Észak-Magyarország, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-16 / 241. szám
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója és a vezetőségválasztas tiszteletére elvégezték minden őszi munkáinkat Borsodivm a szövetkezet. kiSzség tfo gézéi Borsodivánka dolgozó parasztjai büszkén jelentették Rákosi elvtársnak, hogy határidő előtt, október 14-re befejezték az ősziárpa,, a takarmánykeverék, a lucerna, a rozs és a búza vetését. Olyan a falu határa, mintha tavasz volna. Szépen zölde’.ő rozstábláik mellett már kelnek az őszi takarmánykeverékek vetései is, az új lucerna már 15 cm magas. Őszi árpájuk gyönyörűen bokrosodik, látszik, hogy időben vetették. A ha árban egyébként minden kapásnövény termését betakarították Nem látni kint egye len szál napraforgó- vagy kukoricakórót sem. Hogyan értéit el o szép győze met * borsodivánkriak? A falu dolgozói két III. tipusú termelőszövetkezeti csoportba tömörültek és nagyüzemi gazdálkodás keretében végezték az őszi munkát. Lelkes párosverseny folyt a „József Attila" és a „Petőfi ’ termelőcsoport tagsága között. Együttesen versenybe indultak a miskolci „Táncsics” termelőcsoportta] és a versenyszerződésben vállalták, hogy határidő előtt elvégzik minden őszi munkájukat. Meg is előzték versenytársukat, — a miskolci Táncsics” erősen lemaradt mögöttük. — Igen kemény munkát végeztünk a sikeres munka érdekelten, — heszéli Juhász József elvtárs, a községi tanács elnöke. Pártszervezetünk segítségével szerveztük meg a munkát. A két csoport elnökével együtt kétnaponkint beszámoltunk az őszi munka állásáról a párt-titkár elvtársnak, aki a pártvezetőséggel megtárgyalta a feladatokat és segítséget adott a hibák kijavításához, a nehézségek legyőzéséhez. Láttuk, hogy a gépállomásnak kevés a traktora, elkésnénk a vetéssel, ha tétlenül rájuk várnánk. A pártvezetőség javaslatát követve mozgósítottunk minden igaerőt a faluban, a teheneket is be ogtuk. Igen sokat jelentett ez, hiszen a két csoport földjein csak a szántási és vetési munkákban 60—70 fogat vett részt na. pqnta, ugyanakkor végeztük a betakarítást is. A falu dolgozóinak mozgósítása — alapos, jó felvilágosító munka eredménye. — Először nehézséget okozott, hogy csoportunk a tavasszal még I. tipusú volt s így a betakarítást még egyénileg végeztük, nyomban utána, még a vetés megkezdése előtt homá kellett fogni a földek összevonásához, — mondja Olasz Andor elvtárs, a „Petőfi” csoport intéző- bizottsági tagja. Ahol nehézségek mutatkoztak, közösen oldottuk meg már a betakarításnál is. Három brigáddal dolgozott a csoport, mindegyiknek meg volt a. pontosan megállapított munkaterve, így aztán mindenki tudta, mi a feladata. Kivették részüket a munkóból az asszonyok is, ft: betakarítást nagyrészt ők végezték, a vetőgépek után is asszonyok mentek. Ahogy végezlek egy darab földön a betakarítással, nyomban utána olt volt a trak.or, vagy a fogat és hozzáfogott a szántáshoz, a vetéshez. Szívvel.lélekkel dolgoznak a borsod" ivánkaiak, hiszen • látják, hogy azokon a földeken, ahol valamikor szenvedés volt re életük, ma boldog, virágz életüket, fényes jövőjüket építik. Nem felejiik el a keserves múltat, amikor Prónaynak, a fehér terror véreskezű földesurának rabságában voltak és a kulákok voltak az urak a községben. Emlékeznek rá, milyen volt az életük, amikor Jakab, az 50 holdas kidák uralkodott 20 éven kerezliil fölöttük, zsákmányolta ki őket olyan élősdiekkel együtt, mint Bemát József csép’őgéptulajdonos, aki soha életében nem dolgozott. Sokat beszélnek erről a borzalmas korszakról. — Olyan időket éltünk akkor, hogy édesanyám még a kenyeret is eldugta előlünk, hogy jusson valami belőle későbbre is — emlékezik vissza Magas József elvtárs, a „József Attila” egyik tagja. A kávét csak hírből ismertük, húst alig ettünk. Népi államunktól földet kaptam, be’éptem a csoportba, tudom, hogy igen jól lenem. Egyesek 300—400 munkaegységet szereztek, több mint 10 ezer forintot kapnak az elszámoláskor. Ez a megváltozott boldog élet adta ne erőt a borsodivánkaiaknak a jé munkához. Minden erővel fokozni akarják terméseredményeiket, hiszen nagy terveik vannak. Nagy építkezéseik költségét felerészben saját erejükből akarják fedezni. Ló- és tehénistállókat, nagyméretű silókat, juhaklokat, sertéshízlal. dát, baromfitelepet, dohánypajtát, kukor ricakórét akarnak építeni, tejüzemet létesítenek, ehhez a gépet már meg is kapták. Az őszi munka gyors és jó elvégzésére legelsősorban az lelkesítette az öntudatos borsodivánkai dolgozókat, hogy méltó módon készükének el a pártszervezet vezetőségének újjáválaszt;, sóra. Valamennyien magunkénak valljuk a pártszervezetet — mondják —, még a pártonkívüliek is, ezért fogadtuk meg, hogy jó munkával ünnepeljük a nagy eseményt. Sokat beszélünk is róla, kik lennének legjobbak a vezetésre. Orosz Imrénét, aki jelenleg 3 hetes pártiskolán van, szívesen látnánk a vezetőségben. Vaszilkó elvtárssal, a jelenlegi titkár elvtárssal meg vagyunk elégedve, sok segítséget kaptunk tőle. Bízunk abban, hogy a vezetőség újjáválasztásával még erő. sebb lesz pártszervezetünk, még jobb lesz munkánk. A borsodivánkaiak vajéban méltó módon, az őszi munka jó és idejében tör tént elvégzésével ünnepük a vezetőség újjáválasztását, készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójára. Kövesse példájukat minél több község a mezőkövesdi járásban, — az egész megyében! A RÁKOSI ELVTÁRSNAK TETT FOGADALMAK VALÓRA VÁLTÁSÁÉRT! 10 százalékkal nőtt a széntermelés Berentén A berentei bányászok jó eredményekkel küzdenek a November 7-e tiszteletére te”t köte’ezettségválla'ások, Rákosi elvtársnak tett fogadalmuk valőraváltásáért. Terme’ésük több mint 10 százalékkal emelkedett az előző betek átlagához képest. Különösen kitűnik Leskő János, Haraszti József és Szántai László teljesítménye. A bányában van már némi javulás a munkafegyelem terén is, — 3 százalékkal csökkentették az igazolatlan műszakmui Tisztások számát. Naponta 100 mázsával termel többet a saiósseatpéteri IV-es akna A sajőszentpéteri bányászok új munkamódszerek bevezetésével, a versenylendület fokozásával Küzdenek a Rákosi elvtárshoz küldött levélben bejelentett új kötelezetíségváüalásaik teljesítéséért. 70 százalékban már bevezették a frontfejtést. A Csontos-, a Szloboda és * Gallyas brigád dolgozói egy hét alatt csaknem 200 mázsa szénnel termeltek többet, mint ameny- nyi az előirányzatuk. A XV-es akna dolgozói kijavították a lejtősakna közlekedő járatát, helyreállították a hármas ereszke gépi fejtésének szállltóvágatát és a négyes ereszke 300 mé”ere3 kézi szállítását kö’.átszállításra szerelték át. Az egyik kamarafejtésbe rázócsuzdát állítottak be. a terven felül egy 40 mé’eres lég- vágatoí készítettek. Mindezek segítségével, s elsősorban a bányászok le'kes munkájával sikerült elérniök, hogy naponta már 100 mázsa szénnel termelnek többet, mint amennyi az előző hét átlaga volt. Különösen kitűnik Kiss és gödi István teljesítménye. A magyar nép javára, népgazdaságunk felvirágoztatás-ára vaskohászatunk teljesítse Rákosi elvtársnak teli ígéretét! Gerö elviárs beszéde az országos kohászati értekezleten A Kohó- és Gépipari Minisztérium országos kohászati értekezletet tartott, amelyen resztvettek a kohászati üzemek műszaki vezetői, számos párt- és szak. szervezeti funkcionárius és sztahanovista. A konferencián megjelent és felszólalt Gerő Ernő elvtárs. Bevezetőben kohászatunk helyzetét jellemezte. Megállapította, hogy bér vaskohászatunkba a felszabadulás óta viszonylag jelentékeny összegeket ruháztunk be, a mi vaskohászatunk lényegé- íren még a régi. Egészen új üzemeink még nincsenek és meglévő üzemeink gyökeres újjáalakítása, állalános rekonstrukciója éppencsak, hogy elkezdődött, — mondotta. De mindezt figyelembevéve -em lehetünk meglégedve vaskohászaink munkájával, mert nekünk nem visszafelé kell néznünk, hanem előre. Nem azt kell elsősorban néznünk, hogy milyen óriási utal tettünk meg, hanem azt, hogy az elmaradás a gépiparral, s általában ipari fej- lesztésünkkel szemben — amelyről néhány hónappal ezelőtt már beszéltünk — egyelőre nem csökkent, hanem növekedett. Abból a hengerelt árumennyiségből, amellyel a vaskohászat elmaradt, kitelne Budapest összes jelenlegi hídjának vasszerkezete. Ha pedig gép készült volna ebből a mennyiségből, akkor még sokkal nagyobb érléket jelentene. És ez csak a mennyiség. A minőség szempontjából en. nél sokkal nagyobb mértékben el vagyunk maradva. — Itt számos felszólaló rendkívül meggyőzően bebizonyította, — folytatta Gerő elvtórs, — hogy ha valóban kihasználjuk a rendelkezésünkre álló felszerelést, ha megva- lósíijuk a grafikon szerinti termelést, ha lecsökkentjük a kieső időt, ha bevezetjük a tervszerű megelőző karbantartást, ha átépítjük a bérrendszert, ha bevezetjük a prémiumrendszert — a tervet túl is teljesítjük. A konferencia egyik legfontosabb eredménye az — a javaslatokon kívül —, hogy az elvtársak valóban meggyőződtek a terv realitásáról. Váljanak Igazi Ipari parancsnokká munkás- igazgató nk, műszaki kádereink! — Nálunk a vaskohászatban még nincs elegendő számú káder, műszaki vezetőkáder — folytatta Gerő elvtárs. — Különösen akkor látszik, hogy kevés a káderünk, ha figyclembevesszük, milyen feladatok állnak előttünk a jövőben. De ez a konferencia megmutatta, hogy van vezérkarunk. Van vezérkarunk: munkásokból lett gyérigazgatók, régi tapasztalt műszaki káderek és új, fiattal műszaki káderek. Ha ezeket összefogjuk, feltétlenül meg tudjuk oldani az előttünk álló feladatokat. De meg kell mondani, hogy’ a vezetés kérdésében nagyon sok még a hiányosság. Amikor Sztálin elvtárs a harmincas években arról beszélt, hogy miért nincs igazi egyszemélyi felelős vezetés az üze. mekben, azt mondta: azért nincs, mert a mi gazdasági vezetőink még nem eléggé szakemberek. A mi munkásigazgatóink rendelkeznek vezetőképességgel, van élettapasztalatuk, munkásmozgalmi tapasztalatuk, szakképzettséget is nagyon sokat' szereztek, de még nem eléggé szakemberek. Ezért egyik-másik munkásigazgatónk tevékenységében, cselekedeteiben inkább hasonlít az ÜB titkárra, semmint az igazgatóra, ipari parancsnokra. Munkás, igazgatóinknak továbbra is ugyanolyan jó kapcsolatot kell tartaniok a dolgozókkal, mint amikor még párt-, vagy szak- szervezeti funkcióban voltak. De egyikmásik igazgatónkat helyes emlékeztetni arra, hogy ő az üzem gazdája, akinek irányítania kell az üzemet, nem pedig álla. Iában agitálni és rábeszélni- A másik kérdés: műszaki kádereink kérdése. Régi, idősebb műszaki generációnk általában becsülettel teljesíti kötelességét, odaadóan dolgozik népünk, országunk érdekében. Ez vonatkozik a kohászati ipar régi műszaki értelmiségére is. De igen gyakori eset a mi műszaki értelmiségünk körében, hogy az állam odaállítja őket egy parancsnoki posztra — és ök nem mernek parancsolni. Táreyalnak, vitatkoznak, mint valami diplomaták, ahelyett, hogy utasítást adnának ki. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene megbeszélni, megvitatni a kérdéseket. Mitől félnek? Ha a Párt és az állam megbízik bennük, ha odaállítoíta őket felelős munkára, ne féljenek semmitől! Ha becsületesen dolgoznak, megkövetelik a munkát és emiatt valaki a dolgozók közül megharagszik rájuk — a minisztérium, az állam, a Párt teljes súlyával mögöttük lesz. Meg kell mondani, hogy bizonyos mulasztás a mi részünkről is történt. Mi A bérezésről és Gerő elvtárs ezután a bérezésről beszélt, — Olymódon kell megváltoztatnunk a kohászatban a bérrendszert, hogy a bér ösztönzőbb legyen. A kohászat területén progresszív prémiumot vezetünk be. Ezt a rendszert természetesen kiterjesztjük a műszaki értelmiségre is. A közellátás kérdésével kapcsolatban ezeket mondotta: Mi, kommunisták, hozzászoktunk ahhoz, hogy a kérdésekről teljes nyíltsággal beszéljünk. Kenyeret tudunk eleget adni. Cukrot, Usztet, főzelékféléket is tudunk eleget adni. De húsban és zsírban egyelőre még vajinak nehézségeink. Jegyre számottevő mennyiséget adunk, de kétségtelenül vannak bizonyos nehézségek. Miért? Azért, mert néhány éven keresztül szárazság volt nálunk, komoly takarmányhiányunk volt és ennek következtében az állatállomány, amely szépen Használjuk fel jobban a A szovjet műszaki tapasztalatok fel- használásában már igen komoly javulás mutatkozik. De a jelenlegi helyzettel még sem elégedhetünk meg. Az a tény, hogy a Szovjetunió átadja műszaki tapasztalatait, óriási segítséget jelent számunkra. Két kapitalista ország között elképzelhetetlen lett volna ilyen viszony. Elképzelhetetlen, hogy egy tőkés nagyhatalom segítsen egy kis tőkés országot a korszerű nehézipar megteremtésében. Ellenkezőleg, — igyekezne megakadályozni, hogy korszerű nehézipara legyen. Ezután a munkaverseny kérdéseire tért át Gerő elvtárs: — A munkaverseny az utóbbi időben meglehetősen elbürokratizálódott nálunk. Sok cselben papírosok kitöltéséből, hivatalos versenyirodák papírosgyüj- teményéböl áll — ahelyett, hogy eleven valóság volna és azokra a konkrét jeladatokra irányulna, amelyektől a terv megvalósítása és túlteljesítése függ. Hányszor előfordult szégyenünkre, hogy a munkaverseny „kitűnően sikerül”, a dolgozók 85—95 százaléka vesz részt a munkaversenyben, óriási vállalások vannak, — de a tervben elmaradnak. Köszönjük szépen, de az ilyen munkaver. senyből nem kérünk. A munkaverseny eredményének mértéke a terv teljesítése. Az olyan verseny, amely mellett a tervei nem teljesítik, egy tojáshéjt nem ér. Mire kell irányulnia a vaskohászati munkaversenynek? Mindenekelőtt a meglévő felszerelések maradéktalan kihasználására. Ezt kell minden munkahelyen meghatározni: ne álljon a hengersor, ne legyenek állási idők, stb. A salgótarjáni kezdeményezés, a egyidőben észrevettük, hogy & főkönyvelő szerepe elmosódott. Erre hoztunk egy feltétlenül helyes határozatot, amelyben kiemeltük a főkönyvelőt és meghatároz, tűk helyét a vállalatnál, a minisztériumnál, stb. De a főmérnök szerepét nem ugyanakkor, hanem csak később szabályoztuk. Ezért sok helyen azt hiszik, hogy az igaz. gató után a főkönyvelő következik\ Ez merő tévedés. Az igazgató első helyettese a főmérnök s ennek ér. vényt kell szerezni a gyakorlatban is, a közellátásról fejlődött, ismét visszaesett. Most újabban ismét fejlődik. Olajunk már van és mind több lesz. De abból a kukoricából, melyet most törünk csak le, bizonyos idő múlva lesz hús és zsír. Igen jó a kukorica- és árpatermésünk, általában a takarmányhelyzet megjavult. A hizlalás, az. állattenyésztés fejlődött, ez év végére sertésállományunk eléri az eddigi legnagyobb színvonalat és fokozatosan rendbejövünk a többi területen is A helyzet tehát kétségtelenül javulni fog, mindent elkövetünk, hogy megjavuljon. Ennek ellenére még né. hány hónapon keresztül számolni kell hús. és zsírellátási nehézségekkel — és a nehézségek ellenére teljesíteni kell a tervet. Ami a kereskedelmi apparátusban mutatkozó hibákat illeti, — mert ilyenek is vannak nem is csekélyek, — ezeket igyekszünk kijavítani, szovjet tapasztalatokat! Teljesen újtipusú viszony az, ami a kommunizmust építő Szovjetunió és a szocializmus alapjait lerakó Magyarország között kialakult. Ezt a segítséget nagyon meg kell becsűi, nünk. Ehhez pedig hozzátartozik ar is, hogy valóban megszervezzük c szovjet műszaki tapasztalatok alkalmazását a gyakorlatban. Itt még sok hiba van: elismerik a szovjet tapasztalat helyességét, de a gyakorlatban nem szervezik meg bevezetését, nem ellenőrzik a végrehajtást. gyorsdróthúzás nemcsak a dróthúzás, hanem az egész vaskohászai, mindenekelőtt a hengerművek területén alkalmazható. Annál is jelentősebb ez, mert népgazdaságunkat elsősorban a hengerművek eL maradása fenyegeti. Ezért tehát ennek a módszernek átvétele minden hengerdénk* ben rendkívül fontos. Befejezésül ezeket mondotta Gerő elvtárs: Ha a mai értekezlet útmutatásait megtárgyaljuk minden egyes dolgozóval, je* lentűs mértékben hozzá fog járulni ah* hoz, hogy vaskohászatunk tervét teljesítse és túlteljesítse, s ezzel megalapozza a még nagyobb feladatok, az 1952. évi terv teljesítésének • feltételeit. Mielőtt idejöttem, Rákosi elvtárs megbízott azzal, hogy adjam át a mi kohászainknak, mérnökeinknek, műszaki embereinknek, sztahánovistáinknak, igazgatóinknak, meleg üdvözletét, kérjem meg őket az Ö nevében, hogy a fogadalom, amelyet az 1951-es terv teljesítésére tettek, legyen szent. Vaskohászatunk teljesítse az ígéretet, amelyet Rákosi elvtársnak tett a magyar nép javára, népgazdaságunk felvirágoztatására. Október 10 ~ig csaknem 97 millió ember írta alá a békefelbívást a (Szovjetunióban kampányára! Moszkva (TASZSZ) A Szovjet Békebizottság; közli: A köztársasági és területi békebizoít- ságoktól beérkezett adatok szerint ez év október 10-ig 96,729 946 szovjet állampolgár írta alá az öt nagyhatalom közötti békregyesmény megkötését követelő felhívást, Nagy eredménnyel folyik az aláírásgyűjtés Moszkvában, ahol eddig 2.840.769, valamint Leningrádban, ahol 1,465 075 ember írta alá a fé'hívást_ A vállalatokban, gyárakban, üzemek- oen és intézményekben, a kolhozoKOan, a gép- és traktoráTomásokon. a szovho- zokban és tanintézetekben tömeggyűléseket tartottak a Béke Világtanáca felhívásának aláírásgyűjtési kapcso’atban, A szovjet emberek a konferenciákon és gyűléseken elmondott fel szó’al ásóikban teljes mértékben helyeslik a szovjet kormány békés külpolitikáját és megbélyegzik az amerikai-angol imperialistákat, akik új világháború felrobbantására törekednek. A szovjet emberek a béfeeegyezmény megkötését követelő felhívás a'áírás- gyűjtési kampányát bdaadő munkájukkal támasztják alá. Ezekben a napokban a szovjet dolgozók milliói sztahdnovista hó- keőrséget állnak és kötelezettségeket vállalnak a torA munkaverseny eredményének mértéke — a terv teljesítése ^ ^ |^ Megyei Páriblzoltság megállap^ V11. évtoivam 241 !>zám Ara 50 fillér Mr«kolr. ,^-=»* ok ober 16. kedd
