Észak-Magyarország, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-01 / 125. szám

Péntek, MSI. évi június kfi 1 ÉSZAKMAG'YARORSZÁ G 3 Saját kárukon tanulták meg a bodrogkalntiak: miért Imjíogat feketevágásra a kulák 19 feketevágást lepleztek le az el­múl* hónapok során a sárospataki já­rás egyik községében, Bodroghalomban. A súlyos törvénysértést — amely veszélyeztette a község állatállományá­nak fejlődését — a jelentés szerint — dolgozó parasztok követték el. Külön­böző ürügyekkel egészséges, továbbte- ayésztésre alkalmas borjúkat vágtak le és a húst kiárusították, önmagukat, de egész népgazdaságunkat is megkárosí­tották ezzel. Eljárás indult ellenük. Va­lamennyien megkapták már büntetésü­ket. Megbüntették a tanácselnököt és a tanácstitkárt is a kötelező éberség el- mulasztása miatt 200—200 forint pénzbüntetésre. De az ügyet ezzel még nem tekint­hetjük lezártnak. Igaz, — a feketevágások megszűn­tek, áprilisban és májusban már egy sem fordult elő. Meg kell azonban alaposan nézni, hogy egyáltalán miért történtek ilyen károk Bodrog- halomhan Legfőbb oka természetesen az éber­ség hiánya volt, — Ebben, bizony, hibásak vagyunk ismeri el Dajka Mihály tcnácsel- nök. Belevesztünk az aktákba, azt hittük, hogy ha azok körül minden rendben van, jó munkát végzünk. Csak később láttuk meg a mulasztást. A vizsgálat ebben a tekintetben komoly hiányt állapított meg. Hogy mién tör­téntek feketevágások? Azzal próbál­ták indokolni, hogy „kevés volt a ta- katrmány“, meg hogy „á tejbeadást csak úgy tudták teljesíteni, ha a borjú nem eszi el a tejet“. Ez azonban nem igaz, hiszen a tejbeadási kötelezettség olyan kicsi, hogy könnyen teljesíthető. De annál többet lehetett h»11—! - má­sikat, hogy „a takarmány kevés volt“. Felvetődik a kérdés: kinek a hang­ja ez az alaptalan indokolás? Sem a tanácselnök, sem a tanácstit­kár nem vizsgálta ezt meg. Úgy át­ázik teljesen megfeledkezte’- * 1*K'r*ég- ben az ellenségről. A fe’elő"'“ - r,'ál­lapítása tehát nagyon is felületesen tör­tént, A tanács tagjai mindössze abban látják a hibát, hogy nem vették é'Zro idejében a törvénysértést; de nem jutott ess ültbe meg­keresni mögötte as ellen­ség kesét. Pedig ez nem lett volna nehéz Bodrog­ba! ómban. , A községben öt kulák él. Egyik ve­szedelmesebb ellensége a dolgozó nép­nek, mint a másik. Legveszedelmesebb közöttük az egykor 650 holdét ’ -ló Szabó Lajos, akinek két mu‘'"",-orülő fia állandóan szomszédol. T?"'v_kéí év­vel ezelőtt szóba sem álltak dolgoz/ parasztemberrel. Kegyetlenül szipo'voz- ták, sanyargatták a falut. Most azon mesterkednek, hogy minél jobban be- hálózzák, bujtogaasák a dolgozó pa­rasztokat. Esténkint „vallásos“ össze­jöveteleket tartanak lakásukon, Hábo. rús rémhíreket terjesztenek a több: kulikkal: Zádor Jánossal és István­nal, s Medve Andrással cg-.-litt, A kö­telező éberség hiánya miatt olyannyira nyeregben éTzik magukat, hogy ami­kor a napokban a vetés szabotá’.ása miatt a rendőrség őrizetbe vette Szabó Lajost, egyik fia, Szabó Sándor fenye­getni merészelte Bandura László ta­nácstitkárt! Habár a kulákok viselt dolgait min­denki ismeri a községben és tudta hogy ölt hajtogatták a falu dolgosáit a fekete­vágásokra, vizsgálat ■— eddig — mé" rfolyt ellenük. Ehelyett a tzzá ’ "k a gépállomás dolgozóit okolja, mert ők is vásároltak feketén vágott borjút. Igaz, hogy a gépállomás beszerzője, Ragály László két ilyen borjút is vett az üzemi kony. ha részére. De igaz az is. hogy a gép­állomás vezetője, Demeter elvi*™, lep­lezte le a feketevágásokat. Persze, ez nem enyhíti a gépállomás hibáját, de hibájukat arra semmiképen nem szabad felhasználni hogy a kulá­kok bűnét másra hárítsák. Súlyos kárt szenvedtek azok a bod- roghalmi dolgozó parasztok, akik hall­gattak a kulákok szavára. A saját ká­rukon tanulták meg, hogy önmaguk el­lenségeivé válnak, ha a kulákra hall­gatnak. Látják már, mit akar a kulák, amikor feketevágásra bujtogat. és igyekszik elgáncsolni a falu fejlődé­sét. A bodroghalmi események intő tanul­ságul szolgálnak megyénk valamennyi községe számára. (Zs. I.) Pányok község dolgozói már 93 százalékra teljesítették tojásbeadási előírásukat Fokozódik megyénkben a tojás be­gy iíjt és üteme, A járások közül to­vábbra is az abaúj szántói halad az élen. ahol egy hét alatt 70.000 drb. tojást gyűjtöttek be. Sorrendben utána az cncsi, a szikszói, majd a riesei já­rás következik. Változatlanul az utolsó helyen kullog az ózdi járás, ahol a to­jásbeadási tervet mindössze 8.7 száza­lékban teljesítették. Alig valamivel jobb a sárospataki é3 a mezőkövesdi járás teljesítése. A községek versenyében az egész megyében a legjobb ered­ményt Pányok község dolgozói ér­ték el, ahol az előírást már 93 százalékra tel­jesítették. Jó munkával tűnik ki Göneruszka, Zsujta. Abaújvár. Vizsoly, Hejce, Árka, Kéked, Hemádszurdok, Tisza valk, Ároktő, Sajószöged, Tisza- szederkény, Hejőkürt, Hollóháza, Kar­osa, Becskeháza, Bódvalenke és Kwn- játi. Edelényben Lipták Sőlmt és Si­mon András 100 százalékig teljesí. tette kötelezettségét, Ugyanilyen eredményről adhatnak szá­mot Tibolddaróeon Dósa Lajos, ö/v. 7 erbócki Istvánná, Koza Györgyné, Nagy István, Taktaszadán Acs Tóth András, Ujcsaláloson Orlóeki János és Ö. Tóth István dolgozó kis. és közép­parasztok. Vannak viszont községek, amelyek 'erontják a megyei eredményt. Ernő­dön eddig mindössze 3.9 százalékos a teljesítés. Ezen nem is lehet csodálkoz­ni, hiszen a helyi tanács azzal gondolta „biz­tosítani a tojásbegyűjtés sikerét", hogy nem egy esetben fenyegető fel­hívást küldött ki a beadásban lemaradt dolgozó kis- és középparasztokhoz. Ez a módszer teljesen helytelen, csak az el­lenségnek használ. A begyűjtés akkor lehet és lesz is eredményes, ha jó felvilágosító munkán alapszik. Hiányzik a személyes példamutatás Mezőzombor községben, ahol o tanácselnök ezideig még egyetlen darab tojást sem adott be kötelezettsége teljesítésére. A tojásbegyüj térnél kitűntek a e£- gándi, karosai, tiszaszederkényi,' genc- ruszkai, semlyéni és dámőci szövetke­zetek felvásárlói. Dolgozó kis. és középparasztok! Kö­vessétek az élenjárók példáját! Határ­idő előtt teljesítsétek a beadási köte­lezettséget! Hogyan élnek a gyermekek as imperialista országokban AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN kb. 900.000 gyermeknek kell földmű­ves munkát végeznie. Nem olyanokról van szó, akik szü'eiknek segítenek, sem olyanokról, akiket időlegesen foglalkoztatnak, hanem olyanokról, akik ténylegesen, mint földmunkások dolgoznak a nagybirtokosoknál. E gyerekek sorsa a vad rabszolgaság korának megfe'.e’ő kizsákmányoltság. 372.000 közülük semilyen bért nem kap. Nyomorúságos fedél és száraz kenyérhéj a fizetésük. Napi munka­idejük 10 óra. FRANCIA ORSZÁGBAN az 1950— 51-es iskolaév kezdetén százszer gye­reknek nem jutott hely az iskolában, mert a francia bábkormány, imperia­lista gazdái parancsára kaszárnyákat létesít iskolák helyett. Igen sok olyan iskola van, ahol levegőtlen, szűk tan­termekbe 60—70 gyereket zsúfolnak össze. ■ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN még a gyermeket sem kímélik a há­borús hisztériától. Az iskolákban ­gyermekek atomtámadás elképzelt ve-i szélyo miatt bebújnak a padok alá- Az elemi iskolás gyermekek csaknem egynegyede olyan le'kiállapotban van, hogy különleges lélektani kezelésre van szükségük. TITO JUGOSZLÁVIÁJÁBAN a gyermekek újságpapír szé éré Írják feladataikat, mert a Tito-randszer nem gondoskodik róla, hogy a gyere­kek füzethez jussanak. Dalmáciában körülbelül tizenkétezer pafafztgy ér­mek nem járt isko-ába, mert nem volt lábbelije. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 14 éven aluli fiúkat és lányokat hasz­nálnak fel olcsó munkaerőiéként a len­fonódákban. A gyerekek napi munka­ideje 11—12 óra. GUATEMALÁBAN a kávéültetvé­nyeken 40—50.000 gyerek dolgozik. Sokuknak még sohasem vö t cipő a lábán. Sóval és paprikával fűszerezett kukorica a napi táplálékuk, de még ebből sem ehetnék eleget. Szépen fejlődnek a miskolci kisipari termelőszövetkezetek A kisipari termelőszövetkezeti mozga­lom is egyre nagyobb mértékben szé­lesedik, erősödik. A kisiparosok a jöl- ínüködő szövetkezetek példájából lát­ják. hogy felemelkedésük, boldogulásuk egyetlen biztos útja •— a szövetkezet­ben való tömörülés. Ezért szaporodik állandóan a kisipari termelőszövetke zetekben a szövetkezeti tagok létszáma, 1948 november 15-én alakult meg a Miskolci Szabók Kisipari Termelőszövetkezete E’őszÖr rendőrségi és vasúti egyenruhák készítésével foglalkoztak. Felszerelésük, berendezésük akkor még igen hiányos volt — mindössze két varrógépük volt. Sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdeniük, de nem hátráltak meg. Minden igyekezetükkel azon fáradom- tak, hogy szövetkezetüket fejleeszék, a szükséges modem felszerelést mielőbb beszerezzék. Egyre javuló, fejlődő mun­kájuk eredménye magmutatkozott ab­ban is, hogy rövid idő alatt 24-re nőtt taglétszámúik. 1951 január 1-től áttértek konfok- ciőnált ruhái készítésére. A szövetke­zet fejlődése azóta még magasabbra iveit. Négy minőségi szövetkezeti fiók­műhelyük is van már, ezekben méret utáni ruhákat készítenek. Olcsó árán Igaz délfelé járt már az idő, Szabő István mégis fáradtan, kelletlenül éb­redt. Megint nem pihente ki magát. Felesége nagyon sajnálta, hogy fel kellett költenie, mégis noszogatta, mert •— várta őket a föld. Szabó István az éjszakai műszakból reggel 9 órára került haza- Előző na­pon ia dolgozott kint a földjükön. Kora este már haza kellett 6ietnie, hogy készüljön a műszakba. A tanyá­ról, ahol Finke közelében laktak, 3 km-et ke]]ett gyalogolnia edeiénybe, ahonnan az autó elszállította a bányá­szokat Alberttelepre. Fél 8-kor, indult, így ért oda pontosan műszakra. Reggel Ugyanezt az utat tette meg visszafelé. Az egész „éjszaka“, az alvás jófor­mán csak 3 órát tett ki. Mégig — menni kellett. így parancsolta a föld, a sürgős mezőgazdasági munka. De sokszor megfordult Szabó István fejében, de sokszor elbeszélgetett róla a feleségével, hogy ez a kettős élet így sehogyan se jó. Szabő István már 13 éves korában Orra kényszerült, hogy a földesurnái dolgozzék. Küszködés, nyomor, meg­aláztatás volt az ő élete is. A felszaba. dúl ássál megváltozott az élete. Szabad lett. Felismerte, hol van a helye. A Párt tagja lett. Tudta, hogy ez köte­lezettségekkel jár. Szeretett volna ta­nulni, szeretett volna résztvenni a bá­nyaüzemben a gyűléseken... De mit tegyen? Ha ottmarad műszak után a gyűlésen, elmegy az autó. Gyalog meg Stem mehet haza. Elég az a 6 kilométer is, amit Edeiénybe, meg onnan vissza gyalogolnia kell. Szeretett volna a családdal is többet foglalkozni. De mikor! Szerette, na­gyon féltette a gyereket, a kis Imikét. Különösen az rendítette meg, ami egy. nzer történt velük. A gyerek még pá­lyás volt, de kibontották a pólyáiból, hogy könnyebben legyen, mert melegre járt már az idő. Amikor a határból hazaérkeztek, a gyereket csaknem meg­fulladva találták. Hasrafordult a csöpp, fcég, belefúródott a feje a pólyába. Alig tudták óletrekelteni. Megpróbálták, hogy kivigyék maguk, lal a földjükre. Keserves volt ez is. A felesége edényt vitt ki magával, két tégla' között tüzet rakott, ott készí­Szabó István bányász másodszor megváltozott élete tái elvinni, hiszen a tanyán laktak. — Mit volt mit tenni, a gyerek egyedül maradt odahaza. Ez az otthon is — sokat fordult meg Szabó Istvánék fejé­ben. Lakás az biztos, de egyetlen egy szobából áll. Ez a lakószoba, a konyha, meg a mosókonylia is. Ott maradt! be­zárva a gyerek. Hányszor történt meg, hogy akik később jöttek ki a határba, odakiáltottak Szabőnénak, hogy menjen haza, mert Imike nagyon sir. Rohant haza az asszony, megetette, tisztába tette a gyereket, azután újból vissza a földre. Szabő István szánta nagyon, milyen nehéz, sok munkája van a feleségének is. „Mitől látott, meg ameddig 'átott“ — kint dolgozott a határban. Mi taga­dás benne, rosszul esett néha, hogy amikor hazajött a délelőtti műszakból Aiberttelepről, nem várta ebéd, de megértette. Mindenre nem telhetik a szegény asszony idejéből. Hiszen, ami­kor késő este hazajön a mezőgazdasági munkából, akkor kell még nekilátnia a mosásnak, a házimunkának. Számvetést is csináltak azután. A bányában havi keresete 6—800 forint között volt havonta. Kereshetett volna persze jóval többet is, de hát fáradtan ment a munkába és — mint kommu­nista, különösen szégyenü — néhány­szor el is maradt a müseakból. Ka­pálni, gyűjteni kellett, esőre hajlott az idő, gyorsan el kellett végezni a mun­kát. Elmaradt a bányában, de nem tudott jó munkát végezni a földjén sem. Ami termett, legjobb esetben fél­évi fejadagjukat biztosította, azután már mindent vásárolni kellett. A bá­nyában szerzett keresetéből ment el sok még a földre. „A bánya is meg a föld is. .. én már nem bírom ezt tovább“ ! — fakadt ki egyszer. — Meglátta pontosan meg­értette, milyen rosszul irányítja a ma‘ ga és családja életét, amikor elolvasta, amit Rákosi elvtárs mondott az Orszá­gos Bányászértekezleten: Hz, hogy földje is van, meg a bányában is dől fette az ételt a kicsinek. Fiukén volt ■ gozik, zavarja őt a bányában, zavarja Stsyan napközi otthon, de oda nem tud- I őt a földművelésben is.., Szakadatlan Mpi­fá. pro­nem rohanás az élete.. Nem tudja liennj magát.... Szakadatlanul radt... Nem tud a családjával desen foglalkozni... Elmarad a letáriátus általános fejlődésétől, jár iskolába, nem hallgatja meg a gyű­léseket, nem megy a szemináriumra .. Lemarad mint vájár, lemarad mint pa­raszt is...,“ így van pontosan. Az ö szivéből be­szélt, az ő gondolatait foglalta szavak­ba „a bányászok atyja“, amikor meg­mondotta, hogy a föld csak malomkő a nyakán... Szabó Istvánék belátták, hogy vá lasztaniok kell. Vagy a bánya, vagy a föld. Szabó Istvánok a bányát választot­ták. Földjüket felajánlották. Az alberttelepi bányaüzem lakótele­pén a szép egyszoba-konyhág és még egy külön helyiségből álló lakásbán sok látogatója volt a napokban Szabó Ist­vánoknak. Szomszédok, ismerősök inesz- szi utcából is eljöttek, örömmel vizs- gálgatták meg, milyen gyönyörű új konyhabútort vásároltak Szabóók. A világoskékre és fehérre lakkozott mo­dem bútor, a szekrényben, az asztalon elhelyezett szép kézimunkák, a porcel­lán edények valóban megérdemlik a fi­gyelmet. 2664 forintba került, ebből 802 forintot előre kifizettek, a többi 9 hónapi részletre megy. Amióta Szabóék a bányatelepen lak­nak nem ez az első nagy vásárlásuk. Vettek sokféle ruhaneműt maguknak és a gyermekeknek is, mert Imre méh lett van már egy 2 éves kislányuk, Ma­rika is. 900 forintért rádiót vásárol­tak. Telik most már mindenre. Szabó Istvánnak januárban 1275 forint 61 fillér, márciusban 1336 forint 90 fil­lér, áprilisban is 1107 forint volt a havi keresete. A májusit még nem s- merték, de arról jogos büszkeséggel be­széltek, hogy a kiváló bányász 19-én 70 mázsás előirányzata helyett 151.41 mázsa szenet termelt, 213 százalékra resete 78 forint volt. Azt a hetet 149 százalékos átlaggal zárta. A hónap több más napján is volt 161, 183 szá­zalékos teljesítménye, amikor 53—57 mázsával több szenet termelt, mint amennyit kér, vár tőle a szocializmus építése, a béketábor. Nem történt itt. semmiféle csoda. — Szabó István most már minden ideg­szálával a bányáé, amelyet annyira szeret. Amióta a bányatelepen lakik, nem volt egyetlen igazolatlan müszak- mulasztása sem. Nem fél 8-kor indul, már az éjszakai műszakba, hanem fél 10 előtt 5 perccel. Igyekszik, mert me- legcsákány-váltáseal dolgozik. Reggel 7 órára otthon van. Lefekvéskor nem kell már rettegve arra gondolnia, hogy alig 3 óra lesz a pihenése, mert ahogy a jólvégzett munka után szervezete kí­vánja, délután 4—5 éráig i3 alszik. A gyerek addig a napközi otthonban van. Kap tízórait, ebédet, uzsonnát — kakaóskávét, süteményt, „Olyan a gye­rek, mint a törökbasa“ — ahogy jogos büszkeséggel mondja róla az anyja. Előfordul mégis, hogy az éjszakai műszak után már déli 1 óraikor felkel Szabó István. Ha nem is a délelőtti műszakban dolgozott, örömmel készül arra, hogy résztvegyen a műszak után tartandó gyűléseken. Nem szalad már el előle az autó... A gyűlés után 5 perccel már otthon van. Most már bol. dogan kielégítheti vágyát, olvashat tanulhat, hallgatja a rádiót. Délután felesége szépen felöltözteti a két ki­csit és elmennek sétálni. Nemcsak Szabó Istvánnak változott meg másodszor is az élete, vele együtt feleségéé, családjáé is. Nem kell már , mitől lát, meg meddig lát“ rohannia, gürcölnie az asszonynak, ő is sokszor gondolt arra a „kétlakiság“ gyötrő idő. szakában, milyen jó volna elmenni az MNDSz asszonykörébe, nőnapjaira, csi­nosítani a lakást, de nem lehetett. — Most mindenre megvan már az idő, a lehetőség. Jár is az MNDSz-be, tanul ő is, s kézimunkázik, szépíti nyugodt, boldog otthonukat. ... és amikor Szabő István a jól megérdemelt napi pihenés után már eleget olvasott, hallgatta a rádiót, sé­tálgatott és még van ráérő ideje, fogja a kis kapát és a ház melletti konyha- kertben időtöltésből megkapálgatja a teljesítette előirányzatát, egynapi ke- \petrezselymes ágyat. ., Naményi Géza mellett pontos minőségi munkával elé­gítik ki a dolgozók igényeit. A közeljö­vőben fehérnemükészltő műhelyt is nyitnak. Taglétszámuk már 68. 1950­ben tiszta jövedelmük 74.000 forint volt, ebből 14 kitűnő varrógépet. 9 gomblyukkötő gépet, 3 kombinált gé­pet és egy szabászgépet vásároltak. A szövetkezet dolgozói a legnagyobb gondot fordítják a takarékosságra. Ügyelnek, hogy a szabásnál minél kö­vesebb anyag kerüljön a hulladékba, A „maradéknélküli szabás“ -mozgalom sok jó eredményével büszkélkedhetnek már. A Miskolci Szabók Kisipari Termelő Szövetkezete párosversenyben áll a szolnoki szabók szövetkezetével. Má­jus 30-tél június 30-ig tart a párosverseny, A versenykihívás óta 9 dolgozók még jobb és eredményesebb munkát végeznek. Kertész István mi­nőségi szakmunkás 260 százalékot Kecskés László szabász 160 százalékot, Alexái Mihály minőségi szabász 138 százalékot, Zalkai Hona kézimunkázónS 125 százalékot ér el átlagosan. 1947 áprilisában alakult meg. a Cipészek Kisipari Termelőszövetkezete A megalakulás idején még csak 9-sn voltak. A dolgozók komoly áldozatokat hoztak szövetkezetük erősítéséért. 2—3 hétig üzletrész-jegyekért dolgoztak. Mi­kor kellő anyagi eszközöket biztoeítefc- tak szövetkezetük számára — anyagot, szerszámokat vásároltak. Ahogy fejlő­dött jó munkájuk nyomán a ezövetke- zet, úgy gyarapodott a szövetkezeti tagok száma is. 1950-ben tiszta jövedelmük 190.000 forint volt. Ebből 15 különböző gépet és sok szerszámot vásároltak, 35.000 forintot pedig a szövetkezeti dolgozók között osztottak ki nyereségrészesedés címén. Az elmúlt nyáron kész cipőket készí­tettek, a maradékanyagból 150 pán gyermekszandált és 50 pár női szán. dőlt állítottak elő. Most Nagvmiskole dolgozóinak cipőjavítását végzik. Ha­vonta átlagosan 8500 pár cipőt javíta­nak meg. A minőségi munka mellett: szép anyagtakarékossági eredményeik vannak. A dolgozók hosszúlejáratú párosver- seny-szerződéseket kötöttek egymással. A versenyt minden hónapban kétszer értékelik, a versenymozgalom fejlődé­sével a dolgozók közül egyre többen magasan túlteljesítik normájukat. —- Hepp Béla, aki az űjdiósgyőri javító­műhelyben dolgozik, 190 százalékot ért el és már liarmadízben érdemelte ki „a szövetkezet legjobb dolgozója“ számára kitűzött versenyzászlót. A többi dolgodé sem marad le Hepp Béla mögött, mert az üzemi átlagteljesítmény 150—160 százalék között van. • A jólműködő kisipari termelőszövet­kezetek eredményei biztos alapot nyáj. tanak ahhoz, hogy széleskörű, meggyő­ző felvilágosító munkával biztosítsák s, kisipari termelőszövetkezeti mozgalom további nagyarányú fejlődését, (n. i) Szerdán este el vesztei lem levéltáreámat a Bessenyei út és a vasútállomás söntése között. A tárcában 500 forint és fontos ira­tok voltak. A becsü etes megta á'ő még 500 forint, jutalomban része­sül, ha az iratokat leadja a selyem­réti 4. sz. bérházban Bánhcgvinél.

Next

/
Thumbnails
Contents