Észak-Magyarország, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-24 / 248. szám

INÍagy eredményeink ] új győzelme HAZÁNK DOLGOZOI a bányákban, a kohóiknál, az esztergapadoknä!, a föl­deken, az építőá lyányokon, az íróaszta­loknál fokozott munkával harcolnak az évi terv utolsó szakaszának maradékta­lan teljesítéséért. A lázas építésnek eb­ben a szakaszában adta ki jelentését a Központi Statisztikai Hivatal felemelt ötéves tervünk második évének harma­dik negyedévi teljesítéséről^ A tervjelen­tés összesítését adja eredményeinknek, eddigi munkánknak, ugyanaikkor rámu­tat a hiányosságokra, a gyönge pontok­ra is. Megállapíthatjuk, hogy értékes, nagy eredményeket értünk el. A térvjelenté,. hű tükörkép n.agy munkánkról, boldog jövőnk építéséről^ Fejlődésünk üteme második tervevünk) harmadik negyedében gyorsabb, mint a megelőző térvévnek ugyanebben a szakaszában. Erről tanús­kodnak a Központi Stasztikai Hivatal által nyilvánosságra hozott számadatok^ 1950 harmadik negyedéhez viszonyít­va 1951 harmadik negyedében szénter­melésünk 117.5, vas- és acéltermelésünk 119.6, eezte'rgagépgyártásunk 130 9 szá­za' ék. Az építőipar termelése a múlt év hasonló időszakához képest 121,1 szá­zalékra emelkedett. A közlekedés terén áruszállítási és személyszállítási ter­vünk teljesítése a mu't év azonos idő­szakához viszonyítva 31 6, illetve 21.6 százalékos emelkedést mutat. A mező­gazdaság területén a gépesítés tovább fokozódik, Az előző év azonos időszaká­hoz képest a gépállomásokon a trakto- Äk száma 47 százalékkal, a vontatóké 43 százalékkal, az aratógépeké 188 szá­zalékkal nőtt, A termelőszövetkezeti mozgalom nagy jelentőségét mindjobban felismeri dogozó parasztságunk: egy év alat-t háromszorosára emelkedett azok­nak a családoknak a száma, amelyek az áj utat, a felemelkedés útját választót, ták. EZEK Á SZAMOK bizonyítják, mi­lyen nagyok eredményeink, de a terv- je’entésben arról is olvashatunk, hogy n. nehézipar összesen 98 5, a gyáripar 99.4 százalékra teljesítette ezévi1 tervünk harmadik negyedének előirányzatát. So­kan azt mondliatják: „nem sok az a ué. hány tized, vagy néhány százalék“. Ez a nézet teljesen helytelen. Nekünk min­den előírt százalékot, minden tized szá­zalékot maradéktalanul teljesítenünk kell, mert nem kevesebbről van szó, mint boldog jövőnk építéséről, békénk védel­méről. Megyénk fejlett iparral rendelkezik, sok szénbányánk van, megyénk hazánk termelésének jelentős részét adja szén­ben, vasban, acélban. A borsodi szén- medence bányái az egész ország szén­termelésének) 25 százalékát adják. Ez a szám is mutatja, milyen nagy felelősség hárul megyénk bányászaira. Bányásza­tunk pedig országosan csak 90.2 száza­lékban tett eleget a tervelőirányzatnak. Majdnem 10 százalékos tehát a lemara­dás. Ebben a lemaradásban megyénk bányái is részesek. A legutóbbi jelenté­sek is mutatják, milyen sok még a ten­nivaló megyénk szénbányáinál. A Diós. győri Szénbányák Vállalat október l-lől 20-ig 79.7 százalékban, a Bükkaljai Szénbányák 67 9, a Szuhavölgyi Szén­bányák 81, az Ózdi Szénbányáik) 69.9 szó. Zalákban, teljesítette csak tervét. elkerítsenek bennünket t kivívására I Mi okozza a nagy lemaradást I Rá­kosi elvtárs a tatabányai bányászta­nácskozáson rámutatott árra, hogy: ,.a munkafegyelem kérdését eddig nem ke­zeltük azzal a komolysággal, ante yet megérdemel”... „a mi elvtársaink, pártfunkcionáriusaink a bányákon belül és a bányákon kívül nagyon kesztyűs kézzé! és kényszeredetten nyúltak) ehhez a kérdéshez, ha egyáltalán hozzányúl­tak. Féltek attól, hogy a fegyelmezetle­nek, a termelést zavarók magatartásá­nak felvetése népszerűtlen feladat lesz.“ RÁKOSI ELVTÄRS szavai megyénk bányászvezetői munkáját is jellemzik, a mi megyénkben is eltűrték a lazaságot, a munkafegyelem megbontását, bomlasz* tását. Hogy ez így van, bizonyítják a számok: csupán október 20-án a Szuha­völgyi Szénbányáknál 170, a Bükkaljai Szénbányáknál 123, a Diósgyőri Szén­bányáknál 103, az Ózdi Szénbányáknál 39 igazolatlan miűszakmulasztás fordult elő. Egyetlen napon tehát 435 bányász dolgozó nem jelent meg munkahelyén és ezzel jelentősen megkárosította a dol­gozó népet, nemzetgazdaságunkat! Megyénk nehézipari üzemei termelésé­ben sem különb a helyzet. A kohászat 99.6 százalékra teljesítette előirányzatát, de a Martin acéltermelése ennél sokkal jobban lemaradt. Hazánk egyik igen fontos Martin-acélműve a diósgyőri s a lemaradást ez az üzem is okózta. Például október 19-én csak 91.1 százalékra tel­jesítette napi tervét. Hasonló a helyzet az ózdi Martinban is. A Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott azzal, hogy elküldte hozzánk a szovjet sztahánovistákat, a munka hőseit. így nemrégiben járt ná­lunk Amoszov elvtárs, aki rendkívül hasznos tanácsokat adott a diósgyőri és ózdi martinászoknak. A tanácsokat azon­ban még mindig nem követik pontosan, még mindig tervszerűtlenül, grafikon nélkül termelnek, a kemencefalazatot csak akkor tapasztják be, ha már kiöm­lik az acél a lyukakon, nem biztosítják kellőképpen a hulladékanyaigot, rendet­lenség van az üzemekben. A néhány nap­pal ezelőtt lezajlott országos vaskohászati értekezleten újabb segítséget kaptak me* gyénk kohászati üzemeinek vezetői s már az első lépéseket megtették a folyamatos, programszerinti termelés érdekében. A kohászat dolgozói ne álljanak meg a kez­deti eredményeknél; szívósan küzdjenek továbbb, hogy behozzák a lemaradást és maradéktalanul teljesítsék az évi tervet. MEGYÉNK DOLGOZÓI előtt nagy fel­adatok állnak. A bányáknak, gyárak­nak, az építőiparnak törlesztenie kell adósságát. Sokezer tonna szénnel, vas­sal, acéllal tartozunk a Tervnek. Minden erővel teljesíteni kell a Rákosi elvtársnak tett fogadalmat, hogy Borsod dolgozói büszkén mondhassák: eleget tettünk hazafias kötelességünknek. Közeledik November 7, mindannyiunk szabadságának születésnapja. Megyénk dolgozói a nagy nap tiszteletére szép fel. ajánlásokat tettek, hogy bebizonyítsák a Szovjetunió, a Párt, a dolgozó nép iránti szeretetüket. Ebben a versenyszakaszban minden bányásznak, kohásznak, dolgozó parasztnak úgy kell munkálkodnia, hogy az év végére minden termelési ágban tel­jesítsük tervünket Nagy eredményeink lelkesítsenek ben­nünket újabb győzelmek kivívására. (T. T.) Á Turk mén-főcsatorna építőinek nagy sikere Tahin-Tass. (TASZK?) tűzött idő előtt teljesítették a szerelési A Tuxkruén főcsatorna építői a ki- j munka évi tervéit. Az összekötő lisztek aláírták a fegyverszüneti tárgyalások folytatásával kapcsolatos kérdésekről szóló egyezményt Az összekötő tisztek hétfői találkozó- jón aláírták a fegyverszüneti tárgyalá­sok folytatásával kapcsolatos kérdések­ről szóló egyezményt A kínai-koreai Összekötő tisztek Javasolták, hogy a kül­döttségek október 23-án 11 órakor’ foly­tassák tárgyalásaikat. A másik) fél összekötő tisztjei meg­ígérték, hogy továbbítják feljebbvalóik. Bak a javaslatukat és a délután folya­mán válaszolnak rá, A koreai Néphadsereg alakulatai, szo- K&m együttműködve a kínai, népi ön­kéntesek egyeségeivel, valamennyi arc- vonalon továbbra is visszaverték az amerikai-angol beavatkozók és a listán- manista csapatok támadását, emberben és hadianyagban nagy veszteségeket ókoztak az ellenségnek, kilőttek több mint negyven gépkocsit és több njdnt harminc harckocsit, lelőttek három éL lenséges repülőgépet. A Néphadsereg légvédelmi egység» és az ellenséges repülőgépekre vadá­szó lövészeik, lelőttek 8 ellenséges re­pülőgépei. „Megértettem Rákosi eivtárs szavait és megfogadom: ezen’nl egyetlen egy műszakot sem fogok mulasztani!“ Bitnrátxoli, műszaki vesetök Rákosi eivtárs beszédéről Ezzel valósággal tápot adtunk a fegyelmezetlenségnek. A sajószentpéteri bányászok is rend­kívül nagy érdeklődéssel olvasták az újságban, ha Igatták a rádióból Rá­kosi elvtársnak a 'tatabányai bányász­tanácskozáson elmondott útmutató be­szédút. Erről beszélnek mindenütt a báiw ászok. lie lánc ez i Sándor vájár termelési eredményeivel mindig az élenjárók kö. zött van, de — ahogy most szégyen­kezve bevallja — nem is olyan régen még az ő neve is szerepelt a műszak- mulasztók között, — Szeptemberi műszak mulasztásom miatt nem kaptam meg a sza’onna- utalványt, levontak 72 forintot, szén­utalványomat is csökkentetnék — be­széli. Otthon az asszony joggal foga­dott szemrehányássá]. Most már fe­gyelmezetlen, becsülettel dolgozom. Megértettem Rákosi elvtárs Szavait és megfogadom, hogy ezentúl cgyet- ten egy műszakot sem fogok mulasz­tani. Kismolnár Lajos vájár is megbe­csült, é’enjáró bányász. Egyetlen egy műszakmulasztáaa sem volt még. — Mindannyiunk nevében beszélt Rákosi elvtárs, amikor megállapítot­ta, hogy meg kell szi'árdítani a mun­kafegyelmet, öntudatos, fegyelmezett légkörnek kell kialakulnia. Nálunk is szigorúan helyre kell állítani a munkafegyelmet és eh­hez mi, régi bányászok, minden erőnkkel segítséget nyújtunk. Varjú Dániel, aki a nyáron még a szatmármegyei Tiszaberkiben mező. gazdasági munkán dolgozott és tobor­zás útján került a sajószentpéteri bá­nyához, szeptember eleje óta már 6 műszakot mulasztott, — Most döbbentem rá igazán Rá­kosi eivtárs szavaiból, hogy a műazaiomiiasztáasdl akaratiadul is az ellenséget segítettem — mondja. Magamnak is ellensége voltaim, mert hiszen ikevesebb lett ke­resetem. _ Kárt okoztam a műszakmulasz­tással dolgozó népünknek, a hazá­nak, kárt okoztam vele magam­nak is. Megértettem, milyen sú­lyos hiba ez, — nem is követem el többet. Majoros László és Varga Sándor újonnan toborzott bányászok is arról beszélnek, hogy soha sem fognak iga­zolatlanul mu’asztand. — Tanulni akarunk és hálásak ■va­gyunk Rákosi eOvtársnak, hogy arról is beszélt, hogyan, foglalkozzanak a bányákban az új munkásokkal, ho­gyan tanítsák őket. Majoros László elmondja, milyen szívesen, lelkesen tanítják őket Hel- meezi Sándor és Kismolnár Lajos vá­járok. A napokban például már a ka­parószalag szétszedését és összeraká­sát is megitanu ta a gyakorlott bá­nyamunkásoktól. Hozzáteszi: igyekszem a legjobban tanulni, hogy jó szakmunkás váljék belő­lem. — Most módotok is van ehhez — teszi hozzá HelmecZi Sándor és el­mondja a maga életéből vett szomorú emléket., hogyan kellett kínlódnia mint új bányamunkásnak a mtilt rendszerben, amíg vájárképzóre mehe­tett. Négy éven át, vagy pontosan 1200 műszakot kellett dolgozni ahhoz, hogy a váj árképző tanfo­lyamra kerüljön valaki. ICeserüen emlékszik vissza az átk Bízott tőkés világra, amikor nem mehetett vájárképzőre amiatt, mert még 4 mű­szak hiányzott az e’öírt 1200-hoz... Fel is hívja a fiatalok figyelmét: becsüljék meg azt a nagy támo­gatást, sok kedvezményt, amiben részük van! A sejószeui‘péteri bányászok mind­annyian megfogadták, hogy követik Rákosi elvtárs útmutatását és a szén- csata hőseihez mélltó öntudatos fegye­lemmel harcolnak az évi terv teljesí­téséért. „Nagy hiba volt, hogy szemet hunytunk eddig a fegyelmezet­lenségek fölött“ Varga Gusztáv bányamérnök, ormos- pusztai üzemvezető őseiket, mondotta: Rákosi elvtárs útmutató és bizton­ságot adó beszéde hozzásegít bennün­ket is ahhoz, hogy felismerjük a mi üzemünk tervteljesítését hátráltató hiányosságokat. Mi sem tettünk meg mindent, hogy dolgozóinkat felvilágo­sítsuk arról, hogy tervünk reális és feltét'enü' ‘eljesí'he*ő. Éppen ebben a hónapban bebi­zonyítják dolgozóink, hogy tervünk teljesítését eddig is csak a laza munkafegyelem és a Rákosi elv­társ által felemlített egyéb hibák akadályozták. A II.-es számú ak­na 98 százaléknál tart a mai na­pon havi tervének teljesítésében. Nagy hiba volt, hogy szemet huny­tunk a fegyelmezetlenségek felett. Például Hornyák János brigádvezetö az égjük vasárnapi termelési napon héttagú brigádjával nem állt munká­ba és hazament, mert „nem tetszett nekik, a munkahelyi*. Mi pedig semmi­féle fegyelmi eszközzel nem éltünk ve­lük szemben. Előfordultak olyan esetek, hogy le­számoltat tűnik olyanokat, akik rend­szeresen mulasztottak, bomlasztották a munkafegyelmet, de később ismét visszavettük őket. Mészáros Antal toborzott bányász, há­rom hónapja dolgozik Ormospusztén. Svidró József vájár már az első nap fel­figyelt jó munkájára és örömmel, szíve­sen ismertette meg vele a bányamunkát. Mészáros Antal a szeptemberi Bányász­napon már pénzjutalmat is kapott. Rákosi elvtárs beszédének elolvasása után elhatározta: azzal fejezi ki a Párt, Rákosi elvtárs iránti szeretetét, hogy ver­senyre hívja az ország összes to­borzott bányászát. Szeptember havi átlagos teljesítése 117.2 százalék volt. Rákosi eivtárs beszédét kö­vető napon, anakór országos versenyzőin vá-' A tatabányai bányásztanácskozáson Czottner Sándor elvtárs, bánya* és ener­giaügyi miniszter beszámolójába# többek között ezeket mondotta: — Szénbányászatunk ez év elejétől számítva 16.2 százalékkal több szenet adott népgazdaságunknak, mint tavaly ugyanezen időszak alatt. A széntermelés globális emelkedésén kívül egy év alatt 6 százalékkal emelkedett termelékeny­ségünk, azaz az egy műszak alatt kiter­melt szén mennyisége. — Az elért eredmények ellenére — szénbányászatunk nem a kívánt ütemben fejlődött. Nem érjük el a tervben elő­irányzott színvonalat, nem biztosítjuk népgazdaságunk egész szénszükségletét. A tervtől Svaid lemaradás az utóbbi hónapokban nem csökkent, hanem egyre inkább nőtt, —• Megállapította, hogy felemelt ter­vünk reális és teljesíthető, maid a lema­radás okaival foglalkozott. A munkafegyelem lazaságainak felszámolása A munkafegyelem lazaságairól szólva hangsúlyozta: A becsületes dolgozók hatalmas ré­tege követeli tőlünk — minden vem zetötől, —— teremtsünk rendet ezen a területen. Az igazolatlan mulasztók száma két százalék körül mozog, tehát bányászaink 98 százaléka nem hiányzik, becsületesen megjelenik munkahelyén. A dolgozók nagy többsége parancso- lóan követeli, hogy vessünk véget a li* beralizmusnak, sújtsunk le keményen a munka­kerülőkre, a rendbontókra, a nap- lopókra. A 98 százalék követelésének mi eleget is fogunk lenni, A Terv ugyanis törvény, törvény annak leg­kisebb része, tehát az egyénre fel­bontott terv is. Nem tűrjük ezen­túl, hogy Népköztársaságunk egyik alapvető törvényét egyesek meg- . szegjék, semmibe vegyék, A bányászat, minden dolgozójának harcba kell indulnia a szocialista mun­kafegyelem megteremtéséért. A műszaki vezetők és középkáderek álljanak ki bát. ran és harcoljanak következetesen a fe­Rákosi elvtárs beszéde előtt lényegé, ben véve semmit sem tettünk a felelős egyszemélyi vezetés megvalósítása érdeké­ben. Rákosi elvtárs beszédéből felismer­tük, milyen nagy hiba ez, persze, á lehető legrövidebb időn belül ki is javít­juk. Rákosi elvtárs beszédének elolvasása után Kovács Péter vájár felkeresett az irodában éa követelte, hogy a tatabányai XII-es számú akna dolgozóihoz hasonlóan, a fegye­lemsértő, a munkából kimúradozö dolgozók ügyét vigyük az öntu­datos, fegyelmezett bányászok nyilvánossága elé. Vállalta, hogy 35 mázsás napi normája helyett ezentúl 40 mázsát termel, hogy ezzel is példát mutasson dolgozó társainak a több szén termeléséért folyó harcban. — Pártunk és népi demokráciánk úgy gondoskodik rólunk, új bányászoktól mint édesanya gyermekéről — mondotta, — Gyönyörűszép modern legényszallót építettek számunkra, ahol a bányában el** töltött munka után pihenhetünk, szóra* kozhatunk, tanulhatunk. Hófehér ágy* neművel matrácos ágyaink vannak, tágae ebédlőnk, rádiót hallgathatunk, könyvtára is van a leeénvszállásnak. Nagyon hálás vagyok Rákosi elvtsrsu nak, a Pártnak és hálámat tettekkel aka* rom bizonyítani, azzal, hogy a versenyben amelyet én indítottam el. úgy dolgozom, hogy feltétlenül én legyek az első! gyelem mindenféle megbontásával szem­ben. Legyenek biztosak abban, hogy mö­göttük áll teljes súlyával a Párt és a kormány■ Ezután 3 vezetés különböző hiányossá­gairól szólt Czottner elvtárs. Műszaki vezetőink tanulmányozzák a szovjet szakirodalmat! A levegőben mozgó vezetés, a papírért való ügyintézés, a bányák műszaki pro** Márnáival való felületes foglalkozás rá** nyomja bélyegét irányitő munkánkra —* a minisztériumtól egészen az üzemekig. Vállalataink vezetése sok helyen el* szakadt a dolgozóktól Üzemeinknél íd egyre inkább elharapódzik a levegőből való vezetés módszere. Műszaki vezetőink jelentős része csak „leszalad," a bányába, „végigfut" pár munkahelyen. Ezen az állapoton a legsürgősebben változtatni kell. Ez a levegőben mozgó vezetés nem tudjrt a munkát a döntő feladatokra irányítani^ nem tudja a dolgozók mozgósítását meg* oldani, nem tudja a termelést gátló szüfc keresztmetszeteket feltárni és felszámolni és ezzel jelentős mértékben járult hozza lemaradásunkhoz. Ugyanezt mondhatjuk el az egysze** mélyi felelősség hiányáról is, ami jel* Iemző egész bányászatunkra. Megállapította a továbbiakban CzoK* ner elvtárs: nem tekinthető szocialista vezetőnek az, aki kényelmesen belenyugszik az elért eredményekbe, aki egyhelyben topog. Vezetni annyit jelent, mint a reánk bízott részleg élén állandóan új, még nagyobb eredmények jelé törni. A termelés szervezésének elmaradott* ságáról szólva ezeket mondotta: — Bányaművelési rendszerünk amel. lett, hogy elavult, a legtöbb bányában tervszerűtlen is. Példának említem meg, hogy Tatabányán még ma is úgy bá­nyászkodnak, mint ezelőtt harminc évvel, Műszaki vetetőink tanulmányozzák a szovjet szakirodalmat, hazai bányám szettünk e téren elért eredményeit és Szakszerűen, előre Indolgozott tervek „Pártunk és népi demokráciánk úgy gondoskodik rólunk, mint édesanya gyermekéről“ sát bejelentette, 300 százalékos) } kimagasló teljesítményt ért el. A Pártnak, Rákosi elvtársnak tett ígéret megtartása minden kommunista és minden becsületes bányász legszentebb kötelessége! Czottner Sándor elvtárs beszámolója a tatabányai bányásztanácskozáson HERMAN OTTÓ múzeum • <* MISKOLC szcretcttelíogadták VII- évfolyam 248. szám.________________________________________ Ara 50 fillér Miskolc, 1951. október 24. szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents