Észak-Magyarország, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-13 / 110. szám
4 ÄSZÄKMAGYIRORSZAG V&särnap, 1951. Svi miju* M 18FOLD ALATT Az üzemi és városi kulturverseny megyei bemutatója HOLDI JÁNOS: A Csend. Őrjítő csend. Némán nézünk egymásra. A cimborám. Kovács Sanyi arcán ugrálnak az izmok a belső feszültségtől. Halottsápadt. Kifordított tenyérrel támaszkodik, a tetőt' tarlő főtefanak. Egyik karján megbomlott » felcsavart ingujj s most lazán, gyűrötten csüng csuklójára, Furcsa, előttem teljesen ismeretlen hangon szó al meg: bénán, lélektelenül jön ki a szú a száján: — Most . . . most mi lesz cimbora? Válasz nélkül hagyom. Egvan mit is mondják? A szívemre, az agyamra még mindig ránehezedik a zsibbadtság. Fülemben még ott cseng, ott’ üvö.tűzik a támfák recsegése, n mű. zsás meddődarabok észvesztő dübörgése, szemem előtt az elmúlt negyedóra képei: törött ácso'atok, egymásra zuhanó irtózatos súlyú meadöóriások, bukdácsolva liu’lnak, egyre hullnak a tetőből s elzárnak bennünket a külvilágtól, — az élettől. Ut'ána csend, iszonytató csend . . . Mintha a temető csendje lennel... Ugyan mit is válaszoljak? . . . Kezembe veszem a lámpám. Tíz éve társam. Vájjon nem az utolsó giktám-e — ötiik fel bennem. Nem... Nem.,, igyekszem eihesegetui az agyamra nehezülő bénultságot, vizet eresztek a lámpámra, kortyog a csap, kisebbed, nek az árnyak, bő világosság ömlik szét a fejtésben. Alaposabban körülnézek. Hat' fenyőfapárost számolok meg & munkahely kétméteres ortjáig. Hat méter! Az eddig kihajtott fejtés hosz- bza tizenkét méter. Tehát . . . tehát még négy méter a lukasztásig. Borzasztó sok. Ránézek Sanyira. Tekintetéből 'á- tom, hogy ugyanarra gondol, amire én: hol kezdenek neki a mentési munkának. A szakadáson keresztül, vagv abból a fejtésből, amivel 'szemköze haladnak. A fejtésben négy mé. 1cr vastagságú szénfa'lal kell megbir- kózniok. Idő kell hozzá! A szakadáson keresztül a mentés még nehezebb. Hosszú percekig omlott a tető, biztos beszakadt, a fejtés bejáratáig. Ki tudja? Semmit sem tudunk . • ■ Ez a legborzasztóbb . , , Csak a csend takar be mindent, vastagon, Ijesztően. A könnyező szénfalat, a vastag fenyőgerendákat, a csille hideg, holt testét t minkül, a két bányászt. Sanyi szénportól árkolt szemébe visszatér a rémület. Elfordítom a fe. jeni, nem nézek rá. Csak a hangját hallom. — A levegő... — suttogja. A levegő . . . Egv bet» volt az esküvője. Megértem. A levegő! . > . Nem is vígasztalom. Hiába való fáradozás lenne. Hat éve vágja a szenet. Okos fiú. Mindennel tisztában van. Megnylkkan * fa. Pattog . ■ < A fenyoszálak pattognak ... A gerendához emelem a lámpám. A fény meg. pihen a meggyötört, millió mázsákkal birkózó fa hasadékánál. Apró fekete pontokkal van tele, kicsi széndarab, kák, a robbantás szórta oda őket. Kéf-két kimélyített végű tartóoszlop van az oldalba fektetve. Intek Sanyinak. Beállítjuk a nyöszörgő íőte- fa a'á. Tompán dobog a fejsze, két- három ütés után csorog rólam az izzadtsúg, lihegek, kapkodom a leve. göt. Nem segíthetünk magunkon! . • . Aztán megint csend, nyugtalanító, idegbénító némaság. És a levegő egvre fogy . . • Nincs mit tenni. Várni kell. Sanyi, hátát nekidiítve a szénfalnak, félig huny? szemmel bámul a semmibe. Lámpáján alig gombostűfejnél láng, csak az égésnél keletkezett izzó hamu táplálja. Időnkint rám néz; már tisztább, nyugodtabb a tekint'ete. Örülök, hogy ö a cimborám. Erős, fegyelmezett fiú. Más már ordítozna, üvöltözne, káromkodna. Kétszer auy- nyi levegő fogyna el! Sanyi elvtársam is. Most jött haza nemrég a kéthónapos pártiskoláról. Látom mennyire szenved. Talán most búcsúzik magúban az asszonytól, az élettől. — Juli néni négyszáz forint segélyt kap majd havonta . . . Kong a hang. Tudom, mire mondja. Bólintok. Igen. Nem fog éhezni utánunk senki. Ma már más mint régen. Es ez is nyugtat. ’ Ülünk s nem tudom mióta. Délután kettőkor jöttünk be, hét óra felé tör. tent a baj. Ki tudja; most mennyi az idő. Az órám a kabátomban van, nemrég vettem a hÜ3égpénzből. Jó óra, ezép. Ta’án húsz méterre sincs tőlem. Vagy már kivittek a napra? Háromszázötven méterrel feljebb. Mert eny- nyi van a fejünk felett. Háromszáz, ötvon méter vastag koporsófcdél! Atkozoft gondolatok! Sanyi alszik. ügy ültében. Szinte leolvasom az ajka mozgásáról, hogy Ilust emlegeti. A feleségét. Nem kelt'em fel, pedig jóideje, hogy motorzúgást hallok. Találgatom, mi lehet. A velünk szemközt lévő fejtésből jön a hang. Csak duruzsolás. Fúró. gép lehet. Tehát hozzáfogtak a mentéshez. Nincs sok remén}-. • Semmi . . . Leg. alább 15 óra kel! míg ideérnek. Akkorra már nem leszünk életben. Kemény a szén itt . . . nagyon kemény. Hervad a lámpám lángja . . . Nőnek az árnyak megint... Nem eresztek rá vizet — fejesle- ges — kifogyott a karbiti. Álmosodon], Sűrűn, nehezen lélegzem, fejem mintha szét akarna nyílni. Jó lenne élni!,.. Érdemes élni 1 . .. ... Az osztályozó tetején tündöklő vörös csijjag jnt az eszembe. Már biz. tosan világít. S a fiam, Laeika.,. szombaton este jöttünk hazafelé a moziból ... a gyerek megállt s rámutatott a vörös, rubiniként csi]logó ötágú csillagra: — Apu ... A vörös csillag i szabadság? — Igen — mondtam — és meg sok minden .., — Akkor én nagyon fogom szeret, ni ezt a csillagot, apu ., • A fiam tizenegy éves és már Pus. kint böngészi. — Csak böngészd, fiain... Es ha kiszabadulnék innen, újra bányász lennék... A csillagért... a szabadságért .. Kinyújtom a lábain, így kényelmesebb. Minden mozdulat uiegerö[(eté- sembe kerül. Tisztán látok mindent ■. • A betört, kékesszürkén csiljögó márgát, az egyre sötétebbé váló szén. falat, a gerendák görcseit, a, csille barnarozsdás ojdalát, csúszástól fényes kerekeit, Sanyi barnafürtü fejét és a ködös, sűrű homályt, a jevegöt. Amiből az oxigén egyre fogy... Vízi... Félig vízben fekszem— Iszonyatos!. .. A gépzúgás egyTe erősödik. A szakadásnál csobog valami. Alig látok. A lámpám éppen hogy pislog. Sanyi még alszik. Nehezen tudok fejájlnj. Világot csiholok a gyújtómmal. Kúp. rázik a szemem, ahogy a láng felkígyózik előttem. Aztán... a számra tapasztom a tenyerem ... csak fej ne ordítsak,., Elvesztünk. Móniin: tétlenül ,.. A szakadásból folyik a ví*. Meredten nézem . • • Hát mégis... Nyomás nehezedik a mellemre- A fülemben mintha ezernyi dob dübörögne- Hirtelen elhallgat a motorzúgás, csak a víz csobog egyre vastagodó érben. Kezemben a gyújtó. Sötét a lángja. Füstöl . .. Hegyes végéből feketén terjeng a korom, mint egy halotti lepel- Bokáig ájlok már a vízben. — Hé, Sanyi ébredj! — akarom mondani, de megakad bennem a hang. Csak suttogni tudok. Sanyi megmozdul. Most érezte meg n nedvességet. Imbolyogva feláll. Süni cseppekben potyog vissza nadrág, járói a víz. Paty •.. paty... Nagyra tágul a szeme, szája kinyílik, mintha roppant kiáltásra készülne, aztán csak halk sikoly tör ki bclőle— E]ni szeretnék! ... Négy jövés. Pereg a szén a falakról- Megrázta itt is a fejtést a robbantás ereje. A leváló széndarabok nagyokat csobbannak a vízben. Cnp- pog * bakancsunk a lében. Mjntha | ajattunk lőttek volna.,« Pedig nem. A velünk szembejövők. Vészesen nyögni kezd a fa, megint. Milliós súllyal birkózik. Es ott kinn, fenn talán most búvik ki a nap a telepi házak fölé. Reggel. Édes tavaszi reggel. A gesztenyefák ujjnyi bimbója már kifakadt. Fiam ágaskodik, úgy csókolja az anyját. Iskolába megy. Én meg fekszem ilyenkor. A szobaajtó fejig nyitva. Lobog, duruzsol a konyhában a tűz. Érzem a kávé illatát. Az asszony dúdol- Ki- peg-kopog a papucsa a kouyha kövén. A napfény bebátortalankodik az ab. Jakon. Piros nap! Vörös csillag! Szabadsági Elett De messzi-messzi van! Fázom, pedig izzadok. Érzem, hogy csorog végig az arcomon a veríték- Az öngyújtóval próbálkozom. Forga. tóm a kerekét. Szikra... szikra. Láng sehol. Egymás mejlett lihegünk. Sanyi tapogatózó keze a váramat inar- kolássza. — Hallod? — suttogja. — Igen, hajlóm, — mondom. Pedig nem hallok semmit. Csak a víz csobog bolondíló egykedvűséggel— Hallod?... Igen. Most már igen. Kiáltás- Hosszú, elnyújtott. — Megyünk ... Csak gyertek elvtársakt Még nem késő! Átkozott sötétség! Monoton zúgás, A gép dolgozik. Lehet, hogy az utojsó métert szene, lik. Egy óra, fél óra és szabadok lennénk. De már vége .. - Körülölel bennünket a viz. Térden felül ér. Máris úgy érzem, mintha & számba folyna. Sanyi kezét fogom. Nedves, nyirkos a tenyere. Izzad és hörög. Gyengébb a tüdeje, mint az enyém. Le.jeejtjük a kezünket. A víz megcsókolja, ijedten felrántjuk. Mintha nem (enne már mindegy. — Végünk — tör ki bejőle. Érzem, hogy erötjenedik kezének szorítása. — Sanyi... cimborám! .. Hörgése már ijesztő. Akár a sötét. *ég. Egy méterre tőlünk az élet, az cjvtársak, a világosság. Nem bírom sokij. Sípol a tüdőm... Mintha dagadna a torkom, a fejem ,.. Sanyi csúszik. Ha elengedem, vége .,. Legalább nem szenved tovább. De nem... nem engedem ... Zúg a gép-.. Derékig ér a viz. Hej, átkozott dobverő... A fejem... szétszakad. F'alom a levegőt. Nine» benne erő ... nincs ben. ne élet... — Sanyii Élsz? Haljod? Nem zúg a gép. Tompa dobbanások- Mint amikor a jukat töltöm. Aztán csend. Végünk... bum, bum, bum. Füst, émelyítő, édeskésraü füst, füst, füstszag — élet. -. Fényi... apró, kicsi, de fény! Sanyi megremeg a kezeim között, öntudatlanul. A fény közeleg. Nő. Csattog a csákány, nő a fény! Mi ez? Szörnyek? Gázmaszkos arc a luknál Iíi az?> Mit számít! Egy elvtársam! Hang... Próbálok odébb menüi. Nem megy. Merev a lábam. Valaki bemászik. Aztán még egy. Áthúznak bennünket a Jyukon. A gomoiygó füstben zöldesen csillog egy gép. A megmentőnk! A frontfejtésről! I Szovjet réselőgép!... jjf vj A dolgozók kulfúragitációs tévé. kenységét, a kultúra egyes művészeti ágaiban elért eredményeit az országos kultúr verseny tükrében láthatjuk legjobban. Jelentősen megnőtt az öntevékeny kultúrmunkások száma, fokozatosan fej'ődik a népi tánecsopor- tok, énekkarok és színjátszó csoportok munkája. Hatalmas számbeli növeke. désnek voltunk fanui, főleg az utóbbi időben, A városi és üzemi ku’túrver- senyen résztvevő csoportoknak mintegy 40 százaléka a kulturverseny meghirdetése után alakult. A számbeli fejlődés mel'ett a csoportok politikai és művészi színvonalának is lépést kel! tartania hazánk gyors előrehaladásával. A kultúrver. senyek bírálóbizottságaiban helyet foglaló, politikailag és szakmailag egyaránt képzett szakemberek fokozottabb mértékben ellenőrzik a csoportok fejlődését. A csoportok müsorpolitikájában az ut'óbbi hónapokban jelentős javulás következett be. Legnagyobbrészt időszerű, a termelés, a békeharc, a szo- cia’izmus építése kérdéseivel fogai, kozó müsorszúmokat választanak az előadások tárgyául, ugyanakkor a csoportok — igen helyesen — a klasszikusok időálló alkotásaihoz is nyúlnak. A csoportok azonban álta'ában elhanyagolják az üzem dolgozói által írt megfelelő darabok bemutatását. Általános tünet, hogy kulfúrgárdáink túlságosan ragaszkodnak a műsorfüzetekhez, a versenytájékoztatóban aján. lőtt művekhez és csak rit'kán fogadják el a inunkásírók, a nemrégiben alakult írói munkaközösségek egy-egy sikerültebb alkotását. A tavaszi kul- túrversenyen csak az ózdi gyár dolgozói szerepeltek maguk írta jelenetek, kel. A tánccsoportok munkájának fejlesztésében különösen a nagyüzemek járnak az élen, ame’yek a helyi népi táneelemek felkutatásában és gyűjtésében figyelemreméltó eredményeket’ értek el. A tánccsoportok munkáját)in megmutatkozik már az a kezdeményezés, hogy az egyes népi táncok a táji jelleget is kidomborítsák. Az ének. karok tevékenységében a cél a terme, szetes, közvetlen előadásmód, a nép dalkincscinok közvetlen, természetes bemutatása. A művészeti csoportok színvonalában különösen a szinjátszócsoporfok terén mutatkozik a legnagyobb fejlő, dés. A miskolci Tüzép jóképességü színjátszói az „Egyszerű emberek“ c. színdarab előadásával valóban magukkal tudták ragadni a miskolci városi bemutató nézőit, izzó gyűlölőiét tudtak keltopi a jelen'évőkben az impe. rialisták ellen és könnyekig meghatódtak a nézők a darab drámai feszültségű jelenetei alatt. Az énekkarok és tánccsoportok mnn. kajában sok helyütt a hozzáértő szakoktatók hiánya tapasztaihafő. A kultúrcsoportoknak gondot kell fordífaniok a teljesítményverseny feltételeinek betartására is, a Munka, napló pontos vezetésére, amely nélkül nem kaphatunk hű képet a csoport tevékenységéről. Több csoport .Jie’yte- lenü! úgy gondolta, hogy a teljesif- ményverseny nem áll egyébből, mint folyamatos szereplésekből, közben pedig elhanyagolták az önképzést, «a olvasást, a könyvtármunkác. Hiányosság mutatkozik a verseny nyilvánosságának biztosítása tekint©, tében is. Egyes üzemekben,- városok, ban még ma is akadnak dolgozók} akik egyáltalán nem tudnak a kultúr- versenyröl, vagy legalábbis nem ismerték fel annak jelentőségét. Ez kétségkívül a kultúrnevelési felelősök hibája, amin sürgősen változtatni kel’. A sajtó országszerte különös- figyelmet fordít a kultúrverseny ügyé. re, segítő bírálatban részesíti a versenyben résztvevő csoportokat és ösztönzést nyújt a lemaradók számára. Ma már mindeu dolgozó tu íja, hogy a kultúrverseny ügye nemcsak a kultúrcsoportok ügye. Az üzemeik hivatalok, egyéb szervek felelős vezetői egymásután kapcsolódtak be a kuH'úr- csoportok munkájába, mint például a miskolci Tüzép Vállalat vezetője, aki maga irányítja a színjátszók tévé, kenységét. A miskolci városi bemutatón újszerű kezdeményező/ volt. hogy a bemutató közönsége élénken megvitatta a versenyen résztvett kultúrcsoportak tevékenységét, a dolgozók megmondották vé'eményüket a bírálóbizottság munkájáról is. Ma és holnap, május 13-án és 14.én n Miskolci Ájíami Nemzeti Színházban a diósgyőri, az ózdi vasgyárak, Miskolc s a megye legjobb csoportjai részvételével tartják meg a tavaszi kultúrverseny megyei döntőjét. 56 csoport vetélkedik majd a megye legjobb színjátszó, legjobb tánccsoportja és legjobb kórusa címért, hogy részt- vehessenek a budapesti országos fesz. tiválon. A csoportok lelkesen készültek a versenyre, az e’őkészitö bizottság mindent megtett, hogy gördülékenyen bonyolítsa le az 56 csoport nagy találkozóját. Szeretette! köszöntjük az üzemi és városi kultúrverseny megyei döntőjé. nek résztvevőit cs szereplésükhöz sok sikert kívánunk. Szebeni ^yőző a Megye Tanács népművelési alosztályának vezetőjs Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért“ új száma A „Tartós békéért, népi demokrá- ciáért“ új számának vezércikke leleplezi jobboldali szocialista vezetők aljas, áruló szerepét A lap tág teret szemel a Béke Világtanács felhívására a világ minden részében megindult aláírásgyűjtési mozgalomnak. Közli g lap az Indiai Kommunista Párt programtervezetét, Pietro Sccehiánalc, az Olasz, Kommunista Párt főtitkárhelyettesének a Párt Vn. Kongresz. szusán elmondott beszédét, Dem'anek, az Amerikai Kommunista Párt főtitkárának MacArthur megbízatása alól történt fe'mentésével kapcsolatban írott levelét, Wilhelm Pieck müvének méltatását, valamint Jan Marek politikái jegyzeteit ég különféle tájékoztató anyagot A HÉT KÖNYVEI SZIKRA KÖNYVKIADÓ: Csesznekov: A marxtzmus-leniniz- mus a hazáról . és a hazafiasságról. (Marxista Ismeretek Kiskönyvtára 135.) 2.— Ft. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ: Gereblyás Lász'ó: Egyenes út. Válogatott versek. Í2.10 Ft'. Háv Gyula: Az élet hídja. Színmű. 6.90 Ft. Vaida: Szikrák a sötétben. Regény. 10.60 Ft. Szovjet költők versei, (Szépiroda'mi Kiskönyvtár) 3.Cp Ft. UJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ: Csakovszkij: Ez történt Leningrád- ban. 13.— Ft., kötve 17.30 Ft. Órányin: Korszákov mérnök győzelme 3.80 Ft Penyezsko: Egy szovjet tiszt naplója. 18.20 Ft. i IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Arany János: Nyalka huszár. Képeskönyv. 2.— Ft. Keszthelyi Zoltán: Jávorkút. Képeskönyv. 2.— Ft. Kormos István: Az erdő. Képeskönyv. 2.— Ft. Lánc-lánc eszterlánc. Képeskönyv. 2— Ft. Pantyelejev: Két béka. Képeskönyv. 2.— Ft. Svarc—Frez: A mi gyárunk. 2.— Ff. MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ: Somlyó György: Példák és feladatok. (Irodalmi tanulmányok.), 11.50 Ft, EZ NÁLUNK LEHETETLEN! Fecsegő Valéria bekapcsolódik a »Beszélj röviden!* -mozgalomba Halló...! Végre! Egy félóra után végre sikerült vonalat kapnom és beszéthe'ek veled, Klárikám. ■.. Hogy itt lei beszél! Találd lei! Elég soleat beszélünk egymással telefonon ahhoz] hogy megismerd a hangomat.. • - -. Ugye, kitaláltad. Klárikám, nagyon fontos üzenetet kell átadnom, A vezérigazgató elvtárs biz'a rám, de előbb várni másról kell még beszélnem. Nagyon fontos, mindjárt meghallod, — Megkaptuk a postától a felhívást, a kis cédulát mindjárt rá is alcasz'nt- tam ide a telefonkészülékre, hogy : ..Beszélj röviden! Hosszú beszédeddel gátolod a termelést! Annyit bosszankodtam már én is a sok hosszúbeszédü, fegyelme, ze'len ember miatt, amikor sürgős telefonálni, valóm volt, hogy elhatároztam, népnevelője le. szék ennek a mozgalomnak. ,.. Hogy ti meg nem kaptátok meg! Biztosan elviszik hozzá ok is. Na. gyón helyes a posta felhívása. Képzeld, nálunk milyen tűrhetetlen esetek vannak. A napokban is Ilona legalább 16 percen keresztül arról beszélt az egyik ismerősével, hogy mit lá'ott előző este a moziban, elmesélte a film egész tartalmát, elmondta a véleményét a filmről, telefonon idézték el, mikor, hova mennek legközelebb együtt •moziba, ,., Rogy nem értei jól, Klárikám, amit mondok! Ne haragudj, egész nap nem jutót'am még hozzá, hogy meg egyem az uzsonnámat, most harapok egy párat beszéd közben. .., Szóval, hogy folytassam — egy picit várj, megint lenyelek egy fa. la'ot —, a másik kor- társnő meg a kultúr, csoport, szerepléséről, a bírálóbizottság döntésé- ről és sok más hasonló, ról folytató't majdnem félórás beszélgetést. Nem törődik azzal, hogy míg ő telefon nélkül is lebonyolítható beszélge'ést húz.nyúz, addig mások milyen türelmetlenül várják', hogy vonalhoz jussa, nak. Hűt nem rémes, hogy valaki ilyen fe’e'őt- leniil foglaltan tartson egy vonalat. Meg is mondtam neki alaposan! Bocsáss meg egy pillanatra. csengetett a vezér. ...Nem! Nem teszem le n telefont, mert akkor megint egt/ félóra hosszat nem kapok vonalat... ,., Már vissza is jöttem, Klárikám, folytat, hatjuk. .., Mit mondasz, hogy nálatok is vannak hason- 16 fegyelmezetlen embe. rek! Bemek eset! Ezt. fel kell írnom, a, mozgalom népszerűsítésében igen jó érv. Mindjárt hozok papírt .. , ... Már mondhatod, írom ,. illetve, ejnye, ahogy a papírt hoztam, otthagy'am az asztalo. mom a ceruzát, rögtön jövök,., .L xan M Iszony!. Szörnyű! Mennyi felesig* ges fecsegés telefonon át! Már újítási javasig, tokon is törtem a fejemet, hogyan kellene megs rendszabályozni a not/,, rius fecsegőket, akik azt hiszik: a telefont, azért hívják magyarul távbeszélőnek., hogy hasz- szótárét beszédeket mond. janak bele. .Tó volna például az, ha három pera letelte után a pos'a vaj lamilyen automata szer- kezettel be tudna, csen- ge'ni és a csengetéstől nem is tudnának tovább beszélni. Az a kár, hogy már nem a régi fémes telefonkagylók vannak, •mert bizony vem Szán. nőm a fecsegőket, bet valamilyen, gyenge kis árammal megfegyelmez, nél; őket. ha túlontúl sóz ka! beszélnek. *,. Térjünk az Űzd- veire. Nagyon sürgős! El ne felejtsd! Trd iS fel! A vezérigazgató elv. társ üzeni: azonnal •mondjátok meg Kovács elvtársnak a programira, dán, a 8-án feladott fon. tos rendelés legyártáséi, hoz a legsürgősebben szükséges, hogy .. .Hal. lő. halló, hallóóó! A csuda! Hogy a bnbánat essék a derekába, hát nemi szétkapcsolódtnnk.. ...Tessék! Most megini várhatok egy fél óra hosszat vonalra, mert az emberek képtelenek meg- tanulni, hogy n telefonba röviden beszéljenek t, (nomfgvyij\
