Észak-Magyarország, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-12 / 187. szám
4 ttL’KKMßxrr.K'zrmfVÄ g Vasárnap, 1951. mgtrsrto* 12, Fésűs László hernádnémeti középparaszt felejthetetlen Szovjetunióbeli élményeiről beszél Takaros porta Iíernádnémetibcn Fém süs László 12 holdas közép paraszt portája. Tiszlatság, rend honol a széles udvaron és bent• a házban. Fésűs Laci bácsit — így szólítja mindenki a faluban, még a nála idősebbek is, mert tömött, hosszú bajusza szinte kiköveteli a kornak kijáró tiszteletet — ismeri a falit apraja-nagyja, de a megyében is sokan. Megvet tanácstag és az a megtiszteltetés érte, hogy •- résztvehetett a Szovjetunióban járt harmadik paraszt- küldöttségben, Scsját szem évül győződ« hetett meg a szovjet kolhozok életéről, csodálatos eredményeiről, a szovjet nép, a szovjet emberek nagyszerűségéről. Talóllroiá* S?*r»iben magyar diáitokkal Sohasem {elejtem el azt a baráti, testvéri fogadtatást, amelyben mindenütt részünk volt, amerre csak jártunk. .Két teleírt vastag füzetben lapozgat. Ezekbe jegyezte fel napról-napra élmé- • nyelt, a sok értékes adatot. — Első nagy élményem Sztrij volt. Moszkvába menet ott állt a vonatunk, amikor egy másik vonat utasai — ötszáz munkás-parasztfiatai, a charkovi egye. tem hazatérd magyar hallgatói — megtudták, hogy mi is ott magyarok vagyunk. Micsoda boldog ölelkezés, ujjongó öröm volt ott! Moszkvában meglátogattunk egv olyan egyetemet, ahol a mi fiaink közül is tanulnak — az’agrártudományi egyetemet. 4 ezer hallgatója van. Öt évig tart a tanulmányuk, ebből három év az elfnélet; az utolsó két évet pedig az egyetem 15 ezer hektárnvj rnintagazda- .^ag’ábán töltik ,a . hallgatók, hogy gyakorlatilag ... is elsajátítsák mindazt, amit elméletiben tanultak, 16 Arát rcDÜlőút Alma-Atóba Fésűs László abban a 40 tagú. csoportban volt, amely a Kínával határos Kazak Szovjetköztársaságba ment. 16 órás repülőút után érkeztek Alma-Atába. a köztársaság, fővárosába. I j, korszerű épületekből áll a város. Gyönyörű vidéken fekszik. A körülötte húzódó hét ezer,.méter magas hegylánc csúcsait hó födi, lenn pazar kertek, parkok, pompás utak — mutatja, a magával hozott sok fényképet s az . aimaataiáktól kapott díszes albumba foglalt táj felvételeket Fcsüs László. A szép város helyén 13 élvei ezelőtt még homoksivatag volt. 'Homoksivatag volt a ,,Vörtüs -csillag!’: kolhoz gazddgeih ' termő földjei bátyién is ahová ellátogattunk. A kolhoz lakói elmondták, hogy 13 évvel ezelőtt még bokor sem volt ott, ahol ma hektáron-' kint. 1800 mázsa cukorrépát termelnek. A szovjet tudomány és a szovjet emberek dicsősége ez a kolhoz, ez a gazdag termőföld — mondja Fésűs László. A „Vörös csillag” kolhoz 39 család, dal alakult. Ma már 1038 család gazdálkodik a kolhoz 18 ezer hektárnyi földjén. Föveteményük a búza, cukorrépa és a rizs. Van iskolájuk, kultúr- házuk, bölcsődéjük, kórházuk, Sok kolhoztagnak van saját gépkocsija, motorkerékpárja, kerékpárja pedig mindenkinek. Van gyümölcsösük, faiskolájuk, szőlőjük. Igen erős, sötétbordó, szinte fekete borral kínáltak. Kitűnő volt! 1800 már$ás á?lagf#>rmá* cuWorréoábó! A kolhoznak rengeteg jövedelme van a juhtenyésztésből. 15 ezer juhok, 1600 szarvasmarhájuk, 1500 lovuk, 50 fias disznójuk van. A kolhoz dolgozói jól cinek, bőséges, ízletes ételekkel táplálkoznak. Miután a kazahsztáni tavak halban igen gazd?"f*k, az étkezésnél előételként reggel, délben, este bálát esznek, hozzá paradicsomot, ugorkát. A kolhoz tagjai hatalmas eredményeket értek el a cukorrépa termesztésben. Eleinte 120—200 mázsát tudtak termelni hektáronkint. A tudomány eredményei és saját tapasztalataik felhasználásával 1950-ben már 1B00 mázsás cukorrépa termésátlagot értek el. Milyen módszerrel? — Ezt is pontosan feljegyezte Fésűs László. Ősszel mélyszántást és hektáronkint 10 mázsa szuperfoszfátot kan a cukorrépaföld. Tavaszkor, amikor vetik a magot, a vetés mellé 2 és félmázsa vegyes trágyát adnak. 11-szer kapálják a cukor, répát, mégpedig géppel. Minden kapá- lás után 50 kg juhtrágyát kap a föld, utána megöntözik. Szóval az a tanulság, hogy a föld bőségesen meghálálja azt, amit kap. „Célom, hoav Hernádnémeti szövetkezett község legyen" Fésűs László hazaérkezése után a harnádnémeti tanácsülésen, majd pedig a helyi pártszervezetben számolt be Szovjetunióbeli tapasztalatairól. Köteles- segemnek érzem — mondja —, hogy a község egész lakosságának átadjam tapasztalataimat és meggyőzzem a dolgozó parasztokat, hogy boldogulásuknak egy útja van: a tár sas gazdálkodás. Csak így érhetjük el azt, amit a szov- jet kolhozparaszt már elért: a magas élet színvonalat, a kultúra magas fokát, meg hogy mi is úgy tudjuk szeretni egymást, mint a szovjet emberek és olyan testvéri érzéssel forduljunk más nemzetek dolgozói felé is, mint ők. Most az a célkitűzésem, hogy barátaimmal együtt szövetkezeti községgé fejlesszük Hernádnémetit is. Szinte meghatottan beszél arról, hogy távollétében Kovács Barna elvtárs párt-titkár és Pálházi Dezső elvtárs, a köztéri tanács vb. elnöke milyen nagy segítséget nyújtottak feleségének, hogy a. betakarítást. elvégezhesse. Pálházi elvtárs most is azért jött el, hogy kiszámítsa Fésűs László beadási kötelezettségét. amit ö azonnal teljesíteni és túlteljesíteni akar. j (11. B.) Tanácstitkárt, rendőrt akart gyilkol ni taragó Bálint abádszalóki kulák • Életfogytiglani börtönre ítélték A Szo]nokmegyei bíróság rögtönítélő tanácsa ítélkezett Faragó Bálint 55 holdas abódazalóki knlák felett, aki fegyver- és lőszerrejtegetés. valamint szándékos emberölés kísérlete miatt került a bíróság elé. Faragó Bálintot, aki beadási kötelezettségét egyáltalán nem teljesítette, augusztus 3-án felkereste Mészáros Sándor, a tanács titkára és felszólította kötelezettsége teljesítésére. Fa - ragó Bálint engedély nélkül tártott vadászfegyverével távozásra kényszerítette. Mészáro*» Sásdor Szolnoki János ren dSff ö t ö rzsőrmes térre 1 felelősségre akarta vonni. a tiltott fegyvertartásért és az életveszélyes fenyegetésért. Faragó Bálint kilőtt a lakásból. Amikor a rendőrfőtörzsörmestér behatolt a kulák lakásába. Faragó Bálint ismét lőtt; s megsebesítette a rendőr két kezét és arcát. Faragó szoros kapcsolatot tartott a múlt rendszerben a csendőrökkel. A dolgozók kizsákmányolásából összeharácsolt 20—30 kiló ezüstpénzt. Földjét persze másokkal műveltette. A megyei bíróság rögtönitélő tanácsa Faragó Bálintot életfogytiglani bőr. tönre ítélte. fiz Elifölíi Tanács kitüntette Heifai Jenő írói A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az irodalom terén szerzett érdemei elismerésül Heifai Jenőnek a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatát adományozta. DOB-TÁNC Lev Ősanyán Sztálin díjas költő ;,Egy a jelszónk: a béke“ című vér- •«tn, seskijtetéből, melyet az tTj Magyar Könyvkiadó a III. Világifjúsági Találkozó tiszteletére adott ki. 