Észak-Magyarország, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-01 / 77. szám
GYILKOSOK Az amerikaiak Athénben retr idézett több hetes bírósági komédiája vérszomjas ítélettel, Nikosz Beloiannisz, Nikosz Ka- luménosz, Árgikiadisz és Bacisz kivégzésével végződött. A négy görög hazafi meggyilkolása azonban végleg lerántotta a leplet a görög monarcho-fasiszta kormány igazi arcáról. Ebben a „bírósdi“ játékban a monarcho-fasiszták ítélkeztek — hátuk mögött gazdáik, az amerikai halálgyárosok állottak , de valójában önmaguk fölött mondtak ítéletet, önmagukat állították a világ, a haladó emberiség ítélőszéke»elé. A világ dolgozói előtt nem újság, hogy a fasiszták megcsúfolnak minden emberi törvényt, emberi igazságot és aljasabbnál aljasabb eszközökhöz nyúlnak, hogy ideig-óráig fenntartsák hatalmukat. Ez az aljas játék azonban ezen is túltett. A gö" rög monarcho-fasiszták a népükhöz, hazájukhoz hű görög hazafiak tízezreit vetik börtönbe, kínozzák halálra, gyilkolják le. Nem riadnak vissza a legvadabb eszközöktől sem, hogy a nép hű fiainak szabadságvágyát elfojtsák. Ezért állították katonai bíróság elé Beloiannisz elvtársat és 27 társát is. Ostoba képzelgéssel azt hitték, hogy néhány ember meggyilkolása, agyonkínzása megállítja a tömegekben feszülő forradalmi erőt. Minden alkalmat megragadtak arra, hogy halálos ítéletet hozhassanak Beloiannisz elvtárs és társai ellen. Elsőízben nem sikerült a halálos ítélet. A nép és a világ dólgozói körében visszhangzó tiltakozás megfékezte a gyilkosok kezét. Az amerikai halálgyárosok azonban mindenáron vért kívántak alattvalóiktól, akik hűséges bérencként újból bíróság elé álTí- tották a hazafiakat. Ezt a tényt bizonyítja az Etnosz, a legreak- ciósabb görög lapok egyikének cikke is, amely nyíltan elismeri, hogy a monarcho-fasiszta kormány ezzel a gyilkossággal eleget akart tenni amerikai gazdái kívánságának és be akarta bizonyítani minden aljasságra való készségét. Hogy eleget tehessenek bér- gyilkosi kötelezettségüknek, tanúként felvonultatták a Gesta- pó egykori janicsárait, a katonai vezérkar tagjait, az angol és amerikai kémszervezet ügynökeit. A vádat mondvacsinált Táviratok, a görög kommunista uárt elferdített határozatai és a ízabad Görög Rádió meghami- 'tott adásai alapján tákolták ’■sze. De a koholt vádak alap- n a „bizonyítás“ kudarcba Uadt. Jellemző, hogy a halá- j ítéletért való felelősséget a nép haragjától való félelem miatt az egyik fasiszta vezető a másikra hárítja, végül a királyra tolják. Legyen ő a bűnbak Úgy is sok van már a rovásán. A per az ítélettel —- a görög fasiszta kormány és az amerikai halálgyárosok szerint — véget ért. A valóságban azonban ez csak előjátéka annak a hatalmas pernek, melyben a nép törvényeit meghamisító fasiszta kormány és vérre, háborúra áhítozó amerikai tőkések kerülnek a vádlottak padjára. A vád ló ebben a perben maga a nép, a megvesztegethetetlen igazságos bíró. S a vádlottak bűne felmérhetetlen. Évezredek óta zsarolják, kínozzák a dolgozó emberiséget. Aljas játékuk robbantotta ki a második világháborút is. Milliók pusztúltak el azért, hogy a halál gyárosok még több profitra tegyenek szert. Most újból háborút akarnak, pusztulásba szeretnék taszítani a békét akaró emberiséget. De erejük egyre gyengül. Bizonyítja ezt, hogy tehetetlen vak dühükben már baktériummal fertőzött rovarokkal szeretnék megtörni a hős koreai nép ellenállását. Ebben a rémtettben is elődjük, a német fasiszták és a japánok példáját követik. A tehetetlenség jele az is, hogy az öt görög hazafi halálra ítéléséhez és kivégzéséhez latba kellett vetniök a fasiszta kinzó- kamrák összes módszereit, fel kellett sorakoztatniok a német Gestapó és az Intelligence Service minden hájjal megkent ügynökeit. A világ dolgozói a legnagyobb megvetéssel gondolnak az amerikai tőkéseket féreg alázattal kiszolgáló fasiszta görög kormányra és undorral a vérre, háborúra, gyilkosságra áhítozó amerikai halálgyárosok bűnszövetkezetére. Tudják, hogy véres eszközeikkel: golyóval, méreggel, baktériummal fertőzött rovarokkal, koncentrációs táborokkal és börtönökkel szeretnék a világot ismét a lábuk a Iá kcnyszerííen:. A bírósági komédia azonban megmutatott mást is. Négy görög hazafi megmentéséről volt szó, s az egész világ dolgozói megmozdúltak. A világ minden országának dolgozói felemelték szavukat a gyalázatos ítélet ellen. Magyarországon 24 óra alatt több mint 1 millió dolgozó vett részt tiltakozó gyűléseken. Világszerte millió és millió ember emelte fél szavát: Elég volt a gyilkosságból! El a kezekkel Beloian- nisztól! Az imperialisták azonban ezt a hangot kihívó vakmerőséggel nem akarták meghallani. Csak az ítélet végrehajtása után eszméltek rá, hogy „túllőttek“ a célon. Az ítélet a világ dolgozóiban fokozta a szolidaritás érzését, növelte a béketábor erejét, elmélyítette a görög nép iránti baráti együttérzését. Ugyanakkor megbélyegezte a gyilkos görög kormányt. Ezért indult meg a kormányban a bomlás, amelyet nem lehet többé megállítani. A görög nép és a világ haladó népei követelik a gyilkosok felelősségre vonását. A monarcho-fasiszta görög kormány tagjai most már szeretnének a felelősség alól kibújni, igyekeznek megszökni helyükről. Megerősödött a világ dolgozóinak hangja is, mind több és többen ismerik fel az amerikai tőkések igazi arcát, mind több és több dolgozóban mélyül el a gyűlölet 'a háborúról ábrándozó tőkések iránt. A fasiszta gyilkosok elhallgattattak négy hazafit, de nem tudják elhallgattatni a görög nép, az emberiség hangját. Táviratok, levelek százezrei, gyűlések határozatai követelik a bűnösök felelősségre vonását. • A magyar dolgozók a világ valamennyi becsületes emberéSOHA NEM FELEJTEM EL AZT A NAPOT...! Dolgozók levelei a fe Iszabadulásről KONDI PÉTER, a diósgyőri finomhengermű dolgozója: 1944 telén történt. Az ágyúdör- aés egyre közelebbről hallatszott. Izgalommal vártuk a felszabadulás napját. Nem ültünk tétlenül. Szervezkedtünk, résztvettünk az ellenállási mozgalomban, Uarbai Imre vezetésével. Közvetlenül házunk mellett voltak felállítva a magyar ágyuk. Barva Ferenc, az ágyú parancsnoka a mi emberünk volt. Egyszer sem lőtt a szovjet katonákra, sőt éjjelenkint sokszor megfordította az ágyú csövét és a náci fasiszták közé lőtt. Az egyik reggelen már csak 6 volt az ágyú mellett. A fiúk hazamentek — mondta — elengedtem őket. Én is búcsúzom. .Mondjátok meg a szov. jet katonáknak: az ágyút itt hagytuk, segítse ez is harcukat. Az egyik napon bőrkabátos katona külsejű ember kért tőlünk vizet, — szovjet ember volt. Azután is sokszor meglátogatott bennünket. Igyekeztünk segíteni munkájában. Megtudtuk, hol vannak a német agy uk, megmondtuk neki. A németek biztosan csodálkoztak azon, hogyan tudták szétlőni nagy gonddal elrejtett állásaikat. Egy éjszaka szokatlan csend volt. Csak a szél zúgása és néha egy-egy gépfegyver kattogása hallatszott. Reggel valaki erősen megzörgette a pince ajtaját. Szovjet katona volt. örömtől könnyes szemmel fogadtuk. Soha nem fogom elfelejteni, Sztyeppánnak hívták. Kislányom ott feküdt a lócán. Odament hozzá, megölelte. Magyarázta, hogy neki is van kislánya. Megmutatta a fényképét is. Míg itt tartózkodott, minden nap hozott a gyerekeknek ennivalót, kenyeret, as egyik nap egy szelet csokoládét. Mint minden szovjet ember, nagyon szerette a gyerekeket. Mikor a front „továbbment“, fájó szívvel búcsúztunk egymástól. Most, mikor közeledik a felszabadulás ünnepe, sokat gondolok azokra a hős szovjet katonákra, akik sok ezer kilométerről jö'ttek, harcolva, hogy elhozzák nekünk a szabadságot. Sokat gondolok azokra is, akik életüket áldozták azért, hogy mi most szabadon, békében építhessük szocializmust. A háborús uszítok, az amerikai és angol imperialisták arra törekednek, hogy újra lángtengerré változtassák az egész világot. Mi munkahelyünkön harcolunk a békéért. Április 4. tiszteletére azért fokoztam én is teljesítményemet 138 százalékra, hogy hazánk még erősebb legyen, hogy hozzájáruljak békénk, szabadságunk megvédéséhez. TREMBOCKI FERENC, a „tolcsvai „Béke“-itszcs tagja: 1945. április 4-e a legnagyobb örömet hozta számunkra. A Szovjetunió hős harcosai vérük hullatásával, sokan életük árán felszabadítottak minket a súlyos rabságból. Felszabadulásunk év. fordulója a legnagyobb nemzeti ünnepünk. A felszabadulás óta szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével hatalmas fórra, dalmi változás történt hazánkban. Már csak rossz álomnak tűnik előttünk az átkozott múlt rendszer. Pártunk vezetésével sikeresen hajtjuk végre azokat a terveket, amelyek dolgozó népünk anyagi és kultúrális felemelkedését biz" tosítják. Forró hálánk száll a dicső Szovjet Hadsereg, a szovjet nép és a világ dolgozóinak lángeszű tanítója, Sztálin elvtárs felé! Éljen a szovjet és magyar nép örök barátsága! STIBER ISTVÁN. Fiatal vagyok, de emlékezetemben tisztán él még az át kos Horthy rendszer. Édesapám hosszú évtizedekig volt bányász, sokszor panaszkodott, hogy a bányakapitalisták mennyire nem törődnek semmit azzal, hogy 14 gyerme. kéne\ mit ad enni. Az már örömet jelentett a családban, ha apám egy hónap alatt 15 műszakot dolgozhatott. Édesanyám mosni járt a főszolgabíróhoz és a többi ,,úrhoz", hogy a sok éhes gyereknek ő is segítsen megkeresni a mindennapi kenyeret. 13 éves koromban cipészinasnak adtak, mesterem cselédként dolgoztatott, fizetésem az állandó verés, meg a szegényes \oszt volt. Nyomorult életünket tengetve éltünk egyik napról a másikra. A felszabadulás nekem is új életet hozott. Ha visszagondolok az első szovjet katonára, aki a bunkerba bejött hozzánk, a meghatottság még mindig erőt vesz rajtam. Odament édesapámhoz. Mikor megtudta, hogy több apró gyermeke van s nincs mit ennünk, hirtelen elsietett. Kis idő múlva három üveg hallal és egy kenyérrel tért vissza. Mosolygó arccal pináit minket, biztatott, hogy fogyasszuk e.! egészséggel. Nemcsak azért, hogy adott, hanem abból, ahogyan adott, abban a percben éreztem: ezek a katonák más emberek, mint alpkitel eddig találkoztam. Rögtön nagyon megszerettem őket. Figyelmesen hallgattam szavukat, amint magyarázták, hogy náluk nincsenek urak, a bányák nem az ura\é. hanem azo\é, akik benne dolgozna^. A mi bányánkban a felszabadulás után megváltozott a helyzet, a kapitalisták eltűntek, a bánya is a miénk lett, magunknak dolgozunk. Nem ^ell már rettegnie a bányásznak a munka- nélküliségtől, nem kall már félni attól, hogy havonta csak U műszakot dolgozhatunk. Én is megértettem, hogy más ma a bányász élete,' mint a múltban volt. Apámat követve elmentem bányásznak. Először mint segédvájár, majd mint vájár dolgoztam. A múlt évben 164 százalékos átlageredményt értem el. Kiérdemeltem, hogy az elvtársak párttitkárnak választottak- Régi álmom is valóra vált, számomra is megnyílt a tanulás lehetősége. Diósgyőrbe kerültem pártiskolára, ahol még jobban megértettem, hogyan íjell dolgoznom, hogy soha vissza ne térhessen a gyűlöletes múlt, azért, hogy még boldogabb legyen életünkKözeledik hazánk felszabadulásának hetedik évfordulója. Megígérem: munkámat mindenkor úgy végzem, hogy méltó módon UfeJezzem hálámat a Szovetuniónak és Pártunknak. DR. HORVÁTH ARNOLD Életem legnagyobb, felejthetetlen élménye felszabadulásom pillanata. 1944 októberében Ungvár közeié, ben már 25 napja bujdostunk. Megszöktünk a századtól és egy tetővel fedett nagy szénakazal tetejére húzódtunk. A tanyán szegény parasztcsalád lakott, tőlük kaptunk élelmet. A front ezen a helyen igen sokáig tartott. Körös-körül német csapatok voltak, s mi állandó életveszélyben figyeltük búvóhelyünkről az eseményeket. Végre az egyre közeledő erős aknatűz után egyszerre csend lett. A tető hasadékán át láttuk, hogy futnak a fasiszták. A másik oldalon megpillantottuk a széles laza rajvonalban, nyakukban géppisztollyal közeledő hős szovjet katonákat. Egyik pillanatról a másikra megszabadultunk minden halálveszélytől, a fasiszta lidércnyomástól, a szolgaságtól, amiben eddig éltünk. Akkor még nem értettem egészen a dolgok összefüggését, csak azt tudtam, hogy tőlük, a szovjet katonáktól kap- ' tűk a szabadságot, az életet. Azóta a Párt megtanított arra, hogy megértsem a történelem mozgató erőit, az események belső összefüggését. Fel. ismertem, hogyan jött létre a fasizmus, mi célja volt vele az imperialistáknak. Látom az amerikai imperialisták igazi arcát, látom, hogy Koreában az anyák, a gyermekek, az öregek gyükolásáva! ugyanazt teszik, amit a náci fasiszták tettek, amikor elpusztították feleségemet, öreg édesanyámat, hároméves kisfiámat, sőt a baktériumfegyver alkalmazásával még túl is tesznek a hitleri hordák gyalázatosságain. A Párt vezetésével szocializmust építő népi demokráciánk megadta számomra azt a lehetőséget, hogy mint orvos képességeimnek megfelelően dol- gozhaton és munkám alapján megbecsült tagja lehetek a még boldogabb jövőt, a szocializmust építő társadul - munknak. G. NAGY JÁNOS, * 11 edelényi dolgozó paraszt: 1944. decemberében feleségemmel es gyermekemmel a szőlőhegyen a pincébe:’ húzódtunk meg, mert a faluban — kita- karodásuk előtt — a németek garázdálkodtak. December 13-án hatalmas robbanás hangja töltötte be a községet, a németek tehetetlen dühükben, aljas módon fölrobbantották a hidat. Vasárnapra virradóra kopogtattak a pince ajtaján. Kicsit félve mentem kinyitni az ajtót. Nagyon megörültén, amikor láttam, hogy két szovjet katona áll a bejáratnál. Mosolygós arccal, barát, ságosan beléptek hozzánk. Beszélni nem tudtam velük, de annyit megértettem, hogy nyugodtan visszamehetünk lakásunkba. Estére szovjet katonák jöttek hozzánk szállást kérni. Amikor meglátták, hegy hatodmagammal lakom, tovább mentek, Másnap azonban fölkerestek; akadt közöttük, aki magyarul is tudott beszélni. 11 napig voltak a községben, rendszeresen jártak hozzánk, nagyon sokszor hoztak kenyeret és ennivalót a gyerekeknek, . Azóta 7 év telt el, de most is úgy em. lékszern vissza, mintha tegnap történt volna. Nem is lehet soha elfelejteni azt a napot, amikor elhozták nekünk a szabad boldog életet, nekik köszönhetem hat hold földemet is. Most, hogy közeledik felszabadulásunk ünnepének . évfor. dulója, ígérem, úgy fogok dolgozni, hogy jó munkámmal elősegítsem ötéves tervünk megvalósítását, a szocializmus építését. edelényi bányász: Pár nap választ el bennünket legna. gy óbb ünnepünk napjától, hazánk felszabadulása hetedik évfordulójától. Nem nyilatkozhatnak az ENSZ-ben az angol-amerikai szavazógép tagjai a baktériumháborúról Newyork (TASZSZ) Március 28-án az ENSZ leszerelési bízol Isága ülésén Malik elvtárs, a Szovjetunió képviselője bebizonyíiol !a, a francia munkaterv, épp úgy, mint az amerikai — arra irányul, hogy igazolja a fegyverkezési versenyt az Egyesült Államokban és leplezze, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei nem hajlandók eltiltani az atomfegyvert és csökkenteni a fegyverzetet és a fegyveres erőket. Különösen felhívta a bizottság tagjainak figyelmei arra a tényre, hogy sem az amerikai, sem a francia munkaterv egyáltalában nem írja elő a baktériumfegyver alkalmazása kérdésének megvitatásál. A továbbiakban Malik elvtárs emlékeztein arra, hogy az amerikai küldölt nemcsak hogy nem tagadta, de a bízott* ság március 26-i ülésén mondott nyilat» kozaIában lényegében megerősilet.e, hogy az Egyesült Államokban mindenfajta tömegpusztító fegyver!, köztük bak:é* riumfegyvert is gyárlanak, Johnson kanadai küldölt, a bizottság elnöke, az amerikai küldő! I érdekében sietett határozatot benyújtani, • amely megtiltja a küldő!leknek, hogy nyilatkozatot legyenek és tényeket soroljanaM fel arról, hogy az Egyesült Államok bak* tériumháború! folytat Koreában és Kína* ban. Az amerikai—angol tömb engedelmes szavazógépe azonnal megerősítet !# ezt a gyaláza'os határozató!. vei együtt mély felháborodással értesültek a gyáva merényletről és egyre fokozottabb gyűlölettel gondolnak az imperialisták- ra. A fejérmegyei Görögfalva lakói elhatározták, hogv községüket Nikosz Beloianniszról, a szabadság és a béke ügyéért mártírhalált halt hősről nevezik el. Ugyancsak a nagy görög hősről nevezik el a dolgozók kérésére a budapesti Standardgyárat is. A magyar dolgozók a görög nép ügyéért való lelkesedésüket fejezik ki ezzel is. Az imperialista gyilkosok tehát éppen ellenkező eredményt értek el. Módszereikben a fasiszta Németországot követték, de megfeledkeztek arról, hogy akik Hitler útját követik, Hitler sorsára jutnak, ugyanolyan dicstelenül is pusztulnak el. MISKOLC /" * ^ mm ■■ ibb jmm BM mmBB ..ina iipnrafc ^hjipaigi BWft P<M|j Sztálin CÍVtáfS lölánlétébsn tll TÍgtt rc71f/uípvADflD^7Hfl! ■““■ä— coLiuvi í/m írittuiv 3/jfiii !-"•-“■• ...., Vili. éviolyam 77. szám Ara 50 fillér _____________________________________________Miskolc, 1952 április 1, kedd
