Észak-Magyarország, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-17 / 193. szám

I i PSZAKMÄCYÄRORSZÄC Vasárnap, 1952. augusztus 17. ÍGY ÖRÖM DOLGOZNI...! 53. §. „A Magyar Népköztársaság szolgáló tudományos munkát. . hathatósan támogatja a dolgozó nép ügyét Miskolcon épül Közép* Európa együk legkorszerűbb egyetemi városa. De a sok tágas, napfényes épület, a felszerelés és berendezés m'g nem minden. Az épüle­tek falai között az élenjáró, a nép ügyét szolgáló haladó tudománynak kell otthont találnia. Ez a feladat az egyetem taná* raira vár. Megtisztelő' és nagyjelentőségű megbízatásukhoz híven azon fáradoznak, hogy az egyetemen a dolgozók gyermekei a legjobban képzett mérnökökké fejlőd­jenek, emellett pedig tudományos kutató­munkájukkal segítsék a gyárak dolgozóit problémáik megoldásában. arról, hogy Hálásan emlékeznek men nap mint nap tapasztalják, miként váltak valóra alkotmányunk pontjai, többek kö­zött, amely kimondja: „A Magyar Nép* köztársaság hathatósan támogatja a dol­gozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát . . .” Dr Diószcghy Dániel, a „Rákosi Má­tyás*' Nehézipari Műszaki Egyetem egyik tanára a laboratórium megfelelő berende­zésének tervén dolgozik. — Szívesen, örömmel végzem ezt — mondja. — Igen nagy segítséget nyújt munkámhoz a szovjet irodalom. ö felszabadulás után rögtön fel­ismerte a szövjet tudomány jelentőségét. Amikor megtudta, hogy a Szovjetunióban már tisztában vannak olyan kérdésekkel, amelyek megoldására nálunk esetleg csak a kísérletezések folynak, elhatározta, hogy megtanul oroszul. Szorgalmas, kitartó munkával el is érte célját. Rövid idő múlva jól olvasott, ír; oroszul. Szótár segítségével könnyen fordít. — Nekünk például nem volt tanköny­vünk, amely a tüzelőanyagokkal és a ko­hászati kemencékkel foglalkozott volna — íVndja. Az orosz szakirodalom tanulmá­nyozása után javaslatot tettem a minisz­tériumnak, hogy szükséges egy ilyen tárt- könyv összeállítása. Javaslatomat elfogad ták. megbíztak, a könyv elkészítésével* Diószeghy Dániel könyve nagy segít­séget jelent a hallgatóknak, a tanárok­nak és a gyárakban dolgozó mérnökök­nek is. •— Dolgozik*e újabb fordításon? — kér­dezzük. álló köte­Gépírásos papsríapofcbdl get fel az íróasztalról. — Ezt nem én fordítottam, ellenőrzőm a fordítás helyességét. A készülő könyv a műszerekkel, szabályozó berendezések­kel foglalkozik. Ez a nyári munkám ‘— teszi hozzá. Diószeghy Dániel a Budapesten szep­temberben kezdődő mérnök továbbképző tanfolyamon 19 előadást tart, ezekben fel­dolgozza a legújabb kutatási eredményeket. Részletesebben a gáztechnikával foglal­kozik. 'ok megbízatást kap a diósgyőri gyáraktól. Rövidesen hozzáfog az oxigén­dúsítással való gázfejlesztés kikísérletezé­séhez. — A többféle megoldás közül a leg­helyesebbet keressük meg — mondja. — Ha a laboratórium addig elkészül, akkor ott, ha nem, akkor a gyárban végezzük a kutató munkát. Könnyen és gond nélkül tudunk dolgozni, mert piii.Jen támogatást megkapunk államunktól, érezzük minden­ben a párt gondoskodását, a kormányzat segítségét. A szükségletnek megfelelően rendelhetünk kutatási eszközöket, szak­könyveket. így öröm dolgozni. Ml. egyetem; tanárok a sok segít­ségért azzal fejezzük ki kÖszönetűnkn, tugy igyek­szünk minél jobban fejleszteni, minél szélesebb körben elterjeszteni azt a tudo­mányt, amelyet Sztálin elvtárs így jelle­mez: . . nem keríti el magát a néptől, nem tartja magát távol a néptől, hanem kész a nápet szolgálni, kész a népnek a tudomány összes vívmányait átadni, a tudomány örszes kapuit Önként és kész­séggel kitárja . . .” TÓTH ILONA Megkezdik az „Első fecskék" című új magyar zenés víg játékfilm felvételeit zenijét Fényes Szabolcs szerezte, operatőrje Kiben István- Szereplői többi között: Feleki Kamill, Kovács Nóra, Kállai Ferenc, Juhász József, Bán Frigyes kétszeres Kossuth-rlíjas rendező vezetésével a pécsi porod’án­gy á rban pénteken megkezdődtek az „Első fecskék" című új magyar ze­nés vigjátékfilm külső felvételei. A forgatókönyvet Oyárfás Miklós irta, Makláry Zoltán, Rozsos István, Tom­pa Sándor. Szeptemberben kezdődik az új színházi évad Augusztus elsején lépett hatályba az Elnöki Tanács határozata, amely szerint a színházak művésztagjai is mint állandó munkavállalók szerepelnek. Ez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy minél gyorsab­ban állandó társulatok alakuljanak ki. Ezért ebben az esztendőben nagyobb* arányú személycseréket nem is hajtottak végre. Természetesen az elmúlt évad ta­pasztalatai alapján kisebb-nagyobh sze­mélycserékre szükség volt. így Goidon Zsuzsa (Pécs), az Ifjúsági Színházhoz, Szendrő József (Pécs) a Magyar Néphad­sereg Színházához, Zen te 1« ereim (Debre­cen), Kőműves Erzsi (Szeged) a Madách Színházhoz, Agárdi Gábor (Miskolc) a Fővárosi Operettszínházhoz került. Több fővárosi színész vállalta, hogy a vidéki színházak erősítésére az új évadban egy- egv vidéki társulatban já szik. így pél­dául Gyurkovics Zsuzsa és Tán dór Lajos a Néphadsereg Színházából Győrbe ment. Örkény Éva az Úttörő Színházból a Deb­receni Csokonai Színházhoz került. A vidéki színházak is hasonlóan a fő­városi színházakhoz több bemutatót tár­nának. Az új .színházi évadban a ffyőri színház viszi színpadra Jókai: „Kőszívű ember fiai” című müvét. A debreceni színház néhány operát mutat be, a mis­kolci színház tovább fejleszti a debrece­niek he'zdemi n j ezését és helyi szerzők darabjait mutatja be. ezenkívül színre- hozzn Shakespeare: „Hamlet” című drá­máját is. A szolnoki színház ugyancsak Shakespeare-bemutatóra készül: a „Víz- keresztM*et róják elő. A szegedi színház Kodály: ..Háry János4’ című operája mel­lett ősbemutatót is tart, Baráth Endre: „Fekete .arany” című darabjából. A kecs­keméti színház Shakespeare „Szentivánéji álom” című müvének bemutatása mellett készül a „Revizor” előadására is. Az új színházi évad szeptemberben kezdődik. AVICENNA, a kiváló tudós és gondolkodó «■ PISTI A VÁROSBA MEGY.:. írta: Hamvas H. Sándor 4 t öregember türelme elfogyott és indulatosan \imsne\ült a házból. Az öregasszony hangja azon­ban makacsul utána szállt, hogy a tornácon ismét hallotta: Pisti mégis a városba megyen, a te bogaras kodásod miatt nem tesszük tőnkre a jövőjét, életét! Az öregember továVb rohant, ment hátra a peribe. A diófánál megállt. ?{yolcvanhétéves volt, a gyors mozgás eljullasztotta; a visszafojtott harag is és lihegve huppant a lócára, szokott pihenőhelyére. Ott ült magába ros- \adtan és szaporán lélekzett. Kora délután volt. 7\agy felhők úsz- tak lomhán az égen. A nap játékosan bujkált közöttük, ferdén hulló sugarai fel-felvillantak és eltűntek mindannyi­szor. A levegőben nedves illat terjen­gett, párás, mint ősszel, noha még nyár volt, nyár vége. A távolból halk, egyenletes morajlás hallatszott, trakto­rok dübörögtek lüktetőn, zenésen — szántottak, hasították már a letarolt szövetkezeti földeket. Az öregember lihegése lassanként megszűnt, egyenletesen lélegzett már. De a fojtott indulat továbbra is feszí­tette; az asszony határozott szavai még .^kísértették s a civódás bántotta; pedig nem az első volt. Jó pár hete viaskodtak már a legkisebb unokáért, így, .mint. az imént is. A nyár eleje óta, hogy Pisti elvégezte a nyolcadik általánost és ^ijelentette: tovább tanul, városi kollégiumba megy. A család: az öregasszony, a fid, menye rögtön rá- bólintottak — menjen csak, menjen, ha kedve telik, hiszen lehet már ta­nulni a szegény ember gyermekeinek is, megvan hozzá a mód! 7s[em is ez volt a riasztó az öregember számára. Hanem az, hogy a legkisebb unokája is elkerül a háztól s azontúl nem lát­hatja mindennap. Ez a tudat volt a legelviselhetetlendbb és ezért harcolt Pistiért oly elszántan, dacosan. Mert miért nem marad idehaza? A szövet­kezetben, tanácsban, gépállomáson, a jó eszivel találna magának olyan el­foglaltságot, ami kedvire való és ami­vel többet érő leszen az egyszerű pa­raszti embernél. sapat seregély húzott el a ma- gasban, éktelenül csivogva, sebesen. Az öregember szemmel kísérte a madarakat, s míg csömpe cseréppi­pájával ráfüstölt, eszébe villant, ezer- kilencszáznegyvennégy őszén is látta csapatostul a * seregélyeket, amint Su- koró felől Puszt4szabolcsna\ röpültek- AiJior vök «V étmÚLor a bujtatott cser Iádnak Hite a silány, gyönge élelmet, a pusztai majorban, a trágyadomb alá ásóit, fölül bedeszkázott gödörben la­pított a fia, menye s a három uno­kája. A faluban, az árendás, házban csak Retten maradtak a feleségivei, két öreg. De őket is hajknrásztál{, szoron­gatták a durva, darabos német kato­nák, a nyilasokká- Dormos levente- oktatóval, az italtól veresorrú Vajtai kántorral, a sárgacsizmás jegyzővel, a ragyás, ^egyetlen Bodzás csendőrfő­törzsőrmesterrel együtt. Azt szerették volna tudni, hol a katonaszökevény fia; hol van Mari, a menye, aki ott­hagyta a kruml?hszedést, répaszedést az uraság földjén; hová tűnt a tizenhét­éves, leventeköteles Gabi, meg a bim- hódzó, fejlődő Julika — tizenöteszten­dős volt akkor az ártatlanság —, de még a hétéves Pistát is számonkérték. Aztán a rettenetes napoknak vége- szakadt, a szabadság i^nhrágzott, mint a rózsa. Uj élet sarjadt hát, kaptak földet, házat is, ami addig nem volt nekik• Dolgozhattak, élhettek maguk­nak. Aztán jóval ^ésőbb, a fia azt mondta, hogy nem jó így, közösen köll dolgozni a falu népével Bement hát a kapott földdel, feleségivei, gyerekekkel a termelőszövetkezetbe. ■— Maguk maradjanak itthon, öloget dolgoztak már; mink /(eresünk annyit, hogy mindnyájan, gond nélkül megél­jünk! — mondta Gábor. Jól gondolta ki, jól mondta, mert minden úgy lett, bár voltak k°z- bül aszályos évek IS»‘ szép lett, jó lett az életük és csak szépül még. Jó volt hát, nagyon jó, de aztán egyszer Gabi hátat fordított a falunak, ment a város- ha. Esztergályos lett, aztán a gyárból katonának küldték, tisztnek. Később Juli is elment hazulról a váródba; szö­vőgyári munkás lett és férjhöz ment — egy kiscsaládjuk is van már . . . déd" unoka!. . „ Planem ez, ' a legkisebb unokája, a Pisti, hogy 5 is elmenjen, hát ezt nem akarja nem és nem!,-'Meg­szakadna a szíve, nem bírná el a tétlen, üres napokat nélküle — eh, rossz erre mégcsak gondolni is! Kiverte a pipáját, zsebre tette, a \os- tökzacskó mellé. Akkor óles, örömős kiáltást hallott; Pisti költött a kapu­ban: — öregapám, öregapám, hun van? Az öregember fölállt. Jóleső, meleg érzés töltötte el; jön a legkisebb. S jött. Frissen, vidáman; orcáján tűzpiros ró­zsák égtek. De nem egyedül jött. A fák. bokrok takarásából előbukkant a wási\ unok* it, a lc,g*AZscbb* Gabi. Keményen lépkedett a fák közöt­ti ágyasok mellett, egyenesen, büszkén a tiszti ruhában. Mikor közel ért, lát­ta; százados már! — Nagyapám megint itt vagyok; me­gint eljöttem látogatóba! A lig értek be a házba, alig ültek ^ . az asztalhoz, belépett a fia, meg a . menye; jöttek ök is a villámsebesen futó hírre, hogy hazalátogatott a legna­gyobb fiú. Este lett. A lámpát felgyújtották- 'A villany sugarai szétfolytak, mint az ol­vadt arany. Gabi meg beszélt az új, szép életéről, sorsáról, társairól és ar­ról a roppant, tudatos, erős érzésről, amit csak ott, társai között, őrhelyén ismert meg igazán — a közösség gyö­nyörű, minden akadályt legyűrő, győz­hetetlen erő': adó érzéséről. Beszélt a ke­mény hadgyakorlatokról, a kitartó me­netelésekről is. hogyan edződnek meg, miként válik Reménnyé az izmü.{, aka­ratuk; őrhelyéről, a déli határról is be­szélt. Szálltak, repültek a szavak, mint me­rész röptű sasok. Pisti nem tudott be­telni velük. Orcáján a tűzpiros rózsák pirosabbak, tüzesebbek lettek s a sze* me ragyogott, mint a gyémánt, de nem hideg, hanem meleg fénnyel, csil­lanva, élesen — és amikor a bátyja, a beszédközben kis szünetet tartva elhall­gatott, csengő hangon mondta a fris­sen hasadt csendben: — Megyek, megyek a városba, ta~ nulok ós aztán én is olyan katona le­szek, mint te vagy; éppen olyan, mint te! — Ránézett a bátyjára, aztán az öregemberhez bújt. A ráncos, borostás Arcára tekintett és susogva, bízón, re­ménykedően hozzátette: — Ugye, öregapám! JYJ inden szempár az öregembe* felé fordult. Az csak ült mozdulat­lanul, aztán tekintetével lassan végigta­pogatott az arcokon. Senkisem tudta, mi ment végbe az agyában. Talán saját keserves életére gondolt, talán a ret­tegésben eltöltött napokat idézte, vagy a legkisebb unoka aranycsillagainák fé­nyében az új élet szépségeit ismerte fel hirtelen? Ki tudja? Csak azt látta a család, hogy az öregember magához szorította a gyereket, a legkisebb uno­káját, bólintott és halkan, de nagy ha­tározottan, valami megnevezhetetlen büszkeséggel a hangjában csak 'ennyit mondott: — Menj, tanulj és tégy úgy, mint a bátyád! A BÉKE VILA GT AN ÁCS ismert határozata értelmében az egész haladó emberiség megünnepli a híres tudós, Avicenna születésének ezredik évfordu­lóját. Avicenna a mai Üzbekisztán te­rületén lévő kis középázsiai faluban, Bokhara városától 12 kilométerre fekvő A fsán helységben született. Gyermek­évei Bokharában teltek el. Tanítóit már korán bámulatba ejtette tehetségével. Tízéves korában elsajátította a mértani, a muzulmán jogtudományt és lelkes érdeklődéssel tanulmányozta az orvos­tudományt és a filozófiát- Tizenhétéves korában már kiváló tudósnak ismerték el. A Szamanidák dinasztiájának bukása után Avicenna aggódott amiatt, hogy üldözni fogja öt a reakciós papság és Malimut szultán — akinek vad kegyer lensége és ostoba fanatizmusa miatt a kor legjobb elméinek el kellett pusz­tulni — ezért H őreimben telepedett meg. Minthogy azonban Mahmut szul­tán ott is üldözte, tói óbb menekült. A tudós életrajzírói szerint Avicenna élete második felének nagyobb részéh IIama- * dánban és Jszpahánban töltötte. Aj- Dzsuzdzsani tanúsága szerint Avicenna súlyos betegség után SH éves korában halt meg és Hamadánban a város déli falánál temették el. AVICENNA A KÖZÉPKOR legna­gyobb tudósa volt. Müvei enciklopé­dikus jellegűek és kiterjednek az isme­retek legkülönbözőbb területeire, iroda­lomra, esztétikára. természettudomá­nyokra. etikára, logikára. Különösen megmutatkozott tehetsége az orvos­tudomány és a filozóiin területén. Avi­cenna legnagyobb orvostudományi müve a híres ,,Orvostudományi kánon”, ame­lyet sok európai nyelvre lefordítottak, és amely az európai orvosok kézikönyve is volt egészen a 17. század végéig. Avi­cenna ebben a munkájában részletesen kifejtette az anatómiát, fiziológiát, se­bészetet. diagnosztikát, sorra vette a heveny és idült betegségeket, rámutatott a gyógymódokra, gyógyító eszközökre, ellenmérgekre, megelőzésre slb. Avicenna az orvostudomány kifejlesz­tésével egyidejűleg bírálta az asztro­lógusoknak azt a középkorban igen el­terjedt tanítását, hogy a csillagok állása hatással van az ember sorsára. a beteg­ségek lefolyására és kimenetelére. AVICENNA NAGY MUZSIKUS é• költő is volt. Zenei tanulmányai híre* sek voltak egész Keleten. Egj-es iro* dalmi müvei nagy hatással voltaik at arab országok, Irán, Afganisztán éi Közép-Ázsia népeinek irodalmi fc/iödc- sére. Avicenna mintegy háromszáz mű szerzője, munkádnak hosszú sorában, jó* néhány filozófiai tanulmány i$ van4 Avicenna azt tanította, hogy a világ nem isten akaratából jött létre, hanem a természet megváltozhatatlan szükség* szerű folyamata utján. A muzulmán papság 'nem nyugodott bele Avicenna nézeteibe, minthogy az anyagi világ örökkévalóságának eszméje ellentétben állt az illámnak azzal a dogmájával* amely szerint a világot isten terem,* tette. A ránk maradt tanúságok szerint Avicenna filozófiai enciklopédiáját Bag dódban a kalifa parancsára nyilvánosan elégették. 1 A V IGEN NA EREDETI és önálló gonr1 dotkodó volt, ki maga osztályozta a tudor* monyokat. Ez az osztályozás alapjában véve materialista volt. A tudományok osztályozására vonatkozó nézetei a külső világ reális voltának felismerésén alee" púinak és az emberi tudattól független lét objektivitását hangsúlyozzák ki4 Avicenna materialista módon értelmez** az idő és a mozgás kölcsönös kapcsa* bitót. A logika területén Avicenna Ütegé* szítette és kiterjesztette Aristoteleg következtetéseit. Aristoteles logikai tah oltásának népszerűsítésekor jól meg* ragadta annak haladó jellegét. Ezt ab* ban az időben tette, amikor Európában Aristoteles logikáját skolasztikává tál* toztatták, amikor — Lenin szavaival élve — ,.A papság megölte Aristoteles* ben azt, ami élő és megörökítette azt* ami holt" AVICENNA TÖRTÉNELMI ÉRDEME* hogy nemcsak magáévá tette, haneai kritikusan átdolgozta és gazdagított* a keleti és görög tudományok eredmé* nyelt. A nagy gondolkodó jelentősen kivette részét a világcimlizdciá fejlesz* léséből, ezért ünnepli az egész halculő emberiség születésének 1000. évforduló4' ját. Augusztus 25-én Avicenna-emlékünnepséget rendeznek Á magyar békemozgalom a Béke évfordulójáról. Az Vllágtanáes határozatának szenemé­ben ünnepi: Wilsőségek’ között Pinléke- zik meg AybüSónn.- a középkori nagy enciklopédista születésének ezredik Országo» Béke­tanács és a Magyar Tudományos Aka­démia augusztus 25-én Ari ceti na.z ünnepséget rendez. „I FJ U SASO K“ Koreai film bemutaiója augusztus 20-án a Béke-fílmszinházban A miskolci Béke-filmszínházban au­gusztus 20-án mutatják be a koreai film­gyártás nagy alkotását, az ,.Ifjú sasok”- at. A film az egész haladó emberiséghez fordul, a koreai népnek a végső győze­lembe vetett biztos tudatát hirdeti. Az „Ifjú sasok”-ban Jun-Du-Han író egy koreai úttörőkből álló partizáncsapat hősies, elszánt harcainak történetét dol­gozza fel. Az esemény 1950 októberében játszódik, amikor Északkorea nagy része az amerikai intervenciós hadsereg hatal­mába került. A hancsoni iskola 5 úttö­rője elhatározza, hogy míg a harcosok a fronton küzdenek, ők a városban parti­záncsapatot szerveznek. Tanítójuk meg­szerzi a városi pártbizottság jóváhagyá­sát, a csapat vezetésével Cojt bízzák meg. A város lakossága mélységesen gyűlöli az imperialista gyilkosokat, akik a meg­szállás első napjaiban elfogják a kommu­nistákat s közülük 150-et kivégeznek. A kis Li és családja is a pribékek kezébe kerül. Anyját és bátyját kivégzik, neki véletlenül sikerül megmenekülnie. Csat­lakozik úttörőtársaihoz, akik nagy szere­tettel fogadják. Az ifjú partizánok csoportjukat nagy szovjet példaképük, az . Ifjú Gárda” min­tájára szervezik meg. Mint a krasznodoni fiatalok tették, ők is megesküsznek, hogy harcolnak a hazáért, a csapat titkát meg­őrzik, mindenben segítik a felnőttek küzdelmét. Az amerikaiakat kijátszva, a parancs­nokságon vállalnak munkát s közben ér­tesüléseket szereznek. Nemsokára a vá­ros utcáin egymás után jelennek meg ilyen feliratok: „Az amerikaiak gyilkol sok! Minden szavuk hazugság!” Egyik nap a szecsoni híd repül a le­vegőbe, másnap a kis partizánok a teleJ fonvezetéke* vágják ’ el. Az amerikaiak tajtékzanak h dühtől, de a tetteseket nem tudják kezrekenteni. A front közeledtekor a liszinmanisták ki akarják végezni a foglyokat, de< az úttörő partizáncsapat hősies elszántság- gal kiszabadítja őket. Egy alkalommal, amikor a gyerekek fegyvert lopnak, az őr elfogja Kimet. A legkegyetlenebb kínzásokkal vallatják, de nem árulja el társait. Bátran szemébe vágja kínzóinak: itt nem lesz nyugal­muk, mert mindenki gyűlöli őket. Eköz­ben a Néphadsereg alakulatai a város ha­tárához érnek. Az amerikaiak fejveszet"' ten menekülnek, de az utolsó percekben is gyilkolni akarnak. Aljas szándékuk" ban azonban a partizánok megakadályoz­zák őket. A felszabadulás után az úttörők újabb feladatot kapnak a pártbizottságtól, hogy — menjenek vissza az iskolába és tanul' janak. A gyerekek megfogadják, hogy a tanulásban is megállják a helyüket, e** zel dolgoznak, harcolnak tovább a beké* ért. A film Ri-Kim-Ho rendező és Pa-Tyou Van operatőr munkája. A kitűnő szerep* lök közül külön ki kell emelni Mun-Jerf Bon színésznőt, aki Li édesanyját a-la- kit ja. Dolgozóink igen nagy érdeklődéssel várják a kiváló koreai film bemutatóját*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents