Észak-Magyarország, 1952. január (9. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-15 / 11. szám

"S

I • AZ M DP BORSOD-ABAUÍ

^Zemplén Megyei pár1

rBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA |

Vili. évioiyani 11. szám

Ára 50 fillér

Miskolc, 1952 taiiuár 15, kedd

RÁKOSI ELVTÁRS BESZÉDE AZ ORSZÁGOS AKTÍVA-ÉRTEKEZLETEN

„Biztosak vágjunk benne, hogy az idei tervet is teljesíthetjük, sőt, ha jól dolgozunk, túl is íogjuk teljesíteni44

Kedves Elvtársak 1

Teljesen egyetértek azzal, amit Gerő elvtárs itt az aktiva elé tár:., de egy-két kérdéshez kiegészítésképpen hozzá akarok tzólni. Az egyik, a legtöbbet hangoztatott, a munkafegyelem, melynek hiányá. úgy tekintjük, mint egészséges fejlődésünk gyermekbetegségét. Az itt felszólalt vezető elvársak egy része ezt a kérdést nem kezelte azzal a komolysággal és keménységgel, amellyel kellett volna.

Úgyszólván minden felszólaló elvtárs érintette a munkafegyelem kérdését, de bzinte semmit sem hallót unk arról, kottyan harcoltak a munkafegyelem helyreállításáért. Rengeteg pantszt kaptam e tárgyban, de amikor konkrét eseteket kértem abból a célból, hogy felhasználjuk a munkafegyelem megszilárdítására, a lógósok elleni küzdelemben, a legtöbb elvtárs rögtön viszolyogni kezdett és ma- gyarázgatta, hogy az az esel, amelyet éppen fzó vétett, talán mégsem olyan súlyos, mint ahogyan a kezdetén látta Ha csak tőlük függött volna, az a bizonyos felsőbírósági határozat —. amelyet most helyeselnek s amely módot ad nekik arra, hogy végre törvény erejével is fellépjenek a munka- fegyelem megszegőivel szemben, — nem jött volna létre. Hozzátehetem, hogy ez az én megfigyelésem — sajnos — összeesik a munkások tapasztalataival.

Az elvtársak itt hallották az ajkacsin- gervölgyi bányász elvtárs felszólalását, xki elpanaszolta, hogy a vezetőség nem harcol keményen a munkafegyelem megszilárdításáért. A 22. számú építési tröszttől felszólalt igazgató elvtárs szintén kénytelen volt megáTapítani, hogy a innnkafegvelem kérdésében liberálisak a ■esetők. Aki figyeli a Szabad N'nnek a tnnnkrfezyelemről szóló, munkások ál al írt cikkeit, annek is meg kell állapítania, hogy ezek a munkáslevelezők szinte kivétel nélkül panaszkodnak a vezetők liberalizmusára. Előre meg lehet jósolni:

ha ezen a téren nem történik változás, akkor hiába adjuk meg a lehetősége■: a gazdasági é.e'ben a vezetőknek, hogy a törvény erejével is segítsenek helyreál.í ani a munka- fegyelmet, ez nem fog megfelelő ■ eredménnyel járni, mert az elvtársak félnek az erőteljes eszközök használatától. Ali százszor ismételjük, hogy e téren döntő annak a szellemnek kialakítása, amelyben szégyen és gyalázat naplovának, csellengőnek lenni. De ugyanakkor hozzátesszük, hogy vannak bizonyos ellenséges, vagy egyéb elemek, amelyeknél a puszta agitáció, rábeszélés csak any- nyit használ, mint a szenteltvíz, s ezért velük szemben a törvény erejét is Igénybe kell venni.

Ezért kérem a gazdasági vezetőket, hogy ezt a kérd'st kezeljék keményebben. Ne legyen a jövőben folyton panasz arra, hogy gazdasági vezetőink, igazgatóink — megmondhatom: középkádereink is — nem egyszer puhák, liberálisak, viszolyog- n::k a keményebb eszközök használatától. Hiába adjuk akkor az elvtársak kezébe ezt a lehetőséget. E téren feltétlenül változtatni kell. Minden elvtársunk, minden üzemből jövő hir azt közli, hogy ennek a rendelkezésnek igen üdvös volt a hatása s hogy bár úgyszólván csak pár napja közismert, mégis már mutatkozik az eredménye.

Ha az elvtársak most sem nyúlnak

konzekvensen és kemény kézzel a fegyelmezés kérdéséhez, akkor megint úgy járunk vele, mint egy csomó egyéb rendszabályai, amelynek nem konzekvens, nem következetes kezelése miatt nem lett meg az eredménye.

MJ van a bányák vasárnapi munká;a mögött

A munkafegyelem lazításához gyakran f-z ia lióazájárui, hogy gazdasági vezető elvtársaink a kisebb ellenállás vonalán mennek. Azt hiszik, hogy ezzel hozzájárulnak a termelés emeléséhez, holott végeredményben az ellenkezőt érik el. Egyetlen ilyen kérdést ragadok ki, a vasárnapi munkát a bányákban. Amikor ezt a kérdést közelebbről megnéztük, rájöttünk arra, hogy százával, sőt ezrével van olyan bányászunk, aki kidolgozza a fiat napot egy héten, de hogyan?

Egy napot hétköznap mindig igazolatlanul hiányzik, ekkor pihen, helyette vasárnap dolgozik, amikor dupla fize ést ■kap. Ezzel eléri, hogy — az olyan rendes Munkással szemben, aki a hat munkanapot hétköznap hiányzás nélkül kidolgozza — egynapos hiányzása ellenére tíz- tizenöt, vagy húsz százalékkal többet keres.

A rendes munkások — a bányászok zöme —, elkeseredetten látják, hogy • az, aki hetente rendszeresen igazolatlanul mulaszt egy napot s ezzel meg- \ zavarja az egész csoport termelését, a végén a vasárnapi műszakkal még

tizenöt-húsz százalékkal többet keres, míht u rendes, fegyelmezett munkás. Annak dacára, hogy vezető elvtársaink a bányában ezt jól tudják, eddig nem léptek fel ellene. Sőt újabban helyenkint bizonyos hallgatag kooperáció alakult ki a műszaki vezetés és az ilyen, a vasárnapi műszakra specializálj munkások között zoo az alapon, hogy a műszaki értelmiség is kétszerannyit keres vasárnap, mint hétköznap és ahelyett, hogy üldözték volna ezt a jelenséget, még bizonyos fokig maguk is részt vettek benne.

Az eredmény az, hogy a rendes munkás is kezdett rászokni a vasárnapi műszakra és emiatt szenved a hétköznapi műszak, továbbá a vasárnap}1 karbantartás és vele az egész termelés is. Bár ezt minden vezető bányász elvársunk tudia, a kérdést nem is nagyon feszegették. Ugyanakkor pedig szakadatlanul panaszkodtak általánosságban a munkafegyelemre és hogy a termelés nem megy úgy, ahogyan kell. Ezért

minden téren keményebben kell fogni a fegyelmeaz elvtársaknak most erre meg van a lehetőségük.

Súlyos hibák a toborzott munkásokkal, a nőkkel, a fiatalokká!^« az átképzősökkel való foglalkozás terén

Hasonló a kérdés a munkáshiánnyal. Itt ván egy sor elvtárs, aki jelen volt, amikor mi Várpalotán, Perecesen vagy Tatán és egyebütt,. a helyszínen termelési értekezletet tartottunk. Állandó volt a panasz, hogy kevés a munkás. Ugyanazon ni értekezleten pedig

mindenütt, \ivéte 1 nélkül, egymásután sorakoztatták fel azokat a tényeket, amelyekből kiderült, hogy az cdaküldött, odatoborzott munkásokkal a kutya sem törődött, különösen a fiatal munkásokkal vagy a nőmun- k ásókkal.

Ez állandó kísérője volt az összes termelési megbeszéléseknek Egyrészt panaszkodtak arról, hogy nincs elég munkás és ugyanakkor megállapították, hogy azokat a munkásokat, akiket a Párt vagy az állam odaküldött, elhanyagolták, nem foglalkoztak velük, engedték, hogy az ellenség hatása alá kerüljenek és otthagyják t munkahelyet.

Különösen fontos ez a kérdés az új munkásoknál, a nőknél, a fiataloknál, az át képzősöknél. Hogy a nőkkel és az if- jakkal a mi gazdasági vezetőink nem bániak úgy, ahogyan kellett volna, ezt eddig is tudtuk. Minden értekezleten újra felmerü’t ez a kérdés: az ifjakkal és a nőkkel való bánásmód. Újabban már kezd ehhez hozzájárulni az átképzősökhöz való rossz viszony. Az elvtársak itt is két esetben hallották, amint a felszólalók ezt szóvá- tették.

Amikor a gyárakat járom, most már tipikus jelenség, hogy elém áll egy ifjú vagy munkásnő és közli hogy az állam őt nagy áldozattal valamire átk '-pezte és utána takaA-ánőnek, vagy napszámosnak osztották be, vagy egyik gyárból a másikba küldték. Már a sajtóban is kezdenek az ilven Panaszok jelentkezni, ami azt mutatta bogy gazdasági vezetőink e kérdést még nem fogják azzal a komolysággal, amelyet megérdemel.

Minőség! termelést!

.Az új munkásokkal kapcsolatos másik | kérdés, amelyre Gerő elvtárs már kitért, de amelyről én szintén nyomatékkai szólni kívánok,

a balesetelhárxtás, a munkásvédelem, a biztonsági intézkedések, berendezések kérdése, valamint az ezzel kapcsolatos felvilágosító munka, plakátok. figyelmeztető felhívások, stb. .ESvtársaim, évente száz—kétszázezer űj|

munkás kerül be iparunkba, ezt mindenki tudja. Ezek a munkások legtöbbször tapasztalatlanok, faluról jöttek, fiatalok. Ezeknek semmiféle gyakorlatuk nincs a munkavédelem terén és éppen ezeknél kellene fokozottabban — sokkal inkább mint a régi, tapasztalt, gyárba szokott- munkásoknál — vigyázni minden néven nevezendő munkásvédelmi is egészségvédelmi intézkedés betartására.

Ehelyett ez a kérdés meglehetősen háttérbe került. A szakszervezetek, amelyeknek egyik legnemesebb feladata éppen ez volna, szintén nem nagyon tólödnek vele. Emiatt gyakoriak a súlyos balesetek. Nem egyszer egy-egy ilyen üzemi baleset jóidőre megnehezíti a fiatalok, vagy az új munkaerők toborzását is. Felhasználom a mi gazdasági vezetőink ez aktíváját arra, hogy nyomatékosan felhívjam figyelmüket:

itt is el vagyunk maradva és változtatnunk kell ezen a téren is, meg kell javítanunk a balesetelhárítás, a munkavédelem minden ágát.

Sok szó esett a minőségről. Több elvtárs panasz tárgyává tette, hogy a tervteljesítésnél már szokássá vált, hogy a nagy, könnyen legyártható, vagy kevés megmunkálást igénylő darabokkal a gvár túlteljesíti tervét, viszont a finomabb, jobb megmunkálást követelő, kisebb darabokkal elmarad. Globálisan meg van a tervteljesítés, de amikor közelebbről megnézzük, kiderül, hogv ebben a teljesítésben igen komoly hibák vannak.

Például a hengerművek tervteljesité- sénél az ellenőrzés alkalmával már rögtön megnézzük, hogy a tervtelje- s'tés nem úgv történik-e, hogy a dur- vahen-*erdénél túlteh'esít-s van, a finomlemez pedig el van maradva. A tapa-ztdat gyakran azt mutatja, hogy valóban így ,,teljesítik" a tervet. Rengeteg bai van emiatt a minőséggel •s. Az elvtársik hallották a Bamcrt-gvár igazgatójának panaszát, hogv néha to1-1' munkaóra Ml a durván elkészített darabok rendb-h ozására, mint az egésznek gyártására. Sok a panasz a minőségre, á1- i-alában és gyakori tünet, bovy igazgatóin’- kezdenek húzódozni a minőségi munka el- vállasától.

Már az is baj, ha a belföldi piacról sok e r/~7~1 -o minőségre és az elvtársdf tudják, hogy mennyi panasz érkezik. De még nagyobb baj, hogyha kfilföld-öl, az exportált árura kapunk ilyen panaszokat.

Az elvtársak, mint gazdasági életünk vezetői. tudják, hogy bizony az ilyen panaszok egyre gyakoribbak. A panaszok kivizsgálása folvamán természetesen felelősségre vonjuk az illető igazgatókat! Emiatt úiabban már kezdenek az elv- társak húzódozni az export termékek vállalásától, vagy pedig azon a címen, hogy ez különleges pontosságot igényel, nem tartják be a határidőket. A helyzet már olyan, hogy külkereskedelmünkre komolyan érezteti hatását.

Kezdünk egy egész csomó helyen — éppen az ilyen gondos munkát igénylő megrendelések, a finommechanika terén — az exportban lemaradni. Nem szorul magyarázatra, hogv mit jelent, ha export- -ervünket nem tudjuk teljesíteni, ha dezor- "anizálódik egész exporttervünk. Ha a kiviteli terveinket nem tudjuk jói végrehajtani, akkor azok a gépek, nyersanyagok, amelyeket külföldön vásárolunk az Joar számára, természetesen vontatottan, tervszerütlenül érkeznek és ez egész termelésünkre károsan hat ki.

Méd mélyebbé és lobbá kef termi a munkások és az értelmiség közötli viszonyt

A műszaki értelmiség és munkásság viszonyáról itt aránylag kevés szó esett, amit úgy tekintek — és . azt hiszem, az értekezlet is úgy tekinti —, hogy ez a viszony alaposan megjavult. Annvira memavult. hogy tulajdonképneni nroblémát talán már nem is képez. Ennek ellenére e kérdésre azért térek visz- sza, mert a bányászattal kapcsolatban a munkafegyelem hiánya mellett — mint a felszólaló elvtársak rámutattak — a ’egnagyobb baj az. hogy az új gépeket nem tudjuk kezelni. Ez pedig azt mutatja, hogy legalábbis a bányászatban az értelmiségiek és a bányászok munkája még nincs jól koordinálva, nincs egymásra hangolva. Különben lehetetlen volna, hogy a kaparószalagok, a rázócsuzdák, fejtőgépek szakadatlanul annvit álljanak, mint ahogy ezt '%F* az igazgatók és a sztahanovisták panasz tárgyává tették. Tartok ‘öle, hogy az értelmiségiek és munkások ió együttműködésének kérdése még más -'parágban sincs teliesen megoldva.

Amikor a gyárakban járok, nem egy helyen előfordul, hogy mindenki ott van már a megbeszélésen, de a főmérnököt rendszerint úgy kell külön behívatnom. Ebből is arra következtetek, hogy bár a jóviszc-ry az értelmiséggel kétségtelenül

elmélyül, marad még tennivaló is elég. Ezért ezt a kérdést ne hanyagoljuk el és az elvtársak szakadatlanul tartsák napirenden. Soha nem lehet azt mondani: na most már a munkások és ai értelmiség közt olyan jó a viszony, hogy ezzel a kérdéssel többé nem kell foglalkozni. Ezt a viszonyt mindig mélyebbé és mindig jobbá lehet és ked tenni.

Szólanom kell még az igazgatók és a helyi pártszervezet viszonyáról. Itt, ezen a konferencián erről kevés szó esett. Az első gondolatom az volt, hogy talán azért, mert e téren is minden rendben van. Valóban, mi az utolsó esztendőben rendkívül nagy súlyt helyeztünk pártvonalon a kérdésre és nem győztük hangoztatni, hogy a jó pártmunkát a jó termelési eredmény mutatja. A mi Pártunk bizonyos fokig ellentétekben fejlődik. Volt egy idő, amikor pártértckezleteinken a termelés kérdése alig került szóba. Most bizonyos fokig már az ellenkezőjénél tartunk, egy-egy pártértekezletünk inkább termelési értekezlethez kezd hasonlítani. Az elvtársak hallották itt egyik-másik párttitkárunk felszólalását, ha nem tudták volna, hogy az illető párttitkár, akkor legalább is az igazgató első helyettesének vélték volna, mert a pártmunkáról úgy-'

szólván semmit sem szólt, kizárólag a termelés különböző kérdéseihez foglalt állast

Tapasztaltam már ennek az ellenkezőjét is. Tavaly júliusban elmentem megyei tanácselnökeink értekezletére, mert meg akartam nézni, hogyan készítik elő a tér- mésbegyüjtést. Nemi meglepetéssel hallottam, hogy a tanácselnökök szinte kizárólag olyan követeléseket hangoztattak, hogy a Párt népnevelőit feltétlenül mozgósítsuk, a pártagitáció a feladat magaslatán legyen, a pártszervezetek készüljenek fel, stb. Megértettem, hogy a tanácselnökök féltek a nehéz feladattól és mindkét kezükkel a Párt szoknyájába kapaszkodtak. Meg is mondtam nekik, hogy ha nem tudnám, hol vagyok, azt hinném, hogy a mi ágit. prop. osztályunk ülésére tévedtem be, annyira „pártszerűen"’ vették a kérdéseket.

Természetesen nagyon helyes, hogy tanácselnökeink nem feledkeznek meg a pártmunkáról, de ez esetben kétségkívül túlzásba vitték. Az az eredménye mindenesetre megvolt, hogy a Párt valóban teljes erővel segített nekik és ha a begyüjté« olyan eredményes volt, mint amilyen, abban kétségkívül annak is szerepe van, hogy a mi tanácselnökeink idejekorán: igénybevették a Párt segítségét

A gazdasági vezetés és a pártszervezet együtt működése

Ezen a megbeszélésen — mint az

elvtársak eddig meggyőződhei lak róla — bizonyom fokig az ellenkezőjét tapasztaljuk III alig' hallottunk olyan igazgató, vagy gazdasági vezető elv- tá'rsal, aki akár csak félolyan erősen, mini a tanácselnökök, forszírozta, vagy követelte volna a Pártunk támogatásáig Az első gondolatom az volt, hogy olyan nagyszerűen folyik már lent az üzemekben a Párt és a gazdasági vezetés kooperációja, hogy nem is [ártják az elvlársak szükségesnek, hogy erről beszéljenek, de attól tárlók, hogy it' Valami másról is szó van Az elv|ár:ak talán átestek egy kiesi) a nyereg má. Sik oldalára és annyira belemerüllek a termelés problémájába, hogy

elfelejtették, hogy a pártszervezettel való jó munka a termelés

egyik döntő tényezője. Ezért én azt a régi megállapításunkat, hogy a jó pártmunkál a jó termelési eredmény méri, most úgy variálom, hogy a ^gazdasági vezetésnek jó együttműködése a pártszervezettel, vagy ennek az cgyüttmüködk a hiánya pontosan visszatükröződik a termelés jó, vagy rossz eredményeiben.

Nyomatékosan kérem az ill jelenlévő gazdasági vezető elvlársakal. hogy ezt a variációi tartsák szem élőn és ak. kor kétségkívül még jobb eredményeket fognak elérni

Befejezésül rá akarok mulatni ennek a tanácskozásnak- magas színvonalára, amely azt mulatja, hogy

gazdasági vezetőink együtt nőttek népi demokráciánkkal és azokat a feladatokat, amelyek elé a szó.

cializmus építése állítja őket, jéf

megoldják Mulatja ez az aktíva, hogy gazdasági vezetőink tudatában vannak az előttünk álló 5 éves tervünk döntő eaz' tendejének jelentőségével és teljes erővel felkészülnek rá. Mi azérl kél lük ide az Elvlársakal, hogy felhívjuk figyelmükéi a narmad'k lervév kezdetének problémáira, hogy megkönnyítsük az idei munka beindítását.

Azonkívül el akartuk kerülni, hogy megismétlődjék a tavalyi eset, amikor az év elején könnyen v. Iliik a tervet, Ez azt eredményezte, hogy sok helyen lemaradás kelelkezel! és e lemaradás után loholtunk aztán decemberig és bizony nem egy helyen be som tudtuk) hozni.

A tavalyi óv egyben-másban nehezebb volt, mint az idei, mert hiszen menetközben lényegesen megemeltük « tervei, anü már magaban véve is megnehezítette a feladatok teljesítését. Ennek ellenére ezj a leivel — amint erre Gerő elvtárs rámutatott — nem. csak teljes!teljiik, hanem túl is teljesítet lük. i

Az idei év sem könnyű, de kétségtelenül ebben a tekintetben szervezettebb, mint a tavalyi Ezért mi biztosak vagyunk benne, hogy az idei tervet is teljesíthetjükt sőt, ha jól dolgozunk, túl is fogjuk tclj''síleni.

Gazdasági vezetőink pedig legyenek! meggyőződve róla hogy ebben a célki- lüzésben mögöttük áll az egész dolgozó nép é$ mögöttük áll a mi viharedzett; sok győzelmet látott, sok nehézséget, legyőzött Pártunk: a Magyar Dolgozók Pártja! Hosszantartó, ütemes, naev taps Felkiáltások: Éljen Rákosii

Az országos aktiva-értekezlet távirata Rákosi elvtárshoz

Szeretett Rákosi elvtársunk!

üzemeink az elmúlt hetekben sorra jelentették, hogy betartották ígéretüket, melyet Rákosi elvtársnak tettek: 1951. évi tervüket teljesítették, sőt túlteljesítették. Ma már ismerjük egész gyáriparunk főbb eredményeit és ezek alapján örömmel jelentjük, hogy II. Kongresszusunk útmutatásait követve, gyáriparunk egészében is nemcsak teljesítette 1951. évi felemelt tervét, hanem túl is teljesítette azt. A felemelt évi terv teljesítése és túlteljesítése nagyon komoly győzelme országunknak, dolgozó népünknek. Azt jelzi, hogy jelentős lépést tettünk előre a szocialista iparosítás útján, számottevő sikert értünk el a békéért vívott harc magyarországi tioniszakaszán.

Az 1951. évi terv sikeres teljesítését és túlteljesítését köszönhetjük a Szovjetünk) állandó támogatásának, köszönhetjük munkásaink, mérnökeink, igazgatóink, felső gazdasági vezetőink lelkes, odaadó, javuló munkájának, köszönhetjük a Magyar Dolgozók Pártja és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs kipróbált, bölcs vezetésének.

ötéves tervünk második évének sikerei hatalmas erőt és buzdítást jelentenek számunkra ötéves tervünk harmadik, döntő évében, az eddiginél nagyobb feladatok megoldásában.

1951. évi eredményeink nem tesznek vakká bennünket a terv végrehajtása során tapasztalt hiány osságair kkaj szemben. Alapanyag- termelésünk olyan fontos ágai, mint a szénbányászat és az olajtermelés, nem tudták lemaradásukat behozni. Nem sikerült felszámolni a termelés ütemének Ingadozását, a hóvégi rohammunkát, termelésünkben nagy lehetőségeket hagytunk kihasználatlanul. Nem kielégítő még iparunkban a munkafegyelem. Nem elég szilárd a tervfegyelem. Ezek és egyéb hiáT/ijri tn\n i'Y'» í assssä"'

ff SL m f® M/ %/h ff| Éa 'm/ #11 m |IJI ÉS ||^|w ff /fi m j tanácskozásának felhívása

M lm Mik ’ra/«B^Íi/jB^jLÍl ÉS iffi M / H, a *11 ! Szovjetunióban |árt küldött beszámolója

ÍukJÍ^Í Ilii IriU nr%»%\ FWilli,1m a ["lsl<o!al8328al°k -w énakKlaia"y

Vili. évioiyam 11. szám Ára 50 fillér Miskolc, 1952 (anuár 15, kedd