Észak-Magyarország, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-26 / 173. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1952 július 26. ideológiájától. Ezért húzta alá Hor; váth Márton elvtárs: „A szociáldemo- feratizmus elvi és gyakorlati leküzdése A klerikális A klerikális reakció politikai befo­lyásának visszaszorításában az utóbbi időben jelentős eredményeket értünk el. Az elmúlt pártoktatási évadban segédanyagot adtunk ki Czekeházy Ernő, véreskezű gyilkos, ellenforra­dalmár katonatiszt, később pápai ka­marás plébános viselt dolgairól, be. mutatva az egyházi reakció Igazi ar­cát- Ezt mutatták meg megyénk dolgo. zóinak Ugróczi felsőzsoleai plébános ártatlan leánygyermekek ellen elköve­tett erkölcsi merényletei. A klerikális reakció elleni harc eredményességére mutat, hogy a hittanra beiratkozott gyermekek száma 18 százalékra csők. kent- . Mindebből pártbizottságainknál es pártszervezeteinknél egyesek azt a kö vetkeztetést vonták le, hogy a klerikű, lis reakció döntő csapást szenvedett. Szinte lekerült a nevelőmunka napi­rendjéről a klerikális reakció elleni harc kérdése. Ez nemcsak az eredmé. nyékén való megoihenésre, hanem bU zónyosfokú opportunizmusra is matat. Milyen hibák mutatkoznak ezen a területen. Az egyik az, hogy egyes funkcionáriusok elhanyagolják a ka­rikáiig reakció elleni harccal kapcso­latos nevelő munkát a családon belül- Egyesek a család kommunista neveié, gének szívós kitartó munkáját teher­nek tartják és nagy elfoglaltságukra hivatkoznak. Az ilyen magatartás ma­giban hordja a legmélyebb opportu­nizmust. Ahhoz, hogy valaki másokat nevelhessen, elsősorban saját családja körében kell nevelőmunkát kifejtenie. A másik feladat az, hogy meg kell szabadítani a klerikális reakció befő. lyásától azokat az alsóbb funkcioná­riusokat és párttagokat, akiknél ez még érvényesül. Pácin termelőszövet­kezeti községben például több párttag a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb feladata üze­meinkben."^ reakcióról hittanra Íratta be gyermekét. Más példák is mutatják, hogy ezen a terü­leten van még tennivalónk. A kleriká. !is reakció befolyása alatt álló pártta­gok lelkületét meg kell tölteni a marxizmus-leninizmus igazságaival, hogy aztán maguk vessék ki maguk­ból a vallás ópiumát. Ugyanilyen mun­kát kell folytatnunk a pártonkívüli vallásos dolgozók körében is Nem elég tehát csak leleplezni a klerikális reakció káros tevékenységét, hanem azzal párhuzamosan a marxizmus-le­ninizmus igazságaira is meg kell ta­nítanunk az embereket. A klerikális befolyás károkat okoz a termelésben is. Például a bányász köz. légeikben a lehető legtöbb alkalommal rendez búcsúkat, hogy elvonjon dolgo­zókat a munkától, károkat okozzon népgazdaságunknak. Most például az aratás-cséplés Idején a klerikális reakció feltűnően gyakran tart a késő éjjeli órákba nyúló miséket, litániá­kat. hogy kifárasztva az azon részt, vevőket, kitolja az aratás-cséplés be­fejezésének idejét, több legyen a szem­veszteség. károkat okozzon népgazda. Ságunknak­A klerikális reakció befolyása elleni nevelő munkának egyetlen percre sem szabad szünetelnie Le kell leplezni céljait. Ugyanakkor — amint arra Horváth Márton elvtárs rámutatott — „tovább kell szélesíteni az előadásos természettudományos és világnézeti felvilágosító munkát. Különös figyel, met kell fordítani olyan politikailag és gazdaságilag fontos rétegre, mint a bányászság, a nők jelentős tömegei­re, akikre még mindig igen nagy bé­nító hatással van a vallás és az ifjú­ságra, amely a klerikális reakció er­kölcs- és fegyelemrontó tevékenységé­nek középpontjában áll“. A kralákbefolyás elleni harc A tömegek közti munkának egyik leggyöngébb pontja, hogy nem irá­niul a kulákságnak, mint a kizsák­mányoló osztályok utolsó, de legerő­sebb képviselőjének leleplezésére és elszigetelésére a falun. Ennek kö­vetkezménye, hogy egyes területe­ken még mindig erősen érvényesül a kulákbefolyás, más helyeken megal­kuvás mutatkozik a kulákok felhá­borítóan szemtelen és ellenséges meg­nyilvánulásaival szemben, egyes he­lyeken viszont túlkapások tapasz­talhatók, amelyek miatt egyesek sajnálkoizmak a kulákok felett. A hiba gyökere elsősorban az, hogy a megyei pártbizottság vi­szonylag keveset foglalkozott ezzel a kérdéssel. Járási bizottságainknak és pártszervezeteinknek nem nyúj­tottunk ebben megfelelő segítséget. Járási bizottságaink — igaz — meg­tanulták a lenini hármas jelszót, de az nem. vált fegyverré kezűkben a tömegek közti munka során. A putnoki járási bizottság hosszú ide­je tudja, hogy a vadnai tszcs-be egy földdel, kocsmával rendelkező kulák furakodott be, aki azelőtt ispánként működött, de ezt az embert, mint „jó írástudót“ nagy becsben tartják. Hosszú ideig tűrték a kulákok ga­rázdálkodását az ózdi járás tszcs- iben. A susaiba 5 kulák is befész­kelte magát, mint Losonczi László 164 holdas, aki három volt cselédjé­vel együtt lépett be a csoportba. A sárospataki járás egyik községében a tanács a párttitkárral egyetértés­ben úgy akarta megoldani a sertés- beadást, hogy a falu minden lakó­jára — dolgozó parasztra és kulákra egyaránt —: bizonyos összeget akart kivetni, hogy azon megvegyék a be­adáshoz szükséges sertéseket. Ilyen­formán a dolgozó parasztokkal akar­ták megfizettetni, kiegyenlíttetni a kulákok beadási kötelezettségét. A megyei tanács a községi tanácsoknál mutatkozó ilyen jelenségek ellen csak büntetéssel lép fel, de teljesen elhanyagolja a nevelőmunkát. A kulákokkal szembeni osztály­éberség eltompulására mutat, hogy falusi elvtársaink egy része akarat­lanul is a kulákok nótáját fújja. Az abaújszántól járás egyik tszcs-jében a párttitkárral áss élen olyan hatá­rozatot hoztak a csoport gyűlésen, hogy nem veszik igénybe a gépállo­más aratógépét, mert 90 forintba ke­rül egy-egy hold gabona learatása. Ha tovább is tart, learatják maguk és több jövedelem marad a csoport tag­jainak. Mint kitűnt, ezt egy kulák „jóakaró“ tanácsára határozták így el. Nem vették észre, hogy ,,a jó tanács“ azt szolgálja, hogy nagyobb legyen a szem veszteség, ezzel keve­sebb a t^z. tagok jövedelme, gépel­lenes hangulatot szítson, ártson nép­gazdaságunknak. Számos taná­csunk együtt fújja a kulákokkal, hogy nem érdemes másodnövénye­ket vetni, mert száraz a föld, a mag nem kel ki. Nyilvánvaló, hogy ez a nézet az állattenyésztési terv telje­sítésének akadályozására irányul. Az ilyen és hasonló nézeteket elvtár­saink egy része elereszti fülé mellett, ahelyett, hogy leleplezné a kulákok céljait, megmagyarázná a dolgozó parasztoknak, hogy ezeknek az „elméleteknek" a célja: a dolgo­zó parasztság felemelkedésének, a. mezőgazdaság