Észak-Magyarország, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-29 / 202. szám

Péntek, 1852. augusztus 28. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 10 hold helyeit 653 hoBd gazdája lett Somod! Lajos tiszatarjáni középparaszt 1930 Tíz holddal kezdte ötté 116 gazda életét, ötöt apjától örökölt, ötöt felesége vitt a házhoz, örült, ami­kor először eresztette az ekét a sa­ját földjébe, de csakhamar rájött, hogy nyomorúságos a kisparaszt helyzete- Becsületes, dolgos ember­nek ismerték Sotnodi Lajost Tisza- tarjánkon, mégsem jutott semmire. Elkeseredetten állott földje vé­gében. Gyönyörű termése lesz az idén, de nemi veszi hasznát. A búza ára egyre alacsonyabb. Tegnap este hallotta, hogy már csak hat pengő mdzsánkint. Keserűségében szinte szerette volna kitépni a kövér telt kalászokat- — Minek a jó termési amikor nincs ára... Alla/ndó rettegés az éldte. Tíz hold földje jövedelméből alig ma­rad valami, mire kitisztázza magát az adóból- Az átkos boletta-rend- szerben ingyen rabolják el tőle a búzát, neki meg a szájától kell megvonni a falatot, ha pénzre van szüksége. Mit ér így a tíz hold föld?-.. Otthon szomorú hír fogadta. Fe­lesége sírva várta a kapuban: — Itt járt a végrehajtó a kisbí- róval. Lefoglalták a tehenet ■.. Legalább azt várták volna meg, amíg megborjazik ■.. Azt mondták, reggel be kell vinni Mezőcsátra. Másnap Molnár Mihállyal talál­kozott az utón, ő is egyetlen tehén­kéjét vitte árverésre­|1950| Az egész község a szövetkezeti gazdálkodásról beszélt. Voltak, akik azt mondták, hogy már hamarabb kellett volna megalakítani a cso­portot, de akadtak olyanok is, akik ellene beszéltek. — „Ne lépj be... Cseléd leszel a magadéban... Mi­nek adta az állam a földet; most elveszi” — mondogatták a kulákok. Somodi nem hitt a hamis be­szédnek. Egy augusztusi estén aláírta a nyilatkozatot... Aznap negyvenkét család lépett a csoportba. Nagy változás követ­kezett életében. Még azon a héten megjelentek a gépállomás gépjei, a négy fekete masina dübörögve ha­sította a barázdát. — Most már csak vetőmag kell a földbe — mondogatták egymásnak. — Lesz az Is — válaszolt az elnök. — Nemesített vetőmagot kapunk. Tavasszal gyakran elment a cs0­port földje mellett. Kereste benne az ő tíz holdját. Ott lehet valahol a nyárfák mellett. Milyen szép Is most ez az egybeszántott tábla- A búza már arasznyira hagyta el a földet. Gazdag termést Ígér... Aztán elkövetkezett az aratás. A kétkedők is csodálkozva álltak meg a csoport földje mellett. — Boszorkányság, vagy mi, de az egész határban sehol nincs Ilyen szép búza — mondogatták. — Az elszámoláskor kiderült, hogy érde­mes volt dolgozniok. örült Somodi és felesége, amikor az ezreseket kapták. Telt már ruhára, minden­re bőven. Húsz éve gazdálkodik, de még soha nem volt egyszerre ennyi jövedelme. |1952| Harmadik termését takarította be az idén a tiszatarjáni „Alkot­mány“. Ha számbaveszik gazdag­ságukat, büszkék lehetnek a hatal­mas fejlődésre. A 653 holdon gaz­dálkodó csoportnak 60 darab szarvasmarhája, 289 juha, 180 sül­dője, 35 anyakocája, 177 kismala­ca, 700 baromfija, 10 lova és 5 csi­kója van. A faluból egyre többen kérik fel­vételüket az „Alkotmányba“. Már tizenkettőn léptek át a különböző egyes tipusú csoportokból. Jelenleg 69 családból áll a csoport. Hajdú Jánossal a határban ta­lálkozott. — Állj csak meg, Somodi elv- társ, egy szóra — szólította meg. Elhatároztam, hogy belépek a ti csoportotokba... Tudod, eddig a „Petőfiben“ voltam. Az I. tipusú, de úgy látom, hogy ti jobban éltek az „Alkotmányban“, — gazdagab­bak vagytok, jobb a ni. tipusú csoport. — Gazdagok vagyunk — vála­szolta csillogó szemmel. — Ez mind a miénk, — az enyém is. Az idei elszámolásnál három kiló hat­van deka búza jut egy-egy munka­egységemre. Jól élek, nincs gon­dom semmire, hiszen a csoportban megvan mindenem. Nem félek a jövőtől. A fiam élete is más, mint az enyém volt régen. Gyári tiszt­viselő, jól megél keresetéből. Együtt indulnak el Hajdúval, hogy bejárják a határt, a csoport földjét. Boldogok, mert új világban élnek — derűs szép a jelen és előttük a még boldogabb jövő, — amely felé a nagyüzemi közös gaz. dálkodás utján haladnak. ONODVABI MIKLÓS. 25 EZER FORINT BOLDOG NYERTESE... Ö‘ \RÖMTÖL KIPIRULT ARC CALL áll az Országos Takarékpénztár miskolci fiókja pénztáránál. Bollódi Károlyné, a Diósgyőri 'Kohászati Üzemek dolgozója 200 forintos kötvényével 25-000 forintot nyert. Igazán sajnálom — mondja —, hogy annak idején mindössze 400 forintot jegyeztem, hiszen látom, hogy dllamun k milyen jól felhasználja a kölcsön­adott pénzt. A sok új létesítmény mellett kamatostul fizeti vissza a befi- fetett pénzünket. HoUódi Károlyné három éve mént férjhez- Férje a Borsodi Vízmű­veknél rajzoló. — Ez a nyeremény segít hozzá — mondja boldogan hogy szépen berendezzük lakásunkat. 5000 forintot a kohászati üzemi ta­karékpénztárban helyezek él, hadd ha szndlja addig az állam, míg szüksé­günk lesz rá. Az Országos Takarékpénztár miskolci fiókjában eddig csaknem 4000 inast kisorsolt kötvényt váltottak be a dolgozók. Zsákszámra hozzák naponta a postafiókokból is a beváltott kötvényeket, bizonyságául annak, hogy megyénk dolgozói pénzben is többszörösét kapják vissza annak, amit az AUamkölcsönre befizettek. . Á kanadai ifjúság megtagadja a katonai szolgálatot Hága. (TASZSZ) A y, De Waarheid” rámutat, hogy kudarcba fulladt a kanadai kormánynak az a kísérlete, hogy a hadseregbe toborozza a munka- nélküli kanadai fiatalokat. A kétszázezer hivatalosan nyilván­tartott munkanélküli kanadai sú­lyos helyzete ellenére egyre ke­vesebb munkanélküli ifjú haj­landó katonai szolgálatra jelent­kezni. Sok fiatal katona meg­szökik a hadseregből. Mintegy ezer katona szökött meg rövid idő alatt abból a kanadai dan­dárból, amelyet Koreába akar­nak küldeni. A BORSODI KÉPZŐMŰVÉSZEK MEGYEI KIÁLLÍTÁSA AZ MSZT MISKOLCI SZÉKHAZÁBAN A BORSODMEGYEL KÉPZŐMŰVÉ­SZEK a múlt évben rendezett megyei kiállításuk alkalmával és azóta is hat­hatós segítségeit kaptak pártunktól, kor­mányunktól ahhoz, hogy kultúrforradal- munkban betölthessék a nagyszerű harci feladatot, amit a szocializmus felépítésé­ért, a békéért harcoló magyar nép a képzőművészekre ró. Révai elvtárs ezév májusában a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének közgyűlésé­hez intézett levelében ezeket írta: „/! magyar képzőművészekre az a meg. tisztelő feladat vár, hogy a magyar dol­gozók új életének, hazánk tájainak és történelműnk kiemelkedő eseményeinek művészi ábrázolásával járuljanak hozzá szocialista kultúránk kibontakozásához . • • Dolgozó népünk azt várja önöktől, hogy haladjanak bátran tovább a helyesen megkezdett úton, tanulmányozzák még elmélyedtebben a nagy magyar művészek és a szovjet művészek mestereinek alko­tásait. Tanulmányozzák az új Magyar- ország dolgozóinak életét, fegyverezzék jel magukat a marxizmus—leninizmus világot formáló eszméivel, lelkesítsék dolgozóin. km új művekkel történelmi feladataik végrehajtásában-" Az MSZT miskolci székházában rende­zet* idei megyei kiállítás 140 festménye és grafikai műve azt tükrözi, hogy a bor­sodi képzőművészek soraiban termékeny talajra találtak Révai elvtárs útmutatásai. Mély hatást gyakoroltak művészeinkre Horváth Márton elvtárs „Megjegyzések a képzőművészeti vitához" c. brosúrájában foglalt szavai is: „Legyenek művészeink büszkék arra, hogy a történelem leg­nagyobb pillanatait, hazánk szabaddá vált embereit és tájait ábrázolhatják és alko­tásaik lelkesítő erejével újabb tíz- és százezreket lendíthetnek előre a szocializ­mus építésének útján." * AZ OSZTÁLYÖSSZETÉTELÉBEN gyö­keresen megváltozott, létszámában meg­sokszorozódott tárlatlátogató közönség örömmel tapasztalja, hogy művészeink javarészének a dolgozók élete, problémái, harcai váltak témáivá, műveik mondani­valója a dolgozó népnek szól. Művészeink javarésze ma már öntudatos harcostársa hősi munkát végző dolgozóinknak* A kiállításon ott látjuk szocialista építő munkánk két kiváló borsodi hősé­nek, Loy Árpád Kossuth-díjas frontmes­ternek (Csabai Kálmán Munkácsy-díjas festő müve) és Mislóczky Mátyás Kos* suth-díjas diósgyőri olvasztárnak (Faragó Zoltán festette) művészi portréját- Mind­kettő az országos arckép-kiállításon is szerepelt. Ott látjuk megyénk nehézipa­rának új büszkeségét, a diósgyőri óriás- kohót, a kohóépítők hősi munkáját szá­mos változatban megörökítve. (Klaudinyi László grafikai és akvarell sorozatai, Éles Géza olaj és pasztel képe-) Csabai és Döbröczöni Kálmán egyegy értékes fest­ményének tárgya a Miskolc közlekedésé­nek fejlődését előmozdító villamos kettős sínpár, illetve aluljáró építése. Hasonló a tárgya a sokat fejlődött Csík Géza „Épülő Miskolc“ című képének. Dala József (Mezőkövesd) a mezó'kövesdi hatal­mas gabonaraktárt, Szabó Ferenc a hejőcsabai cementgyár építését festette meg. Újabb lépést tett a mai életünk jelenségeibe való bekapcsolódás felé Imreh Zsigmond is a „Békeváros” épít­kezését távolról szemléltető, művészi ha­tású képével. Ugyanezt a tárgyat köze­lebbi szemléletben, nagyobb arányokban örökíti meg két változatban is a Mun­kácsy-díjas sajószentpéteri fiatal művész, Lukovszky László• Ezek közül a „Borsodi táj" című, amely öreg erdő árnyas sötét­jéből előtűnő napfényes panorámaként ábrázolja a Békevárost és építkezéseit, kisebb technikai fogyatékosságai ellenére a tárlat egyik legjelentősebb műve- A szocialista-realista művészet útján követ­kezetesen haladó művész képéből sugár­zik az őszinte lelkesség, pátosz ereje, érezzük a sötét előtér és a napfényben ragyogó középtér erős kontrasztjában, az építő munka mozgalmasságában az égbe­nyúló traverzek monumentalitásában az új győzelmét a régi felett, — azt, hogy hatalmas új békemü születik. A vasas üzemi dolgozók egv-egy isme­rős munkahellyel, munkájuk egy-egy mozzanatával találkoznak több diósgyőri és ózdi festő (Mikó István, Taliga István, Kolozsvári László) müvén. Lukovszky két értékes grafikája egy szovjet kombájn szerelésének, illetve egy réselőgép üzembe­helyezésének ünnepélyes pillanatait örö­kíti meg. Döbröczöni egyik olajkompo- zícióján a diósgyőri tanulóváros tanuló- műhelyében folyó lázas munka elevenedik meg. • MEZŐGAZDASAGUNK FEJLŐDÉSÉ­RE, dolgozó parasztságunk megváltozott életére utal néhány figyelemreméltó táj­kompozíció. Csík Géza „Csépel a kom­bájn", Iglay József (Mezőcsát) „Cséplés a keselyühalmi állami gazdaságban", Reinecker János: „Mai aratás”, Nagy- mengyi András (Ózd) „Sajóvárkonyi tszcs“ című képe. Élmény szerűen hat, kompozíciójában is sikerült, de alaposabb kidolgozást kíván Mikó István (Ózd) kisebb méretű, de nagyigényű olajképe „Találkozás Rákosi elvtárssal”, amely népünk nagy vezérét a parlament folyosóján ábrázolja, amint a nép küldötteivel beszélget. Uj életünk jellemző mozzanatát örökíti meg Csáky István ideológiai müveket tanulmányozó nőt ábrázoló „Egyéni tanuló” című képe- Kundt Ernő (Ózd) „Sárospataki Alkotók Háza“ című olajfestménye hangulatkép arról, m ilyen környezetben dolgoznak íróink, művészeink ebben a teljes nyugal­mat biztosító otthonban- Dala egy kis méretű színdús olajfestménye dolgozóink gallyatetői nyaralását szemlélteti. Faragó könyvolvasásban elmerült kis úttörő lányt ábrázoló, üde, napfényes, levegős olajfestményének gyöngéje a beállított­ság, a fényképszerű kidolgozottság, ami a mondanivalót portrévá szűkíti. Tenkács Tibor (Tokaj) „Vidám tízperc” c- isko­lai életképe kevésbé sikerült alkotás, mert a tárgy meghaladja a művész tech­nikai felkészültségét. * A TÁRLATON MEILINGER DEZSŐ Kossuth-kompozíciója képviseli a törté­nelmi festészetet, a Kossuth-pályázat eredményeként- A széteső kompozíciót sok technikai és formai hiba is terheli. A művész nem tudott sikeresen megbirkózni a kitünően választott témával: Kossuth toborzó kőrútján a körösi tanyák népe között. Mégis dicséret illeti, mert fárad­ságos, nehéz vállalkozásával példát mu­tatott, ösztönzi többi művészünket is, a szép és nagy feladatok vállalására- „Ebéd” című régebbi plenair kompozí­ciója nagy festői tudásának bizonyítéka, de édeskés rózsaszínei tartalmilag ellen­tétben állnak a szerény ebédjét fogyasztó, gondba belekeseredett öreg paraszt komor arckifejezésével* A még virág-csendéletéiben is monu- mentálitásra törekvő Ficzere László nagy­méretű kompozíciója: a „Mészárosok“. A szocialista-realista műnek szánt kompozí­ció — erre utal a zárjeles cím: „A Ko­lozsvári-brigád munkában” — joggal ad sok vitára alkalmat. Annyira hűen ábrá­zolja a mészárosok munkáját, hogy szinte érezzük a vér- és bússzagot rajta- Két­ségtelen, hogy a festő „szocialista-rea­lista" szándékai itt naturalizmusba tor kollottak. A kép nem mond semmit dol­gozóink megváltozott életéről, a munká­hoz való megváltozott viszonyáról. Nem minden munka kívánkozik a realista festő vásznára, — pl. a szülészorvosé sem. Ha Ficzere robusztus festőtehetségét, amely ebből a műből is kidomborodik, tudato­sabban állítja szocialista építésünk szol­gálatába, felismeri tévedéseit, legjobb művészeink közé fog emelkedni- „Réztisz­títás“, „Virágok” és „Tanulmányfej” című müveinek festői megoldásai a nagy klasz- szikusok elmélyült tanulmányozásának eredményei­A TÁRLAT GAZDAG TÁJKÉP, csend­élet és grafikai anyagából kiemelkedik Csabai őszi virág-csendélete, néhány könnyed, mesteri akvarelje, Meitinger, Klaudinyi, Imreh tájképei és csendéletei. Szabó, Csík, Tenkács, Papp László, Kundt Ernő egy-két tájképe, Keller Lívia szépen megfestett Palotaszállója, Reinecker sajó­parti tája, Taliga és Lőw József csend­élet tanulmányai. A grafikusok közül örvendetes fejlő­dést mutat Seres János, akinek egész sor grafikája messze túlszárnyalja előző műveit. Külön élmény a kiváló tehetségű, tanulmányait Krakkóban folytató Feledy Gyula „Prága—Varsó békeverseny” című litográfiája és „Édesanyám arcképe” című ceruzarajza- Bartha Mária (Budapest) két könnyed tusportréjával kelt figyelmet. Az eddig nem említett Bukovins-ky László, Britzky János, ÍVúgner Dezső, Pálmai Gyula, Krick József, Simkó János, Bung­ler Alafosné diósgyőri, Bíró IlonA tállyai, Harsányt Gy. Lajos tiszakeszi, Vémuth Pál és Papp Dezső ózdi festők, kisebb- nagyobb igényű táj- és fejtann!mányokJ kai, Győri Elek (Budapest) falusi élet* képpel, Palcső Dezső (Sajókaza) és Ur­ban Béla (Tokaj) olajportrékkal, Palertó Irén díszítménytervekkel, Ráksi Miklós, Szabó Sándor kisebb akvarell tájakkal jelentkeznek a tárlaton- • AMIKOR A BORSODI FESTŐK részének jelentős fejlődéséről számolunk be és örömmel állapítjuk meg, hogy magukévé tették pártunk iránymutatását, ugyanakkor Te kell szögeznünk, hogy képzőművészeink egy része még mindig nem jutott túl a formalista, öncélú mű­vészet témakörén. Különösen vonatkozik ez a diósgyőri és ózdi művészek egy részére, ami oktatóik, sajátmaguk elmé­leti felkészültségének hiányaira vezethető vissza- De fejlettebb művészeinknél is tapasztaljuk az új témák sematikus fel­fogását- A mareizmue—leninizmus világot formáló eszméinek tanulmányozása el­engedhetetlen ahhoz, hogy képzőmüvór szeink harcosabban, lelkesebben álljanak népünk nagy ügye mellé es szakmai tu­dásukat ideológiai képzéssel párosítva új, még jobb alkotásokkal lelkesítsék dolgo­zóinkat a harcos, építő munkára. A helyi csoportnak, a népművelési szer­veknek meg kell tenniök mindem, hogy a szobrászat se maradjon elhanyagolt területe megyénk képzőművészeti életé' nek. HAJDÚ BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents