Észak-Magyarország, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

(jenek a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség élharcosai, a testvéri kommunista pártok! GYŐZELMES MÁJUS ELSEJE Irta: KAZAKEV1CS (A kiváló szovjet író „Tavas? a? Oderán” című re­gényéből.) Május elsejének reggelén Lubencov elhatározta, hogy égre felkeresi Tanyát. Potsdam utcái ünnepi díszben ragyogtak. Vörös zászlók bogtak mindenütt és a katonák gyűlésedre jöttek össze, rgy meghallgassák Sztálin május elsejei parancsát■ A pa~ mcs szavai diadalmasan zengtek a porosz székhely házai ölött. letűntek a múltba és nem térnek vissza soha öbbé a nehéz idők, amikor a Vörös Hadsereg Moszkva és .eningrád, Groznij és Sztálingrád alatt küzdött az ellenség gidaival”. ,.A német imperialisták által kirobbantott világháború vége felé közeledik• A hitleri Németország összeomlása napodban bekövetkezik■ A magúdat kérkedve a világ arai­ak hirdető hitleri főkolomposok a végüket járják.” Sztálin a következő felhívást intézte katonáihoz: ,.Szülőhazátok határain túl legyetek különösen éberek•' dint eddig is, hordozzátok fenn a szovjet katona becsü­ltét és méltóságát!” A szovjet parancsnokság épülete előtt véget nem érő. orokban álltak a német férfiak és asszonyok, akik a közzé- ztt szovjet parancsra jelentek meg, hogy beszolgáltassák a irtokukban lévő fegyvereket. Tisztelettudóan álltad, díssé Itartva maguktól a vadászfegyveredet, nehogy bárdi is dét- égbevonja fegyverbeszolgáltatási készségüket. Még u nap >« diadalmasan ragyogott az égen. Vorobjov ezredes hadosztálya Spandauban állomásozott :s Lubcncov, küldönce kíséretében, elindult a város felé. Átdeive a csatornán, Lubencov egyszeriben az ország- ttod hullámzó zajába és morajába jutott. Különféle nemzetiségű emberek vonultak minden irány­ion. Kerékpáron, járműveken és gyalogosan özönlöttek ismét . felszabadítottak tarka csoportjai. A szövetséges hadseregek •olt hadifoglyai: francia, belga, holland és norvég katonák : fogságban lerongyolódott mundérban ballagtak hosszú so- 'odban az országutakon. Jókora, autóbusz nagyságú, hatalmas uradalmi hintákon zőke angolok között gyarmati katonák turbánjai fehérlettek s tarkállottak a skót gárdisták hímzett szoknyái. A fogoly­táborokból kiszabadított sápadtképű amerikai repülők közül feketearcú négerek villantad di itt is, ott is. Az ujjongó Öröm és világrasiólá egyenlőség pillanatában az amerikaiak nem undorodtak Tamás bácsi utódainak tőszomszédságától. Sőt, a mellettük elhaladó szovjet csapatok szemeláttára az amerikaiak és angolok tüntetőén ölelgették néger és indíts bajtársaikat; a sztnesbórűed hófehér fogat villantó mosoly- lyal mosolyogtak és valószínűleg azt gondoltad, hogy ez a barátság immár örökre szól. Az egyik nagyoldb faluban as útkereszteződésnél Oganyeszjan állt. A politikai osztály küldte \i arra a feladatra, hogy magyarázza meg a szövet- ségeseknek a. szovjet parancsnokság által kiadott, az út­irányra vonatkozó rendeletet. Ofíanyesajan kese már sajgóit a sok kézfogástól. Sapkacsillagja után vállpántjáról is már minden csillag a felszabadított angol és amerikai hadifoglyok tulajdonába vándorolt át: lerimánkodták róla emlékül. Vörös Csillag- érdemrendjét is alig tudta megmenteni attól, hogy marta­lékául ne essék egy amerikai emíédgyüjtő szenvedélyének. —, Látja? — kérdezte Oganyeszjan és lelkesen kezet- fogott a gárdaőrnaggyal. —. Ide Szűrikov vagy Rjepin kellene! Kisebb festő ecsetje gyarló volna hozzá! . . . Maga hova tart? Lubencov motyogott valamit, sietve elbúcsúzott. Minél közelebb ért Lubencov Spandauhoz. annál jobban nőtt lelkében a nyugtalanság. Közvetlenül a városka előtt annyira elvesztette bátorságát, hogy csaknem visszafordult. Megállította lovát, ránézett Kablukovra: — Az ám, meg dellett volna izenni Antonyud'wd .. • — dúnnyögte Lubencov, de hogy mit kellett volna meg­üzenni Antonyudnad, azt nem mondta meg, annál az egy­szerit oknál fogva, mert nem is volt úzennivalója. Végül aztán megeresztette a hajtószárat és paripája újra megindult. Elhagyták az ,,Ost-West‘’ hadíutat, meg- ér\eztek Spandau nyugati szélére, ahol az egyik vasútmenti házban állomásozott a hadosztálytörzs. Berlin felől tisztán hallatszott az ágyúzás. A város fölött lángolt a látóhatár. Az égen egy-egy szovjet repülő tűnt fel: a német ellenállás utolsó tűzfészkeit bombázták Né­metország fővárosában. DOLGOZOK A REGI ES MAI MÁJUS ELSEJÉRŐL ...1. , , I serdülő ko­Mmt árva evermek | romban a Ragályi-féle uradalomban dolgoz­tam. Sok nélkülözés, kínlódás kö­zepette teltek éveim. Látás­tól sötét estig kellett járni a vége­láthatatlan uradalmi szántófölde­ket, hajszoltak a munkára. 1910-ben 17 éves voltam, akkor mint kocsis dolgoztam az uradalom­ban. A május volt a cselédembe!’ számára a legfárasztóbb és a leg- nincsteleuebb hónap- Egész nap a vetögép mellett kellett versenyt járni a jószággal­Egyik éjszaka felzavart minket a botosispán: „Emberek, felkelni, azonnal befogni, lőszert és felszere­lést fogtok szállítani a cseh hadse­regnek.,.“ Az akkori cseh hadse­reg rátámadt a Tanácsköztársaság­ra- A diósgyőri, salgótarjáni és a budapesti munkás zászlóaljak vörös katonái visszaüzték őket, most az urak arra hajszoltak minket, hogy a cseheknek segítsünk. Fegyverek ropogása közben hagy­tuk el a községet, robbantak a srapnellek. Megindult a menet a Rudabánya felé vezető szerpentinen- Legfeljebb ha 10 perces megállást, pihenőt engedélyeztek nekünk, mert mindig közelebb és közelebb hallat­szott a Vörös Hadsereg lövogeiuek dörrenése. amikor Május elsű hete volt | tényszerítettek minket a csehek, hogy lőszert «ügyünk a tűzvonalba, a szendrői vár oldalában lévő csa­patukhoz, a 8. gyalogos zászlóalj­hoz. Éjjel 2 óra volt. Magyar szót hallottam olyan közelről, hogy meg is értettem: — egy tiszt parancsot adott ki. Elhatároztam, hogy átmegyek hozzájuk- Amíg azt vizsgálgattam, merre induljak, a mellettem lévő .kocsikísérő cseh katona észrevette, mire készülődöm, puskával arra kényszerített, hogy más Irányba hajtsak. Elhatározásom szilárd volt: bárhogyan is, de megszököm tőlük. Éreztem, hogy ezek a cseh katonák a földesurak további uralmát akar­ják megvédeni, a magyar munkás- hadsereget akarják szétzúzni, ami fájó érzést keltett bennem. Amikor Iglón voltunk, repülőgé­pen odaérkezett egy cseh generális, beszédet mondott az ott összetömö- rített menekülő cseh katonáknak. Mivel jól begzéltem a szláv nyel­vet, megértettem, mit mondott: a Vörös Hadsereget kettévágták, mert a románok a Tiszánál bejöttek, a Vörös Hadsereg erejének egy ré­szét arra a frontra viszik, emiatt a 8. cseh gyalogos zászlóalj most pihenőre megy, minket pedig beva- goniroznak a fogatokkal együtt és Érsekújvárra szállítanak. Odamentem egy cseh tiszthez, megkértem, engedje meg, hadd ka­száljak egy koosideréknyi lóherét, legalább lesz mit enniük a vagon­ban a lovaknak- ő erre azt mondta: eredj, de szökni ne próbálj, mert főbelőlek és fenyegetésül pisztolyá­hoz nyúlt­Szerencsém volt, mert nem jött velem cseh katona, így sikerült dél­után 4 órakor egérutat nyerni. — Egész éjjel ismeretlen terepen, já­ratlan erdei utakon hajtottam,- el­értem Rozsnyót. Igen nagy gondot, okozott, hogy 3 gépfegyver és 17 lá­da lőszer van a szekeremen. Mit mondok, ha mégis elfognak? A gép­fegyvereket a lőszerrel együtt éjjel egy hegyi patakba rejtettem­parancs­Rozsnyón elfoglak. a nokságra sértek, Kihallgatásom közben bejött az a katona, aki átvizsgálta szeke­remet. Két darab kézigránátot és 15 puskatöltényt talált benne. Én nem tudtam ezekről, elvegyült a szalmában. — Hát ez micsoda? 1 — ordított rám a cseh tiszt, — hová akartad ezt vinni? a bol^evikokuak...? Én magyarul feleltem, úgy tet­tem, mintha nem érteném beszédét. Ekkor ököllel úgy megütött, hogy elszédültem és elestem. Tovább tar­tott tolmács segítségével a kihall­gatás. Erősen állítottam, hogy sze­keremen sebesülteket hordoztam, nem tudom, hogy kerültek a lősze­rek a koesiba, lehet, hogy a sebe­sült katonák ejtették oda a szal­mába ... Vigyétek a zöldbe! — adta ki a parancsot a cseh tiszt- Amikor a kertbe értünk és apró földhányáso­kat vettem észre, fegyveres kísé­rőimtől orosz nyelven megkérdeztem; —, mit akartok velem...? A két katona összenézett : — a szentségit, hiszen te nem magyar vagy.•. Visszakísértek az előbbi tiszt elé, jelentették, hogy én jól beszélek oroszul, hallgassanak ki bővebben. Erre a cseh tiszt újból megütött, azután tovább folytatta kihallgatá­somat, végül is azt mondta, szeren­csém, hogy még fiatal vagyok, el­enged. Megkérdezte, hol lakom. —■ Hallottam előzőleg arról, hogy * Vörös Hadsereg már Felsőn felé közeledik, azt mondtam, hogy ott lakom. Amikor szabadon engedtek; arra. felé vettem utamat- Összetalálkoz­tam Tóth Miklós sajószentpétert ismerősömmel, aki szekér nélkül két lovával igyekezett átkerülni a magyar hadsereghez. Egyhelyütt a csehek visszakergettek, de mi be­vártuk az estétj a sötétben behajtót^ tunk a Sajó medrébe, úgy mene­kültünk. Sok helyen lőttek ránk, nekünk semmi hajunk nem lett, egyikünk lova kapott nyaklövést, a szekér küllői voltak átlövöl- dözve­elő­0 pe’söci malomnál ki­láttam szőr vörös katonát. Nagy boldogsággal üdvö­zöltük. Amikor elmondtuk; mi út­ban vagyunk, a vörös parancsnok­hoz vezetett minket. Barátságosan elbeszélgetett velünk a derék tiszt, azután bőséges reggelit kaptunk és a továbbutazáshoz útiköltséget utaltak ki mindkettőnk részére. Még a mai napig is őrzök egy 25 koronás bankjegyet, ami megma­radt abból a 200 koronából, amit ott kaptam. Hazafelé jövet Felső- kelecsénynél utolértük a román frontra igyekvő vörös katonák egyik századát- Felajánlottuk szol­gálatunkat, segítettünk nekik a szállításban a szuhakállói vasútál­lomásra. Harminchárom évvel ezelőtt tör­tént ez, 1919 májusában és vala­hányszor a szabad május 1 ünnep­lésére készülünk, mindig igen so­kat gondolok erre a felejthetetlen emlékre. Büszkén emlékszem visz- sza a salgótarjáni bányászok szá­zadával való találkozásomra, a magyar vörös katonákra, akik Rá­kosi Mátyás elvtárs vezetésével ^önfeláldozó, hősi harcot folytattak a szabadságért, hazánk megvédé­séért, mert Rákosi elvtárs tanítá­saiból már akkor megértették, hogy életünk árán is kötelességünk megvédelmezni szabadságunkat, ha­zánk függetlenségét. boldogan (ácsi már szabadon. ünnepeljük május elsejét. A dicső Szovjet Hadsereg hős katouái felszabadí­tottak minket és a csehszlovák dolgozókat is, akikkel — és a T1- lág minden dolgozójával — test­véri barátságban együtt ünnepiünk ezen a nagy ünnepen­SZABADOS ISTVÁN felsőnyárádi bányaüzem­Hutter László, a diósgyőrvasgyári edzőüzem párt titkára: dtkos Horthy-rwdtfzcr min­dent elkövetett, hogy meg­akadályozza « munkásokat május elseje megünneplésében• 1920 má­jus elseje gyásznap volt számom­ra: — apámat szocialista maga­tartása miatt börtönbe vetette a Horthy-reakció és annyira üt öt tők­eérték, hogy belehalt a kínzásokba,- H)'i0-ben a sajószentpétert üveg­gyárban dolgoztam. Az üzem min­den öntudatos dolgozója elszánt akarattal készülődött május 1 meg­ünneplésére- Nagy felvonulásról nem lehetett szó, csoportonkint indul­tunk ae utcára. A mi csoportunk­hoz többen csatlakoztak, a, főutca A KIS MÁJUSI DAL Irta: Majakovszkij A télen át csupasz fa, nézd, újra friss. Megyünk az új tavaszba, Én is, te is. mi is. Május gyolcs vászna libben, meg-meglegyint. Vidáman, ifjú hitben megyünk, megyünk, megyünk. Kezünkben lobogó tűz örömet oszt. Mindenre lobogót tűz: Pirost, pirost, pirost. Édes tavaszba mosdó friss tereken ütemre lépni most jó nekünk, neked, nekem. (Gáspár Endre fordítása) w. J" felé haladtunk■ Kern mehettünk so­káig. Szuronyok csendőrök körül­fogtak bennünket, puskatussal ütle­geltek- A fegyveres túlélővel nem szánhattunk szembe, aki tehette, menekült- Hat társammal együtt a csendőrségre vittek. Egy Simon Jó­zsef nevű törzsőrmester irányításá­val megkezdték vallatásunkat. Min­den szavukat pofon, rúgás, ütés kí­sérte- 4 múlt rendszer annyi bor­zalmával együtt ezt a napot sem felejtem el soha- Örökké él ben­nem a bosszú a Horthy-rendszer urai és pribékjei ellen. gekben ünnepük a magyar dolgozók május elsejét- A 8. szabad május 1 a Szovjetunió által felszabadí­tott, a szocialista Magyarországot hősiesen építő magyar dolgozók újabb nagy seregszemléje, béketün­tetése lesz. Gyárunk minden dol­gozója nagy örömmel és lelkesedés­sel készült erre a napra, munkasi- kereik tanúskodnak arról, hogy méltó módon ünnepelnek. Papp Gábor, a diósgyőri motorjavftó műhely párttitkára: Most is május elseje megünneplé­sére készülünk. Szabadon, boldogan ünnepeljük a nagy napot- Nemcsak a felvonulásban veszünk részt, hogy megmutass u k munkástársai nkka l, többi dolgozó társunkkal együtt, hogy milyen- erősek vagyunk, hogy készen állunk a béke megvédésére- Tudjuk, hogy a békefrontban a mi elsőrendű feladatunk, hogy min­dig több és jobb termeléssel még erősebbé tegyük hazánkat, hogy soha vissza ne térhessen g gyászos, keserves nivit- Ezért vállalta üze­münkben az Orosz-, Laksai- és Sztaniszláv-brigád, hogy terven fe­lül 500 tonna, anyagot dolgoz fel, ezért küzdöttek fáradhatatlanul és sikeresen üzeműnk valamennyi ön­tudatos dolgozójával együtt fel­ajánlásuk túlteljesítéséért­Scbramhó Árpád, a Diósgyőri Gépgyár üzemvezetője: IQ7A- 1>en a budapesti Weiss Man- 1344" fréd gyárban dolgoztam. Tud­tuk, hogy Horthy rendőrsége az évben sem hagyja, hogy megünne­peljük május 1-ét. Ezért tizenötös- huszas csoportokba verődve gyalo­gosan elindultunk Csepelről az új­pesti szúnyog-szigetre­A szigeten már nagyon sok mun­kás volt. Ott találkoztam először bá­nyászokkal, mert minden ipari vá­rosból, bányavidékről Budapestre utaztak a dolgozók küldöttei, hogy mint nagy család, összeforrottan ünnepeljük a világ dolgozóinak, a nemzetközi munkásosztálynak ün­nepét. Sokáig elbeszélgettünk, el­mondtuk egymásnak bajainkat, har­cunk eredményeit és új erőt merí­tettünk a találkozásból a további küzdelemhez. Felejthetetlenül lelkesítő volt; amikor az ezertagú dalárda in­dulókat énekelt. A szél messzire vitte erős, bátor hangjukat. Nem­sokára megjelentek a rendőrök is, de azt hitték, hogy csak kirándulók gyűltek egyhe. Ma már nem bújva, hanem sza­badon, százezres és milliós töme­1918* ben, a dicső magyar Tanács- köztársaság idején ünnepel­tem először május elsejét- Sokezren gyűltünk össze a Népkertben- Vi­dámak, szabadok, boldogok voltunk. A forradalom akkor elbukott- A Horthy-terrojr megfosztott minket szabadságunktól, elrabolta vidám­ságunkat és örömünket. A nép el­lenségei szemében legnagyobb bűn volt május 1 ünneplése. 1920-ban a mosmmagyaróván gyárban dolgoztam. Május 1-én nem, vonulhattunk fel, de mi elhatároz­tuk, hogy mégis ünnepelünk- Kabá­tunkon piros szckfűvcl, vagy piros szalaggal egy begyültünk a népliget­ben, hogy néma tüntetést rendez­zünk- Lovasrendőrök rohantak ránk, kegyetlenül ütöttek-vmtek minden­kit, akit csak értek. Ha meglátták, hogy két-károm ember megáll be­szélgetni, közéjük vágtattak. 1928-ban már a diósgyőri gyár­ban dolgoztam- Május 1-re is be­rendeltek minket munkába, de mi a hegyekbe mentünk. Vgy tettünk^ mintha kirándulók lennénk, de moz­galmi indulókat énekeltünk- A Horthy-pribékek ott sem hagytak nekünk békét- Szuronyos csendőrök cirkáltak mindenfelé és akit elfog­tak közülünk, azt néhány nap múl­va már elbocsátották a gyárból­Ma szabadon ünnepiünk- Ezt <t nagy Szovjetuniónak, Sztálin elv­társnak köszönhetjük- A május 1-t felvonuláson kifejezzük a Szovjet­unió iránti nagy hálánkat és szerc- tetünket, kegyelettel emlékezünk a, hős szovjet katonákra, akik éle­tük feláldozásával hozták el nekünk a szabadságot- Megmulatjuk szere- tetünket és ragaszkodásunkat nagy pártunkhoz„ Rákosi elvtárshoz, sze- retetünket a kapitalista országok­ban és a gyarmatokon ma még rab­ságban élő testvéreink iránt. Meg­mutatjuk izzó gyűlöletünket az im­perialistákkal szemben, a felvonu­lással hitet teszünk acélos akara­tunkról, hagy még keményebben, nagyobb éberséggel, jobb munkával vesszük ki részünket a békcharc- ból­önyv kiadóink ünneplik új könyvek kiadásával május elsejét A munkásosztály nagy nemzetközi ün­nepének, május elsejének megünneplésé­ből könyvkiadóink is kiveszik részüket. A Szi\ra Könyvkiadó’ megjelenteti Dalia Aiadárne’ ..Sallai és Fürst élete és már­tírhalála” című könyvét. A Szépirodalmi Könyvkiadó Zelk Zoltán Kossuthrdíjas költeményét adja \i „A nép szívében’* címmel. Az Ifjúsági könyvkiadó Izjumsz- \ij; ,,VöróV vállpántod’’ című regényének új kiadásával, a Művelt Nép Könyvki­adó pedig , A kommunizmus nagy épít­kezései” című cikkgyűjteményének ki­adásával ünnepli május elsejét. méd-ídíii, Ju/lötMáú,' dif/éddUc Mfld KÖZPONTI lilnös^BsiliázattJliuIite volt Szivárvány, Napsugár Jtrukás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents