Észak-Magyarország, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-02 / 52. szám

IMS március S ÉSZAKMAGYARORSZÁC 7 Robert Sautereau, a „Le P(s aplo" című francia szak szerve­re ti lap külön tudósítója január­ban és februárban ellátogatott több tunéziai városba és faluba. Sautereau a kis Tazerka város­ról irta a kővetkezőket. Február 3-án, vasárnap a francia hatóságok elégedetten közölték: „Az átfésülő műveletek végre befejeződ­tek". Micsoda bestlalitások tették emlékezetessé január végének és feb­ruár elejének tragikus napjait! Cap. Bon vidékén több héten keresztül valóságos hadműveletek folytak. A gyarmatosítók és megfizetett lapjaik jobbnak találják hallgatni minderről. Leplezik a szörnyű gaztetteket. De a tényeket senki nem tudja megcáfolni. Kora reggel érkeztünk Tazerkába. A városka főterén férfiak, gyerme­kek, aggok gyülekeztek. A rémült arcokon látni lehetett, hogy még mindig az imént átélt bor­zalom hatása alatt vannak. Fojtott, ellenséges csend honol köröskörül.. Közeledtünk a tömeghez. A kísére­tünkben levő tuniszi munkás meg­magyarázta látogatásunk célját. „Barátokként jöttünk hozzátok" — mondta. — „Meg kell tudnunk az igazságot, hogy elmondhassuk min­den dolgozónak. A demokratikus sajtón keresztül leleplezzük a gyar­matosítók gaztetteit". Lassankint megoldódtak a nyelvek. • — Az első alkalommal — kezdi egy idősebb férfi — hajnalban jöt­tek hozzánk katonák. Voltak vagy ötvenen, németek, spanyolok és má­sok. Ezt a vegyes társaságot francia tisztek vezették. Géppisztolyaikká: fenyegetőzve összegyűjtöttek minden férfit és egy udvarba hajtották őket Ekkor a katonák tüzet nyitottak rájuk. Két férfi, alti ki akart tömi, nyomban meghalt. Ezután a gyarmatosítók alaposan átkutatták az egész városkát. Ami­kor ismert hazafiak házához érkez­tek, dinamittal felrobbantották az épületeket, összeszedtek vagy negy­ven lakót, akik közül harminc sorsa mindmáig ismeretlen. Másnap újra megjelentek. Ismét Többszázezer a hajléktalanok száma. orizetbevették az összes férfiakat. Ezúttal ugyancsak borzalmas pog­romot rendeztek. Az idegenlégió banditái erőszakoskodtak a nőkkel ős a leánygyermekekkel, megkínoz­ták őket, félholtra verték az aggo­kat. E modern vandálok mindent szétromboltak és kiraboltak. Senki­nek nem kegyelmeztek. Ezekben az odúkban, barlanglaká­sokban laknak a tuniszi dolgozók. m EGY TUNÉZIAI VAROSBAN Tuniszi parasztasszony. A Ce Soir a tuniszi helyzetről csendőrök lőttek egy sátorfalu lako­saira. Csütörtökön a kesserai erdőségek környékén megtorló műveletek kez­dődtek A Ce Solr jelenti Tuniszból, hogy a városban mindenkit igazoltatnak, aki át akar menni az európai város­részbe. A tuniszi és sfaxl diákok folytat­ják sztrájkjukat. A sfaxi kikötőben M. Mihajlov: A FÉNYKÉPEK ÁRTÁLMASSÁGÁRÖL BIZONYOS IDŐ ÖTA Dél-Koreában a friss amerikai újságok meg­érkezése iiegsokkhoz hasonló tüneteket vált ki az amerikai parancs­nokságokon. Különösen élénken reagálnak az amerikai tábornokok és törzstisztek a ... fényképekre. Mi lehet ártatlanabb egy újságban közölt fényképnél, amely kö­zönséges embereket áb­rázol ? Az újságok ha­sábjairól vígan tekin­tenek az olvasóra a Koreában tartózkodó amerikai katonák és tisztek. Melegen van­nak öltözve, a jóltáp­lált. jóhangulatú fiúk benyomását keltik. Az amerikai parancs­nokságnak ujjongania kellene, milyen kitűnő katonái öltözete és lel­kiállapota. Az ameri­kai parancsnokság azonban elégedetlen. Sőt: dühöng. MTÉRT? Azért, mert ezek már nem olyan katonák és tisztek, akikkel az amerikai parancsnokság rendel­kezhet. A képeken szereplő személyek koreai hadi- fogolytáborokban tar­tózkodó amerikai ka­tonák és tisztek. Ez az esemény nap- rólnapr- nagyobb ide­gességet idéz elő Ridg­way főhadiszállásán. Ennek több oka van. Először is, a koreai táborokban tartózkodó amerikai hadifoglyok fényképei felettébb el­gondolkoztatóak .a Ko­reában harcoló ameri­kai katonák számára, akik nem hisznek a rájuk kényszerítőt! igaz.ságtalan háború kedvező kimenetelében. MÁSODSZOR, az ilyen közönséges újság- fénykép rámutat egy fontos „katonai titok­ra", ahogy Ridgway vezérkarának egyik képviselője mondotta. Bizonyos idővel ezelőtt ugyanis az amerikai parancsnokság szélté- ben-hosszábon terjesz­tette az állítólagos kín­zások hírét, ameiveket az amerikai hadifog­lyoknak koreai tábo­rokban kell elszenved­niük. A provokációs kampányban nemcsak az újságok vettek részt. hanem maga Ridgway és Truman is. A hazugságokról csakhamar lehullt a kpel és az amerikai pronnganda jobbnak tartotta a rugalmas visszavonulást. Nem meglepő tehát, hogy az amerikai pa­rancsnokság kijön a sodrából, amikor ilyen „katonai titkok" nyil­vánosságra kerülnek. Ridgway felzakiatott vezérkara nemrég kü­lön magyarázatot aáoffc ki. Ebben a fénykéjieU áriáim osságáról szó« nokló „magyarázat­ban" Waich ezredes, Ridgway főhadiszál á- sának tájékoztatási tiszlje, a következőket írja: „A KATONAI pa­rancsnokság megálla­pította, .hogy a fény­képek csaknem mindig telt, láthatóan egészsé­ges tiszteire! és kato­nákat ábrázolnak, akik gyakran mosolyognál! vagy legalábbis elége­dettség tükröződik ar­cukról, s ugyanolyan vattás téiiruhát visel­nek. mint a vörös egy­ségek ... A katonai parancsnokság helyte­leníti. hogy olyan fele­lős ügynökségek kez­deményezésére. mint az „Associated Press*, a „United Press" és az ..Internationa! News Service“ olyan fényké­peket hoznak nyilvá­nosságra. amelyek ked­vező színben tüntetik fel a vörös fogolytábo­rok életéi" AZ AMERIKAI pa­rancsnokság fél az Igazságtól Ezért tá­mad Ridgway vezér­kara olyan veszett dühhel a fényképekre. A nyugatberlini közvéleményt és sajtót hónapok óta foglalkozatja ^1 a nyugatberlini bűnügyi rendőrség botránya. A Die Presse című osztrák bnrzsoá lap is hosszabb tudósításban foglalkozik a nyv gather- lini rendőrség ügyeivel. Ki lehet az a Hubert“ — ezt a kérdést ismételgetik hónapok óta « berlini rendőrfőnökségen éppúgy, mint a nyugatberlini közvéleményben- Ki az a nyilván vezetőállást betöltő rendőrtisztviselő, aki kapcsolatot tart fenn az alvilággal és megbénítja a gonosztevők sikeres üldözését­Az események azzal kezdődtek, hogy az egyik nyugatberlini arany- öntő-üzemben „álrendőrök“ ház kutat ást tartottak és nagyobb mennyiségű aranyat „lefoglaltak“. Az ügy kivizsgálásakor kitűnt. hogy a házkutatást tényleges rendőrök tartották, de házkutatást parancsuk hamisítvány volt Linke Kurt, a bűnügyi rendőrség vezetője rendkívüli bizottságot bízott meg a szabálytalanságok kivizsgálásával. A vizsgálat során szenzációt kelts részletek derültek ki. Megállapítot­ták, hogy egyes rendőrtisztvisel öl: fizetésüket úgy toldották meg, hogy „tippe’, et“ adnak a gengsztereknek és műkereskedőknek, Útlevelek és más okmányok kiállításával is segítségükre voltak■ Egy esztendei tisztogatás után a bűnügyi rendőrség hat alkalmazottját részrehajlás, megveszteget­hetőség, orgazdaság, okmányhamisítás fg sík’osztásban való segédkezén miatt többévi fogházbüntetésre ítéllek■ Huszonkilenc ügyben folyik az eljá­rás■ , A tisztogatás még nem ért véget 4 titokzatos „Huber“ neve mindun­talan felbukkan az aktákban és a jelentésekben- Letartóztatott zugkei es- kedők ágy említették nevét, hogy a rendőrségen ő a bizalmi emberük A rendőrségnek azonban nincsen Huber nevű tisztviselője■ Csak gyanítják, hogy a titokzatos Huber nyilván befolyásos tisztviselő lehet Kiderült pél­dául, hogy a megvesztegethetőséggel leginkább gyanúsított tisztviselők el­távolítása után a titokzatos „Huber“ még mindig figyelmezteti embereit■ Linke „rendcsindló‘ intézkedései nem tetszettek'feletteseinél: és él is bocsájtották a rendőrségről­A nyugatberlini lapok most azt találgatják, hogy Linke, a bűnügyi rendőrség rezetője-e a titokzatos „Huber“, egyesek szerint viszont Tátiké, áldozata leJt egy hatalmas szervezetnek, amelynek keze messzire elér — fejezi be cikkét a Presse , A körülöttünk állók könnyes szem­mel mutogatták a garázdálkodás még friss nyomait. Előttünk egy romhalmaz. Ez maradt meg Hadzs Abdul Messzali, a városka 78 éves jegyzőjének házából. Földdel egyen­Éhbcrért dolgoznak lerongyolódva a tuniszi kikötőmunkások. Ifivé tették a szomszédos utcában levő irodáját is. A jegyzőtől nem messze lakott Hadizs Tagar Ben Redzseb, egy 84 éves öreg. Feldúlt lakásának padló­ján halomban áll a tört üveg, a foszlányokká tépett ruha, a kifordí­tott matrac. Amint tovább megyünk, a gyar­matosítók véres útjának egyre újabb és újabb „eredményei" tárulnak elénk. Mohamed Kéj, Szádok Ben, Ahmed Ben Hadzsa és mások házá­A francia imperialisták szobrot emeltek Eavígerie bíborosnak, aki katolikus hitre akarta téríteni az arabokat. A keresztes szobor alatt ülnek a munkanélküliek — ez a tuniszi „emberpiac“. ban ugyanazt a képet találtuk: ösz- szezúzott bútorokat, agyagvázák és egyéb házi berendezések széttört szilánkjait. Minden házban tüzetes „vizsgála­tot" tartottak. A pénzt, a többé- kevésbé értékes dolgokat elrabolták és magukkal vitték, a többit meg­semmisítették. Amar Ben Mohamed üzlethelyiségéhez közeledünk. A rab­lók semmit sem hagytak. Az üzlet teljesen üres. A trafikból a bérencek többtizezer franknyi értékű cigaret­tát és dohányt raboltak el. Szaluah Ben Duris 17 éves lány bekötött kar­ját mutatja. Az egyik katona, aki­nek ellenállt, tőrével mély sebet ej­tett rajta. Anyjának arcán szintén nem forrtak be még a véres ütés­nyomok ... ★ Lehetne folytatni, de ez Is elég ahhoz, hogy képet alkossunk ma­gunknak arról a borzalmas „átfésü- lésl műveletről", amelyet a francia gyarmatosítók immár harmadik hete folytatnak. Mielőtt viszatértünk volna a vá­rosba, elmondtuk a tazerkaiaknak, akik mostanában egész népükkel együtt annyi kint élnek át, hogy mélyen felháborítanak bennünket a A fellahok (tuniszi paraszt) egé­szen kezdetleges módszerekkel mű­velik földjeiket. gyarmatosítók hallatlan állat lass ágai. Kértük a városka lakóit, ne tévesz- szék össze a francia népet azzal a kormánnyal, amelynek parancsára az imperialista barbárok e gaztette­ket elkövetik. Tazerka lakói megértettek ben­nünket. Ezt mutatta a meleg bű csúztatás, erről tanúskodtak a biza­kodó tekintetek, a francia néphez szóló üdvözlő-üzenetek. A tunéziaiak tudják, hogy Franciaország dolgozó' teljesen szolidárisak velük a gyar­matosítók gaztettei és-. állatiassága’ ellen folytatott harcukban. Tuniszi gyermekek az iskolában. Tunisz piactere, ahol a kalmárok és loifárok szabadon garázdálkodva zsarolják a tuniszi dolgozókat. A nyugatberlini rendőrség botránya

Next

/
Thumbnails
Contents