Észak-Magyarország, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-04 / 103. szám

4 ßSZXKMAGYÄRORSZXC Vasämäp, 1952. mája* *. A Bö TERMÉSHOZAMÉRT A Szovjetunióban egyre inkábU csökken a fizikai és szellemi munJet közöld különbség. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának az 1952. év első évnegyedei tervjelentéséből kitűnik, hogy ez a folyamat nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is óriási ütemben halad előre: „Az 1951 —1952~es tanévben a hároméves agro-zootechndkai (mezőgazdasági’állattenyész­tési) tanfolyamokon körülbelül 3 millió kolhozparaszt és szovhoz dolgozó la- nult.” Ezekből az iskolákból millió számra kerülnek ki a mezőgazdaság szta­hanovistái, technikusai, újítói, akik a közeljövőben még nagyobb győzelmeket vívnak ki a magasabb terméseredményekért és az állattenyésztés további fejlődé­séért folyó küzdelemben. A kolhozok, gép- és traktorállomások és szovhozok ezévben technikailag még jobban felszerelten fogtak a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz, mint az el­múlt esztendőben. Sikeresen haladnak a mezőgazdasági munkák — a tavaszi nö­vények vetése, jejtrágyázása, az őszi vetések és évelő füvek tavaszi boronálása. Az ukrajnai „XVIII. pártkongresszus” nevű szovhozban a vetogépekre sze­relt villanyvilági lás az éjszakai munkál is lehetővé teszi. A Szovjetunió mezőgazdaságában egyre nagyobb területen térnek át a iringót-* sabb terméshozamot biztosító, ideiglenes csatornákkal történő öntözéses, gazdálko­dásra. A szovhozokat és kolhozokat újtípusú árokásógépek segítik az ideiglenes csatornák elkészítésében. Képünk egy ilyen újtípusú árokásógépet mutat be, amint a kazahsztáni „Fehér vizek -kolhozának földjén az öntözést szolgáló ideig­lenes csatornát ássa. A Szovjetunió mezőgazdaságának gépesítése egyre fokozódó ütemben folyik. A múlt évben 137.000 traktort (15 lóerősre átszámítva) 53.000 kombájnt, 59.000 tehergépkocsit és 2-millió különféle tál. j megmunkáló eszközt kaptak a szovhozok és kolhozok. Ujtípusú gépek egész sorát állították a mezőgazdasági, munkák el­végzésének szolgálatába. A kirovgrádi „Vörös csillag” mezőgazdasági gépgyár új** fajta 48 soros velőgép sorozatos gyártására tért rá. Képünk az újtípusú ‘18 soros vetőgépel mutatja be. Könyv jelent meg Sallai Imre és Fürst Sándor elvtársak életéről és mártírhaláláról SZ. BORSZENKO: INDIA TEAÜLTETVÉNYEIN ' 'AZELŐTT ARÁNYLAG GYORSAN lehetett Kalkuttából Dardzsiliregbe utaz­ni. Ma, Pakisztán létrehozása óla az uta­zóknak óriási kerülőt kell lenniük a Gangeszen a gőzössel, aztán meg ál kell szállniák a kisvasútra. Zihálva, dohogva húzza a kis mozdony a hegynek felfelé a három kocsit. Hol 'jobbról, hol balról szakadékok tátonga- nak. Lombos teabokrok borítják a hegye­ket, lábuktól fel egészen a csúcsokig. So­ha nem Iái tarn még a zöld ilyen sokféle árnyak!ál: a sápadt zöld színektől egé­szen a patinás bronzig. A sötétzöld lom­bok alatt kecses porcellánserlegek: lán­goló sárga porzójú fehér virágok csillog­nak, teavirágok, üdítő illalot árasztanak. A ragyogó láj az élet. boldog győzel­mét hirdeti, de a sárga, vértelen arcú fonnyadtkezü kulik arra a Gonoszra em­lékeztetnek, ami könyörtelenül irtja ill az embereket. A kapitalizmusra... 'k SZINTE A FÖLDIG GÖRNYEDVE cipelik a kulik a súlyos teásládákat. Oly nyomorúságos bért kapnak munká­jukért, bogy a hegyek köaött ezen az 50 mórföldes darabon olcsóbb az emberi munka, mint. a vasúion való szállítás. Néha rabláncra fűzött mnnkáscsopor- lokkal találkozunk, fegyveres őrök kísé­rik a rabokat. A vonat egyre feljebb kapaszkodik a kanyargó síneken. Végül á l ön-e néhány felhőrétegen, megérkezünk Dardzsilingbe, az indiai tea hazájába. Kalkuttában, abban a házban, ahol Rabindranath Tagore születelt — így mesélték nekünk — megfordult egyszer egy filial külföldi író. Azt kérdezte a költőtől, mondjon neki egy szól, ami azonos értelmű a „kényszermunkával”. „Dardzsilingi teaültetvény” — válaszolt habozás nélkül India nagy írója. * Dardzsiling 800 méter magasságban feksúk India határán, egész közelről lá'ni innen a Himalája hóval borbolt sziklacsúcsait. De ősszel, amikor a levegő olyan liszta, mint egy kristálygömb, a világ két legmagasabb hegyének, a Mount Everestnek és a Kindzsindzsangá- nak fenséges ormai is látszanak. A város körül a napfényben fürdő lej­tőkön líz meg tíz mérföld szélességben angol teaültetvények terpeszkednek. Az üilf irénnyel és a teaszürettel negyed- milliónál is több munkás foglalkozik, ők is az angolok tulajdonai. A nagybirtokosok messze, a ■ kék ten­ger mögött, élnek, a szerényebbek Kal­kuttában. Nyáron,, amikor az aszfalt meg­olvad és a lovakat hőguta éri az elvisel- helellen hőségben, — az ültetvény-tulaj­donosok a hűvös Dardzsilingbe menekül­itek. Itt élnek palotáikban, vagy a ké­nyelmes hotelekben. Mindegyiknek meg­van a maca riksakulija. Ezek a boldog­talan páriák hurcolják a kocsikat a vá­ros dombos utcáin, nyakukon és lábu­kon csengők csilingelnek. Az angol ül­tetvényesek nevét megludni csaknem le- heíeiien: mindannyian indiai nevek mö­gé bújnak. ☆ REGGEL ELMENTEM egy ültetvény­re. A tealevelek szűreié ősztől novembe­rig tart. Sok idénymunkás, akik novem­berben egyszerre munkanélkülivé válnak, ilyenkor hazautazik, a többsége Bengá* liába, egy részük pedig a szomszédos fejedelemségbe, Nepálba és Szikkinbe. De sok ültetvényen még mindig láltam hétrét görnyedt kulikat, óriási kosarak­kal hátukon, amint gyors kezekkel szü­retelték az értékes leveleket. Lemeniem egy meredek ösvényen és a?, út egy hajlatában dühöngő embert látiam, bottal kezében, előtte pedig két véresre veri zokogó kislányt. Mezítele­nek vollak, csontjaikat fekélyek rágták, lábuknál szalmából és szánalmas ron­gyokból összeeszkábált tépett baba hevert. A gyerekek. — mikor elfáradtak a mun­kában — elbújlak a bokor mögé és ját­szani kezdtek a babával. A felügyelő megleste és kegyellenül elverte őket. Engem angolnak nézel!, erre buzgóságá- ban ismét ütlegelni kezdte a kislányo­kat. Tízévesek vollak, de úgy tűnt ne­kem, hogy jóval fiatalabbak, olyan ki­csik és soványak vollak. ★ A BOKROK ZÖLD TENGERÉNEK KÖZEPÉN az üzem piros tetőié kandi­kált ki, mellette teniszpálya. Farkasku­tyákat is láltam, majdcsak olyanok, mint » tigrisek. Egy hindu fogadott, — az üzem és a szomszédos ültetvény tulajdonosa. Szereteíremélló udvariassággal dolgozó- szobájába vezetett, de amikor megtudta, hogy szovjet újságíró vagyok, kínos meg­lepetés tükröződött az arcán. Az előbb még azt. hitte, hogy angol vagyok. —• Hogy mert éjnek idején gőzössel átkelni a Gangeszen? Hiszen tőrbecsal- hallak volna — mondta. — Ki? Hallgatott. De en láttam, rendőrökre és provokátort« gondolt, akik az ültet­vény nem egy forradalmi szellemű mun­kását egykéi késszúrással elintéztek. A városban mesélte egv kuli, hogy halál vár azokra a munkásokra, akiket az urak nem tudnék használni, vagy veszélyesnek Waaaki 1 Az ültetvényíulajdonos neve Benerdzsi volt. Sokáig beszélget lünk a teáról. Jö­vedelmező üzlet ez. India tea-exportja évről-évre nő, egyik legfuaitOSabb forrá­sa a külföldi valutának. Benerdzsi le­emelte a könyvespolcról a „Life” júliusi számát és rámutaiolt egy adatra: 1951" ben a tea-export 22.6 százalékkal emel­kedett az előbbi évekhez képest, s hogy a tea az összes indiai export 13.3 száza­lékát teszi. Azt gondolhatriók, örvende­tes számok ezek, Benerdzsi a „Mai India” című angol folyóirat júliusi szá­mában is megmutatott egy adató!: A külföldi tőke a leaüll el vények összes be­ruházásának 86 százalékát ellenőrzi. — így úszik el tőlünk az angolok zsebeibe a pénz! — Megnézhetném az ülteíviényét? — Engedélyt kellett volna 'kérnie __ íelelle Benerdzsi zavartan. — Kitől, hisz ön itt az úri — Igen, igen, én vagyok a tulajdonos. Termesze lesen. Csak nézze meg! — és mintha igazolnia keile I volna önmagát, még hozzátel le: — Hiszen úgyis látni fogja, ha nem nálunk, hát máshol. Úgy viselkedett, mintha nem is ő letI volna a tulajdonos. Családja 40 százalék tőkével vett részt az üzletben. A többi az angoloké voll. Az ülte!vényt"II is, az üzemben is az angolok parancsoltak. És így van ez egész Indiában a gazdaság minden területén... ★ A TEABOKOR szeszélyes növény: egész évben fáradozni kell velük a szor­gos kezeknek. Áthaladtunk egy ösvé­nyen és mindenült görnyedt alakokat láltunk. Ha megpiUanlanak egy euró­pait, még közelebb hajolnak a földhöz, talán oltalmat keresve. Mélyebbre megyünk, egy kis völgybe. Emberek laktak itt nemrég. A földön Itizek nyomai! láttam. Itt éltek az idény­munkások. V ízért a fél kilométer távol­ságban csörgedező kis patakhoz kellett menniük. — Helló! —• hallottam a kiáltást és a völgy másik oldalán egy angolt pil- lanlot am meg. Rövid nadrágban, tarka gyapjúkabátban volt, fején trópusi ka­lap. Intett, hogy menjünk oda. t Felmentünk. Kezében kel létört lovag­lópálcát tartott. — Ezen a barmon törlem szét — dü­höng az angol, a szomszéd ültetvény tu­lajdonosa. A ,k,arom egy vézna, hamabőrü, vér- aláfu1 ások tál bíborvörös, reszkető mun­kás volt. Tealevelekkel teli kosara! tar­lót!^ karján, kezéről piros vér csörgött a kosárba. Egymás mellett sétáltunk egy dara­big. Az ültetvényes néha megsuhintotta botját a levegőben, miniha verne vala­ki!. Kövér ujjara gyémánt- és rubintgyű- rű csillogott. Olyanok vollak ezek a drá­gakövek, mintha bennük gyűlt volna össze a szerencséllen kulik minden kese­rű könnye és minden csepp piros vére. Az angol gőgösen válaszolI kérdéseim­re. Igen, jól érteit hozzá, hogyan kell ezekből a rabságban tartott emberekből a legnagyobb profitot kipréselni. Csak ránézett egy fekete kulira, s az fehér lei!, mint a gyolcs. Igaz, a törvény meg­tiltja a tizenkét éven aluli gyermekek alkalmazasat, de ó az angol király alatt­valója, mit számítanak neki az indiai törvények! És végiilis, egy tíznipiás egy egész hónapra vakká és süketté teszi a rendőröket. Ültélvenve 260 acre nagysá­gú. Minden acre 250 főni feketeteát lerem. Gazdag ember, de valahol itt lak­nak a Lipton és Brookbomd nevű rész­vénytulajdonosok is, akik az egész 1ea- termést megvásárolják tőle, s jócskán keresnek ez üzleten. Igen. ha elvenné azt a Linton-lányt, lapátolni sem tudná a sok pénzt...! Szünet nélkül beszélt az angol. — Sok a munkaidőkiesés az ültetvé­nyen? —- kérdez'em tőle. Nagyon sok. A betegségek és az éhínség tucatjával viszi sírba az embe­reke! — felelte az ültetvényes. A tömeges elhalálozás számára csak termeléskiesést, jelentett... Amikor rájött, hogy szovjet ember áll elő He, felháborodva otthagyott. * KÍSÉRŐM EZUTÁN ELVEZETETT a Chot R an gat cég munkás felépüléséhez. Sziklák között kanyargolf az ösvény odá- i£. s egy lejlőhöz veze'ett, amelyen né­hány — ma darf eszekhez hasonló — kunyhó állt. Belépjünk az első ajtón. Egy mezRe- lenlábú, rongyokba ollózott ember állt fel a tűzhelytől. Mandilama volt a neve, kilenc!ágú a családja. A kunyhó olyan alacsony volt, hogy fejemet belevágtam a tetejébe, látni sem lehetett, mert a te- 1 A tavalyi évben, vagy az előző évek­ben érettségizettek közül sokan szeretné­nek továbbtanulni. A közoktatásügyi mi­nisztérium a továbbtanulni szándékozók tájékoztatására közli, hogv azok^ a kö­zépiskolai érettségit tett, elsősorban munkás- és paraszt« zárni ázás n fiatalok* akik valamilyen oknál fogva eddig: nem tudtak egyetemi vagy főiskolai tovább­nyérnyi ablakokon alig szűrődő!t be va­lami fény. A tűz füstje könnyeket csalt a szemembe. Mandilama gyorsan a küszöbhöz veze- lel t bennünket. Önmagáról alig mert be­szélni, — a rendőruralom megnémítja az embereket. Nyolc évvel ezelőlt jött ide dolgozni Nepálból, de még egyetlen aná-t sein tudoll meg.akarílani a nyolc év alatt. A család minden keresetéi en­nivalóra, adóra, a felügyelők és a ren­dőrség megvesztegetésére költő.lék. — Ez a kunyhó sem az enyém — mond la alig érthető finom gúnnyal. — Az angol társaság tulajdona. Ez a mun­kás, aki ínségben éli, s a felügyelők számtalanszor összeverlek, így szólt hoz­zám: — Orosz, beszélj nekünk a hazádról! A település ölszáz lakója — száz gyermekkel együtt — a cég ülte!vényein dolgozik. Annyira kimerültek és tönkre* menlek, hogy szinte csak árnyékai ön­maguknak. A telepen nincs iskola, nincs vízvezeék, sem villany, sem WC. Az a hír járja, hogy a fegyencek jobban él­nek, mint a dardzsilingi munkások. ★ A KULIK TÖBBSÉGE barlangokban összezsúfolódva lakik. Ezek termeszük azokat az illatos leveleket, amelyekből az aranyló sárga teát főzik, amit ők még soha élelükben meg seni kóstolhattak. Miközben egy Szinman nevű kulival be- szélgeltünk, bájos, 13 éves leány lépett hozzánk félénken. Kunmaja volt a neve. Arca bámulatosan szép, de bőre betege­sen álteisző. Az egyik felügyelő — Ba- libirnek hívják — hol ülésekkel megse­bezte a tüdejét. Olt sorvad mindenki szemeiét iára a kislány, ő maga is jól tudja, hogy hamarosan meg kell halnia. Vágyakozó szemmel nézte az öröm leien világot, amely őf körülvette és nem akarl tőle elszakadni. Kunmaja nem tudja, mi a vidámság és mi a já:ék. Lá­bán még sohasem volt cipő. Nem isme­ri a kenyér és a cukor ízét. Valaki azt mondta, hogy egy orvos meg tudná men­teni. De a tea ültetvényeken nincsen or­vos... Láttam Batibir felügyelőt is. Langa- léia kamasz volt, aki napi kél rúpiáért veri a szerencsétlen kulikaI. A telepü­lésen a legjobb kunyhó az övé. Kunyhó­ja mellett, a kis konyhakésben néhány tyúk kapirgáL * A KULIK NEM TARTOZNAK sem­miféle szakszervezethez, vagy párthoz, mégis sokat iudnak a. hegyeken lúli vi­lágról, amelyek úgy emelkednek Dard­zsiling körül, 1111111- szörnyű börtönfalak. Gyakran eljut az ültetvényekre a Szv”d- zsinaia című kommunisla újság. Úgy szállnak ezek az újságok kézről-kézre, mint fehér békegalambok. A rendőrség­nek még nem sikerült egyel sem meg­kaparintania... Dardzsilingben önkényuralom van. Ti­los a csoportosulás és a gyülekezés. A legkisebb dolgokért is letartóztatják az emberi: ha rész vesz a gazdasági küz­delmekben, ha olvasni meri a Szvadzsi- nalát, vagy ha valamelyik szavukat a provokál őrök és besúgók lázítónak tart­ják. A kulik mégis egyre szervezet feliben harcolnak. Napról-napra szervezettebb az ellenállásuk a véres lerrorral szemben. Nemrégiben az egyik tüntetésen tizen­kétezer ember veil részi. Az angolok agyonvertek egv Chiraval nevű munkást; temelésén többszáz munkás társa vett részt. Beváltották esküjükéi, hogy mog- bosszúlják a kiontofl vért. A teaü!Jelvé­nyek csatatérré' változtak... 'k LEFELÉ SZÁLLT MÁR a bíborteinü nap, a fényétől az ültetvények zöldje is tűzpirossá válik, mintha a szerencsellen kulik vérével festetlek volna be... Útközben még meglátoga* lám egy nvomortanyál, amely egy lej lőre épült. Zűrzavart találtam benne, a primitív há- zie-zközök és cserépedények össze lörve a földön heverlek — házkutatás volt. A háziasszony kisírt szemmel. az ülések kéklő nyomaival arcán a földön kupo­rog. A házigazda a küszöbön áll, s fel­kiáltva megrázza öklét: — Megmutaijuk mi még nektek! A haragvó kulik ragyogó, mély sze­meiben annak a tűznek a visszfénye iz­zik, amely egyre élénkebben lobog fel az indiai tömegekben. Ezt a tüzet sem a rendőrség, sem a bérgyilkosok, sem az „erőszak elviseléséről1’ prédikáló papok többé ki nem o! 1 hatják. Ez a tűz bevilágítja ?z egész országot s lángjai elértek már Dardzsiling leaül­tetvényeinek határára is...! tanulásra jelentkezni, továbbtanulásuk ér­dekében jelentkezzenek annak az iskolá­nak az igazgatójánál* ahol érettségiztek. Abban az esetben, ha ezt az iskola» nehe­zen tudnák megközelíteni, úgy a lakóhe­lyük szerint illetékes városi, illetve a községekben lakók a járási tanács okta­tási osztályán június 1-ig jelentsek be: továbbtanulási szándékukat. A Szikra kiadásában megjelent Balta Aladárné hőnyié ,,Sallai Imre és Fürst Sándor élete és mártírhalála” címmel. A könyv 11 fejezetből áll és részletesen is~ merteti Sallai és Fürst éleiét, munkássá- gát, harcát a jasizmus ellen, a letartóz~ A ..Tartós békéért. népi demokrá­ciáért!“ legújabb számának vezércikke f,A kommunista sajtó harca a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért“ cím­mel a kommunista és munkáspártok saj­tójának egyre növekvő jelentőségével fog­lalkozik. Ana Pauker ..A kommunizmus nagy építkezései n Szovjetunióban“ című cik­kében ismerteti a kommunizmus nagy építkezéseinek nemzetközi jelentőségét. V. Siroky. a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja ,.A csehek és szlovákok testvéri együttmű­ködése a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban“ című cikkében a cseh és szlovák nép testvéri barátságáról és a szlovák nép kultúrál is fejlődéséről ír. Dolores Tbaruri, a Spanyol Kommunis­ta Párt főtitkára ..A békeharc: harc az életért“ című cikkében május elsejével tatást, a tárgyalást, kivégzésük vissz* hangját a magyar és a nemzetközi , mun* kásmozgalomban. Közli a könyv a prole* tariá tus ügyéért mártírhalált halt Sailed Imre és Fürst Sándor elvtársak fény* képeit is. foglalkozik. Kifejezi azt’ a meggyőződé­sét. hogy a világ egyszerű embereinek milliói meg tudják akadályozni aa agresszorok bűnös terveit, megvédelme^ zik a békét, életüket és hazájukat. Palme Dutt, az Angol Kommunistái Párt végreha.itóbizottságának helyettes elnöke ..élesedik az imperializmus gyár-» mati rendszerének válsága“ című cikké­ben a gyarmati népek fokozódó harcát elemzi és rámutat e harc hatalmas je­lentőségére. Pero Popivoda ,,A jugoszláv nép vissza­hozz^ országát a szocializmus és demo* krácia táborába“ című cikkében a jugo* szláv nép harcával foglalkozik. A lap beszámol a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a kapitálist országok dolgozóinak május elsejei ün* népségéiről. Régebben érettségizel! hallgatók is kérhetik felvételüket az egyetemek és főiskolák nappali tagozataira Megjeleni a »Tartós békéért, népi demokráciáért !* legújabb száma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents