Észak-Magyarország, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-11 / 263. szám

Vasárnap, 1851, november 11. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 7 IMIRŐL I KÜLPOLITIKAI JELENESEKBEN OLVASUNK [ Kő»si hét évtizede — brit fegyvere* csapatok rohanták meg Egyiptomot, hadihajók bombázták Ale- xandriát és kíméletlenül irtották az egyiptomi hazafiakat, akik hazájuk fiigr (tétlenségéért fegyvert ragadtak, A brit világbirodalom túlereje győzött és Anglia — folytatta afrikai terjeszkedését. Tizen­hat évvel később — 1898-ban — Szu­dánt rabolta el a gyarmati háborúban hírhedtté vált Kitchener lord vezetése alatt álló angol-egyiptomi csapatokkal- 1899-ben aláírták az úgynevezett szudáni egyezményt, amely megerősítette Anglia és Egyiptom együttes birtoklását Ez persze csak papíron volt így, a valóság­ban a Szudán feletti hatalom Anglia ke­zében összpontosult és Egyiptom részvé­tele mind a mai napig csak névleges ma­radt. Úgy az Egyiptom ellen indított expe­díció, mint Szudán meghódítása az an­gol imperializmus számára az „afrikai brit birodalom“ kialakítását szolgálta. A fontosabb a kettő közül kétségtelenül Egyiptom meghódítása volt, hiszen a fá­raók földjének földrajzi adottsága döntő jelentőségű Anglia szempontjából. Egyip­tom Ázsia- és Afrika érintkezésénél terül ei, éppen olyan jelentős közvetítő út Anglia legfontosabb birtokaihoz, mint amilyen jelentős az a szempont is, hogy egyiptomi területen át vezetnek azok az utak, amelyek Európát és Amerikát ősz- szekötik Közel- és Középkelet országaival, Délafrikával, Indiával és a Távolkelettel Egyiptom tehát a brit afrikai és ázsiai birtokok szempontjából Anglia legfonto­sabb előretolt állásává emelkedett. Ám nemcsak Egyiptom földrajzi adottsága volt döntő Anglia törekvései számára, hanem az Egyiptom földjén keresztülfu- tö Szuezi-csatorna, amely a brit biroda­lom stratégiája és gazdasága szempont­jából még nagyobb fontosságot jelentett. A Szuezi-csatorna és az egyiptomi helyzet Természetesen nagy jelentősége van a bázis- A szerződés kimondja, hogy Egyip* — 1882-ben Szuezi-csatornának a nyugati hatalmak agresszív háborús készülődésének szem­pontjából is. ft flormoiai, hogy a Földközi-ten­gert á Vörös-tengerrel az Afrika és Ázsia közölt húzódó földszoroson keresztül ősz* szeküssék, már a. középkorban foglalkoz­tatta az emberek képzeletét. A terv ké­sőbb is újra és újra felbukkant, míg 1856-ban a francia Ferdinand Lesseps- nek, — aki ugyanolyan tehetséges mér­nök volt, mint amilyen ügyes üzletember és diplomata — a francia kormány segít­ségével sikerült elérnie Said egyiptomi pasánál, hogy beleegyezzék a csatorna “építésébe. A franciák, akik szívósan és minden eszközzel pártolták Lcsseps ter­vét, aligha gondoltak arra, hogy a terv támogatásával — Anglia malmára hajt­ják a vizet. # Lesseps nemzetközi társaságot alapí­tott a csatorna megépítésére. Egyiptom ingyen adta a földet, amely a csatorna nyomvonalán feküdt, rendelkezésre bo- csájtotla kőbányáit és a csatornaépítési munkálatokhoz szükséges munkaerők négyötödét- Az építés Í859-ben megkez­dődött, s bár sík területen ástak, ahol nem volt szükség zsilipek építésére, tíz évig elhúzódott Ennek magyarázata az, hogy a munkálatokat főleg kézierővcl végezték — csak az építkezés végén ál­lítottak üzembe földkiemelő gépeket — és ebben a megerőltető munkában, meg a látványos betegségek következtében közel 20.000 egyiptomi munkás pusztult eh Tragikus sorsuk félelmetesen hason­lított őseik: a piramisokat építő egyipto­mi rabszolgák sorséra. A nagy munka végül mégis elkészült és a 166 kilométeres hosszúságban épült csatornát 1869-ben átadták a forgalom­nak. A megnyitáskor szélessége 21, mély­sége 7.3 méter volt, később 119 méterre szélesítették és 12,8 méterre mélyítették. Azóta 45.000 tonna vízkiszorítású óceán­járók is átmehetnek a csatornán, amely­nek mentén három nagy kikötő van: a Földközi-tengernél: Port Said, a Vörös- tengernél Szuez és középen Ismaila, A Sfuezi-csatorna jelentős mér­tékben megrövidítette aZ utat Európa és Ázsia közölt, ami az angol tengeri ke­reskedelem számára óriási előnyöket je­lentett: meggyorsította az áruforgalmat, lényegesen csökkentette a szállítási költ­ségeket A Szuezi-csatornán át haladó hajók között mindig a brit gőzösök vol­tak túlsúlyban, a „Service économique et financier” cimü francia bulletin adatai szerint 1950-ben a brit flotta 26-5 millió tonna teberárut szállított, utána norvég baiók következtek 11.5 millió, a harmadig helyen pedig az USA 8.3 millió tonna tartalommal Egyébként 1950-ben bonyo­lította le a Szuezi-csatorna csúcsforgal­mát: 11.751 éthajózással, 82 millió ton­na teherámt szállítottak. A szállítások nagyrésze a csatornán délről észak felé áramlik, vagyis — a gyarmati függő or­szágokból az anyaországok felé. És ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a szál­lítmányoknak nagyrésze ipari nyersanyag, akkor világosan áll előttünk, milyen sze­repet tölt be a Szuezi-csatorna az ázsiai és afrikai országok nyersanyag kincsei­vel az angol-amerikai monopóliumok txolgálatábun. ASnifi? -CS0 onánpL • Egyip­tom — amelynek területén van — csak névleges gazdája. Minden haszon a „Szu- ezi-Csatorna Nemzetközi Társaságot” il­leti, amely 1869-ben 99 évre szóló kon­cessziót kapott az egyiptomi kormánytól A Társaság igazgatóságában 19 helyet biztosítottak a franciáknak, az angolok 10, az egyiptomiak 2, a hollandok 1 tag­ságot kaptak, — ez az összetétel azonban szemfényvesztés, mert a részvények 44 százaléka az angol kormány birtokában van, a többi kis részvénytulajdonosok között forgácsolódik szét, tehát mindig az történik, amit Anglia akar és a fran­cia és egyéb igazgatók csak jól megfize­tett bábok az angol érdekek szolgálatá­ban. Hogy milyen jó üzlet a társaság számára a Szuezi-csatorna, bizonyítja, hogy rnxg a csatorna építése 400 millió frankba került, a társaság nyeresége 1870 és 1930 között 3.5 milliárd arany­frank volt. Ennek a pénznek túlnyomó része az angol kincstár páncélszekrényei­be ömlik, Egyiptom a bruttó bevétel 7 százalékát kapja. A „Statist“ című angol bulletin szerint 1950-ig a tiszta nyere­ség, amit Anglia a csatorna kiaknázásá­val szerzett, meghaladja a 63 millió font- sterlinget. „dmi bittns, n biz os“ elv alap­ján az angol uralom nem elégedett meg pénzügyi pozíciójának erősségével és erő­sítésével, hanem már régen megszervezte fegyveres bázisait is. A Szuezi-csatorna egész övezete katonai erődítmények, re­pülőterek, laktanyák és más katonai épít­mények végtelen hálózata. Itt van a FajcI" tábor, a közel- és középkeleti angol had­erők vezérkarának főhadiszállása. És egyre erősítenek, egyre építenek. Abi Sultanában emelték a Középkelet legna­gyobb hadianyag-raktárait. Abi Suer kö­zelében most épül 10 kilométeres repü­lőtér. Az angol csapatok a Szuezi-csatorna övezetét az 1936. évi megegyezés alap­ján szállták meg, amely — a huszas évek­ben megmutatkozó egyiptomi nemzeti mozgalmak nyomására — a korábbi védnökséget a szebben hangzó „Szövetsé­gi szerződés Anglia és Egyiptom között" című okmánnyal váltotta fel. De ennek csak a neve szerződés, — a valóságban nyoma sincs lienne a jogegyenlőségnek. A szerződés kinyilvánította, hogy az an­gol megszállás megszűnt, de Angliának joga van tízezer főben megállapított csa­patokat tartani a Szuezi-csatorna öveze­tében. Anglia nem sokat törődött ezzel a kikötéssel, gátlás nélkül, könnyedén té­vedett egy nullával és ma is — legalább százezerfőnyi brit katonaság van Egyip­tom földjén, Alexandriában pedig válto­zatlanul megvan az angol haditengerészeti tóm „háború, háborús veszély és rend­kívüli nemzetközi helyzet esetén” köteles Angliának megadni „minden rendelkezé­sére álló lehetőséget és segítséget”, bele­értve kikötőinek, repülőtereinek és köz­lekedési eszközeinek használatát is. másod K vil'ghiború befe­jezése után Egyiptomban mozgalom in­dult meg, bogy az angol csapatokat von­ják ki az országból és hatálytalanítsák az 1936-ban kötött úgynevezett szerződést. 1946 januárjában Bevin, az akkori brit külügyminiszter bejelentette, hogy az angol kormány kész megbeszélésekre, amikor azután a tárgyalásokra került sor, kiderült, hogy Anglia csak olyan felülvizsgálatba hajlandó beleegyezni, amely továbbra is biztosítja Egyiptom tényleges megszállását. Eredménytelenek maradtak azok a tárgyalások is, amelyek 1950 nyarán indultak meg, mert újra bebizonyosodott, hogy a brit kormány­nak nincs szándékában engedni akár a megszállás megszüntetése, akár Egyiptom egyéb jogos követeléseinek kielégítése kérdésében. Az angol megszállás ellen irányuló mozgalom a legutóbbi hónapokban újból fellángolt Egyiptomban és erre a tömeg- megmozdulásra kétségtelen serkentő és biztató hatással volt az iráni nép kemény harca az Angol-Iráni Olajtársaság, s ezen keresztül a brit imperialista érdekek el­len. Egyiptom népe újra és most még el­szántakban követeli az 1936-os ál-szövet­ségi szerződés és az 1899. évi szudáni egyezmény hatálytalanítását. Az egyipto­mi kormány az egyre erősödő tömegmoz­galom hatása alatt október 8-án javas­latot terjesztett a parlament elé e két okmány felmondásáról és az egyiptomi parlament október 15-én határozatot ho­zott a két egyezmény felbontásáról miu­tán ezek nem egyenjogúságon alapuló, nem törvényes szerződések és sértők egyip- lom és Szudán szuverenitására. Anglia az egyiptomi eseményekkel szemben minden módon igyekszik meg­védeni imperialista hadállásait ebben a számára oly fontos körzetben. Fenyege­téseket csörtet és próbálkozik a diplomá­cia mézesmadzagjával is, csalogatja Egyiptomot, hogy csatlakozzék a Közel- kelet úgynevezett „védelmi” tervéhez. A terv szerint Egyiptom köteles lenne ki­kötőit, repülőtereit és közlekedési útjait az úgynevezett „középkeleti parancsnok­ság" rendelkezésére bocsátani, de nemcsak a Szuezi-csatorna övezetében, hanem az ország egész területén és nemcsak hábo­rú idején, hanem békében is., Egyiptomban azonban jól tudják, mi van az új javaslat mögött: az imperialista megszállás további kiszélesítése, amely most már a brit megszállásból amerikai- angol megszállássá alakulna át. Az egyiptomi kormány ezeket a terve­ket is