'A kínai dobok dübörögnek, — S beperdül harminckét fiatal: Szemünkbe, szívünkbe rohammal tömeki Táncuk tovasodró, mint a vihar. Akár a csatában, pontos egészen A mozdulat, elszánt mindegyik arc. Egy ütemre dobban a szívük, készen A támadásra — jöjjön a harc! De csattan a rézlámyér s üde ének Csendül föl, zengve, köröskörül S a férfiak komor körének Közepébe a lánycsapat beröpül. Hajnalssín a lányok öltözéke, Szemükben álmok, gondolatok: Kerteket ültetnének, a béke Boldog sugarában a/kotea nagyot! De most. borús idején a veszélynek Párjával mind egysorban halad. A harcosok •, boldogságot ígérneks Virágzó kerteket{ napsugarat. Dicsó Mao.Ce.Tung szavára Az igazságért keltek fel ók. Mindegyik hőst megáldja a párja A félelmetes út előtt. A kínai dobok dübörögnek. Kitágul a táj: ez kínai rög! Hallják országot:, távoli földek: A kínai győzelem dübörög! A hősök már Kanton felé járnakj A Szabadság gázol a Jangcén át, — A békéért fölkelt a világnak Egynegyed része: félmilliáfdt Fiatal szíveknek lángja, te lobbanj! Kigyult a Szabadság csillaga im! Dobok dübörögnele, a szó belerobbani Kína kiáltja: — Éljen Sztálin! Az Országos Takarékpénztár megkezdi a békekölcsönkötvények kiosztását Tíz hónappal ezelőtt a Minisztertanács felhívására egyemberként mozdult meg dolgozó népünk, oogy a béketábor erősítését, az ötéves terv sikerét előmozdító békekölcsön jegyzésében résztvegyen. A dolgozók néhány nap alatt jóval többet jegyeztek a kölcsön előirányzott összegénél*. Azóta a jegyzett összegekből új üzemek, isko'ák, lakások, bölcsődék épültek. " Ebben a hónapban fizették be a békekölcsön utolsó részletét. Az Országos Takarékpénztár a jövő liéton kezdi meg a kötvények kiosztását, A kölcsönjegyzésben élenjáró üzemek dolgozói a hét folyamán ünnepélyes keretek között kapják meg a békekölcsön kötvényeiketA T JA PETROVICS SMATOVOT, a „Vörös Akszaf'-kolhoz-* elnökét a járási pártbizottság vezetőségi, illésén megfedtek, amiért rosszul szervezte meg a betakarítást. Az ülés szünetében Hja Petrovics ‘(kiment, a kertbe, majd elballagott a gépkocsihoz és beoájt a vezetőfülkébe. Egyedüllétre vágyott. Vissza se ment az ülésre. Az esöverte szélüvegen át belemeredt az éjszakába és elgondolkodott, Már aggodalommal telten jött el az ülésre, de rossz érzése még fokozódott, amikor az első sorban megpillantotta Csumnkovot, a „Hajnal”-kolhoz elnökét, akihez azelőtt régi barátság fűzte. Ez a barátság akkor romlott meg, amikor tavaly ősszel a „Vörös Akszaf'-kolhoz .első lett a járási versenyben. Ennek ellenére Csumakov rámutatott a „Vörös Akszáj” hibáira és figyelmeztette Smatovot, „ha nem vezényel erősebb ütemet, a többiek elhagyják— Hja' Petrovics maga is érezte, hogy Csumakovnak igaza van, éppen ezért bosszankodott, ügy érezte, mintha barátja a nyilvánosság előtt szándékosan a tyúkszemére lépett volna. Visszafelelt Csuma- kopnak és olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amikre már nem is emlékezett szívesen vissza. Z IDEI ARATÁSKOR azután Csumakov előretört. A járási pántilkár meg is mondta Stnatovnak: — Arc bízz az időjárásban! Látod. Csumakov nem vár a jó időre. Nála az összes gépek megállás nélkül dolgoznak és az ered. ménytábláján már el se. férnek a számok! És most, amikor az első sorban megpillantotta Csumahovot, hirtelen bizonytalanság fogta cl. Zavarában feljegyzéseit, forgatta kezében, hogy rendbeszedje gondolatait, Azután elmondta védekezését. Megemlítette, hogy tíz év óta nem volt Kubán ban ilyen esős időjárás, mint. az idén. A gabona lefeküdt, elburjánzott benne a gaz. A kicsépelt gabona lassan szárad csak a szérűn. Ezért maradnak cl ti beadásban ... A járási pár (titkár mindössze egyszer vágott közbe: — Ne az esőről beszélj! Én is látom, hogy esik# Lehet, hogy még egy hétig is esni fog. Azt mond meg, hogyan akarod betakarítani a gabonát. — Ilja Petrovics gondolatai hirtelen összezavarodtak. Tenyerével végigdörzsölte icrejtékes homlokát és hátranézett. Csumakov borúsan nézett maga elé. 1 PELLENGÉREZNEK” — gondolta magában llja Petrom lies és álmos fáradtságot érzett tagjaiban. Az elnökség végül is feddést javasolt, Smatov egyszeribe összetört. Valósággal megöregedett és reszkető ujjúkkal gombolgatla a zubbonyát. Minden összezavarodott benne. Ahogyan végiggondolta mindezt a vezető fülkéjében, egyszerre sürgés.forgás támadt. Odabent befejeződött az ülés és mindenki a gép ki Csigához igyekezett. /• Az eddig csendesen szemergo eső hirtelen eleredt. Amikor a kocsi elindult, olyan erővel vágott szembe a víz, mintha dézsából öntőt Lék volna,Hja Petrovics leszállt a falu szélén. Nem volt kedve hazamenni. Nem volt bátorsága, hogy szembenézzen felesége kérdő, vagy ami még rosszabb, részvéttől sugárzó tekintetével. Cigarettára gyújtott, majd befordult a közeli kis közbe. Az eső elállt és a levegő üdítően áradt a tüdejébe. Az ég is kitisztult. Htjában szikrázó csillagok kísérték, kergetőzve. bújócskázva a sötét topolyák között. A KERTEK SZÉLÉN csendesen csörgedezett a Karpovka, Öreg fűzfák áztatták görcsös gyökereiket vizében. Hja Petrovics leereszkedett a meredek parton a folyóhoz, amelynek tűkEl K SMATOVOT MEGFEDDiK... Irta: GRIGOÍUJ FRIDMAN rében az újhold. keskeny szarva csillogott. De, jaj, a holdnak udvara volt, jeléül unnak, hogy egyre esni fog. — Nesze neked, 'harcolj! — mormogta elkeseredetten magában a kolhoz elnöke és cigarettáját dühösen belehajította a vízbe. A hold hirtelen kettéhasadt a víztükörben és a fejjel lefelé álló fűz. fákkal együtt tanéra perdült a hullámokon. — Hát igen — nevetett fel keserűen és a feddésre gondolt —, úgylátszik, megöregedtem. Holnap elmegyek a vezetőséghez és meg. mondom: váltsatok le! Én már nem vagyok alkalmas az elnöki tisztségre, Tegyetek lovak melléj vagy akárhová. . . ahol nyugalmasabb. . , Ezek a gondolatok elcsitították megbántod ásót és Hja Pctro. vies lassan már csak sajnálatot érzett önmaga iránt. Hol is tévedett? V Húgéi etében soha nem volt ideje. A nagy sietségben észre sem vette, hogy lemaradt. HINDIÉT HAZAFELÉ. Otthon sötétség fogadta. A szoba, ha felkattintotta a villanyt és az ajtó előtt a felesége papucsát pillantotta meg. ügy állt ott a papucs, mintha a nagy sietségben lemaradt volna az asszony lábáról, Kötényét, is lázasan, kapkodva dobhatta le, mert ott hevert a földön, széle beleakadt a láda sarkába. — Az asztalon egy cédula fehérlett. Felesége azt közölte vele, hogy kiment a sztyeppére, a vacsorát betette a sütőbe. — Ugy.úgy — mondotta tanácstalanul Hja Petrovics, de fogalma sem volt, hogy mit is akart, mondani. Hirtelen zsibbasztó fáradtságot érzett a lábában. Benézett a másik szobába. A sötétben lu lányán csillogtak a íikuszok levelei, Dühösen befüggönyözle az ablakot és ledőlt az ágyba. A kavicsos úton időnként megrakott tehergépkocsik dübörög, tek végig, úgyhogy a falak is beleremegtek. Az ablaküvegeket lassan. . ként fehér fény árasztotta el, a tolakodó árnyékok a menyezelen óriásira növekedve kavarogtak. Az elnök egyszeribe önmagára ébredt. Mintha kividről nézte volna önmasát, hirtelen jelentéktelennek érezte összes sérelmeit. Hogyan is törődhetik most a sérelmekkel, amikor az emberek kinn a sztyeppén igyekeznek a gabonát megmenteni. ÉMÜLET FOGTA EL az elfecsérelt idő miatt. Eddig zzal , nyugtatta magát, hogy mindent elkövetett, de a késedelmes betakarításnak az esős időjárás az oka. Felkelt az ágyból és gyors léptekkel sietett ki a messzi szállásra. Talán még ott lehet fogni a kombájnt éjjelre. Kitért a faluból és az útkanyaron túl, messze a sztyeppén ■r ~pillantotta a kivilágított kombájnt. Körülötte mindenütt emberek nyüzsögtek. A tartály alatt másféltonnás gépkocsi állt. Vastag sugár, ban Ömlött belé a gabona, „Vájjon ki is ... ki is jöhetett rá erre? — töprengett jeltörö örömmel llja Petrovics és szemével a kombájnvezetöt kereste. Perepelica fent állt a kombájnon és Vaszilijjál, a magas, szélesmellű répás szel veszekedett. — Régóta csépeltek? — kérdezte llja Petrovics. ami ugyan teljesen felesleges kérdés volt, mert a kazal nagyságából amágyis láthatta, hogy legalább 7—8 hektárnyit csépelhettek ki. — Estétől — válaszolta Perepelica meglehetősen pontatlanul4 — De kitől kaptátok az utasítást? jA FENE EGYE MEG! — káromkodta el magát szívből r kombájnvezető, miközben leseperte a szalmaszálat, amely a hátát szurkába. — Én javasoltam. A brigádvezető meg küldött em. bérekét. Hát lehet ezt tűrni? Másutt már az őszi szántásba kezdtek4 mi meg még a csépléssel kínlódjunk? Nyura! — csattant fel a hangja. — A kombájn mellett dolgozol, vagy hol az ördögbe? Fogji villát, mozogj, ott a villa! Gereblyézd a szalmát! A szalmarázó mellett álló lány kendője alól rávillantotta sze-t mét llja Petrovicsra. Nevető szemmel, éneklő hangon kiáltotta: — Nagy a po.or! —-m — Nagy a po-or! — utánozta csűfondárosan Perepelica, A sötétségből két lány került ki a fényre. Kendőt kötöttek aZ arcukra. Nyura a kezébe nyomta az egyiknek a saját villáját, J — Segítsetek lányok! — kiáltotta a kombájnról Vaszilij. EGRAKOTT SZEKEREK indultak a kombájntól a sztyep* pére. Tompán, alig hallhatóan zörgött kerekük a puheí tarlón. A tartályból pedig, mint valami kiapadhatatlan forrásból Ömlőitek a tömör, súlyos ,abonaszemek. A szakadék mögött, ahol a másik kombájn csépelt, hirtelen megvilágosodott az ég alja. Két vakító fénycsóva szaladt jel az ég- holtra, majd leszállt a földre és sebesen kúszott végig a sztyeppén. Néhány percig egy lovaskocsit világított meg a fénysugár. Fiulal legényke állt rajta s a gyeplőt feje felett forgatva, harsány kiálló• zás közepette hajtotta a lovakat. Érezni lehetett, öröme telik benneá hogy a fényekkel, emberi zsivajjal, motorzúgással telt sztyeppéi éj. szakában hallja a hangját. — Jókedvvel dolgoznak — állapította meg örömmel llja Petz rcvics. Most iái esett volna rágyújtania. Elővett egy szivart, meg- morzsolgatta két tenyere között, azután visszatette, Szalma mellett nem gyújthat rá. J DE FIGYELJ. GRIGORI J FŐM IC S — mondotta PercpelL cának, miközben könyökénél fogta a karját. -— Hallgass rám. Tudom, hogy hibás vagyok, szeretném megköszönni neked, hegy nem szalasztottad el az időt. M1 R — Nem arravaló most az idő, hogy azt keressük, ki a hibása A feddés mindnyájunknak szól. Nem vitás, hogy a gabona térén valóban rosszul állunk. Hirtelen aggódva ráncolta össze homlokát. A beszélgetés közben állandóan figyelte, hogyan dolgozik a kombájn. , . . Amikor llja Petrovics egy útjába akadt szekéren a másik kombájntól a szérű felé tartott, már vörösödön az ég alja. A dómm bök felöl fr: ”jnali szél fujdogált. A messzeségben szikrái okádva /.'/ traktor berregett: Perepilica átment a másik táblára, hogy amint felszárad, lekaszálja a kubáni búzát, llja Petrovics megnyugodva gondolt a gazdaságra.Éjiel legalább '.ász hektárnyi gabonát csépeltek ki és ráadásul derűs volt a hajnali időjárás is. „fío&yan is védekezhettem ilyen ostobán az ülésen?” — gondolta magúban szégyenkezve llja Petrovics. — Fejbe kellene vernem magam, SZTYEPPE FELETT diadalmasan ragyogva kelt fel nap az eső után. A messzeségben nedvesen csillogtak t háztetők cs a harmatos zöld fű gyémánt fényt lötelve verte vissza a napsugár csillogását... A
