Észak-Magyarország, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-13 / 87. szám
Vasárnap, 1953 április 13 ÉSZAKMAGYARORSZÁG 7 EZT AKARTÁK AZ IMPERIALISTÁK AZ EGÉSZ VILÁGON... ANGLIÁBAN EGYRE NÖ A GYERMEKBÜNÖZÖK SZÁMA A lordok házában lord Strabolgi egy vita során kijelentette, hogy az angliai gyermekbünözők egyre növekvő számának oka rendszerint „a szegénység, a szörnyű szegénység." A továbbiakban megállapította, hogy míg a háború előtt Angliában és Walesben évente 800—900 gyermeket ítéltek el az angol bíróságok, a múlt évben 1019 gyermekbünözövel foglalkoztak a rendőrbíróságok cs 25 gyermekkel a rendes bíróságok. A gyermekek által elkövetett kisebb kihágások száma — állapította meg lord Strabolgi — évente 100.000-re emelkedett. TITO-JUGOSZLflVIABRN FELSZÁMOLJÁK c napkOziottkqnokbt A Tito-fasiszták sorra megfosztják a jugoszláv dolgozókat azoktól a szociális juttatásoktól, amelyekot a tömegek közvetlenül az ország fel- szabadulása után kivívtak. Legújab ban a napköziotthonok felszámolására került sor. Titóék sajtója különböző formában „előkészíti“ erre a szülőket. A Politika című titóista lapban március 3-án megjelent egy közlemény, amely beszámol arról, hogy a „belgrádi tanács végrehajtó, bizottságáénak határozata értelmében a napköziotthonokat óvodákká alakítják át, az óvodákban azonban a gyermekek nem részesülnek ellátásban. A még meglévő napköziotthonokban olyan magas hozzájárulást követelnek a szülőktől, hogy a munkások jelentős része nem képes napköziotthonba adni gyermekét. Egy gyermekért egy hónapra 1500—3000 dinárt kell fizetni ugyanakkor, amikor az átlagos munkásjövedelem 3000—5000 dinár. Ez a magyarázata annak, hogy — mint a Politika közli —, a Belgrádban lévő 25 napköziotthonban elhelyezett gyermekek száma nem egészen három hónap alatt mintegy felére csökkent. A lap nyíltan megírja, hogy „egyes szülők a hozzájárulások leszállítását követelik“. Még nyíltabb beismerésre kényszerül a Borba, amely így ír: „A helyzet romlik, mert az eltartási költségek megnövekedtek. Sok anya már nem tudja fedezni a költségeket és kiveszi gyermekét a napközi- otthonokból.“ Titóék a napköziotthonokban elhelyezett gyermekek után fizetendő hozzájárulás állandó emelésével arra akarják kényszeríteni a munkásszülőket, vegyék ki gyermekeiket az otthonokból, hogy ilymódon teljesen felszámolják a napiközotthon intézményét. Az amerikai—angol imperialisták és csatlósaik minden eszközt megfagadnak annak érdekében, hegy fenntartsák uralmtifeat a gyarmatokon. Az imperialista háborús gyujtogotók — kitartva esztelen vlláguralml törekvésűit urnáéit — a gyarmati országokat háborús hídfőjükké, a gyarmat! lakosságéit pedig ágyútölte- íákké igyekeznek tenni. Az imperialisták agresszív politikaija a népeit kifosztására és leigázására irányul. A függő országokban és a gyarmatokon az ernte, rok százmilliói kelnek harcra szabadságukért, függőt. A füiöpszigeti szabadságharcosokra szörnyű sors vár, ha fogságba esnek. Képünkön elszánt arcú hős fül'öp- szigeti szabadságharcost látunk a drötsövények mögött, akit a kínzások, kegyetlenkedések sem törtek meg, hiszen a népért, az igazságért harcol. A marokkói népnek az imperialisták ellen, a nemzeti függetlenségért vívott harca elválaszthatatlanul összefügg a hékeharccal. Ez is oka a rendörterrornak, a számtalan letartóztatásnak. Képünk egy marokkói szabadságharcos elhurcolását mutatja. Csontig soványodott indiai nők élelemért könyörögnek. Tömegével halnak éhen az indiai dolgozók. Ez a sorsa elsősorban a mun. kaképtelen öregeknek, de a városok és falvak sok dolgozójának is. Képünk éhenhalt agg hindukat ábrázol. A Basantó-föld gyémántbányái óriási profitot hoznak a gyarmatosítóknak. A négerek — akik ezeket a kincseket részükre kibányásszák — ugyanakkor a legnagyobb elmaradottságban, nyomorban élnek. Képünk rongyokba burkolt szerencsétlen néger gyermekeket ábrázol, akiknek szülei a Williamson-gyémántbányák. ban dolgoznak, éhbérnek sem mondható fizetségért. fenségükért a borzalmas imperialista elnyomás és lia. pitalisüa kizsákmányolás ellen. Az imperialistáit fegyveres erővel és rendőri meg- i torló intézkedésekkel akarják elfojtani a gyarmati, j leigázoti népek szabadságharcát. Azonban semmiféle J terrorintézkedés nem törheti meg o népek harcának ■ lendületét, semmiféle erő sem tarthatja fel a gyarmati népek előrehaladását a szabadsághoz és a függetlenséghez vezető úton. Az alábbi képek azt mutatják, milyen borzalmas elnyomásban, nyomóiban élnek a gyarmati népek. Bérfizetés a délafrikai Williamson gyémántbányákban. A néger munkások csuklójára számot helyeztek —- akár az állatokra — a szám azonos a bérkönyv ükben lévő számmal. Az imperialisták azt mondják, hogy ezeket a négereket „önkéntesen“ toborozták. A militarisálás áldozatai Az imperialisták veszet! fegyverkezési versenye elviselhetetlen háborús köllsé- geket ró a kapitalista országok dolgozóira. Az Egyesült Államokban a gyermekek kényielenek erejüke! felülmúló munkát végezni, csakhogy ne haljanak éhen. A gyermekmunkaügyi nemzeti bízol tság távolról sem leljes adatai szerint az elmúlt évben az Egyesült Államokban több mint hárommillió gyermek és serdülő volt kénytelen otthagyni az iskolát és a felnőttekkel teljesen egyforma munkát végezni. Még a hét-nyolc éves gyermekek is dolgoznak és sokan olyan feltételek között, ahogyan a gyermekeket századunk elején dolgoztatták a gyárakban. Gyakran hajnaltól késő estig görnyedi testhelyzetbe« dolgoznak, meggörbül a gerincoszlopuk, de dolgoznak, hogy valamivel kiegészítsék szüleik siralmas keresetét. Semmivel sem jobb a gyermekek helyzete Angliában, Franciaországban, Olaszországban és más kapitalista országokban sem. Az olasz gyermekek között megdöbbentő gyorsasággal terjed a trachoma és az angolkór. Több mint háromszázezer olasz gyermek szenved gümőkórban és csupán hat százalékuk részesül orvosi kezelésben. A világ minden részéről számos levél érkezik a szovjet rádióhoz, mely fényiderít a tőkés országokban élő gyermekek szörnyű helyzetére: „Munkás lánya vagyok, — írja az olasz Anna Trinanzi. — Azért írom ezt a levelet, hogy elmondjam, milyen viszonyok között élnek nálunk a munkáscsaládok. Anyámat, aki egy porcellángyárban dolgozott, nemrég elbocsátották, most csak apám dolgozik, de havi keresetéből egyheti kenyerünket is alig tudjuk megvásárolni. Három testvérem van. Sandro, a legidősebb, nemrég töltölte be a tizenegyedik életévét• Már régen nem jár iskolába, mert cipője teljesen elrongyolódott és a drága tankönyveket sem tudja megvenni. Mama örökké sír, nem tudja, mit adjon nekünk enni. Vannak napok, amikor semmit sem eszünk. Ilyenkor úgy érzem, hogy sokunknak éhen kell halnunk Az Angliából érkezeti egyik levélben a „People” című lap nemrég megjelent cikkéi olvashatjuk. A „Tyúkólban lakó család” című riport ezt írja: „Az asszony, William Marsh felesége ott állt a tyúkól ajtaja előtt, mely házául szolgált és reménytelenül bámult a szürke londoni ködbe. A tyúkólban a nedves zsákkal letakart padión feküdt a reumától megkínzott kilencéves fia, Derek. Az anya halott halványan, tragikus arc- kifejezéssel fordult meg és ment megnézni a fiát. A kis Derek panaszkodott: „Mama, ezektől a vizes holmiktól mindenem jaj, nem akarok itt maradni•" Dereknek — folytatja tovább a cikk — ■nehéz megérteni, hogy nincs otthona. Derek családja az ő megszületése óla ott nyomorog, ahol éppen helyet talál.” A francia dolgozók és gyermekeik