Észak-Magyarország, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-31 / 204. szám

TaeArnap, 1952. augusztus SÍ. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 7 A k ommumzmus tántorítkatatlan 1 íarcosa NEMZETKÖZI SZEMLE NÉGY ÉVVEL EZELŐTT, 1948 au' gusztus 31-én fejezte be életét Andrej Alekszandrovics Zsdánov, a Bolsevik Párt és a szovjet állam kiváló funkcio­náriusa, az SZK(1»)P Központi Bizott­sága politikai irodájának tagja és az SZK(b)P Központi Bizottságának tit­kára. A. A- Zsdánov hű tanítványa és mun­katársa volt J. V. Sztálin elvtársnak- A párt sztálini vezető magvához tartozott, amely a nagy Lenin halála után meg­védte és még magasabbra emelte a győ­zedelmes lenini zászlót, még jobban • összekovácsolta a pártot és a szovjet or­szágot a szocializmus győzelméhez ve­zet te. Zsdánov 1915'ben, még fiatal korá­ban belépett a Bolsevik Párt soraiba cs öttől kezdve utolsó lehelletéig minden erejét, minden energiáját Lenin cs Sztá­lin ügyének szentelte. Az illegalitásban fáradhatatlanul vezette a forradalmi munkát a tveri munkások között cs amikor behívták a hadseregbe, a párt köré tömörítette a katonákat. A NAGY OKTÓBERI FORRADA­LOM előkészítésének és harcainak időszakában Andrej Alekszandrovics az Uraiban harcol a szovjet hatalom meg­teremtéséért- A polgárháború és a kül­földi intervenció éveiben politikai mun­kát végez a vörös hadsereg alakulatai­nál. így formálódott A- A. Zsdánov a forradalmi harc tüzében edzett bolse- vikká, tehetséges tömegszervezővé, leni­ni-sztálini típusú politikai funkcioná­riussá­1924-ben a párt Zsdánovot a gorkiji terület pártszervezete vezetőjének fele­lősségteljes helyére állította. A Bolse­vik Párt ezt gz egyik legnagyobb szer vezetet Andrej Alekszandrovics tíz éven keresztül vezette. A gorkiji bolsevikokat még szoro­sabbra tömörítetté a lenini-sztálini köz­ponti bizottság köré. Minden erejével és a bolsevik meg nem alkuvásával kér­lelhetetlenül harcolt a trockisták. a zi" novjevisták, buharinisták és a leniniz­mus más ádáz ellenségei ellen. A. A- Zsdánov fáradhatatlanul harcolt a part­vonal megvalósításáért, az ő nevéhez fű­ződnek a gorkiji terület kollektivizálá* sóban és iparosításában elért sikerek. 1934-BEN AZ SZK(b)P KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Zsdánovot a leningrádi pártszervezet élére állítja. Itt, Lenin városában különös erővel bontakozik ki Andrej Alekszandrovicsnak, mint kivá­ló pártszervezőnek íényes tehetsége- A leningrádi bolsevikok az ő vezetése alatt zúzták össze és irtották ki a külföldi kémszolgálat trockista-zinovjevista-bu- harinista ügynökeinek maradékait, még jobban a párt, Sztálin elvtárs köré tö­mörítettek a dicső leningrádiakat­A nagy honvédő háború éveiben Zsdánov a párt és a kormány megbízá­sából megszervezi Leningrád védelmét- A leningrádi bolsevikok élükön Zsdá" novval, Sztálin elvtárs útmutatását kö­vetve, lelkesen és, hősiesen védelmezték városukat. A. A- ZSDÁNOV, MINT IGAZI LENINI-SZTÁLINI típusú politikai funkcionárius, egyesítette magában a kiváló bolsevik szervező és Lenin-Sztá- lin nagy eszméi tehetséges propagandis­tájának nagyszerű tulajdonságait. A fi­lozófiai, irodalmi és művészeti vitákkal kapcsolatban tartott híres beszédeiben Zsdánov óriási tudással mélyrehatóan megvilágította a Bolsevik Párt Központi Bizottságának az ideológiai kérdések­ben hozott történelmi határozatait. Zsdánov, Sztálin elvtárs hü tanítvá­nya, fáradhatatlanul harcolt a bolsevik pártszerüségért és eszmeiségért az ideo­lógiai munkában, könyörtelenül lesúj­tott a tudományban, irodalomban, mű­vészetben a politikamentességre és esz­menélküliségre, szenvedélyesen felszólí­totta a kultúra művelőit, hogy maga­san vigyék a szovjet hazafiság zászla­ját. ZSDÁNOV. A LÁNGLELKÜ SZOV­JET HAZAFI, aki határtalanul büszke volt népére, szocialista hazájára, ezt mondotta: „Hol találtok olyan népet és Levél a testvéri Lengyelországból A* újjáépülő Varsó egyik gyönyörű palotája Vállalatom megbízásából már több mint féléve a baráti Lengyelországban tartózkodom. Ez idő alatt bejártam -a testvéri ország csaknem egész területét. Voltam Auschwitzban is. Az egykori hírhedt náci haláltábor körül még ma is ott van a háromszoros drótkerítés amely, bem annak idején elektromos áram ke­ringett. Az épületek abban az állapot­ban vannak mint voltak. A szűk, leve­gőtlen barakokban ma is láthatók a két-háromemeletes priccsek, amelyeken a náci rendszer áldozatai szenvedtek. A Ezalmavánkos, a pókhálóvékony hitvány takaró még mindig az „ágyon“ van. „raktárban“ láttam az emeletnyi magas­ságban összedobált lábbeliket, de nem- kevésfcé megdöbbentő látványt nyújtott mellette az összegyűjtött mankóhalmaz, mellette a műlábak, amelyeket a sze­gény áldozatok használtak, akiket ezután — mint sok százezer más társukat — a gázkamrákban kivégeztek, majd elégettek. Innen, a haláltábor helyéről hívok fel minden békeharcost: minden erejével küzdjön azért, hogy a nép ellenségei so­ha meg ne ismételhessék ezeket a ször­nyű gaztetteket. Lengyelországi tartózkodásom alatt meggyőződtem arról, hogy a lengyel pi­nák milyen katasztrófába sodorták a len­gyet népet. A lengyel ,,urak“ is haza­árulók voltak, az általuk kötött nyugati szövetségért nagy árat fizetett a lengyel nép. A lengyel nép tudja, hogy csak a ha­talmas felszabadító Szovjetunió segítsé­gével és barátságával tudja megtartani szabadságát és függetlenségét. A 6 éves terv teljesen megváltoztatja Lengyelország képét.' A Szovjetunió támogatásával, a Lengyel Munkáspárt irányításával folyó szocialista építőmunka eredményeit látjuk mindenütt. Gombamódra emelkednek az új gyárak, ipartelepek, kohók, városok, vasútállomások. Uj országútiak kötik össze Lengyelország legtávolabbeső pont­jait. A fenyvesekben a tengerparton min­denütt a lengyel dolgozók vidám dalát és a dolgozók gyermekeinek kacagását hallja az ember. A lengyel dolgozók ál­dozatos munkájának egyik eredményét fényképen megörökítve elküldöm a m kolci dolgozóknak. Elvtársi üdvözletemet küldöm me­gyénk dolgozóinak, elsősorban pártszer­vezetem, a „Táncsics“ pártszervezet kommunistáinak. KISS ISTVÁN, az Eszakmagyaroiszág levelezője, Varsó. Amerikai katonák gyöngyéiete Hvugat-Németországban az egységes, független, békeszerető, demokratikus Németországért A „Continental Daily Mail* írja: A „Stars and Stripes”, at amerikai hadsereg európai főparancsnokságának lapja nemrégiben közölte A. Dinhofcrnek, o= amerikai hadsereg tagjának cikkét az amerikai, megszálló katonák paradicsomi életéről Nyugat-Németországban. Az ame­rikai katona cikkéhez nem kell .kommen­tárt fűzni, a pontodba foglalt ,,előnyö\“ önmagukért beszélnek: 1. Több utazási lehetőség, mint Ameri. fiában, sokkal olcsóbb árakon■ Európában olcsóbb, e szálloda és Európában egy mérjöldnyi út költsége mindössze egyhar- mada az amerikainak• 2. A szolgálat nem fárasztó, mert az ügyek elintézésében német alkalmazottak segítenek az amerikai jcatonáknak. 3. Zamatos rajnai és moseti borok negyedannyi áron kaphatók, mint a new- yorki biijjékben. 4. Páratlan vásárlási lehetőségek fény­képezőgépek, fényképezési felszerelések és órák tekintetében. A dollár magas ár­folyama biztosítja, hogy az amerikai ka­tona olyan ellenértékét kapjon, amilyent sehol a világon nem érhetne el. olyan országot, mint a miénk? Hol ta­láltok olyan nagyszerű embereket, ami- Ij-eneket a mi szovjet népünk adott a nagy honvédő háborúban és amilyene­ket a békés fejlődésre és a gazdasági és kulturális helyreállításra áttérve minden nap ad a munkában!" Andrej Alekszandrovics sok erőt és energiát fordított a szovjet ifjúság kom­munista nevelésére- Az ifjú szovjet nemzedék előtt az a feladat áll — mon­dotta Zsdánov —, hogy megsokszorozza a szocialista szovjet rend erejét és ha­talmát, hogy teljesen felhasználja a szovjet társadalom mozgató erőit jó­létünk és kultúránk új, soha nem látott felvirágzására. E nagyszkrü feladatok érdekében az ifjú nemzedéket állhata­tossá, élénkké kel] nevelni, olyanná, hogy ne féljen az akadályoktól, hogy szembeforduljon velük és le tudja győzni azokat- A mi embereink legye­nek képzett, magas eszmei színvonalú emberek magasfokú kulturális, erkölcsi követelményekkel és ízléssel-” A. A- ZSDÁNOV A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM egyik legkivá­lóbb személyisége volt. Az egész haladó emberiség, minden békeharcos emlékszik utolsó beszédeire, amelyekben felszólí­totta a demokratikus erőket az ameri­kai—angol háborús gyújtogatok elleni harcra. „Figyelembe kell venni — mondotta A- A. Zsdánov —, hogy óriási távolság ven az imperialisták új háború kirobbantá­sára irányuló vágya és a háború meg­szervezésének lehetősége között- A világ népei nem akarnak háborút. A béke erői annyira jelentősek és nagyok, hogy ha ezek az erők állhatatosak és szilárdak lesznek a béke védelmében, ha ezek az erők kitartanak és szilárdak lesznek, akkor az agresszorok tervei teljesen összeomlanak-” A- A- ZSDÁNOV EGÉSZ ÉLETE a haza önfeláldozó szolgálatának, a bé­kéért és a világ népei közti barátságért folyó fáradhatatlan harcnak ragyogó példája. Négy év a Titó-gestapó poklában Az „österreichische Volkstimnie“ az Osztrák Kommunista Párt lapja közli egy olasz munkás beszámoló­ját, aki közel négy évig szenvedett a Tito.gestapó poklában. Az olasz munkást azért tartóztatták le, mert Jugoszláviában munkanélkülivé vált honfitársai számára pénzt gyűjtött. Az olasz munkás a többi között elmondta, hogy Tito börtöneiben 250 ezer politikai fogoly sínylődik, akik­nek csak egy bűnük van: ellenzik, hogy Jugoszláviát egy új háború esetére amerikai ugródeszkává akar. jáic kiépíteni. Amikor letartóztat­ták, ötvenhat órás kihallgatás so­rán az UDB a legembertelenebb módszerekkel próbált tőle kicsi­karni valamit az Olasz Kommunista Párt működéséről, utána szűk cellá­ba zárták, amelyben három újjnyi magasan állt a víz, úgyhogy sem leülni, sem feküdni nem tudott. Négy' napot és éjszakát töltött a vaksötét cellában, utána egy Tito. nak szóló hűségnyilatkozatot akar­tak vele aláíratni, amit megtaga­dott. Ezután egy olasz politikai fog­lyokból álló csoporttal a Stara Gra- dlska-i börtönbe hurcolták. EStén- kint „politikai oktatásban“ része­sültek, ami abból állt, hogy addig verték őket szíjakkal, amíg vagy ájulton estek össze, vagy hajlandó­nak nyilatkoztak a hőségnyilatkoza­tot aláírni. Az UDB pribékek nemzeti ellen­téteket szítottak az olaszok és hor. vátok között. 1950 márciusában a politikai fog­lyok egy részét egy másik fogolytá­borba vitték. A foglyok az ütlegelésektől vér­től borítva, rongyosan érkeztek meg a táborba. A foglyok ellátása szörnyű volt, egy-egy teremben 180—190 embert zsúfoltak össze. Reggel ötkor kel­tek, a legnehezebeb munkáikat azok­kal végeztették, akik következete­sen megtagadták a „hűségnyilatko­zat" aláírását. A vízhiány következtében járvá­nyok törtek ki. Az olasz munkás befejezésül el­mondotta, hogy később úgynevezett „kutyaólba“ rakták. A „kutyaólban“ nem volt szabad aludni — egy őr ötpercenkint rúgással és bunkóval „költögetite“ a foglyokat. Nyolc napig bírta ki ezt a kínzást. Voltait, akiket két hétig kínoztak így, ezek súlyos Idegösszeomlással kerültek kórházba, szörnyű kényszerképzetek Üldözték őket. A Szovjetunió kormánya augusztus 23-án megküldte válaszjegyzéket az Amerikai Egyesült Államok, Nagy- Britannfa és Franciaország kormányá­nak, e kormányoknak a német kérdés­ben 1952 július 10-cn hozzáintézett jegyzékére. A második világháború befejezésekor, 194 5-ben a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaor­szág kormányai határozatot hoztak ar­ról, hogy létrehozzák a demokratikus Németországot. Kötelezték magukat, hogy megszabadítják Európát a német impe­rializmus veszélyétől, egyszersminden- korra kiirtják a nácizmust, s lehetet­lenné teszik, hogy e fenevad mégegyszer felüsse fejét Európában. A Szovjetunió azóta is híven tartja magát a potsdami határozatokhoz. A mai Német Demokratikus Köztársaság területén maradéktalanul végrehajtotta azokat a rendszabályokat, amelyekre a potsdami megállapodások kötelezték. A Szovjetunió mindent megtett annak ér­dekében, hogy létrejöhessen a függet­len demokratikus és békeszerető Német­ország és hogy Németország területének időleges széttagoltsága mielőbb megszűn­jék. A nyugati hatalmak nem így jártak el. Hét esztendő óta makacsul halogat­ják a német kérdés megoldását, elsza­botálják a potsdami határozatok végre­hajtását és semmibe veszik Németország és a német nép ügyét. Amerikának és csatlósainak nincs ínyére a német békeszerződés megkötése. Hallani sem akarnak róla, mert egy e6Jséges és demokratikus Németor­szág létrejötte veszélyezteti háborús cél­jaikat. Ezért ez év tavasz óta szakadat­lan jcgyzékváltással halogatják a kérdés elintézését, újabb és újabb kibúvókat és kifogásokat keresték, csakhogy ne kell­jen leülniök a tárgyalóasztalhoz. Az a jegyzék, amelyre a Szovjetunió móst átnyújtotta a válaszát, tele van ez imperialisták hazug frázisaival, valóság­gal csöpög a békeszeretettől. A Szov­jetunió válaszjegyzéke azonban lerántja a leplet az imperialisták valódi szándékai­ról. Az Egyesült AHamok és csatlósai azt állítják, hogy lehetővé akarják tenni Németország csatlakozását „a szabad né­pek családjához“. Azt hazudjak, hogy meg akarják adni Németországnak a „szükséges cselekvési szabadságot“. A Szovjetunió jegyzéke megállapítja: A bonni különszerződés tartalma kibékít" betétién ellentétben van ezekkel ac ál­lításokkal. Mint a bonni különszerző­dés szövegéből kitűnik, a három nyu­gati hatalom teljesen fenntartotta a ma­ga számára az úgynevezett „különleges jogokat“, Németország nemzetközi helyzetének sajátosságaival indokolva ezt. Ezek a „különleges jogok“ az Egyesült Államok, Nagy-Britannía és Franciaország kormányainak korlátlan lehetőségeket nyújtanak, hogy csapató­kat tarthassanak Nyugat-Németország területén, valamint, hogy tetszés szerint) időpontban rendkívüli állapotot vezettet. A hághi nemzetközi bíróság a minap imperialista ragadozók egymás elleni „pőrét“ tárgyalta. A „felperesek“ fran­cia tőkések voltak, az „alperesek“ pe" dig a legnagyobb imperialista hatalom, az Amerikai Egyesült Államok monopol- tőkései. A per tárgya: Marokkó, fran­cia protektorátus, pontosabban a „fel" peres“ beperelte az „'alperest'1, mert rossz szemmel nézte, hogy kiszorítja őt a marokkói gyarmati piacokról. A második világháború után az ame­rikai tőke tág lehetősége^ kapott a Ma­rokkóba való behatolásra. A „Monde“ című francia burzsoá lap megírta, hogy az utóbbi két év folyamán tízszeresére emelkedett Marokkóban az amerikai üz­letemberek száma. Marokkót döntötték az amerikai áruk. Az almerikai bchlato- lás aláásta Marokkóban Franciaország­nak, Marokkó „protektorának“ gyar­mati pozícióit. A profit mindinkább irányt változtatott: A francia tőkések zsebe helyett az amerikai tőkések zsebébe vándorolt. A francia tőkések nem néz­ték jó szemmel amerikai „szövetsé­geseik “ túl heves terjeszkedését és egy­szer csak határozatot hoztak a külföldi áruk Marokkóba váló bevitelének kor­látozásáról. Az Egyesült Államok kor­mánya azonban megneheztelt az intéz' kedés miatt és kijelentette, hogy Fran­ciaország intézkedése „ellenséges lépés“ a Marokkóban élő amerikai polgárok érdekeivel szemben. Szó szót követte, végül is mit tehetett egyebet a francia „szövetséges“ — elment „megkeresni igazságát“ a hágai nemzetközi bíróság­hoz. Az ipazságkereső francia tőkéseknek azonban felkopott az álla, mert a hágai nemzetközi bíróság az erősebb impería* lista ragadozók javára döntött, Francía­hcssenek be Nyugat-Németországban cs kezükbe ragadhassák a teljhatalmat. A Szovjetunió jegyzéke rámutat arra is, hogy „már az egységes Németország megteremtésének lehetősége is függ at. tói, hogy a három nyugati hatalom feltétlenül fenntartja mindazokat az elő­jogokat, amelyeket a bonni „egyez­mény“ körülír és amelyben megfosztják Németországot állami függetlenségétől és önállóságától. Jellemző az imperialisták magatartá­sára az a halogató mesterkedés, ame. lyct a németországi szabad választások úgynevezett előfeltételeinek megvizsgá­lása körül folytatnak. A nyugati hatal­mak mindenáron egy ENSz-bizottság. gal akarják megvizsgáltatni azt, hogy megvannak-e a szabad össznémet válasz­tások előfdtételei Németországban. A Szovjetunió így válaszol a nyugati Ha­talmak e mesterkedéseire: „A németor­szági vizsgálat elvégzésére kijelölendő nemzetközi bizottságra vonatkozó javas­lat és az a tény, hogy Németországot vizsgálat tárgyává kívánják tenni, nem tekinthető egyébnek, mint a német nemzet megsértésének. Ilyen javaslatot csak azok tehetnek, akik elfeledik, hogy Németország több mint száz esztendőn át parlamentáris rendszerben élt, ott ál­talános választásokat tartottak, szerve­zett politikai pártok működtek és hogy Németországgal szemben tehát nem szabad olyan követelményeket támasztla. ni, amilyeneket általában elmaradott or­szágokkal szemben támasztanak. Ami a németországi általános válasz­tások megtartásának feltételeit vizsgáló bizottság összetételét illeti, a legtárgyi- lagosabb ilyen bizottság az volna, ame. lyet a négy hatalom hozzájárulásával, né­metek alakítanának németekből, mond­juk a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának és a nyugati németor­szági szövetségi gyűlésnek képviselői, bői.“ A Szovjetunió kormánya ismét meg­mutatja, hogy haladéktalanul létre akar­ja hozni az egységes, független, béke- szerető, demokratikus Németországot, Jegyzékében javasolja, hogy a legrövi­debb időn belül — legkésőbb ez év ok­tóberében — hívják össze la négy ha­talom képviselőinek tanácskozását és ott vitassák meg a német békeszerződés elő-: készítését, az össznémet kormány meg­alakítását, a szabad össznémet válas;táJ sok megtartását és a választások meg­tartásának -előfeltételeit megvizsgáló bi­zottság összetételét, funkcióit és felha­talmazását. Ez félreérthetetlen, világos és őszinte javaslat, amelynek visszautasítása ismét leleplezi az imperialistákat, mint a béke ellenségéit. Jól tudja ezt a német nép cs jól tudja a világ valamennyi béke- szerető népe. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a bét végén ki­adott nyilatkozatában leszögezte, hogy az egész német nép egyöntetűen támo­gatja a Szovjetunió jegyzékében foglalt javaslatokat cs mindent megtesz e javas­latok valóraváltása érdekében. A német nép és a világ népeindk harca ki is fogja vívni e javaslatok el­fogadását. ' országnak pedig orrára koppintott ?s meghozta verdiktjét: Franciaország tör­vénytelenül korlátozta a külföldi áruk Marokkóba való bevitelét. A hágai nemzetközi bíróság két felet hallgatott meg: az amerikai tőkéseiket és ■» francia tőkéseket, de elmulasztotta meghallgatni a harmadik és leginkább érdekelt felet — a marokkói népet. Az imperialista marakodás közben egyik félnek sem „jutott eszébe“, hogy létezik a gyarmati rabságban sínylődő és füg* getlenségéért harcoló marokkói nép is. A marokkói nép nem hallathatta szia. vát a hágai nemzetközi bíróság előtt, mert a „per“ szervezői úgy intéztek, hogy a marokkói nép képviselőit nem hívta meg a bíróság. A marokkói nép azonban miaga akar­ja igazgatni ügyeit ég soha sem fogja elismerni' az amerikai és francia impe* rialistáknak azt a jogát, hogy egymás között osztozkodjanak nemzeti kincséin. Hálók, konyhák, festett bútorok nagy választékban kaphatók Butorértékesítő Vállalat Miskolc, Széchenyi-utca 33, Ózd, 48-as utca 15. Sátoraljaújhely, Táncsics tér 4. Kisvárda, Lenin-utca 1. OTP beváltóhely. Imperialista ragadozók „pőre“

Next

/
Thumbnails
Contents