Észak-Magyarország, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-03 / 181. szám

Vasárnap, 1352. augusztus S. 7 A SZTÁLINI VASUTASNAP A Szovjetunió vasúti közlekedése óriási ezerepet tölt be a hatalmas ország gaz­dasági életében, a jelentősége évről-évre nagyobbodik. Sztálin elvtárs a vasutasok kremli fogadása alkalmával, 1935 július 30-án tartott történelmi beszédében vas­úti nagyhatalomnak nevezte országunkat, is klasszikusan határozta meg a vasúti közlekedés jelentőségét. ,.A Szovjetunió mim állam elképzelhe­tetlen volna elsőrendű vasúti közlekedés nélkül, mely egységes egésszé kapcsolja területeit és kerületeit. Ebben van a Szovjetunió vasúti közlekedésének nagy állami jelentősége". A háború utáni ötéves terv éveiben a közlekedés legfőbb feladata azoknak a nagy károknak a helyreállítása volt, amelyeket a fasiszta rombolás a vasúti közlekedésben okozott. Az újjá­építés mellett újabb vasútvonalakat is építettek, — például északon és Közép* .Ázsiában. Befejezéshez közeledik a kom­munizmus építkezéseihez vezető ezer kilo­méter hosszú vasútvonalak és bekötőutak építése. Számos vasútvonalat villamosí­tottak, jelentősen szaporodott a közleke­dés műszaki berendezése. A szovjet közlekedés fejlődésével pár­huzamosan fejlődtek a vasút káderei is. Mély hatást tettek a vasutak dolgozóira Sztálin elvtársnak azok a szavai, ame­lyeket a vasutasok kremli fogadása al­kalmával mondott. Azok a sztálini sza­vak, amelyek szerint a közlekedésben minden egyes dolgozó munkája fontos — bármilyen beosztásban dolgozik is, — szárnyakat ad a vasutasok igyekezetének, újabb, dicső cselekedetekre lelkesíti őket. •A legutóbbi években hatalmas lendü­letet vett vrsutainknál a szocialista munkaverseny a Sztálin elvtirshoz irt levélben tett fo­gadalmiak teljesítéséért és túlteljesítésé­ért folyó harc. A vasutasok 93 százaléka vesz részt a szocialista munkaversenyben. A versenyzők első soraiban a moszkvai vasutasok dicső csapata halad. A moszkvai vasúti csomópont dolgo­zói nagyjelentőségű fogadalmakat tet­tek Sztálinhoz írt levelükben. Megfogad­ták, hogy batáridő előtt teljesítik a vas­úti fogalom állami tervet, hogy túltel- "jesituc a mozdonyok napi átlagos útjára „vonatkozó tervet, megrövidítik a kocsi- *fordulót. A moszkvai vasutasok azt is megfogadták, hogy a terv előirányzatán felül 36 millió rubelt akkumulálnak, ezen­kívül sok tüzelőanyagot és villamosener­giát takarítanak meg. Igen nagy szerepet tölt be a közle- , kedés tartalékainak mozgósításában, a műszaki berendezések termelékeny ki­használásában a mozdonyvezetők ötszáz- kilométeres-mozgalma. A brigádok ezrei rendszeresen túlteljesítik a gyorsított mozdony-forduló menetrendjét. Értékes kezdeményezés fűződik Ivanov mozdonyvezető nevéhez. Versenyt indított a mozdonyok vontatási munkájának növeléséért, magasterbelésü vonatok rendszeres vontatásáért, a moz­donyok üresmenetének csökkentéséért. A kezdeményezésnek óriási a jelentősége, mert a vonatok átlagos súlyának akár­csak egy százalékos megnagyobbítása érvenként több mint 75 millió rubel meg­takarítást jelent a közlekedés számára. Különösen jelentős a magas terhelésű vonatoknak ,.fonal-menetrendábra” sze­rinti továbbítása. Ezt a Sztálin-díjjal ki­tüntetett két moszkvai vasutas: K. Ko- roljova és V. Blazsenov kezdte el. 1951- ben 600 ezernél több magasterhelésü vo­natot továbbítottak gyorsított módszerrel. Ez év első negyedében már meghaladta a 150 ezret az ilyen vonatok száma. Értékes hozzájárulást jelent a moz­donyvezetők „ötszázkiloméiteres-mozgal- mának” további fejlesztéséhez a vonat­közlekedés és a mozdonyforduló forgal­mát szabályozó új, komplex módszer. Ezt a nyugati vasút igazgatóság minszki vo­nalfőnökségén dolgozó Szudnyikov for­galmista javasolta. A vasutasok szocialista munkaverse­nyének mostani szakaszát az jellemzi, hogy részvevői nemcsak a forgalom állami tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért küzdenek, hanem munkájuk valamennyi jelzőadatának javításáért, a legnagyobb mértékű pénz- és anyagtakarékosságért, a szállítási költségek csökkentéséért is. A Bolsevik Tárt, a szovjet kormány és személyesen Sztálin elvlárs gondoskodik a vasutasokról, anyagi jólétük, műveltsé­gi színvonaluk emeléséről is. A szovjet vasutasok kormányrendelet értelmében pótdíjat kapnak szolgálati idejük betöl­tése esetén; a legfőbb vasúti szakmák dolgozói, valamint a parancsnokok emelt összegű nyugdijat élveznek. Hosszú éve­ken át, kifogástalanul végzett munkáért rendjellel és érdeméremmel tüntetik ki a vasutasokat. A párt és a kormány gondoskodik U vasutasok lakásviszonyainak javítása- tói, A vasutasok a legutóbbi bárom év­ben több mint 3 millió négyzetméter alapterületű lakást kaptak. A nagyszabá­sú családiház építkezés eredményekép­pen további 1 millió 250 ezer négyzet- méter alapterületű Hakást juttattak a vasutasoknak. 745 klub és kultúrpalota, 884 könyvtár, 186 klubkocsi működik a vasúti közlekedésben. A szovjet állam óriási összegeket for­dít a vasúti közlekedés dolgozóinak biz­tosítására. A költségvetés kb. 2 milliárd 238 millió rubelt irányoz elő erre a célra az 1952. évben. A vasutasok ezrei pihen­nek gyógyhelyeken, szanatóriumokban, üdülőkben. A vasúti közlekedésben — akárcsak a népgazdaság egyéb ágaiban is — a különböző tanfolyamok és tanintézetek kiterjedt hálózata nevel magas képzett­ségű szakembereket a közlekedés számára. A vasúti közlekedés most a megfeszí­tett és bonyolult munka szakaszába lép. Az idei bőséges termésből sok százezer tonna gabonát kell szállítania, kiválóan elő kell készíteni a közlekedést az őszi és téli forgalomra, a téli hónapokban végzendő munkára. Az utazási sebesség­nek akárcsak egyetlen százalékkal való gyorsítása is 28 millió rubelt takarít meg az államnak. A szovjet közlekedés valamennyi dolgozójának minden lehető­sége megvan arra, 8,0 gy eredményesen teljesítse az eléje tűzött feladatokat. Sztálin elvtárs bölcs útmutatásával és atyai gondoskodásával a vasutasok becsü­lettel teljesítik szocialista fogadalmaikat, s tovább javítják a vasúti közlekedés munkáját. (V. CARAGOUODCEV) A gabonaszállító szerelvényeik ,szabad pályán“ (útnak — Hogyan folyik az új gabonater­més szállításé.? — ezzel a kérdéssel fordult az „Ogonyok" tudósítója a déli vasutigazgatóság főnökeihez. A következőkben adtak választ. P. N. GAJíCUEV, AZ 6SZAK- KAUKAZUS VASUTIGAZUA- TÓSAG FŐNÖKE: — A kolhoz- és stovhoz-gépkocsik oszlopai éjjel-nappal járnak a rak­tárakhoz. A tömeges gabonaszállí­tási aj: idén vasútvonalainkon még jobban megszerveztük, mint a múlt évben. Téldával járt elől az Uszty-La- binszkaja állomás, melynek kollektí­vája július 18-lg teljesítette havi tervét. A Prolelárszkaja állomáson július első napjaiban széles körben ismeretessé vált Alekszandra Petrov­na Itlaszl.ja.kina neve. Brigádja egy műszak alatt öt négytemgelyű vasúti kocsit rakott meg fajtiszta doni bú­zával. A normát több mint másfél- szeresével szárnyalták túl. Az újter­mésű gabonával megrakott szerelvé­nyek gyorsított, incnetrendszerint In­dulnak. Néhány gyorsított irányvona­tot vezetett V. I. Gorjacsev a krasz- nodari fütőházhau dolgozó mozdony- vezető. Száznál több gabonát szállító irányvonatot juttattak el rendeltetési helyére vonatrendezés nélkül. A vasutigazgatóság vonalain túl­teljesítik a szállítások tervét. Észak- Ivaukázusban azonban olyan gazdag a termés, hogy alaposan meg kell fognunk a munkát. L. G. SZUSCSENKO, AZ OGYESSZAI VASLTIGAZGA- TÓSAG FŐNÖKE: — Állomásunkról az újtermésü ga­bonával megrakott első vasúti kocsik júniusban indultak. Júliusban a szál­lítás üteme megkétszereződött. ‘ Ki kell emelni a Vragyijevka álló- j más vasutasait, s az itteni „Zagot- zerno“ (gabonafélék, hüvelyesek, olajosnövények és takarmányok szerződéses termeltetésére, begyűjté­sére és értékesítésére alakult össz- szövetségi egyesülés, gabonabe gyűj­tési egyesülés) dolgozóit. Itt kitűnő állapotban előkészítették a vasúti kocsikat, raktárakat és berendezése­ket. Éjjel-nappal pontosan kidolgo­zott ütemterv szerint, szinte futó­szalagszerűen rakják a gabonát a vasúti kocsikba. ' Igen nagy figyelmet fordítottunk a munkafolyamatok gépesítésére. A villanytelepekről, szállítószalagokból és egyéb gépekből oszlopokat állítot­tunk össze, s ezek jelentős mérték­ben meggyorsítják a gabonarakodást. Ünnepünk — a Vasutas Nap, — elő­estéjén a vasútvonal minden dolgozó, ja állhatatosan azon igyekszik, hogy a gabona szállít ás tervét határidő előtt teljesítse. A. A. GLADKIH, a DPI,-DO NYECIVASUTIGAZGATÓSAG FÖNÖKE: Az idén az aratást nálunk 15 nap­pal korábban kezdték, mint. tavaly. A ,.szabad pályán" a terven felül már sokszáz vagon újtermésü gabo­nát szállítottunk. Nagy lendületet volt a komplex munkaverseny s a kölcsönös segítség. így például annak érdekében, hogy meggyorsítsuk a gabonaszállítási, az egyik állomás vasutasai tágas raktárakat javítot­tak meg és adtak át a „Zagotzerno“ részére. Sok gabonát Zsdanovon keresztül szállítottak. Az ide irányított vona­tok mozdonycsere nélkül jutnak a ki­kötőbe. Vasútvonalunk dolgozói becsülettel teljesítik kötelességüket: idejében szállítják be az állam magtárába a gabonát. NEMZETKÖZI SZEMLE Hajók a Lenin-csatornán MacÁrthur a Remington Rand Company igazgatóságának elnöke lett A Remington Rami Company nevű amerikai nagyvállalat közölte, hogy Doug­las Mac Arthur tábornokot a Vállalat igazgatóságának elnökévé választották. Az „Associated Press” jelentése szerint a vállalat évi százezer dollárt ajánlott fel MacArthumak. MacArthurnak a Remington Rand Company elnökévé történt megválasztása nem meglepő. Az Egyesült Államokban szokásos, hogy tábornokok és tenger­nagyok — különösen azok, akik kapcso latban állottak a kormánymcgrendelések szétosztásával — tényleges szolgálatuk megszűnte után nagy iparvállalatnál vagy banknál kapnak magas állást. Általános vélemény szerint azért juttatják őket ilyen állásokhoz, mert a nyugalomba vo­nult magasrangú katonáknak hasznos kapcsolataik vannak katonai körökkel és ilymódon előnyös megrendeléseket tud nak biztosítani cégüknek. Ma egy hete, július 27-én, vasár­nap déleiött a „Joszif Sztálin“ moto­roshajó, a moszkva—volgai hajóraj zászlóshajója befutott a V. I, Lenin Volga—Don hajózható csatornába és ezzel megindult a csatornán a hajó­forgalom, átadták rendeltetésének a kommunizmus építkezéseinek első- szülöttjét. A kapitalista országokban is akad­nak kiváló mérnökök, akik nagy építkezésekről, hatalmas müvekről álmodoznak. Vannak kiváló elmék, tudósok, akik az emberiség boldog jövőjéről szőnek nagy terveket. írók és tudósok, mérnökök és gondolko­dók ívpapírok ezreit írják tele ter­vekkel arról, hogyan lehetne bőséges táplálékhoz juttatni a kapitalista országok éhező millióit, hogyan le­hetne termékennyé tenni a kifosztott földeket, hogyan lehetne oázissá vará­zsolni a sivatagokat. A kapitalista országokban azonban nincs hely az ilyen tudósok* és az ilyen mérnökök számára. Az Imperialista országok urai — bankárok és halálgyárosok — azokat a kalandorokat kiáltják ki tudóssá, akik az emberiség megtize­delését sugallják, akik a föld „túl­népesedéséről" agyainak ki elmélete­ket és a háborút javasolják gyógy­írnak. A kapitalista országokban — Amerikában, Angliában és a többi burzsoá országokban — azok bito­rolják a tudós címet, akik raffinált fegyvereket gyártanak az emberiség elpusztítására, akik azon törik a fe­jüket, hogyan lehetne a szabad or­szágok földjét sivár pusztasággá, né­pek tömegsírjává változtatni. Az imperialista országokban „nincs pénz" a nép javát szolgáló tervek végrehajtására. A pénz másra kell: fegyverkezésre, a halálkufárok hábo­rúja érdekében, martalóc hadseregek felszerelésére a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni va<í hadjáratra. Mit számítanak éhező munkásmil- liók, rosszultáplált gyermekek és el­hagyatott öregek a Wall Street ural­nak szemében! Nekik profit kell és a profitot a fegyverkezés, az atom­bomba gyártása, a háború hozza. Az imperialista országok vezetököreit nem érdekhk a természetátalakító tervek. Egyetlen szempontjuk: a pro­fit. Csatornák építése, sivatagok ön­tözése, puszta földek megterméke­nyítése számukra nem üzlet. Ezért vetik magukat a fegyverkezésre, ezért nézik gyűlölettel a békésen építő népek, a szocialista tábor gi­gantikus munkáját. A Szovjetunió a Volga—Don-csa­torna megnyitásával ismét hatalmas diadalt' aratott a nagy békecsatában. Újból megmutatta: a Bolsevik Párt és a szovjet kormány egyetlen cél­kitűzése a szovjet nép javának szol­gálata, a kommunista jövő építése, az emberiség békéjének szolgálata. Hatalmas munka volt a csatorna megépítése. Ilyen munkát még soha­sem látott a világ. Máskor is építet­tek már a világon csatornákat. De az amerikai Panama-csatornát például, amelynek megépítése kb. ugyanennyi földmunkát igényelt — nem három * esztendeig építették, mint a Volga—•. Don-csatomát, hanem csaknem har­minc esztendeig! Százhatvanmilliő köbméter földet mozgattak meg az építkezésnél. A ragyogó szovjet tech­nikai felszereléssel ellátott építők olyan mennyiségű követ és betont építettek be a csatornával kapcsola­tos építményekbe, hogyha mindazt vasúti kocsikba raknánk, ezernégy­száz km. hosszú szerelvényt alkotna. Hétszázötvenezer hektár föld öntö­zését és kétezer hektár aszályos föld vízellátását biztosítja a Volga—Don- csatorna megépítésével egyidejűleg létrehozott öntözőrendszer. Ez az óriási terület bőségesen ontja majd a jóminöségü búzát, gyapotot és ezernyi más terményt, millió és mil­lió ember élelmezését teszi jobbá, bő­ségesebbé — ime a csattanós válasz a „túlnépesedés“ papjainak! A csatorna megépítése ezer és ezer bonyolultabbnál bonyolultabb tudó, mányos és műszaki feladat megoldá­sát igényelte. Mérnökök, tudósok és technikusok ezrei dolgoztak, hogy megvalósuljon a kommunizmus épít­kezéseinek első szülötte. íme a nagy gondolkodók álmáinak megvalósulása. Működnek a csatorna zsilipjei. Ha­jók százai szállítják a vasat, gépeket és gabonát a Szovjetunió öt tengert összekötő hatalmas viziközlekedésí rendszerén. Az emberiség pedig új, nagy példával gazdagodott. Üzemben a csatorna és az épitölc tovább vonulnak, hogy kivegyék ré­szüket a kommunizmus többi építke­zéseiből is. Hasonlítsuk egy pillanatra össze á két tábor erőfeszítéseit. Nézzük meg, hol, mit építenek. Ott. az imperializ­mus és a háború táborában csak olyasmi épül. ami a pusztítást és a halált szolgálja. Itt, a béke és a sza­badság táborában minden lefektetett tégla, minden kapavágás és minden emberi veríték több gépet, több bú­zát, több lakást és mindig fényesebb, mindig ragyogóbb távlatokat jelent. Az imoerialista ófSZá’gök " sajtója’, makacsul hallgat a Volga—Don-csa­tornáról. Ez a hallgatás azonban min- den szónál beszédesebb. Azt mondja ez a hallgatás: Nem tudunk mit mon­dani, nincsenek érveink. Azt mondja ez a hallgatás: Beismerjük, hogy ez nálunk lehetetlen. Két párt — egy politika Amerikai laptudósító a jugoszláv nép nyomoráról és elégedetlenségéről A moszkvai rádió beszámolt arról a tudósításról, amelyet a »NcwYork Ti­mes« belgrádi tudósítója küldött lapjá­nak. A cikk — amelyet sok fénykép illusz­trál — beszámol arrój, hogyan hiúsította meg a jugoszláv lakosság — mindenek" előtt a munkásság #s parasztság — a ti- tóisták sok intézkedését. A cikkíró közvetlen kapcsolatba hozza az országban uralkodó rendszert a jugoszláv dolgozók komor hangulatá­val és a hatóságokkal szemben v^ló el" lenséges viszonyukkal. »A jugoszlávok a keserű tapasztalatok alapján úgy látják, hogy a \ormdny jobban gondos\odi\ ha­talmának fenntartásáról, mint a nép jólétéről. Nagyon kellemetlen, hogy az ember lép- ten'nyomon találkozik Belgrádban éhező parasztokkal, akik rongyos, egykor fe­hérharisnyát és kopott zubbonyt viselnek és akik itt munkát keresnek.« A »New-York Times« tudósítója így folytatja cikkét: Hosszú sorok állnak az élclmiszeradagokért a boltok előtt, hogy hozzájussanak a silányminőségű, rendkí" vül drága, árukhoz* Az egyszerű belgrádi lakosnak soha- sincs elég pénze ahhoz, hogy a leg­szükségesebb cityeWel elláthassa családját, A belgrádiak beszélgetéseik fő témája az élelmezés nehézségei és a drágaság. — De vájjon mindenki úgy él"e Ju­goszláviában, mint az átlagos belgrádi la­kos? — Teszi fel a kérdést az amerikai lap tudósítója, aztán így felel: — A leg­több igen, de mégsem mindenki. Var\na\ olyanod, a\i\ nem dolgoz~ nak, jól öltözködnek és so\ a pén­zük. Lóversenyre j4rixa\ és állandó vendégei az étterméknek cs lokálok.' nak- Kik ezek! A feketepiac sötét emberei. Azt sem titkolja az amerikai lap bel" grádi tudósítója, hogy Jugoszláviában a széles néptömegek fájlalják, hogy a titó- isták elszakították Jugoszláviát nagy szláv szomszédjától. A moszkvai rádió így fejezi be a »Ncw-York Times« cikkének ismerteté" sét: A cikk arról tanúskodik, hogy a ti- tóisták ódáig juttatták az országot, hogy saját amerikai védnökei sem tudják töb" bé titkolni Jugoszlávia nyomorúságos helyzetét. Az amerikai elnökválasztási kam­pány újabb állomáshoz érkezett. A na­pokban megválasztották Truman pártjának, a demokrata pártnak el­nökjelöltjét is, Adiai Stevenson illi- onoisi kormányzó személyében. Ste­venson éppúgy a Wall Street jelöltje mint ahogyan Eisenhower tábornok, aki az elnökválasztáson a köztársa­sági párt jelöltjeként tevékenykedik az elnöki székért. A Wall Street gon doskodott arról, hogyha a választá­son a demokrata párt győzne, akkor is saját jelöltje lépjen Truman örö kébe. t Truman amerlkája ma a fékevesz tett háborús uszítás, a telhetetlen imperializmus, az ugrásrakész agresszió országa. A hatalom banká­rok és fegyvergyárosok, pénzeszsá- kok és halálkereskedők kezében van. Valamennyien egyet akarnak: Le- igá.zni minden népet és amerikai gyarmattá változtatni a földgolyót. A két párt elnök jelöltjei: Eisenhower és Stevenson, két vas a tűzben, ame­lyet a háborús uszítás szít magasra. Amikor Eisenhowert a köztársasági párt elnökjelöltjévé választották, a hirhedt tábornok ismertette „külpo litikai" elgondolásait. Ezek az elgon­dolások nem hoztak semmi újat a világ számára. Ugyanazokat a „téte­leket" hirdették, amelyeket a tru- mani megnyilatkozásokból már jól ismernek a békeszeretö milliók. A koreai agresszió folytatása és kiter­jesztése, a szabadságukért küzdő gyarmati népek elnyomása, minden sötét fasiszta erő támogatása: ez az, amit - Eisenhower „külpolitikának“ nevez. Stevenson — megbízásához hiveu — sietett kijelenteni, hogy ami a kül­politikát illeti, ö sem szándékozik más úton járni. Megválasztása után mint az amerikai rádió mondotta kijelentette, hogv az európai oro- blémákat Illetően „általában egyet­ért Eisenhowerral“. A lapok olvasá­sából az a véleményem alakult ki — mondotta igen diplomatikusan —, hogy „külpolitikai véleményem ha­sonló Eisenhoweréhez". Stevenson — mint a Reuter hír- ügynökség jelentette — külpolitikai programjának ismertetése során bő­vebben is kifejtette, mit ért az Eisenhowerraj való egyetértés alatt. A demokrata pártnak — mondotta — továbbra is támogatnia kell a világ „szabad országait", az Atlanti Szö­vetséget, az Ausztráliával, Uj-Zé- landdal, a Fülöp-szlgetekkel és Ja­pánnal kötött „védelmi szerződése­ket" és a gazdaságilag elmaradt te­rületek „támogatásáról“ szóló pro­gramot. Hangsúlyozta azt is, hogy tökéletesen egyetért a koreai agresz- szióval és azt megválasztása esetén tovább kívánja folytatni. Mindez újabb bizonyítékot szolgál­tat arra, hogy a két párt küzdelme nem egyéb, mint az amerikai nép gyalázatos félrevezetése. Akár a köz­társaság! párt, akár a demokrata párt elnökjelöltje kerül a Fehér Házba, az amerikai nép vallja kárát. Bármelyik jelölt győz, továbbra is a Wall Street fogja a markában tartani Amerika elnökét és az amerikai nép­nek nem jut egyéb, mint az árak to­vábbi emelkedése, az életszínvonal további süllyedése és a háborús ka­tonai szolgádat fenyegető veszélye. Stevenson nem is titkolta, mit tarto­gat az amerikai nép számára. „Ami az adókat illegi — mondotta az ame­rikai rádió — Stevenson óva intett az adócsökkentésre vonatkozó fele­lőtlen ígéretektől1. Ez a figyelmezte­tés megmutatta, mit érnek azoknak a habzószájú választási korteseknek szavai, akik kikiáltói lázukban fűt- fát ígérnek a választóknak. A választási hadjárat jó iskola az amerikai népnek, mert megmutatja, kik akarják újból kezükbe venni sorsa intézését. Éppen ezért sorakoz. nak mind nagyobb tömegek az ame-. rikal haladó párt elnökjelöltje. Halli- nan mögé. Az amerikai haladó párt a fegyverkezési hajsza megszüntetését, az adók csökkentését és az öthatalmi békeegyezményt követeli. A haladd oárt követelései az amerikai nép !gazl érdekelt fejezik ki. Sokmilliő amerikai nem látja még tisztán, melyik az az út, amelyiken haladnia kell. Sokmillió amerikai nem ismerte még fel a két nagy bur­zsoá párt vezetőinek álnokságát. Egy azonban bizonyos: Az amerikai nép békét akar. És bármily megté­vesztő is a burzsoá propaganda, egvre nagyobb tömegek előtt leplezö- dik le. egyre nagyobb tömegek előtt válik világossá: A köztársasági páit és a demokrata párt, Eisenhower és Stevenson az amerikai nép halálos ellenségei.

Next

/
Thumbnails
Contents