kilátástalan nyomoráról szintén sok levél szól. A lökés országokban a gyermekek Ó3 serdülők milliói nemcsak az éhséget és nyomort kénytelenek elviselni, hanem a mérgező szellemi légkört is. A háborús gyújtogatok a gyermekek erkölcsi bom- lasztására minden eszközt felhasználnak. „Nálunk — írja egy Sompel nevű' belga fiú Nederbrakelből — az iskolát az amerikai propaganda céljaira használják jel. Az osztályokban nagy plakátok láthatók ezzel a jelirattal: ,,A hadsereg hiv bennele- ket!", „Legyetek repülők1" Ez más sióval annyit jelent: Készüljetek fel arra, hogy az amerikaiak ágyútöltelékei lesztek A nemzelközi gyermekvédelmi konferencián a világ dolgozói, a jóakaraté emberek még szorosabbra fűzik soraikat, még erélyesebben harcolnak az angolamerikai imperialisták háborús politikája ellen, a békéért, a serdülő nemzedék derűs jövőjéért. "Az anyák és mindazok, akiknek szívét örömmel tölti el a gyei- mekmosoly, a konferenciára küldött delegátusaikon keresztül határozottan „nem”-et mondanak a háborúnak. Megrázó adatok az osztrák gyermekek életéről Becsben a legkiválóbb osztrák orvosok, pszichológusok és pedagógusok részvételével folyt íe az első osztrák gyermekvédelmi konferencia. A konferencián ismertették az „Osztrák Gyermekvédelmi Szövetség” jelentését. A jelentés beszámol arról, hogy Károm bizottság folytatott -Ausztriában a gyermekek helyzetének megállapítására fontos vizsgálatot. A vizsgálatok megdöbbentő adatokat tártak fel az osztrák fiatalság életéből. Mig a háború előtti legsúlyosabb munkanélküliség idején Ausztriában a bűnözőknek 3.6 százaléka volt fiatalkorú, ez a szám ma eléri az 1.4 százalékot. 106 megkérdezett tanító és nevelő egyöntetűen azt állította, hogy a legtöbb iskolában nem érhető el a kívánt tanulási eredmény. Ennek oka a többi között a dolgozók gyermekeinek biiryts ebátáfa, a lakáshiány és az á tény, hogy a háborús események során megsérült iskolákat még nem állították helyre. Megállapították, hogy 2 500 megvizsgált eset közül 738 esetben a gyermekeknek nem volt saját ágyuk, 668-nak nem volt meleg kabátja, 574-nek nem volt rendes cipője; 150 gyermek teljesen felügyelet nélkül marad, mialatt szülei dolgoznak. 696 esetben a gyermekek három, vagy több személlyel laknak egy szobában. A beszámolókból kiderül, hogy a gyermekmunka tilalma ellenére számos gyermek dolgozik bérért, mivel enélkül családjuk nem tudna megélni-. Mint megrázó példát említették egy gyermek esetét, aki napi négy schilling bérért kénytelen a Liechtenslein-birtokokon nehéz mező- gazdasági munkát végezni. Ausztriában a háború előtti időköz viszonyítva nem csökkent a csecsemőhalandóság, sőt például Purgenlandb.m 10 százalékot ér el. Az orvosi bizottság megái •' lapította, hogy a csecsemőhalálozás magas százalékának oka a gyermekorvosok kis száma, a gyermekosztályok hiánya a kórházakban és anyák, valamint gyermekek elégtelen egészségügyi gondozása. Egész Burgenlandban csupán két gyermekorvos van. A kilenc tiroli gyermekorvos közül 8 Innsbruckban dolgozik. A konferencia megállapította, hogy az állam nem támogatja a gyermekvédelem feladatait. Még ahhoz sem nyújt anyagi segítséget, hogy például a diftéria-ellcncs oltásokat propagálhassák, v.stont ugyanakkor Ausztriában milliókat költenek üzleti reklámra. A konferencia határozatot fogadott el, amely követeli az osztrák gyermekek helyzetének megjavítását. Megállapítja a határozat, hogy egyedül a béke fenntartása oszlathatja el a háborús félelem sötét felhőjét, amely megmérgezi a gyermekek és szülők életét. A konferencia küldöttei üdvözölték a húsvétkor Becsben összeülő! Nemzetközi Gyermekvédelmi Értekezletet és megválasztották az értekezleten résztvevő osztrák küldöttség tagjait.
