumának politikát titkára; Hszue Ji-Hszin, a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztériumának a Rzovjet- únióval és a keleteurópai országokkal foglalkozó osztályának vezetője, Csen Caia-Kang, a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma ázsiai osztályá­nak vezetője. He Pao-Csuan követ­ség! tanácsos, Iá Cslnng követség! ke­reskedőim} tanácsos, Dzst Uie vezér­őrnagy, a Kínai Népköztársaság ka­tonai attaséja a Szovjetunióban. Az ebéden jelen volt még X Ceden- bal, a Mongol Népköztársaság minis* terelniike, I. Szambu. a Mongol Nép köztársaság küülgymlnlszterbelyettefc. és N. Idamzsab, a Mongol Népköztár. snság rendkívüli é* meghatalmazott nagykövete a Szovjetűnióhan. Szovjet részről az ebéden megjelen­tek: V. M. Molotov, O. M. Malenkov, I* P. Berlja, K. .7. Vorosllov, A. 1 Mikojan, N. A. Bulganyln, I- 5L Ka- ganovics, N. Sz. Hruscsev-, M. Z. Sza burov, I. F. Tevoszjan, V. A. Maü-sev, M. G, Pervuhin, V. V. Kuznyecov, A. ■7, Visinszkij, A. 51. VasziljevszWí marsall, A G. Zvevjev, N. G. Kuznye- eov, S. D, Ignatyev, P. N. Kumikin; M. I. Negyeljin, a badügyrainiszte- helyettese, B. F. rodccroh kültigy- miniszterhelyettes. A, Sz- Panyuskin, a Szovjetúnió nagykövete a Kína* Népköztársaságban, G. I. Ivacmyikov, a Szovjetúnió nagykövete a Mongol Népköztársaságban, Sz. A. Boriszov, A. A. Tavlov és K. I, Kovalj külke­reskedelmi miniszterhelyettesek, 51- S. Malinyin vezérezredes, V. A. Fokin altengernagy, V. P. Migunov a Szov­jetúnió kereskedelmi képviselője a Kínai Népköztársaságban, N. T. Fe­dorenko a Szovjetúnió külügyminisz­tériuma kollégiumának tagja. Az ebéd szívélyes és baráti légkör­ben folyt le. (51TI) Vili, cvtoiyam 218- .szám Ara 50 fillér Miskolc. 1952 szeptember 17. szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents