Észak-Magyarország, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-07 / 210. szám

Vasárnap, 1W52. «wptwnber 7. ÉSZAKMAGYARORSZAG I DIÓSGYORVASGYAR 1930-BAN ÉS MA NE FELEJTSD A MÚLTAT (Az Országos Levéltár anyagából) S*6íbo9 c9©lSdo9 aunkfcs vAo.ekl típvoot* 60 ;6döóoát tábbet ben tud terejoi 3aen keresetviazonvok ne 1 lett § nackésság on«v rúaRe el v?n pdóaod*®.Be­:vpt*l cüt ' n^.eV; de ^ 2 er ne k 90 JÍ«8 & muolressta szerzett ödÁtsira .szeri hl 88 itten[~"kereÁ4t; ] Ák Qäü»KPrtrSy» adósáét kinézi.I cyuglMsosfig éj Ugslom rokozőaőhDZ hozzájárul # le^ku 1 ->n-fc r:.e : se .P iadb*»n laaát 500 nuokés »Ibocsétásr j1 bejz51nek,s pz Illetékesek elzárkozoek e határozott válaszadástól.! ............. A munkásság «f *őtt ezzel képcsőiét ben a legfootesztl kusebb hírek keringe­tlek.Xl Íródó tárna 8S,hogy eg^e3 üzemeket teljesen befogosk a untétól,8 ea isaáö üe^jariDj u elbocsátást "og ere d®éaj-e*ol.Srtüt tű ,hogj a ?o MM k5zta- tott munkások is teljesen bizoR/tr l*?nw6gfc»n élnek,mert nem tudják mely cfipoo kinek kézbe jí tik ki p fe lacbJóat.Aa uzem^ónpkók elJtt vr 1 Jjá^os tr8gédl aifcva kdn_- ; r dgnek , hgj|^JU^^t^acg^te^t3v^Vr^J^ei^£^rtton.* =?rnbtl lc»r buhgr ai^n- kánalc oevnzte el • felnonJÍ3ok kizlésít s vermek M-j üzemvezetők kózüttük ekJSf mii 'oem la merik* ítlmonlá leveleket Iliiről ,nenem nájre a«r»toák_ • fel mao lám v !(jri hsjtáj át hirl tsol ,mert »ttM leld efkk CMH3 emtím urtitM ■f, ' MÁSOLAT A 4681/1930. VII. RES. SZ. KIADMÁNYHOZ M. kir. állami rendőrség- diósgyőri kirendeltségétől... 67/res. 1930. «üám. Bizalmas. Tárgy: Helyzetjelentés mell. nélk.... A munkanélküliség s a gazdasági viszonyok szülte s országszerte észlelt elkeseredés Diösgyőr- Vasgyárban is erősen érezteti hatását. Felelősségein tudatában jelen­tem, hogy hatóságom területén az ipari munkásság elkeseredése oly fokú hogy az egykönnyen kirobbanásra vezethet... Az alábbi adatok számszerűleg mutatják az itteni gazdasági hely­zet képét... A diósgyőri állami vasgyár 1929 július hó 25-től f. hó áp­rilis 1-ig, tehát nem egészen egy év alaitt 533 'munkást bocsátott el, me­lyekből 350 hatóságom területén és közvetlen környékén lakik. Az ál. lámi vasgyárban alkalmazott munkások április 1-i létszáma 5495. Az elkeseredés azonban a foglalkoztatott munkások között is nagy. Ezek­nél az elégedetlenséget a rossz kereseti viszonyok okozzák. A február havi átlag létszám a bányamunkások nélkül 4753 volt. Ezek közül a redukált üzem miatt 520 munkás február hóban csak 1799 mun­kás pedig csak 8 napon volt foglalkoztatva. Számos csalá­dos munkás van, aki havonta 60 pengőnél többet nem tud keresni. Ezen kereseti viszonyok mellett a munkásság nagy része el van adó­sodva. Beszerzett adataim szerint az itteni kereskedők összesen 267.000 pengő követelést tartanak nyilván, mely összegnek 90 százaléka a mun­kásság adósságát képezi. A nyugtalanság és izgalom fokozásához hoz. vájárul a legkülönbözőbb rémhírek terjedése. Újabban ismét 500 mun­kás elbocsátásáról beszélnek, s az illetékesek elzárkóznak a határozott válaszadástól... A munkásság között ezzel kapcsolatban a legfantasz­tikusabb hírek keringenek. Állandó téma az, hogy egyes üzemeket tel. jesen be fognak szüntetni, s ez ismét nagyarányú elbocsátást fog ered­ményezni. Érthető, hogy a foglalkoztatott munkások is teljesen bizony­talanságban élnek, mert nem tudják mely napon kinek kézbesítik ki a felmondást. Az üzemfőnöllök előtt valóságos tragédiák játszódnak le, életerős emberek térdenállva sírva könyörögnek, hogy tartsák meg őket továbbra is szolgálatban. A mérnöki kar hóhérmunkának nevezte el a felmondások közlését s vannak oly üzemvezetők közöttük, akik már nem is merik a felmondó leveleket aláírni, hanem másra szeretnék a felmondás végrehajtását, hárítani, mert attól tartanak, hogy valaki elke. seredésében rajtuk áll bosszút... Egy keresztény lelkész kijelentése szerint különösen az utóbbi időkben tapasztalta, hogy eddig feltétlenül vallásos és megbízható em­berek lelki egyensúlya annyira megrendült, hogy a lelkipásztorok sem tudnak reájuk hatni. Állítása szerint befolyásukat a hívőkre, azok végső­fokú elkeseredése miatt kezdik elve szteni... A középosztályban, különösen a tisztviselői karban az elégulet. lenség és elkeseredés eddig soha nem észlelt mértékben mutatkozik. Lépten-nyomon tapasztalható, hogy a legnagyobb elkeseredés hangján nyilatkoznak a mai rendszer ellen. Mammut fizetések kor. rupció, bürokrácia, ezek állandó témái a beszélgetéseknek. Tekintélyes állású, idős tisztviselők néha az elkeseredés oly soha nem hallott hangján nyilatkoznak, mely megdöbbenti a szemlélőt, s önként felvető, dik az a kérdés, vájjon fog-e tudni ez a középosztály egy őt érő táma­dás esetén kellő energiájú ellenállást kifejteni, ha azok, akik társadalmi állásuknál s koruknál fogva hivatva vannak a szenvedélyeket csillapí. tani, maguk is a végsőkig el vannak keseredve ... Végső következtetésként a fe nt felsorolt jelenségekből és tények­ből megállapítható, hogy az utóbbi hetekben egy eddig nem tapasztalt feszültség, elkeseredés és elégedetlenség lett úrrá az embereken. Ez a feszültség hatóságom területén, kü Ionosén a munkásság részéről oly mérvű, hogy bármikor kirobbanhat, s esetleg erőszakoskodásra vezet­het. Diósgyőr.Vasgyár, 1930. évi április hó 8-án. M. Elnöki. — XXIII. — ad. 1864—1930. Aláírás s. k. m. kir. rendőrtanácsos, a kirendeltség vezetője HÁROM ÉLETRAJZ Irta: IVAN VINNYICSENKO, az IzveszHja tudósítója Iván Vinnyiesenko cikke az Iz- vesztija 1952 augusztus 8-iki számá­ban jelent meg. szűkszavúan, Csuhám Ferenc nem szívesen beszel nyomorúságos ifjúságáról- Gyermekkora kilátástalan nélkülözés­ben és szenvedésben telt cl a föld. és iganélküli sokgyermekes paraszt­családban. Későbbi napszámos élete is örömtélen volt, elviselhetetlenül ne­héz munka és kínlódás közepette len­gette magát... 1935-ben már meglett emberként került a diósgyő, i gyárba, maga mö­gött hagyva 20 évi bolyongást, a grófi birtokokon, hat évi katonai szolgála­tot- Ezenfelül huszonhét hónapot töl­tött büntetőszázadban politikai meg­bízhatatlanság miatt­Arról álmodozott, hogy végre szak­mát tanul, nekilát az érdekes mun­kának— Ami azt illeti, ugyanilyen erővel arról is álmodozhatott volna, hogy milliomos tesz Egyik műhelyből a másikba hajtották, n legdurvább, a leghálátlanabb munkát bízták rá- Va­lójában az üzemben is ugyanaz a napszámos maradt, aki volt. \Tiltakozni próbált az üzemben ural­kodó állapotokkal szemben, még arra is kísérletet tett, hogy harcol ellenük. Ekkor ezután a makacs munkást fel­vették a „feketelistára”, mint veszé­lyes felforgatót és kommunistát­El sem tudja képzelni, mennyire felháborított engem mindez, — beszéli el Csoluiny bácsi. — Abban az idő­ben még csak fogalmam sem volt po­litikai pártokról. Agyam azonban fo­kozatosan. megvilágosodott és kezd­tem megérteni, hogy miért neveznek minden „zavarkeltőt'' kommunistá­nak .. Ezért léptem be gondolko­dás nélkül a Magyar Kommunis­ta Vártba nyomban a felszabadulást követő esztendőben, amikor a párt már földfélett folytatta tevékenysé­gét. Csohány Ferenc ebben az időben már segédolvasztár volt. A pártba va­ló belépés, ami egybeesett az egész dolgozó magyar rfép életében brköret- Tcezett nagy fordulattal, szárnyakat adott neki. Úgy érezte, hogy régre ura a maga sorsának. Régi álma az eleven alkotómunkáról a megvalósu­lás útján haladt. Végre. 1949-ben beteljesedett az egykori napszámos álma. A tehetséges segéd-acélol- vasztárt szakmai továbbképző tanfo­lyamra küldték, s tapasztalt olvasz­tár lelt belőle. Nagy és szép remé­nyekkel tért vissza üzemébe. Azt remél­te, bogit a legújabban üzembehelyezett Martinkemencék egyikéhez osztják majd be, amelyeket a szovjet példa alapján építettek. A helyzet azonban úgy ala­kult, hogy a legöregebb, legrégimó­dibb kemencéhez képűit, amelyet a munkások tréfásan „a kapitalizmus esők erényének” neveztek. Az a cél ol­vasztár azonban nem veszítette el kedvét. Brigádja csaknem az első na­poktól kezdve több mint 100 százalék. va teljesítette normáját. A brigádve­zető megkapta az élmunkás címet, mégsem volt megelégedett munkájá­val. Állandóan az új kemencékhez való átkerülés gondolatával foglalko­zott­Valószínűleg el is érte volna célját, áthelyezését, ha egy szép napon el nem látogat az üzembe Vaszilij Amo- szov, a híres szovjet acélolvasztár. Nagy szeretettel beszélt magyar ba­rátainak munkamódszeréről és nyom­ban be is mutatta azokat az egyik úi kemencénél. Csohány bácsi még lélekzetét is visszafojtva hallgatta Amoszov ma gyarázatait. Meghatottam figyelte szovjet szaktársának pontos munká­ját­Ha áthelyeznének az új kemencé­hez. én is megmutatnám, hogyan kell dolgozni... Mi volna azonban, ha megkísérelném ezeknek módszerek­nek a régi kemencénél való alkalma zását?” — gondolta magában a fárad­hatatlan acélolvasztár. Nyomban hozzá is látott tervének megvalósításához. Aj eredmények még őt magát is meglepték. Brigádja már az első hónapban csaknem felére csökkentette az acélolvasztás időtar­tamát és országosan az első helyre került. Csohány Ferenc megkapta „az ország legjobb acélólvasstára” megtisztelő címet, később pedig egész brigádja sztahanovista lett. pártbizottsága köszöntötte benne a híres acélolvasztárt negyedévi tervé­nek sikeres befejezése alkalmából­— Igen. brigádunkat ma már meg­becsülik! — mondotta büszkén. —- Nem tréfadolog csaknem féléven át tartani az első helyet! — S most? — Most már nincs mit tenni! — le­gyint kezével Csohány bácsi. — Át kellett adnunk a vezetést másoknak, azoknak, akik az új kemencéknél dol­gosnak ■ ■ ■ — Bántja ez? — ifiért bántana?! így kell ennek lenni. Náluk van az új technika, ke­zükben ra.n az ütőkártya- Mit gondol Ön. hiába segített nekik a mi bri­gádunk n szovjet munkamódszerek elsajátításában? Nem., nem is számí­tottam arra, hogy sokáig tartani, tud­juk az első helyet a „kapitalizmus csői;erényével'' ■ ■ ■ — fiát, Csohány bácsi, felliagyott-e már azzal a gondolattal, hogy átmegy valamelyik új kemencéhez? Csohány bácsi zavart mosollyal vá­laszolt : — Lehet, hogy valamikor majd én is átmegyek, azonban nem most■ Kö­telességem az állam iránt, hogy mind­azokat az acél ólra sztárokat, akik je­lenleg olyan régi kemencéknél dol­gosnak, mint a miénk, felemeljem a mi termelési színvonalunkra. Mihelyt kötelességemet teljesítettem, én is kér­ni fogom, magamat az új, automatikus rendszerű kemencéhez. Már ötven leié jár. azon­ban jó­val fiatalabbnak tűnik, .mint éveinek száma. Fürge, életvidám ember, aki­ből csak úgy árad „ kiapadhatatlan erő és energia. Érdeklődési köre nagy és változatos. Mohón elolvassa mind­azokat a cikkeket, amelyek „ Szovjet­unió életéről a sajtóban megjelennek, gondosan figyelemmel kiséri a nem­zetközi élet eseményeit, tanul a párt- iskolában, szívós munkával. emeli szakképzettségét, nem feledkezik meg a színház c» a mozi látogatásáról sem. Életét betölti n folyamatos termelő- munka.. Ez a. szabad, örömteli munka teszi boldoggá, A Diósgyőri Kohászati Üzemek kultúrházában nemrég mutatták be egy helybeli író darabját, aki nem­rég még munkás rolt. most pedig az üzemi újság szerkesztője. A; előadást igen nagy érdeklődéssel nézte régig a közönség, különösen azért, mert a, da­rab főhősének, Csohány Ferencnek alakiéiban mindenki, felismerte önma­gának. egy részét■ Valóban, vájjon nem hasonlít-e Cso­hány bácsi, sorsa, qz új Magyarország legtöbb becsületes dolgozójának sorsá­hoz? Diósgyőrött feladatok sikeres megoldásáért Kos. suth-dijjal tüntették ki. Neve ma mác országszerte ismeretes. Amikor a Magyar Népköztársaság kormánya jóváhagyta az ötéves nép-f azdasági tervet, Klaus mérnök újaliti felelősségteljes feladatot kapott: ve-i gyen részt a sztálinvárosi SztáliaT Vasmű terveinek kidolgozásában. Ál­modhatott-e Klaus mérnök ezelőtt lyen nagyszabású munkáról! Az elmúlt esztendő elején kezdődött Diósgyőrött az óriáskohó építése. En­nek az építkezésnek — hasonlattal élve — olyan szerepe volt Klaus La­jos életében, mint Vaszilij Amoszovj szovjet acélolvasztár látogatása Cso­hány Ferenc életében. A nagykohó építése az üzem rendes működése közben folyt, ez nagy ne­hézségeket okozott. Az építkezés folya-i mán számos szerkezetet át ’ kellett tervezni, újra felülvizsgálni az egész munkaszervezési tervet. Az építkezés minden egyes napja újabb és újabb feladatokat hozott. Ennek ellenére a nagykohó építését rendkívül rövid idő alatt befejezték, — mindössze nyolc és fél hónapot vettek igénybe a nmnJ kálatok. 62 vállalat, több mint' Fzon a naron. amikor felkeres­tem lakásán Cso­hány bácsit, levelezőlapot hozott neki a posta. Az üzem igazgatósága és megi sme rked t«m a kohómű veze­tőjével, Klaus Lajos Kossuth-díjas- sal. Amikor Csohány bácsi, az egy­szerű napszámos, még csak éppen, hogy átlépte az üzem kapuját, meg­kezdve a segédmunkás életet, Klaus már régóta tevékenykedő mérnök volt, a kohóipar általánosan elismert szak­embere. S mégis, mennyi közös vonást találunk sorsukban! Klaus Lajos mérnök, a régi Magyarország egyik legnagyobb kohászati vállalatánál dol_ gozva, ugyanolyan mohón és ugyan­olyan reménytelenül álmodozott az eleven alkotómunkáról, mint Csohány Ferenc segédmunkás. Az üzem tulajdonosai, amelyben Klaus Lajos dolgozott, óriási nyeresé­geket vágtak zsebre a csaknem ingye­nes munkaerő kizsákmányolása révén. Nem érdekelte őket a technikai előre­haladás- A mérnök észszerűsítési ja­vaslatai papírkosárba kerültek. — Tizenötévi mérnökösködésem alatt — mondja felháborodottan Klaus mérnök — egyetlen értékesebb térvet sem sikerült megvalósítanom, egyet­len műszaki újítást sem tudtam beve­zetni a termelésben. Klaus Lajos igazi alkotó élete csu pán Magyarország felszabadulása után vette kezdetét. A népgazdaság helyre­állítására és fejlesztésére törekvő népi demokratikus hatalomnak már az első lépései soha nem látott lehetősé­geket nyitottak meg a mérnök előtt alkotómunkájának hasznosításához. Klaus laiosra nehéz és fele­lősségteljes feladatot bíztak: dolgozza ki a hazai ferromangán technológiáját és indít sa meg termelését. Sikeresen megbir­kózott ezzel a problémával. Klaus La­jost a nagyfontosságú népgazdasági Oz építkezésben kétezer munkás és sok mérnök vett részt- Klaus Lajos, a Diósgyőri Ko­hászati Üzemek kohóművének veze-s tője azok sorába tartozott, akik munj kájukkal elősegílették a népi demo­kratikus Magyarország kohászatának ezt az új sikerét. összehasonlítva p két diósgyőri ko­hász — Csohány Ferenc acélolvaszJ tár és Klans Lajos mérnök — sorsát^ önkéntelenül is arra gondolunk: nemi ilyen-e egész üzemük sorsa is? & flrról. I hogy milyen volt ez azs 1 tizem a múltban, fogalmai alkothatunk magunknak már egy részlet alapján is: mindkét, régi nagyj kohó egykapus adagoló garattal ren­delkezett, ami technikai szempontból ai XIX. század elején számított korsze­rűnek. Az ilyenféle „gépesítésről” <í szovjet kohászok csupán tankönyvek1 bői tudnak. B most megjelent az üzemben a kor­szerű technika, csodája, — az új diós- győri nagykohó. Mekkora változások­nak kellett végbemenniök mind magéi­ban az üzemben, mind pedig az egész országban ahhoz, hogy bekövetkezhes- sék ez az óriási ugrás a régiből a,» újba? A Magyarország felszabadulása ótii eltelt hét esztendő alatt gyökeresen, megváltozott az ország képe. Felis- merhetetlenül átalakult a Diósgyőri Kohászati Üzem is. Állandóan növek­szik és tökéletesedik. Már II)//9-ben négy automatikus rendszerű Martin- kemencét helyezlek üzembe. Hamaro­san átadtak a. termelésnek még egyet , a legnagytjVbat, amely a szovjet tech­nika legújabb vívmányai alapján épült. Jelentékenyen kibővítették a vasöntödét. Fejlesztik a dvrvahenper- művet, új hengersorokat szerelnek fel. Mindez azonban még csak a kezdet. Most dolgozzák ki az üzem újjáalakí­tásának éiltalánns tervét. Az élenjáró szovjet technika felhasználása mellett bevezetik a-s üzemben a szovjet munkamódszereket is. Ma még az olyan avult berendezé­sek is, mint például Csohány bácsi kemencéje, egészen másképen működ­nek. A termelés példátlan ütemben fo­kozódik­Fejlődnek maguk az emberek is. A diósgyőri kohászok munkája valóban alkotómunka vél vált- Megsokszorozód­nak a sztahanovisták és termelési újítók sorai. Olyanok, akik nemrég még parasztok voltak s csale nemrég léptek be az üzembe, már mesterek. Akik tegnap még munkások voltak, ma már mérnökök ■ ■. .4 Diósgyőri Kohászati Üzemeit csupán egyike az ország sok vállala­tának, de történetében, életében, mint tükörben láthatjuk egész Magyaror­szág sorsát, amely biztosan hajtsd előre a szocializmus építésének út­ján. Acélolvasztár, mérnök, üzem, Há­rom életrajz, — egy közös sora.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents