Észak-Magyarország, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-04 / 102. szám

2

ÉSZAKWACTAMOHSZAC

Péntek, 1951. évi május hő 4.

m

j .j:Ü , n.

*— A sematizmus és a műgond vi szunyával kapcsolatban fel ' kívánom vetni az úgynevezett „nagy irodalom*- és az úgynevezett időszerű irodalom álellentétét. Hamis ez a szcmbeúlií- tás. Lehet maradandó a inai napról, a inai napnak szóló, időszerű inü és az

úgynevezett maradandó mü is lehet

olyan, amely még a mai napot sem éli túl. Az az író, aki igazán mélyen meg. ragadja, ábrázolja, fejlődésében mu. Tatja meg az időszerűt, rendszerint maradandót is alkot. Az az író pedig, aki a maradandó, —- vagy azt, ami neki maradandónak tűnik —;, fe. Kiléteién ragadja meg, — e’síálasztja az időszerűt is, a maradandót is.

— Ha pedig a,„nagy irodalom“ és időszerű irodalom szembeállításának a kísérleteinél miifnjbeli, zsánerbeli különbségekről, az írói alkat, egyéniség, tehetség különbözőségéről van szó csupán, akkor hadd mondjam erre azt: népünk számára, a magyar irodalom számára még a legszélesebb, a rigmustól a trilógiáig terjedő skáia is túl keskeny. Nem szűkíteni, hanem szélesíteni kell ezt a skálát. Mindenre szükségünk van: rigmusra, csasztuská. ra, politikai guny-versre, a trilógiára, úgynevezett nagyregényre. Minden kell, minden segít, ha jó és hiba, ha a rigmus költője lenézi a trilógia íróját és még nagyobb hiba, ha a trilógia szerzője lenézi a politikai gunyvers íróját.

— A sematizmus elleni harc azf je. lenli, hogy

jobb, mélyebb, gazdagabb, nevelőbb legyen irodalmunk

De ez nem jelenti azt, hogy visszatérjünk ahhoz a mi irodalmi életünk, ben nem éppen pozitív szerepet játszott jelszóhoz, ami úgy hangzott: „nagy irodalom“. Tanulni az írónak saját népünk legnagyobbjaitól ós a vi. lágiródalom haladó íróinak legna. gyobbjaitól kell. Az ember nem megy rosszabb tanítóhoz iskolába, ha mehet a jó tanítóhoz is. Sztálin elvt'árs azt mondotta egyik legszebb beszédében:

,,Jegyünk olyanná, mint Lenin“. Legyünk olyanná, mint Lenin, — ez ne. héz dolog. Erre a mai korban egy ein. bér képes — Ü maga, Sztálin. Es bár felmérhetetlenül nehéz olyan eszményt ős példaképet, követni, mint amilyen Lenin volt, mégis igaza volt Sztálin elvtársnak, amikor Lenint állította minden kommunista, minden dolgozó elé eszménynek és példaképnek, For. djtsuk ezt ie irodalmi nyelvre. Legyünk olyanok, mint Shakespeare, mint Tolsztoj, s mint Solohov. A im kezdő íróinknak persze ilyen mórié, kéktől meg kell ijedniük. Ilyen példaképeket, mint Shakespeare, mint Goethe, mint Balzac, mint Tolsztoj megközelíteni is csak egyszer lehet egy évszázadban. Tanulni fölük és elsősorban tőlük tanulni — mégis ez kö. telosségük az íróknak.

— De tudni kell ugyanakkor, hogy az irodalom nemcsak óriásokból, nem. csak zsenikből áll. Ha nevelni akar. juk íróinkat, egyrészt nagy példákat állítsunk elébük, másrészt ne emeljük tál magasra a mércét, mert ha ere. jüket meghaladja a magasság, nem tudnak keresztül ugrani rajta. Hadd jelentsem itt ki: mi nemcsak a zseni, két, a kiváló tehetségeket akadjuk ápolni, •fej'cszteni, segíteni, nemcsak őket szeretjük; mi

ápolni és fejleszteni akarjuk az egész magyar irodalmat

azokat az írókat is, akik nem zsenik, vagy még nem zsenik. Szeretjük ezt ;;z irodalmai úgy ahogy van, hibáival együtt, bár látjuk a hibákat, gyomlál, ni igyekszünk a gazt, s bár tudjuk, hogy a tehetségek különbözőek. Sze- vetjük irodalmunkat, bár tudjuk, hogy vannak gyermekbetegségei, de azt is tudjuk, hogy kinövi őket.

— Hadd szóljak még néhány szót — kissé visszakanyarodva — az irodalom időszerűségének arról a megfogalma. zásáról, amelyet Illyés Gyula adott. Azf mondotta: „Nem tud időszerű lenni az, aki a jelenben nem látja meg a jövő elemeit.“ Ez szóról-szóra igaz. Ez a megfogalmazás semmiben sem tér el attól, amit mi. kívánunk és elvárunk a szocialista, realista irodalomtól, megkövetelve föle a realiz. mussal együtt a forradalmi romantikát. Egyet értünk teháf Illyés Gyula, valí Ili farija?... Mert ezután a meghatározás után hozzáfűzte: „valaminek az időszerűségét végső fokon a holnap dönti el.“ Hivatkozott Móricz Zsigmondra, Eötvös Józsefre, akiknek a koruk nem hitf, vészmadárnak tar. tották őket s mégis igazuk lett, az a

A MAGYAR IRODALOM FELADATAI

Révai József elvtárs felszólalása a magyar írók kongresszusán

BÉRE Május 1—c-5g

Két brigád

Lengyel film.

Előadások kezdete: hétköznap fél 6 fél #, vasár- és ünnepnap fél 4, fél 6 fél 8 érakor

KOSSUTH Május 1—11-ig

Távol Moszkváiéi

Előadások: Hétköznap f, í, »már- éí ünnepnap 4, s é» S érakor

FÁKLYA Május á—7-1«

Iparosítással a szocializmus felé. — Sztahanovista munkamódszerek az építőiparban — Farsang Szlovákiában Előadások kezdése: fél 6. fél S őra- kor. vasárué;) fél 4-kor is.

____

világ, amelynek a pusztulását előre látlak, valóban el is pusztult. A hol. napban dőlt el tehát, mi az időszerű a mában. A mi, időszerűségről szóló követelményeink és az Illyés Gyula, fé'e követelmény között szembetűnő a különbség. Móricz, vagy Eöfvös tagadták a jelent, a maguk jelenét, a maguk módján harcoltak ellene és igent mondtak a holnapnak. Mi igent mondunk a jelennek s erre az igenre építjük azt az igent, amit’ a jövőnek mondunk. A kritikai realistáknál a jelen időszerűsége és a holnap időszerű, sége elválhatott egymástól. Ma másképpen áll a dolog: Ami holnap időszerű lesz és marad, az csak azért icsz, és marad holnap is időszerű, mert a jelenben is az. Egyetért-c velem Il’yés Gyulai

— Sokan nem tudják, cgyetért-c az időszerűségnek, a jelen és a holnap időszerűsége összefüggésének ezzel az értelmezésével Illyés Gyula? Ezért volt és még van ma is „Illyés.problé- ma" a magyar irodalomban. Ennek adott hangot’ egy fiatal író, Kövesi Endre, tisztelettel szólva Illyésről, de fájdalommal is és a számonkérésnek egy bizonyos rezgésével a hangjában.

— Illyés Kövesinek verssel felelt. Lefegyverző felelet. Felelőt- ez a vers? Igen is, nem is! Ez a vers, amely Dnnapenteléről szól, szép vers, és nemcsak szép vers, vallomás is, kiállás

is. De ki tudná, hogy erre a lépésre továbbiak következnekc, hogy erte az „egy lépésre előre“ nem jön-e „kettő visszafelé?“

— A baj az, úgy hiszem, hogy Illyésnél valóban van valami „kettős kötöttség“. Az egyik: kötöttség bizonyos barátokhoz, akiktől nem tud megválni, annak ellenére, hogy ezek a barátok a szocializmust építő népnek hátatíordítanak. A másik kötöttség: Illyés Gyula kötöttsége a magyar dől. gozó néphez. Bizonyos, hogv a gyermekkori szerelmet elfelejteni nehéz. A gyermekkori szerelmet a szó-szoros értek műben és a szó átvitt értelmében.

— Ez a gyermekkori szerelem Illyést mindkét értelemben, a néphez, a munkásosztályhoz, a Kommunista Párthoz köti.

De a kettős kötöttség megvan és az egyiket fel kellene számolni. Nem kétséges, hogy melyiket. Ilad-d figyel, mezfessem, Illyés Gyulát saját esz. méityképére, — akit jól választott, de nem mindig jól követ — Petőfi Són.' dórra, aki a baráti kötöttségeket könyörtelenül szét tudta vágni — bár bizonyára fájt neki is — ha többről volt szó: a néphez való kötöttségéről. Harcolunk Illyés Gyuláért. Harcolunk és harcolunk elsősorban akkor, amikor szókiinondóan megmondjuk neki az igazat és keményen bíráljuk.

— Másokat is bírálnunk kell. Sok szó esik az utitársakról. Érzésem szerint ez a szó is kezd lélektelen, gépies formulává válni s az a megállapítás is, hogy az util'árs-állapot nem lehet állandó. Természetesen nem lehet, nem is az. De miközben ezt a formulát szajkózzuk, nem vesszük észre, hogy van ilyen utitárs és van olyan utitárs, és ezek az utifársak máris változnak.

— Vájjon közönséges utitárs.e barátunk és harcos társunk, Darvas Józsefi Nem, jóval több annál: bajtársunk már, aki velünk együtt jön és mi vele együtt masírozunk. Vájjon egyszerűen utitárs-e Szabó Pá.l? Nem, jóval több annál. Sem Darvas József, sem Szabó Pál nem párttagok, de ennek ellenére elmondhatom, hogy Szabó Pál is, Darvas József is irodalmi elv, társunk. Szabó Pál — az utjtársi állapot mesgyéjén túllépve —, már megtanulta, vagy. munka s vívódások közben eredményesen tanulja a szocia. lista realizmus alapvető elveit és azért tudja megtanulni, mert lélekben és vi. lágnézefben odaállt a mi igazságunk mellé. Csak szektariánus korlátoltak, vaksággal megvertek nem látják, hogy nemcsak a mindennapi életben, d©

az irodalomban is kialakulóban van a páríon- kivüii kommunista típusa.

— Szójnom kell Veres Péterről is- Nincs a magyar irodalomban „Veres Péter-probléma". Akik ilyent akarnak csinájni, mesterségesen csináljak. Mcgvédjük Veres Péter barátunkat is ha, korlátolt szektariánusok bántani próbálják. Természetesen bírálni kell őt, bíráltuk a mujtban is és — azt hiszem, segítségnek tekinti, h/:. megígérem — bírálni, fogjuk a jövőben is. Különösen bírálni ke],] ót, ha nem marad a kaptafájánál és elméleti fejtegetésekbe bocsátkozik. Búr meg kel] mondanom, hogy az okos ember — és a kommunistának nem utojsó tulajdonsága az, hogy legalább igvelc szik okosnak lenni — akkor is figyel arra, amit Veres Péter mond, amikor elméleti fejtegetésekbe kezd, mert mindig ián abban is sok megszívlelendő dolog- De nem ez a döntő. Bí ráljuk Veres Pétert, de Veres Péter müveiben — és ez a döntő az irodalomban — nem meglátni azt, hogy ő is közeledik ahhoz a határhoz, atv. ]yen táj az űtitárs már több, mjnt

egyszerű utitárs, bolondság, korlátolt szektarianjzinus lenne- A „Pályaműn- kasok" de sok tekintetben triiogiájú- jának e]sö kötete, a, „Szojgasag" is olyan müvek, amelyekre az ogcoz magyar irodalom, az egész magyar n«p, kommunisták és nem kommunistáit, büszke lehet és büszke rá Pártunk Is, a hl agya r Dolgozók Párt ja. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a párt. tagsági könyvvel együtt a bölcsek köve is a zsebükben van. Ezeknek azl mondom: bizony elmehetnének tanaim Veres Péterhez, hogyan ke[I a dolgozó embert igazán, híven, elevenen és szeretettől ábrázolni az irodalomban. A dolgozó ember szeretető — és ami attól elválaszthatatlan; a ha*a szeretető az, amj bennünket Veres Péterrel összeköt.

— Azért hangsúlyoztam, mindezt bizonyos demonstratív éllel, .meri az említett írókat egyes kommunisták még útitársként is fanyalogva fogadják Szektariánusok ezek, meghamisítják Pártunk politikáját- Az ilyen

,.a szeniel- kakas szekta.

szektorié

nusoknól a

proletár

nia az irodalomban

azt jelent

ki kell . a

többit túri

i, mert „a

domb kiesi, nincs

hc.jv több

számára“

A'z ilyen

koijátolt

n árut sok

számúra a

proletár

Ria csak

jejszó. eé

gór és

hiúság,

sértődöttség

, frakciós

ii y esség

van. Nem

engedjük,

proletár

hegemónia

címén és.

mögötte kicsihogy a üi ügyén

szétrombolják nemzeti irodalmunk de. mokratikus és szocialista irodaimi táborunk egységét

Nem engedjük, hogy szűk ós korlátolt szektariánusok barátainkat ellenséggé bélyegezzék.

Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a kongresszuson is, imitt-amott jelentkezett az irodalmi életünkben meg. lévő kilkkszejlem.

— A kicsinyes hiúság, cinizmus,

sztárvilágnézet, egoccntriznvus: Ez

mind-mind táplálja és tenyészd az elvtelen klikkszellemet. Van iiycn kommunista íróná] is, ncui koinnnt- nist'a írónál is. Harcolnunk kell ellene— Szótanom kell egy.két szót. Gergely Sándor felszólalásáról. A felszólalás szerencsétlen volt- A Párt nem ért vele egyet. A felszólalásból bizonyos dolgok nem a kongresszus, hanem valamilyen vizsgálóbizottság oió tartoztak volna- Ami pedig a felszólaló, e[vj részét illeti — mert volt abban a vitában, amelyet Déryvel íoiytato't ej vi rész is — hegyesebb letl volna ezt nem személyeskedő hangon, ntm „leleplező“ hangnemben, hanem ejvi magaslaton elmondani. Az ejvi keroos- hez a magam véleménye a következő:

— Nein vagyok híve annak, nőt tl- lenkezöjeg, hogy az ellenség szabad szólásjogot kapjon akár az irodalomban is és helyes az a követelés, hogy az irodalomban ábrázolt eljenicgnek egyetlen tételét sem hagyjuk megcáfo- Intlanul- A cáfojalnak sok e.-zköze van, a lehetőségeknek egész skálája ál] az írók rendelkezésére. Másrészt azonban az is világos: ha egyáltalában ábrázolható az ellenség az irodalomban — és ábrázolni kell, Hiszen különben bő] a harc? — nem marad hat néma- Ha. megszólaltatjuk ezt az ellenséget, csak azt mondhatja, ami tó. ie fejik és amj iljik a szájába. Különben az irodalomban ábrázolt ellenséggé] vívott hantunk ahhoz a harchoz hasonlítana, amelyet a bokszolok jól ismernek és szaknyelven úgy hitf. nak: árnyékbokszolás. amikor nem az ellonfé1(le] báróéinak a porondon, hanem a trónicg!eremben a saját, árnyékukat ütik.

— Mindezzel kapcsolatban újra és újra fel kell vetni irodalnuiwk iffazi egységének a kérdését. Partunk IX. Ken. gressziisa ezt nemcsak felvetőidé, hartem követelte i». Irodalmi egység szervezeti értelemben azt jelenti: egységes írószöetség, baráti elvi együttműködés n kommunista és nem-kommunista, !t azo- ialista realizmus útján haladó és az. ehhez az. úthoz talán még cink közeledó szövetséges és utitárg es kommunista írók között. Ehhez hozzátartozik az is. hogy a. kommunista pártszervezet az. író. szövetségben ne tolja háttérire a .szövet, séget magát, ne sajátítsa ki feladatait, segítse, vezesse, de ne helyettesítse a magyar írók egységes szervezetét.

— De az irodalmi egység nemcsak szervezeti egységben jelentkezik. Szellemi egységet is jelent, azt, hogy a magyar irodalom legyen egységes, haladó, demokratikus, szocialista, vagy szocialistává fejlődő irodalom. Egységes nemzeti irodalmat akarunk és nem külön író.

dalmat a katonák számára — az egyik igen rokonszenves fiatal íróbarátunk vetette fel a kongresszuson ezt a követelést —, nem külön irodalmat a bányád szók számára, nem céhirodalmat, nem szakmai irodalmat, hanem nemzeti irodalmat.-r A kongresszus tett volt, előbbre vitt bennünket. Sikerült megoldani — bár nem oldotta meg végleg—az irodai, mi közvélemény teremtésének feladatát,

— Két értelemben van szó irodalmi közvéleményről: egyik értelme az. hogy az alkotás problémái ne maradjanak meg egyes írók magánügyeinek, hanem közüggyé váljanak, megvitatható s megvitatandó kérdésekké, hol az egyik tanulhat a másiktól. Ezt a kongresszus elérte. Eredmény ez, folytassák ezt a munkát, folytassák a vitát elvi magaslaton. személyeskedés nélkül.

— Az irodalmi közvélemény másik ér. telnie az, hogy

az irodalom ügye legyen népünk ügyévé.

Bizonyos, hogy oh bon az fotelemben is vannak eredményeink. Irodalmunk nem kávéházi, nem melegház,5 irodalom, egv- re inkább népi irodalommá lesz a színak abban az értelmében is. liogy a nép figyel az Írókra, rendel tőlük, ellenőrzi őket, beleszól munkájukba, közüggyé kezd lenni nálunk ez az irodalom. A’ kongresszus ebben a tekintetben is lépés előre, de ne higyjük, hogy ezen a téren most minden rendben van. Az irodalom nálunk könyvtáraink, s az* eladott és olvasott könyvek számának emel. kedése ellenére sem eléggé népi ügy. Tegyenek meg mindent, hogy a kongresszus után valóban százezrek ügyévé, egfoz népünk ügyévé váljék. Biztosíthatom a magyar írókat, s n Magyar írók Szövetséget, hogy ami a Magyar Dolgozók Pártját illeti — és hadd tegyem hozzá —, ami Rákosi Mátyás elvtársat illeti: minden segítséget megkapnak tőlünk. Az irodalmat eszméinkkel éí* nem felesleges beleszólással akarjuk irányítani, hogy azzá legyen, amivé minden igazi komoly és — itt már használhatjuk ezt a szót — igazán nagy irodalom, hogy azzá legyen, aminek Petőfi akarta és hirdette és amit ez a jelszó fejez ki: „Előre hát mind aki költő, a néppel tüzön.vizen. át!“

— Előre valóban a néppel, előre a béketáborral, előre a Szovjetunióval! Legyen a mi magyar irodalmunk fegyver, jó és éles, jobb és élesebb népünk harcában a jobb életért, a szocialista Magyarországért, a békéért.

MEZŐCSÁT ÜNNEPE

Itt van Május elseje,

Énekszó és tánc köszöntse...!

. . . hangzik a szárnyak) dal cs «ser- tehuüámzik a ragyogóan tisztára, meszelt mezöcsáti házak között, a sok-sok zá-sz'ó cs felirat között,. A villanyoszlopok között, az egyes házak kerítései kö. zötl virágfüzérek árasztják a május virágainak, az orgonának és a gyöngyvirágnak gyönyörködtető illatát. Úttörők járják a falut, ősi magyar népszokás szerint verses köszöntőkkel iid. vözlik a szövetkezeti mezőváros dolgozóit. Strófáikban a frissen csengő, gaz. dog tartalmú, eleven verssorok a természet megújhodásán túl a társadalom megújhodását hangsúlyozzuk. A kis Fróna Erzsébet úttörő pajtás versével hívják meg a dolgozókat az ünnepségekre.

Alig, hogy megvirradt a hetedik sza. bad május 1 napja, meg ott fénylettek a villanytranszparens köriéi az úttest felett, amely köszönti a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét, máris vidám zene- és énekszótól volt hangos az utca. A mezöcsáti fúvószenekaron kívül két népi zenekar is járta a falut:

Láncunk leráztuk, a munkánk öröm, Colunk új élet, nem új vérözön..,

A legyőzhetetlen béketábor dalával, a jövőben bizakodó, a szocializmust biztos kézzel építő emberek derűjével és vidámságával ébredt Mező csál.

Remeg a föld, amikor a traktorok kifordulnak a nieaőcaáti gépállomás épületei közül az útra, hogy elhelyezkedjenek a múltat jelképező bivalyvontatású cséplőgép után a május 1-i felvonulásnál. Bizony sok alkalmuk van az ősz szehasonjításra a mezőcsátiabnak. Megérkezett az új — pirosra festett — kom. bájn, a falu büszkesége és örömének középpontja.

— A nyáron már ezzel aratunk — magyarázza a küriijállóknak a gépállo. más egyik dolgozója, — Oránkint 6 km-es sebességgel halad a búzatáblákon, lekaszálja a terményt, rögtön el is gépeli és egyberakja a szalmát,

Két kaszálógép is vonul a szinte vége. áthatatlan tömeg előtt, Az idei gazda, gabb azeuatermést ezek a gépek vágják majd . ..

A Pártbizottság, a pártszervezet és ; tanácsok dolgozói nyitják meg a menetet. Utánuk az úttörők és a DlSz-flata- lck jönnek. Lombikot, könyvet és re. pülömodellt hoznak a menetben —három szakkörüket akarják ezzel jelképezni, <—

Magasra emelt tábláikon Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak képei.

Az ifjúság bosszú csapatát a szép számmal felvonuló MNDSz asszonyok követik, majd a tszcs* tagjai haladnak vidám énekszóval, A mezöcsáti egységes kultúrcsoport brigádjai eredeti niező- csáti népi táncelemefcböl összeállított táncjátékkal teszik még színesebbe, még hangulatosabbá a lelkes felvonulást.

Nincs a községben olyan ember, aki otthon maradt volna, mindenki résztvetf a hetedik szabad Május I megünneplésé, ben.

*

Harsány kacagás, ütemes biztatás've. ri fel a fahszcle csendjét már a kora délutáni órákban. A mezöcsáti sportpályán „a legügyesebb legény“ és „a leg. takarosabb leány“ címért folyik a verseny. Elénk tapssal üdvösük a győztese, két. Az egész közönség a verseny izgalmában ég. Az utolsó méterekben tör előre és győz egy tehetséges úttörő a kerékpárversenyben. Csaknem 50 méterig repül ki az elhajított gráiátforma fa. Forró üdvözlésben részesítik a kötéljátékban legügyesebb leányt.

Csaknem 10 méter magas karcsú fa tetején órát, ruházati cikkeket és szer. számokat, helyeztek el. A sportpálya szélén ásták be nagy gonddal a díszes szalagokkal ékesített május fát. 6 méter hosszúságban lehántolták és gondosan beszappanozták a fa törzsét. Ember le. gyen a talpún, aki felmászik a fa tetejébe ..,

Fiatal úttörők, de 50 ives dolgozó parasztok, sőt egy leány is megkísérli a feljutást, Vidáman kaco nak a körül- állók, amikor egy-égy eredmény telei kísérlet után lepotyognak a pályázók a gondosan előkészített homokos talajra. Az értéktárgyak megszerzésén kívül a dicsőség is hajtja a versenyzőket.

Sok mindennel, próbálkoznak. Ki a sapkájával törölgeti a szappant a fa derekúról, ki homokot visz a zsebében és

azzal takarítja a szupport, ki derékszíj, jal igyekszik magát megerősíteni a fa oldatán, egyesek kendőiét vesznek elő. egy leleményes népzenész gye,-tát visz ma. gával, azt, tördeli útközben. Félórák telnek bele, míg sikerül az elsőnek feljutni a kívánt magasságba. Zugó taps és éljenzés üdvözli siker it. Gyors egymásutánban aztán még többen is elénk a célt.

A vetélkedés nemcsak szrrakoztaiő, de bőséges lehetőséget1 ad öljetek, leleményességek felhasználására,

*

Este a. kitltúrottliou tágas helyisége ia kicsinek bizonyult az érdeklődők befogadására. Most avatják az arra méltónak bizonyult 10. évüket betöltött leányokat és 18. éviiket óiért.fiákat felnőttekké.

A DISz és a tszcs „avató apái“ in'-ő Szavai után feldíszített pohárral kezükben koccintanak a felnőttekkel majd táncra perdülnek. A jeleidé; 6 dolgozik nagy szeretettel fogadja* a Közszeretet, nek örvendő Ágoston Károly bácsi táncát. Ágoston bácsi olyan népi táncukra tanítja meg a fiatalokat, a felnőttel sorába fogadott „immár felnőtteket“, amelyekre már csak ö emlékszik a közegben. Zugó taps fogadja, amikor lányával rop egy izes, eredeti mezöcsáti népi táncot.

A késő esti órákban rakéták repülnek a csillagok felé.

Tűzijáték Mczőesáton I

Először az életben!

Mezöesát szövetkéz« íj mezőváros do1, gozói a harcos bóknak *i a.; jegyében, a felszabadult ember boldog örömével ünnepelték a hetedik szabad május elsőjét. Örülnek az életnek, harcolnak a boldog jelenért és a niég boldogabb jövőért. — Biztos, jó utón járnak, n közös nagyüzemi gazdálkodás útján, kihetik a fej. szabadító Szovjetunió parasztjainak példamutatását, a Párt vcze'i oka!

VÖLGYI DELA.

A Szovjetunió Minisztertanácsa állami kölcsön kibocsátását hagyta jóvá

A Szövjetunjő Minisztertanácsa abból a céjból, hogy a lakosság anyagi eszközeivé] hozzájárulhasson a Szovjetunió népgazdasága további fejlesz, léséhez, elhatározta, hogy állami kölcsönt bocsát ki a Szovjetunió népgazdasága fejlesztésére jjl951.es kibocsátás) 30 milliárd rube| összegben, húsz évi határidőre.

A Szovjetunió Minisztertanácsa jóváhagyta az állami kölcsön kibocsátásának a Szovjetunió Pénziigyminiiz- tóriuma állal beterjesztett fejléiöicií«