szocialista átszervezé­sének akadályozása. Megyénkben egy sor kulák neve eltűnt a kuláknyilvántartásből, mi­után földjüket leadták. Mint földte- len „dolgozó parasztok“ besurrantak üzemeinkbe s most ott végzik rom­boló munkájukat. Varga Bolyó Ká­roly 34 holdas ózdi kulák így fura­kodott be az ózdi üzembe, átképzős tanfolyamra küldték, hengereszter- gáiyos lett s most úgy végzi mun­káját, hogy lehetőleg minden általa elkészített henger eltörjön. Egy má­sik, volt cséplötulajdonos kulák ugyanebben az üzemben olyan aljas kijelentésre vetemedik a funkcioná­riusokról, hogy „ezek is megszaba­dultál! a munkától a munkások bő­rére“. Mindez mutatja:, hogy a kulák- ság mint' kizsákmányoló osztály nem adja fel könnyen pozícióját, veszett ellenségként harcol a mezőgazdaság szocialista átszervezése ellen. Ezért minden opportunista megnyilvánu­lás az ő céljait segíti elő. A dolgozó parasztok között végzett munkánk során tehát pillanatra sem szűnhet meg a kulákok leleplezéséért' és el­szigeteléséért folyó harc. A® egészségvédelemről Nem akad megyénkben olyan funkcionárius, aki ne ismerné pár­tunk, népi demokráciánk jelszavát: nálunk legfőbb érték az ember. A gyakorlat azonban, sajnos, azt mu­tatja, hogy ez a jelszó nem vált a cselekvés vezérfonalává. Igazgatóink szinte a kapitalistákat megközelítő gondatlansággal kezelik a munkavé­delem kérdéseit, párt- és szakszer­vezeti szerveink pedig elmulasztják ezen a téren a fölvilágosító, nevelő munkát. Hogy a felvilágosító, nevelő munka milyen hiányos ezen a terü­leten, misem mutatja jobban, mint az, hogy a Diősgyörvasgyárt Kohá­szati Üzemekben előfordult két halá­los balesetért felelős Schmied mér­nök érdekében, akit a bíróság elitéit, valóságos mentőakció indult meg.’ Súlyos felelősség terheli az üzemek vezetőit, igazgatóit, akik a munka­védelemre előirányzott beruházási összegeket nem használják fel erre a célra. Az Ózdi Kohászati üzemekben az ezévben erre előirányzott összeg­nek csupán 35 százalékát használták fel. A balesetek miatt nagy értékek esnek ki a termelésből, a munkavé­delmi intézkedések elhanyagolása pe­dig súlyos következményekkel jár a munkások egészségére^ testi épségé­re. Nevelő munkánkhoz ezt a kérdést még nem dolgoztuk fel. A felvilágo­sító munka nem is terjed ki a bal­esetek megelőzésére. Gyakori jelen­ség például, hogy dolgozó nők nem kötik be kendővel a fejüket, emiatt például Eperjesi Irén lmját a gép felcsavarta és tévestől kitépte. Az ilyen esetek azután mindjárt alkal- mul szolgálnak a nők munkábaáUI- tását nem jó szemmel néző jobbolda­li szoedemeknek, a klerikális reakció ügynökeinek, hogy hangulatot kelt­senek a hői munka ellen, Igen komo­lyan fel kell vetni az egyes üzemek, bányák pártbizottságainak, szakszer­vezeteinek, igazgatóinak felelősségét, hogy egyes munkahelyeken eltűrik, sőt támogatják a dolgozók hosszú túlóráztatását, a pihenőnapok elvéte­lét. Vonatkozik ez elsősorban ózdi üzemünkre. Pártunk, kormányunk sohasem lépett fel olyan kívánsággal, hogy a dolgozók pihenés nélkül ve­gyenek részt a termelésben. Ellenke­zőleg: Alkotmányunk biztosította a dolgozóknak a pihenéshez való jogát. A vezetési Etekintetben az utóbbi félévben jelentős fejlődés mutatkozik. Pártbi­zottságaink, pártszervezeteink jól érvényesítik Sztálin elvtárs tanítását, hogy a pártvezetés fő módszere a meggyőzés. A sátoraljaújhelyi járási bizottság például megvizsgálta, miért maradt le a járás a sertés-, tojás- és baromfibegyüjtésben. Rájött arra, hogy meggyőzés nélkül, pusztán ad­minisztratív eszközökkel nem lehet eredményt elérni. Ezt követően ki­dolgozta a begyűjtési agitáció érveit, ezekkel mentek a népnevelők a dol­gozó parasztok közé s az. eredmény nem is maradt el. A járás az első helyre küzdötte fel magát. A Diós­győri Gépgyár pártbizottsága nevelő munkával mozgósítja a pártcsopor­tokat s ennek dönitő része van ab­ban, hogy a gyár hónapról-hónapra túlteljesíti tervét, élüzem lett és ma is az elsők között halad az országos versenyben. A meggyőzés azonban nem vált még mindenütt a vezetés legfőbb módszerévé, elsősorban a megyei pártbizottság hibái miatt, amelyek munkastílusában mutatkoznak: 1. Munkánkban túlteng a szerve­zés. A megyei bizottság sok határo­zatot hoz, megmondja, hogy pártbi­zottságaink hogyan szervezzék meg a határozatok végrehajtását, megje­löli a határidőt, arra azonban már igen ritkán tér ki, hogyan nyerjék meg, hogyan mozgósítsák a tömege­ket a feladatok végrehajtásához. Határozatainkban gyakran utalunk arra, hogy „jó népnevelő munkával mozgósítsuk a dolgozókat", de, hogy milyen legyen a népnevelő munka tartalma, milyen érveket alkalmazza­nak és a helyi feladatok végrehajtá­sának milyen szerepe van a szocia­lizmus építésének meggyorsításában, a dolgozók életszínvonalának emelé­sében, kultúrforradalmunk erősítésé­ben, a béke fenntartásában, — erre már kevésbé térünk ki. Az egyes te­rületeken kialakítanak valamiféle tartalmat, de ennél csak szűk helyi szempontokat és érdekeket vesznek tekintetbe. Nem mutatják meg, hogy a párt politikájának helyi eredmé­nyei milyen összefüggésben állnak egész országunk szocialista átépíté­sével és, hogy a szocializmust építő országok, a Szovjetunió eredményei­vel együtt ezek a helyi sikerek ho­gyan járulnak hozzá a háborús gyuj- togatók vereségéhez, a világbéke fenntartásához. 2. Nem dolgozzuk ki megyénk kü­lönböző dolgozó rétegei felé a helyi viszonyoknak megfelelő érveket. Agitációnk általános jellegű, ezért nem mutatja meg, hogy az egyes te­rületeken melyek a legfőbb feladatok a párt politikájának helyes végrehaj­tásában. 3. Még mindig gyönge és rendszer­telen a feladatok végrehajtásának ellenőrzése. Ennek következménye, hogy rendszerint csak későn vesszük észre a párt által elénk tűzött felada­tok végrehajtása során jelentkező torzításokat, amelyek kezdete mindig az, hogy a politikai nevelő munka helytelen utakat mutat. Ha a megyei bizottság tájékozottsága a különbö­ző területeken folyó nevelő munkáról gyors lenne, sok ferdítést még csirá­jában el lehetne fojtani. 4. Nem nyújtunk időben megfelelő népnevelő érveket az ellenséges hí­resztelések visszaverésére és szétzú­zására, amelyekre a politikai ravasz- kodásban évszázados gyakorlattal rendelkező, elszánt osztályellenséggel szemben szükség van. így fordul elő nem egyszer, hogy a ravaszul meg­fogalmazott, látszatra a dolgozók ér­dekeit, valójában azonban az osztály- ellenség céljait szolgáló érvek szó­szólóivá válnak még pártvezetőségi tagjaink is. 5. Nagy hiba a megyei bizottság munkájában, hogy a sajtó hasábjait kevéssé használjuk fel a tömegfelvi­lágosítás javítására. Pedig a sajtón keresztül naponta szólhatnánk népne­velőinkhez, segíthetnénk őket mun­kájukban. Még a megyei bizottságon dolgozó elvtársakkal sem sikerült tel­jes egészében megérthetni a sajtó, az Írott szó nagy jelentőségét a poli­tikai nevelő munkában. A megyei bizottságnál mutatkozó hibák, természetesen, hatványozot­tan jelentkeznek azután pártbizottsá­gainknál, pártszervezeteinknél. A fon­tos párt- és kormányhatározatokat maguk a pártbizottságok sem tanul­mányozzák alaposan, hanem csak gépiesen ismétlik azokat. Nem töre­kednek arra, hogy megmagyarázzák a határozatok jelentőségét, kidolgoz­zák a végrehajtásukhoz szükséges mozgósító érveket, szempontokat a helyi viszonyoknak megfelelően. így a®tán nem is halad a munka, mire a Egyes Igazgatók azonban nem vesz­nek annyi fáradtságot, hogy a mun­ka jobb megszervezésével biztosítsák a munkaerőt. Pártszervezeteink és szakszervezeteink pedig nem irá­nyítják a politikai nevelő munkát, a törvényes munkaidő alapos, gazdasá­gos kihasználására. Mindez lélekte- lenségre, bürokratizmusra vall. Ha­ladéktalanul ki kell küszöbölni eze­ket A hibákat, hogy a dolgozók egészségének védelme biztosítva le- gyen. pártbizottságaink, pártszervezeteink maguk veszik kezükbe az állami és gazdasági szervek helyett a felada­tok megoldását, persze adminisztra­tív, szervezési módszerekkel. Ilyen hibába nem egyszer a megyei bizott­ság is beleesik. Mezőgazdasági osz­tályunk például az állami gazdasá­gok megszilárdítása érdekében nem annyira az azokban folyó politikai munkát vizsgálta, hanem mint vala­mi jó állami ellenőr, felderítette a deficit forrásait. A sátoraljaújhelyi városi pártbizottság ágit. prop. fele­lőse, Eigei Antal elvtárs pontosan tudja még azt is. hogy a dohány­gyárnak hány kg szögre van szük­sége, meddig lesz elegendő a papir- készlete, de a pártcsoportok, népne­velők, tömegszervezetek nevelő munkájáról mitsem tud. Néhány pártszervezetünk úgy próbálja meg­oldani a tömegek mozgósításának feladatát, hogy egy-két népnevelőt felkészít, de ugyanakkor nem veti harcba az egész pártszervezetet, minden kommunistát. A legtöbb eset­ben tehát elmarad a belső mozgósí­tás, a példamutatás erejének fel- használása. Pártszervezeteink gyakran nem tudják megfelelő megbízatásokkal ellátni a tömegszervezeteket. Nem egy esetben helyettük végzik a mun­kát és ezzel azt a látszatot keltik, mintha a tömegszervezetekre nem is lenne szükség. így alakulhatott ki Varga Géza elvtársnál, a Diósgyör­vasgyári Kohászati üzemek igazga­tójánál olyan nézet, hogy „1945-ben még volt szerepe a szakszervezetek­nek, de ma már nincs rájuk szük­ség.“ Pártbizottságaink, pártszervezete­ink fontos feladata most, hogy moz­gósítsanak az alkotmány tiszteletéle tett vállalások teljesítésére, különösen kohászati üzemeinkben, bányáink­ban. Ennek érdekében valóra kell váltani az országos hengerész-, mar­tinász-, kohászkonferencia és a gaz­dasági vezetők országos értekezle­tének útmutatásait. Üzemeinkben gyenge a műszaki értelmiség között kifejtett politikai munka. Egyrészt nem. irányul arra, Felad Pártszervezeteinknek a tömegek között végzett munkája már eddig is nagyszerű eredményeket hozott. Az öntudatban megerősödött mun­kások, dolgozó parasztok, értelmisé­giek lelkes, odaadó munkájukkal hozzájárultak azokhoz a győzelmek­hez, amelyeket a Szovjetunió és Sztálin elvtárs felbecsülhetetlen se­gítségével, pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével a szocializmus alapjai­nak lerakása során eddig hazánkban elértünk. A tömegek között végzett munkánknak azonban még sok hiá­nyossága van, amelyek fékezik a szo­cialista építést. Központi Vezetősé­günk felhívta figyelmünket: felvilá­gosító munkánk hibáit gyorsan és úgy kell kijavítanunk, hogy minden gátat elhárítsunk feladataink telje­sítése elöl. Mi szabja meg tömegfelvilágositó munkánk feladatait? 1. Felemelt ötéves tervünk üzeme­inkre, bányáinkra, építőiparunkra eső részének teljesítése és túlteljesí­tése. a) Ezzel kapcsolatban meg kell érttetnünk megyénk nagy jelentősé­gét az ötéves terv teljesítésében, a szocializmus alapjainak lerakásában. Mi adjuk népgazdaságunknak a nyersvas 100 százalékát, a Martin­acél 60—65 százalékát, a hengerelt­áru 50—55 százalékát, a szénszük­séglet negyedét. Tehát, hogy orszá­gunk a vas és acél országává vál­jék, nagy mértékben a mi kohásza­inkon, martinászainkon, héngerésze- inken és bányászainkon múlik. Szo­cializmust építő országunk mindig nagyobb és sürgetőbb követelménye­ket támaszt velünk szemben, tehát magasfokú osztályöntudattal ren­delkező kohászokra, martinászokra, hengerészekre és bányászokra van szükség. Legyenek büszkék üzeme­ink és bányáink dolgozót hogy pár­tunk, Rákosi elvtárs, kormányunk dolgozó népünk Ilyen nagyszerű tör­ténelmi feladattal bízta meg őket. b) üzemeinknek és bányáinknak maradéktalanul, minden részletében teljesíteni, túlteljesíteni kell tervü­ket. Ennek érdekében politikai tö­megmozgósító munkánk fő formájá­nak a versenyagitációnak kell len­nie. Mutassák meg népnevelőink napról napra minden dolgozónak, ho­gyan áll helyt tervének teljesítésé­ben. Minden- dolgozónak naponta tudnia kell, hogyan tartotta be a program szerűséget, milyen ered­ményt ért el a selejtcsökkentésben, a minőség javításában, a takarékos­hogy a műszaki értelmiség, általá­ban értelmiségünk teljes odaadással és lelkesedéssel dolgozzék a szocia­lizmus építésén, amely saját jövő­jének építését is jelenti. Másrészt nem irányul arra, hogy a dolgozók előtt tisztázza az értelmiség nagy je­lentőségét az építő munkában. Ezért egyes hejyeken értelmiségellenes né­zet kapott lábra, amit az ellenség is szít, jól tudván, milyen nagy. a je­lentősége a fizikai és szellemi dolgo­zók jó együttműködésének, egységé­nek. Üzemeinkbe és bányáinkba ed­dig is és a jövőben is százával-ezré- vel jönnek új munkások, akik teg­nap még az egyénileg dolgozó pa­rasztok életét élték, magukkal hoz­zák régi szokásaikat, maradi gon­dolkodásukat, emellett még nem sa­játították el az ipari munkások ön­tudatos fegyelmét. Alkalmas talajul szolgálnak a jobboldali szociáldemo­kraták, a szociáldemokratizmus Ide­ológiájának. Agitációnk eddig nem terjedt ki erre a kérdésre, pedig en­nek igen nagy a hordereje, hiszen a számbelileg megnövekedett uralkodó munkásosztály ereje csak akkor nő igazán, ha fejlődik osatályöntudata. Egyébként a proletárdiktatúra veze­tő osztálya, a munkásosztály felhí­gul. Azért is szükséges a faluból as üzembe jött egykori dolgozó parasz­tok osztályöntudatának mielőbbi ki­alakítása, mert kapcsolatuk ezután sem szakad meg falujukkal és Így oda beviszik a munkásosztály öntu­datát. erősítik proletárdiktatúránk alapját, a munkás-parasztszövetsé- get. Megyénkben különösen fontos kér­dés a kétlalfi munkások nevelése, hiszen a bányászok 25 százaléka, a nagyüzemi munkások 35—10 száza­léka megyénkben földdel Is rendel­kezik. Rákosi elvtárs rávilágított ar­ra, hogy az ilyen munkást a föld, mint valami kölönc akadályozza munkájában. Sem földjét nem tudja becsületesen megművelni, sem az üzemben nem képes maradéktalanul ellátni feladatát. Baja van vele a ta­nácsnak, mert nem szánt, vet és arat időben, baja van vele a gyárigazga­tónak, mert sokszor kimarad a mun­kából, tehát lazítja a munkafegyel­met. A kétlaklság ezentúl még azt, la jelenti, hogy az ilyen munkásoknak nincs ideje olvasni, tanulni, lemarad­nak a fejlődésben. A kétlaki munká­sok rétege tehát alkalmas talaj a. jobboldali szociáldemokraták és más ellenséges elemek számára. Nevelő munkánknak ki kelj terjednie arra, hogy a kétlakl dolgozókat megsza­badítsuk kölöncüktől és őket a mun­kásosztály öntudatos tagjaivá te­gyük. itaínk Ságban. Látnia kell, hogy a Rákosi elvtársnak augusztus 20 tiszteletére tett területi felajánlás reáesö részét hogyan teljesítette. Naponta látnia kell minden műszaki dolgozónak, tel­jesítette-e feladatát, biztosította-e a műszaki-technikai feltételeket. Pártbizottságaink mozgósítsák á szakszervezeteket és a DISZ-t is. El kell érni, hogy a szakszervezetek tényleges szervezői legyenek a mun­kaversenynek és nyújtsanak kon­krét segítségeit minden dolgozónak, hogy Rákosi elvtársnak adott ígére­tét be Is tudják váltani. A DISZ te­gye a fiatalokat az augusztus 20-1 verseny rohamcsapatává. 2. A falu szocialista átalakítása. A tömegfelvilágositó munka egyik legfontosabb feladata, hogy rávezes­se dolgozó parasztságunkat a nagy­üzemi szocialista mezőgazdaság út­jára. Ez egyik legnehezebb, legna­gyobb türelmet, odaadást, szívóssá­got és alaposságot követelő feladat, amelynek jó megoldása biztosija proletárdiktatúránk alapja, a mun- kás-parasztszövetség erősödését és népgazdaságunk alapjává az egysé­ges szocialista termelési módot teszi. a) A Központi Vezetőség etekin-,f tetben két fő nehézség leküzdését állitja elénk. Az egyik — mint Hor­váth elvtárs mondta — „A föld- hözjuttatás és az egyéni gazdálko­dás megerősödése következtében részben fokozódott a dolgozó paraszt­tok gondolkodásában a tulajdoni be­állítottság. A földreform kettős ha­tása következtében a zömöt kitevő középparasztok helyeslik a népi de­mokratikus rendszert, elismerik, hogy jő gazdasági helyzetüket mun­kásosztályunknak köszönhetne, ugyanakkor többségük tartózkodik a szövetkezeti gazdálkodástól“. b) A második nehézségről a kö­vetkezőket mondta Horváth elv­társ: „Népi demokratikus rendsze­rünk által a dolgozó parasztságnak nyújtott rendszeres állami támoga­tás és engedmények — egyrészt mel­lénk állították a régebben habozó paraszti tömegeket, másrészt az egy­oldalú segítség és az engedmények következtében a parasztság soraiban elterjedt az a nézet, hogy a munkás- osztály segítségét nem kell az állam iránti kötelezettségek teljesítésével viszonozni." A nehézségek leküzdésére helyi példákkal be kell mutatni, mit kö­szönhet dolgozó parasztságunk szö­vetségesének, a munkásosztálynak (földosztás, föld megvédése, gépek,

Next

/
Thumbnails
Contents