elutasította, az egyiptomi nép pe­dig tovább küzd függetlenségéért, szabad­ságáért.. A művészet „szabadsága“ bonni módra TFERLIN NYUGATI ZÓNÁJÁNAK lakói nemrégiben újabb leckét kaptak, amiből megtudhatták, hogyan értelmezik a művészet „szabadságát“ az USA bonni gyarmatában. A „képzőművészeti” leckét Adenauer rendőregyenruhás „műkritikusai* adták. A tanulságos eset a nyugatberlini „Franz” művészeti csarnokban zajlott le, F. Z rem er professzor szobrászati műveinek kiállításán. A híres művész a tárla­ton kiállított műveiben a náci uralom szörnyűségeit ábrázolja. Szobrászata har­cos kiállás a háború ellen és buzdítás a még elszántabb békeharcra. A kiállítás sikere Adenauer rendőr kapóit is megmozgatta. A rendőrség rajtaütésszerűen behatolt a kiállítási terembe és durván felszólította a közönsé­get, hogy hagyja el a tárlatot. Miután a látogatók a különös parancs teljesítését megtagadták, Adenauerék rendőrei a „művészi meggyőzés” finomabb eszközeihez folyamodtak. Kikergetlek mindenkit, aki a teremben, volt és nemcsak a további vitát zárták be, hanem a kiállítást is, A buzgó „tárlatvezetők” talán „elő is vezették” volna a látogatókat, ha még sokat vitatkoznak. Az esetnek folytatása lett. A közvélemény annyira felzúdult a hitlerista, „mű­vészeti” irányzat ilyesfajta feltámasztása ellen, hogy a nyugatbcrlini hatóságok kénytelenek voltak visszavonni a tilalmat. Ilyen a művészet „szabadsága” Adenauerék bábállamálon. Hogy ilyen, nem csoda. Adenauer és klikkje a hírhedt mázolólól vette át a „mintát”. Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáértlegújabb száma A „Tartós békéért, népi demokráciá­ért” legújabb száma közli L. P. Berijá- nak a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 34. évfordulója alkalmából elmon­dott beszédét. A lap beszámol arról, hogyan ünne­pelték a nagy évfordulót a Szovjetunió­ban, a Kínai Népköztársaságban, Cseh­szlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztársaságban, Albániában, Francia- országban, Olaszországban, Hollandiában, Norvégiában, Svájcban, Kanadában, Vietnámban és a Mongol Népköztársa­ságban. Alexe} Cpicka a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsága Elnökségé­nek tagja „Az igazi demokrácia diadala” című cikkében a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom világtörténelmi jelentő­ségét méltatja. Beszámol a lap a Béke Világtanács második ülésszakának munkájáról. 1951 november 8-án volt tíz éve annak, hogy megalakult az Albán Munkapárt. Az évforduló alkalmából a lap „Albánia a szocializmus alapjait építi” címmel Bedri Szpahiunak, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága titkárának cikkét közli Harminc évvel ezelőtt tartotta alakuló kongresszusát a Belga Kommunista Párt. Ezzel kapcsolatban közli a lap Edgar Lalmandnak, a Belga Kommunista Párt főtitkárának cikkét, amelyben vissza­tekint a Párt harmincéves múltjára. A lap beszámol az Osztrák Kommunista Párt XV. kongresszusának és a Finn Kommunista Párt IV. kongresszusának munkájáról. Népnevelők, békeharcosok mondjátok el/••• Mire tordítják a pénzt nálunk A budapesti városi tanács meg­alakulása eső évfordulója alkalmá­ból tartót, tanácsülésén ismertették az 1952. évi közel egymilliárdos költségvetést. Amíg 1949-ben a költ­ségvetés 56, 1950-ben 65. 1951-ben poviig 6S százalékát fordították szo- ciá'is és kultúrá i» célokra, a jövő évi költségvetésben az összes kiadás 75 százalékát fordítják erre a célra. * * Csökkenő árak A Szovjetűnióban a kiskereske­delmi árak négyszeri leszál ítása kö­vetkeztében a lakosság ál'tal megta­karított összeg 302 milliárd rubelre tehető. * * náluk Angliába« az őriási katonai ki­adásokat a dolgozók adójának fel­emelésével fedezik. Drágul a lakbér, az é'elmicikkek ára 1950-ben 21 szá­zalékkal szökött fel, emelték a tex­til neműek árát is. A hivatalos költ­ségvetésben a szociális és kultúrál!» célokra fordított összegek minimá­lisra zsugorodtak. * Növekvő árak Az USA-ban a véres koreai kaland a tömegsziikség'etl cikkek új ár­emelkedését idézte elő, Az élelmi­szerek ára a New-York Times ada­tai szerint 21, a pamutszövetek ára 37 százaikkal emelkedett. * Lakásépítkezés A Szovjetunióban, Egy marshallizált országban A szovjet állam 1949—50 folya­mán csupán a bányászok részére 3,332.000 négyzetméter lakásterüie- tet épített, ezenkívül százezreknek adott' pénzkölcsönt családi ház épí­tésére. Számos ku'túrpalotát, 130 klubot és 31 filmszínházat emeltek és rendeztek be. A bányászkönyv­tárak száma — a kisebbeket nem említve — az elmuK két év alatt 450-röl S40-re emelkedett. Róma 1,600.000 lakosa közül 80.000 barlangokban tengődik, több mint 100.000 barakokban és deszkákból, ládákból, bádoglemezekből összetá­kolt kunyhókban él. Az olasz fővá­rosnak 400.000 új lakásra lenne szüksége, de 1944 óta a legutóbbi időkig csak 60.000-et építettek, ezek fele luxusvilla, 20 százaléka zárda és vallásos célokra szolgá’ó egyéb épület és csak kis részük szolgál a dolgozók lakáscéljaira. IFJÚ GÁRDA Irta: PÁK KEN SzUK, koreai útlörő .. .Hetenkint kétszer, kedden és szombaton a városi bör-ön kapuján emberekkel megrakott amerikai teherautó ro­bogott ki. A gépkocsi oldalainál amerikai géppisztolyos katonák ül fék. A városontűli szakadékhoz vitték ki­végzésre a hazafiakat. em tudtuk ölhetett kezekkel nézni, hogy az amerikai hóhé­rok meggyilkolják apá­inkat és anyáinkat. Már erős, összeforrott szervezetünk és fegy­verünk is volt. Egyik gyűlésünkön Mun Ce- Can azt indítványozta, hogy rohanjuk meg a börtönt és szabadítsuk ki a foglyokat. Az ille­gális pártban dolgozó elvtáxsak helyese ték az ötletei és segítettek ne­künk a börtön táma­dási tervének kidolgo­zásában. „.A külvárosban szö- gesdrórital körülvett, ablaknélküli komor ba- rak feketédet* Ez volt a börfön. A börtön­előtti teret fényszóró világította meg, a bör- tönépiiiet mellett ör- szoba volt, — ott tar­tózkodott az őrség. Ú jjel egy érakor odakúsztunk a szögesdrót kerítéshez. Kim On-Gan harapó­fogóval átvágta a dró­tot és én Mun Ce-Can- nal átkúsztam a nyílá­son. Az amerikai őr ott állt, vállát a barak fa­lához támasztva. Halá­los csend volt.,. Kim On-Gan kirántotta a kabátja alá rejtett kést és az őr felé kúszott, de egyszerre megtorpant. — Mim Ce — suttog­ta izgatottan — én nem tudom megölni, én még sohasem oltottam ki egy emberéletet sem. Mun Ce-Can szótla­nul kiragadta kezéből a kést... Az őrnek még csak mukkanni sem volt ideje, hirtelen megfor­dult, térdre bukóit En a barakajtóhoz ugrot­tam és feszi ‘Avassal igyekeztem kinyitni. A vaspántok nem enged­tek. Mun Ce-Can ott termett és egyesült erő­vel kitártuk az aj főt. Ugyanekkor Kim On- Gan és a többi gyere­kek, akik utánunk jöt­tek, gerendával elre- kesztették az őrség aj­taját. D eléptem a sötét barakba, ahonnan csak úgy áradt felém a nyomasztó, fülledt le­vegő. — Elvtársak! Gyer­tek, szabadok vagytok — kiáltottam. Scnkisem mozdult. A barakban olyan halotti csend volt, mintha egy lélek sem tartózkodott volna ott. — Gyertek! — ismé­teltem. — Gyertek, a partizánok vannak itt, íme, egy árnyék ért az ajtóhoz és aztán egyik fogoly a másik ulán jött elő. Nem akarták elhinni, hogy szabadok. Nevettek, sírtak. — Gyorsan, gyorsan! Gyertek a folyó felé, most nincs idő beszél­getésre, — sürgette őket Mun Ce-Can. E n a barak ajtajá­nál álltam és fi­gyeltem az asszonyok arcát, akik elmentek előttem. Anyámat ke­restem. Már sokan el­mentek, de ő nem volt köztük. Egyszeresük valaki átkarolt. Meg- éreztem, hogy ő az. Egy pillanatra még a léleg­zetem is elállt, ö volt, az én édesanyám. Az őrszoba ajtaját az amerikai katonák pus­katussal döngetnék. Azt ablaküveget már bever­ték és most az ablak; vasrácsát igyekeznek ki­törni. Kim On-Gan a villanyoszlophoz futott és e’tépfe a vezetéket. A fényszóró kialudt, az őrség az ablakokból sem tudott ránk lőni. A ki­szabadított foglyok a, drótkerítés nyílása felS rohantak. — Fussatok elvtársak! — hallatszott Mun Ce- Can hangja. Már setiki- sem volt a barakban, mi is eJindu'tunk. En, éppen akkor néztem az őrség barakjára amikor Mun Ce-Can köze’ükbo ért és egy köteg grá­nátot dobott oda.., A Minisztertanács rendeleté a pauaszkönyvek rendszeresítéséről A Minisztérfanács nagyjelentőségű rendeletét hozott a panaszkönyvfek rendszeresítéséről. A rendelet lehetővé teszi, hogy a dolgozók birá’ata a hibák feltárásában, kiküszöbölésében és a munka megjavításában fokozottabban érvényesüljön az ál’am igazgatás és közületi gazdárkodáa szerveivel szem­ben. Panaszkönyvet kell rendszeresíteni az á’líimhatnlom vagy az úl’amigazgatás minden olyan szerv, állami vállalat és szövetkezet hivatali he’yiségében (iro­dájában), telepén, raktár, üzlet, vagy irodahelyiségében, amely a közönséggel — ügykörének természeténél fogva — közvetlen kapcsolatot tart. A panasz­könyvet a közönség számára könnyen hozzáférhető helyen kell elhe'yezni és gondoskodni kell árról, hogy me1 lette megfelelő Írószer legyen A panasz, könyvbe észrevételét, kifogásait, vagy panaszait bárki bejegyezheti. A pa. naszkönyvbe írt bejegyzéseiket az in'é- zet, intézmény, vá“ala1 stb vezetője vagy az általa ezzel a feladattal meg­bízott személy naponta fcöleles megfe. kin terű és azok alapján a szükséges in­tézkedéseket megtenni, A bejegyzések ©’intézését a panaszkönyv Lapjainak a bejegyzések melleti részén (margón) rövid, világos szövegezéssel fel kell tüntetni. Az eset elintézéséről — ha es az eset körülményei szerint szüksé­ges — a panaszost értesíteni kell A panaszkönyvet az abban foglalt be­jegyzés keltétől számított három éven át meg Iccéi őrizni. A panaszköuyvekre vonatkozó rende'kezések megtartásáért a,z intézet, intézmény, vállalat stb ve­zetője fegyelmileg fele'ős Nem vonat­kozik a rende’et a minisztériumoknál éa az országos főhatóságoknál rendszeresí­tett panaszkönyvekre, A Minisztertanácsnak a pauaszköny* vekről szó’ó rendelet© 1952. január 1-én lép hatályba. Kinevezés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Er­dei Mihály földművelésügyi miniszter­helyettest tiszte alól felmentette, egyúttal Hegedűs Andrást földművelésügyi mH niszterhelyettessé kinevezte^ /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents