Észak-Magyarország, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-27 / 174. szám

Yaaftrnap, 1952. jüHus 27. ÉSZAKMAGYARORSZÁG A VOLGA—DON KÖZÖTTI TERÜLETNEK ES A CSATORNA (JTVONALANAK HOSSZANTI KERESZTMETSZETE © © KARMXAI í VITT-A './IT/1 . ’ KAR MX A! 1 BERFSlLMÓl VARVAROVKAt |JERGEW/ vrz VÁLASZTÓ -------------r, r/zriloró * víztározó Pj jT7 \mÁLINGRAD\ i f I --------------\ át„ - *tu. » UM», t&SZP2* • K/Z^ '.VVA - w* „HITTÜNK ABBAN, HOGY EZ ÍGY LESZ... íi | DicsSség a Volga—Don épi __ ________ tőinek!“ — kiáltot Iák a szovjet emberek, akik tanul lehetitek a két ősi folyó egyesülésé nek. „Járj szerencsével Volga—Donr — mondogatták aztán meghatottam A nagy nép évszázados álma valóra vált, • • ★ 'A Lenin hajózható csatornán azóta végighaladtak az első hajók... cimljansziki tenger vize több mint száz kilométerre behatolt a donment sztyeppék mélyére! A cimljan ki vizierőmü máris ipari áramot szol gáltat! Megváltozott minden a Don mentén. Nyár van. 'A sztyeppe smaragdzöld ’Azelőtt ilyenkor porfelhőket kavart forró ;zél a kiszáradt sivatagban. Igv volt még a múlt esztendőben is. Most pedig a Volga és a Don között tavak és öblök vizét fodrozza a szél. Viz fakadt a már hosszú idő óta kiszáradt sztyeppéi kutakban, buján nő a fű ott is, ahol azelőtt nem látptt senki zöldet. És gabona! A hosszú kilométerekre nyúló táblák soha nem látott gazdag termést ígérnek. ¥ Régebben, ha éjszakánkint harmat hullt a sztyeppére, nyomban fel is száradt. Most pedig megmarad esté töl egészen addig, míg a nap már magasra hág. Azelőtt nem volt sztyeppéken eső, most pedig bőven hull. Mindezt a csatorna segíti elő | 8 sztáiinerádi területi Logov I _____ szkoje új falu Lakosat a Lenin-csatorna vizével el árasztott területekről jöttek ide. A falubeli „Kirov“-kolhoz már meg. kezdte a gyapotültetvények öntözé­sét. De a Volga—Don vize öntözi majd a kolhoz valamennyi földjét, legeló'jót és gyümölcsösét. A „Ki- rov“-kelhoznak két év múlva már ezer hektárnyi öntözött búza és gya­potföldje lesz, jövedelme pedig 400 ezer rubelről 3 millióra nő... Logov- szltoje falu lakosainak élete gyöke­resen megváltozik. — Várossá fejlődünk, ha mondom — büszkélkedik egy Idős kolhoz- paraszt. Igaza van. Spill már a halkonzerv gyár, a tejfeldolgozó üzem ős — ami a legfontosabb — a kikötő. Az egy­kor sivár sztyeppére a bőség kor­szaka köszöntött... 1 szemikarakovszki kerület dol­gozói írták a nagy Sztálinnak: , .ígéretet teszünk önnek, hogy rö­vid idő alatt elsajátítjuk az öntözé­ses földművelést és a Volga—Don drága vizét a lehető legjobban fel­használjuk. Becsülettel teljesítjük az előttünk álló feladatokat...“ I. Skrilev, az egyik gép- és trak­torállomás traktoros brigádvezetője a többi között ezt írja: .. A víz már elérte a szomszédos kolhoz földjeit. Minden órában vár­juk, hogy hozzánk is eljut. Félénk- tartó áradatában szinte már halljuk a búzakalászok susogását, látjuk a kolhozföldek gazdagságát. Köszön­jük önnek Sztálin elvtárs!“ Egymásután helyezik üzembe az Új, hatalmas öntözöcsatomákat, amelyek dúsgazdag terméshozamot biztosítanak a szovhoz- és kolhoz- földeken. A Volga—Don Igazi mese­beli gazdagságot visz azokra a he­lyekre, ahová — űgylátszott — soha nem jut el a viz. De a víz megérke­zett és örökre összeforrt a sztyep­pel tájjaL A daliassziil kerület egyik leg­fontosabb mező­gazdasági ága a szőlőművelés. A szőlős- kertek túlnyomó része azon a helyen volt, ahol most az új tenger hullámzik. Több mint százezer szőlőtökét kellett át­telepíteni. A szőlőtőkék már fürtösödnek áj helyükön. _ A cimljanszki tenger partján sudár, fiatal fák nyúlnak a magasba. A parton épült új iskola falára táblát helyeztek, amelyen ez áll: „Tengerparti sétány.” A szovjet emberek birtokukba vették <(Z új tengert, az ember által alkotott csodálatos nőm. Nemrégiben adták hírül, hogy a Volgáról a Don­ra ötven hajó érkezett. Jelenleg Is számos hajó halad az új viziúton, A csatorna hidrotechnikai bérén dezéseit automatikusan irányítják. Először a 4. számú zsilipet állították át automatikus működére. A felső és alsó zsilipkarok kinyitása és be­zárása a kapcsolólap emeltyűinek egyszerű lenyomásával történik. A kapcsolólapon lévő. különböző műsze­rek lehetővé teszik, hogy a kezelők lássák, ml történik a zsilipkamrában. Az egész csatorna mentén tovább folytatják a fásítást. Eddig 150 ezer fát ültettek el. 1953 végéig a Lenin- csatorna partjain millió fát és cser­jét ültetnek. Borisz Polevoi, a híres szovjet író ..Hajóval a vízválasztón keresztül“ című cikké­ben a többi között ezeket írja: „Elhajózunk az egyik új település mellett. A kis sztyeppel városka la­kói, akik szintén a csatornaépítőit közül valók, itt is a partra sietnek, mikor meglátják gőzösünket. Valaki a parton hanglölcsért formál kezé­ből és így kiáltja:. . „Üdvözöljük hajósainkat! Vegyé­tek minél előbb birtokotokba csator­nánkat!“ Alkonyodik. Az esti pírban kiraj­zolódnak a vízválasztó építményei­nek körvonalai: A csatorna felett szinte lebegni látszó vasúti híd — amelyen ebben a percben gördül át a hosszú tehervonat — és a volgai vízlépcső utolsó zsilipjének a dom­bok fölött magasba nyúló tornyai. A mesterséges dombok között hol megjelennek, hol eltűnnek a lépkedő exkavátorok emelökarjai. Ezek a gé pék most a csatorna partjain egyen­getik az általuk kiemelt földhalmo­kat. ... A vízválasztón igen szeles a csa­torna. Csaknem 30 kilométer hosszúság­ban itt nem látunk olyan hatalmas hidrotechnikai létesítményeket, mint volgai zsiliplépcsönél. Egyenes víziót áll a gőzös elölt. A partokon vörös és zöld fényjelzések villannak­Közelednek a fények. A gőzös lassan hozzásímid a 10. zsilip beton kikötöjalá- hoz. Áthaladtunk a vízválasztón. A gát mö­gött a bereszlavi vízgyüjtömedence vize ragyog a holdfényben. Előttünk áll az út a Don cs a cimljanszki tenger jelé. De most már nem felfele megyünk, hanem leereszkedünk■" A „Bugvonnii“-kolhozban az öreg kozákok levelet írnak a kp-rmmunizmus zsenlá lis építőjének, Sztálin elvtársnak. Pjotr Prohorovics Krasznoscsekov tollbamondja az „írnoknak“: „Mi mosc a sztyeppéi tenger part­ján lakunk...“ — írjad! — szól közbe Iván Tyi- mofejevics Pankratov. — Hittünk abban, hogy ez Így lesz. Ez a gon­dolat élt már nagyapáinkban is.“ Az „írnok“ tolla gyorsan serceg a papíron. Az öreg kozákok szigorúan figyelmeztetik: Nem felejtettél el köszönetét mondani Sztálin elvtársiak? Szívből, félékből fakadó szavak kellenek ide A Lénia-csatorna megnyitása előtt Július 27-én ünnepélyes keretek kö­zött megnyitják a Lenin nevét viselő Volga—Don-csa-tornát. A vasárnapi megnyitó ünnepségre a donmenti Iva- lacs városából vizistaféta indul az új csatorna több mint 100 kilométeres szakaszán Sztálingrádba. A szovjet üzemek és gyárak, bányák és építkezések dolgozói lelkes munká­val készülnek a megnyitó ünnepségre. A munkahelyeken sztahánovista mű­szakokat tartanak és az üzemek kol­lektívái újabb kimagasló munkaered­ményekkel teszik emlékezetessé a kom. munizmus építése első nagy győzelmé­nek napját. A moszkvai szénmedencében sok bá­nyaüzem már augusztusi tervét tel­jesíti. Nagy örömmel és lelkesedéssel dolgoznak ezekben n napokban a Fe­hér- és a Balti-tengert összekötő csa­torna folyami hajósai, akik munka­versenyre léptgk a Lenin-csatorna be­rendezéseinek kezelőivel. A Lenin-csatorna építőinek győzel­me újabb sikerekre lelkesíti a Szov­jetunió többi viziépítkezésének dolgo­zóit is. A szovjet sajtó hasábjain szovjet emberek százai, sztahanovisták; kol­hozisták, mérnökök, írók, művészek, tudósok fejezik ki örömüket. Vala mennyien hálával és forró szeretettel gondolnak a kommunizmust építő or­szág lángeszű vezérére, a nagy Sztá­linra. A szovjet emberek örömét növeli az a tény is, hogy valamennyien tudják: a csatorna korlátlan fejlődés előtt nyitja meg az utat. N. Kiszeljov, a SZK(b)P rosztovi területi bizottságá­nak titkára, a -„Pravdában” írt cik­kében beszámol arról, bogy a csatorna hatalmas mértékben fellendíti a rosz­tovi terület mezőgazdaságát. A cimljanszki tenger, a mesterséges ta­vak és vízgyűjtők, az öntözőrendszer csatornáinak tízezrei, a többszáz kilo­méteren át húzódó erdősávok és töl­gyesek gyökeresen átalakítják a rosz­tovi terület éghajlati és természeti vi­szonyait- A csatorna segítségével léte­sülő hatalmas öntözőhálózat lehetővé teszi a rosztovi területen 600-000 hek­tár föld öntözését és egymillió liekhiír- nyi aszályos terület vízellátását. Már az Idén megkezdték az első százezer hektár öntözését. A KOMMUNIZMUS IFJÚ ÉPÍTŐI A szovjet fiatalok lelkesen vesznek részt a kommunizmus hatalmas építkezéseiben, Boldogok, hogy részesei lehetnek annak a. történelmi jelen, tőségű munkának, amely a vagy Sztálin irányításával a kommunizmus ko­rának alapjait veti meg. Képünk a Leninről elnevezett Hajózható esaiorm cimljanszki vizierő- moss ÍW&l é[íítöinek egy. martját mutatja, b& — NEMZETKÖZI SZEMLE A szocializmus győzedelmes útja A legyőzhetetlen béketábor országaiból hétrői-hétre, napról-napra érkeznek jelentések az újabb munkagyözelmekről, az ellenség elszigetelé­sében, leleplezésében és ártalmatlanná tételében elért eredményekről a szocialista fejlődés útján kivívott sikerekről. A győzelmek kifejezésre jutnak a szocializmust építő országok ál- lami struktúrájában is. A Német Demokratikus Köztársaságban azzal egyidejűleg, hogy a Német Szocialista Egységpárt II. pártérte­kezletének javaslatára megkezdik az országban a szocializmus tervszerű felépítését — jelentős változtatáso­kat hajtanak végre az állami szer­vek felépítésében is. Július 23-án. szerdán a Német Demokratikus Köz­társaság népi kamarája törvényt ho­zott az állami szervek felépítésének és tevékenységének további demo­kratizálásáról. Az új törvény köze­lebb hozza a központi törvényhozó végrehajtó és ellenőrző szerveket a dolgozó tömegekhez. A törvény elő írja a választott szervek beszámolási kötelezettségét. A választott szervek képviselői kötelesek tájékoztatni a választókat munkájukról — meghall­gatják a választók véleményét és bírálatát. > „Ez a rendszer — mondotta Grote- wohl miniszterelnök — biztosítja a választók akaratának érvényesülését az ország vezetésében.“ A Német Demokratikus Köztársa­ság e mélyreható reformok révén biztosabban, szilárdabban gyakorol­hatja államhatalmának alapvető funkcióit: a megdöntött kizsákmá­nyoló osztályok maradványai ellen­állásának megtörését, a dolgozó nép szervezését és mozgósítását a szo­cializmus építésére, s a haza védel­mének megszervezését a külső el­lenség ellen. A Román Népköztársaságban július 19-én bocsátották az egész ro­mán nép nyilvánossága elé a Nép- köztársaság új alkotmánytervezetét. Az alkotmánytervezet összegezi a román nép eddig elért vívmányait és megszabja a jövő felé vezető utat. Számunkra rendkívül fontosak az alkotmánytervezetnek a nemzetisé­gekre — és elsősorban a romániai magyar nemzetiségre — vonatkozó részei. A tömegesen magyarok ál­tal lakott vidékeken — a lenini-sztá­lini nemzetiségi politika szellemében magyar autonom területet létesí­tenek. Az egész Román Népköztár­saság területén biztosítják a nemze­tiségek számára az egyenlő jogokat, nyelvük használatát, nemzeti kultú­rájuk fejlesztését. Mig a felszabadulás előtti Romá­niában kíméletlenül elnyomták és ségeket, ma a Román Munkáspárt vezette román nép állama a teljes egyenjogúság, szabadság és egyetér­tés elvei alapján biztosítja vala­mennyi nemzetiség részvételét a szocializmus építésében. A Legyei Népköztársaság új alkotmányát a lengyel nép nagy ünnepén, Lengyelország felszabadu­lásának 8. évfordulóján, 1952 július 22-én fogadta el a lengyel Szejm. Ezzel Lengyelország népköztársaság lett. Mielőtt az alkotmány a törvény­hozó Szejm elé került volna, az egész lengyel nép behatóan megvi­tatta azt. Boleslaw Bierut elvtárs be­számolt arról, hogy az alkotmány- tervezet vitájával foglalkozó több mint kétszázezer gyűlésnek és ta­nácskozásnak több mint 11 millió részvevője volt. Az alkotmányterve­zet megvitatása során körülbelül egymillió négyszázezer állampolgár szólalt fel, több mint huszonötezer állampolgár pedig írásban terjesztet­te elő megjegyzéseit, a többi kö­zött kétezernyolcszáz huszonkét mó­dosító javaslatot. A nép tevékeny; részvétele biztosította, hogy az új al­kotmány maradéktalanul fejezi ki a! lengyel nép egységes akaratát. A lengyel nép hatalmas lelkese­déssel fogadta a Lengyel Népköztár­saság alkotmányát. A dolgozók ez­reinek nyilatkozatai tanúsítják: A lengyel nép megértette, milyen ha­talmas fegyvert kapott kezébe az új alkotmánnyal. A lengyel nép mil­liói látják, míg a burzsoá államok .alkotmányai“ csak kenetteljes sza­vakat hangoztatnak a dolgozók jo­gairól és szabadságáról, s a gyakor­latban semmivel sem biztosítják a! „jogok“ és .szabadságok" gyakor­lását, addig a népi demokráciák —< amelyek alkotmányaikban a Szov­jetunió nagy sztálini alkotmányát tekintik példaképüknek — nemcsak megállapítják, hanem biztosítják ía a munkához, a pihenéshez és a mű­velődéshez való jogot, a nemzetisé­gek egyenjogúságát, a nők egyenlő jogait a férfiakkal, a lelkiismeret és vallásgyakorlás szabadságát, n szólás- és sajtószabadságot. A népi demokratikus országok ál­lami felépítésében, alkotmányában végrehajtott változtatások a béketá­bor erejének újabb megnyilvánulásai, a béke erőinek győzelmei. egymás ellen uszították a nemzeti­Kudarc fenyegeti az imperialisták iráni terveit A Közel- és Közép-Keleten az el­múlt hét során ismét jelentős esemé­nyek történitek. Az amerikai-angol imperialisták minden eszközzel — diplomáciai mesterkedésekkel, zsaro­lással, megfélemlítéssel — igyekez­nek megszilárdítani gazdasági és stratégiai kulcspozícióikat. Az impe­rialisták érzik, hogy a Közel- és Közép-Keleten egyre forróbb lábuk alatt a talaj, ezért egyre leplezet­lenebbé válik nyUt beavatkozásuk e terület országainak belső ügyeibe. Iránban a burzsoá, Moszadik kor­mányt az amerikaiak az utolsó hó­napokban megfelelő eszközüknek te­kintették céljaik eléréséhez. Mosza­dik — minit az ország egyik leggaz­dagabb földbirtokosa — természete­sen nem képviselte azoknak az irá­ni tömegeknek érdekeit és akaratát, amelyek az angol-iráni olajvitában egységesen melléje álltak. Ennek el­lenére nem folytathatott bátran im­perialistabarát politikát, gyakran kénytelen volt hangot adni az iráni nép követeléseinek is, mert ellenkező esetben elvesztette volna a tömegek támogatását. Bár Moszadik egész sor kérdésben megegyezett az amerikaiakkal, — az olaj ügyében nem adhatta fel az alapvető iráni nemzeti követelést. Az amerikai imperialisták ezért „ke­vésbé ingadozó“ lakáj után néztek, akit nem köt semmi az iráni nép­pel szemben, s aki így fenntartás nélkül tudja teljesíteni a Wall­street parancsait. Ilyen emberre ta­lállak Kávám esz Szaltane szemé­lyében, aki már két miniszterelnök­sége Idején bizonyította be, hogy készséges szolgája a tengerentúli nagytőkének, s engesztelhetetlen el­lensége az Iráni népnek. A Wall-Streeten és a Cltyn mély­séges megelégedéssel fogadták Ká­vám esz Szaltane kinevezését. Az amerikai és angol burzsoá lapok dicshimnuszokat zengtek az erélyes­kezű, konzervatív politikusról. A ki­nevezés hírére a londoni tőzsdén há­rom shillinggel emelkedtek az angol­iráni olajtársaság részvényei. Az imperialisták azonban egyet kifelejtettek a számításból: Megfe­ledkeztek az iráni népről. Az iráni dolgozók tízezrei vonultak ki országszerte az utcákra, hogy Szaltane ellen. Moszadik pártja, az iráni nemzeti front, tüntetésre és sztrájkra hívta fel az ország dolgo­zóit. A dolgozók jelentős tömegei az illegalitásban lévő Tudeh-pártra, az iráni nép igazi pártjára tekintettek és onnan várták az irányítást. A Tudeh-pánt a Kávám esz Szaltane lemondását követelő — tehát az im­perializmus legszélsőségesebb, leg« reakciósabb megjelenési formája el­len Irányuló — mozgalomban egy­ségre lépett Moszadik párt jával. A mozgalom az egész iráni nép moz­galmává vált, s az iráni nép törté­nelmében először szerepelt a mozga­lom jelszavai között a köztársaság követelése. Kávám esz Szaltane vé­res terrorral próbálta elfojtani a népi megmozdulást, tömegesen gyil­kolhatta le az iráni hazafiakat. Az iráni nép azonban nem hátrált meg. A terrorra még szilárdabb ellenállás-, sál válaszolt, egyre sűrűbben hang­zott fel a „Halál az áruló Kávám esz Szaltanere“-kiállás. A nyugati hír- ügynökségek keserűen számoltak be arról, hogy sok helyen a tüntetők el­len kivezényelt katonaság is együtt­érzését fejezte ki a tüntetőkkel. Kávám esz Szaltane szökni igyeke­zett a nép felháborodása elől. Irán miniszterelnöke újra Moszadik lett. A nyugati sajtó megdöbbenéssel vett tudomást az iráni fordulatról, A „Manchester Guardian“ fejvesz­tetten ir az iráni „forradalmi esemé­nyekről“. A „Daily Graphic“ kese­reg, hogy „megerősödött a Tudeh- párt“. A „News Chronicle“ kétségbe, esetten írja: „Az abada.ni berendezé­seket és az azokra fordított millió­kat elveszettnek lehet tekinteni". Növeli az imperialisták riadalmát, hogy a hágai nemzetközi bíróság leg. utóbbi ülésén kénytelen volt megálla­pítani illtítéktelenségét az olajkérdés­ben. A lényeg azonban nemcsak az olaj. A lényeg: az imperialisták lába alatt újra megingott Dánban a talaj, amely soha többé nem válhat szi­lárddá számukra. Nem a hágai nem­zetközi bíróság döntése, nem Mosza­dik burzsoá kormánya söpri ki az imperialistákat Iránból, hanem az iráni népnek, az iráni dolgozóknak a kommunisták vezette harca fogja bebizonyítani: Irán nem lesz az im­tiiat<gs£j}£ji a kiwgäßUp B»rÉm «>z pcrialféták gyarmat«:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents