Észak-Magyarország, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-10 / 82. szám
fl Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttesének"! felejthetetlen előadásai Miskolcon Hz onyagtakorékossftg szép eredményei ‘ a diósgyőri vasúti kcrékpáriizemben \ V _______________________-J AZ M DP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VII. évfolyam — 82. szám Aro 50 fillér Miskolc. 1951 április 10, kedd A kongresszusi határozatok végrehajtásának első tapasztalatai megyénkben’1 Irta: Pőcze Tibor Borsod as ország egyik legfontosabb ipari-mezőgazdasági megyéje. Az itt élő dolgozó parasztok, a diósgyőri és más ipari munkások, bányászok termelésének és öntudatának fokozá. sához hatalmas segítséget kaptunk a kongresszus anyagában — rajtunk áll, bogy ezt a segítséget, a kongresszus útmutatásait hasznosítsuk. Atérezzük felelősségünket Pártunk kongresszusának határozataiért. Alkalmazni eze. két a határozatokat a mi megyénk viszonyaira, ezek szellemében irányítani a munkát — ez most megyebizottságunk fögondja és legnagyobb, leg. szebb feladata. A kongresszuson valamennyi pártszervezetünknek, Pártunk legjobbjainak tapasztalatait ismertük meg, Rákosi elvtárs mutatta meg feladatainkat. Nagyon alaposan, rendszeresen és állandóan tanulmányoznunk kell a kongresszus anyagát, hogy mindennapi munkánkat a kongresszusi batáro. zatok színvonalára emelhessük és a határozatokat végrehajthassuk. Tapasztaltuk, milyen nagy hatással volt a kongresszus pártszervezeteinkre, amelyek Rákosi elvtárs beszédének első elolvasása után nyomban hozzákezdtek — egyes részterületeken — munkájuk megjavításához, a kongresz- S2us útmutatásai szellemében. Ónodon a kongresszus után nyomban megalakították a „Rákóczi“ 111. típusú tér. melőesoport pártszervezetét. Rövid időn belül tapasztalhatták a csoport, tagok, mit jelent a pártszervezet. Segítségével leleplezték és eltávolították a csoportból a dolgozók ellen tevé- konykedő, megbízatásával visszaélő •volt csoportelnököt, s megjavult az egész csoport termelőmunkája. Mező- esáton olvasták a kongresszusi anyag, ban, hogy a pártiskoláról visszatértek munkában!Utasára nagy gondot kell fordítani. Rögtön megfogadták a tanácsot, s megerősítették pártszervezeteiket a pártiíkolás káderekkel. A bá- nyász-szervezetokben emelkedett a kongresszus éta a tagjelöltfelvétel. De a kongresszusi határozatok feldolgozása ennél többet jelent. Nem is szólva arról, hogy egyes pártszervezeteinkben még nem tanulmányozták a kon. gresszus anyagát. Tervszerűen kell irányítanunk a határozatok feldolgozását, végrehajtását, figyelembevéve, hogy — Kádár elvtárs szavaival — „a pártmunka minőségét kell mindenekelőtt megjavítani.“ Ez minden más területen is a fejlődés feltétele. Nem minden pártmunkásunk értette Sieg az első hetekben, hogy a kon. gresszusi határozatok alapján nekünk egész pártmunkánk stílusát, módszereit, a vezetés és nevelés módszereit kell megjavítanunk. Mi ezért külön tervet dolgoztunk ki a pártmunka, a vezetés színvonalának megjavítására, s hozzákezdtünk ennek végrehajtásához. A terv elkészítésénél Rákosi elvtárs mondása volt az irányelvünk: „Leg. sürgősebben azonban falusi szervezeteinket kell megerősítenünk.“ Es a kongresszus határozata: „A falusi pártszervezetek, a jáTási pártbizottsá. gok megerősítésénél az egész Pártnak segítséget kell nyujtahia, ez a megyei pártbizottság legfontosabb fel. adata.“ Tervünk e mellett — a mi me. gyénkben különösen nagyjelentőségű —• üzemi és bányászpártszervezetek vezetésének problémáival is foglalkozik. Tervünk alapján elsősorban a falusi és üzemi függetlenített párttit. kárainkkal háromnapos tanfolyamon vitatjuk meg a vezetés alapvető kérdéseit: hogyan kell összefogni az alap. szervezetek munkáját; mi a termelés pártellenörzé3ének Gerő elvtárs által a kongresszuson ismerfetett módszere s melyek ennek a részletei, falusi alapszervezoti viszonylatban: hogyan kell irányítani a helyi tanácsot, a tömegszervezeteket; s különösen Pártunk közvetlen tartalékát, a DISz- szervezeteket. A járási titkár elvtársakkal külön, kétnapos megbeszélésen tisztázzuk a járás vezetésének módszereit és a köz. vetlen feladatokat. A járási bizottság tagjaival a megyebizottság osztályve. zeíői tárgyalják meg a helyes munka módszert. Kötelezzük elvtársainkat, hogy az itt tanultakat szintén adják át az alapszervezetek vezetőségének is, hogy az egész járási bizottság és az alapszervezetek munkamódszerét megjavítsuk. A régi, rossz módszer lé. nyegét Kádár elvtárs fogalmazta meg: „További nagy hiba munkánkban, hogy ai utasítások, tömegét adjuk ki pártbizottságainknak és végső fokon alapszervezeteinknek, anélkül, hogy a végrehajtáshoz szükséges támogatást, a megfelelő instrukciókat, a hasznos tapasztalatokat kellő mértékben párt- szervezeteink és pártaktíváink rendel, kezésére bocsátanánk.“ Ezeket a hibá. kát javítjuk ki most, a kongresszusi útmutatás alapján. Az első sikerek mutatkoztak például a miskolci és abaújszántői járásban a kongresszus utáni taggyűlések előkészítésében, ahol külön megtárgyalták az alapszervezeti titkárokkal a taggyűlés élőké, szitésének módját. Egy titkár beszámolójának vázlatát megtárgyalták együttesen. Ha ilyen módszerrel vezetünk, ezt az alapszervezeti párttagság hamar megérzi, a munka megjavul és ennek jó hatása a termelésben, tanulásban, minden téren megérződik. A kongresszus felhívta a figyelmünket az ellenőrzés fontosságára, Rákosi elvtárs különös nyomatékkai figyelmeztetett, hogy a Párt és a kormány határozatainak végrehajtásáért mi, kommunisták felelősek vagyunk. Ezen a téren is gyökeresen meg kell javítanunk a munkát. Erre akkor döbbentünk rá újból, amikor a kongresz. szus után megkezdtük járási bizottságaink felülvizsgálását és a tokaji járásban egész sor pártszeríitlenséget, sőt pártdlenes jelenséget fedeznünk fel, például a káderekkel való bánásmódban. Itt öt községben nem volt párttitkár, mégse állították munkába a pártiskoláról visszatért elvtársakat. Maga a járási titkár kommunistához méltatlan magánéletet élt. Mi elvégeztük a kongresszus előtti számvetést is munkánk fogyatékosságairól, külön ellenőriztük a pártiskolás káderek sorsát (például a mezőcsáti járásban, ahol jól foglalkoztak velük) és mégis csak most, a kongresszus utáni számvetésnél, a kongresszusi határozatok fényszórója segítségével fedeztük fel ezeket a hibákat. Komoly lecke volt ez számunkra, amely egyebek között ismét aláhúzta a kongresszus anyaga útmutatóként, támaszként való fel- használásának jelentőségét. A termelésben igen nagy segítséget jelent számunkra a kongresszus s különösen Gero elvtárs beszéde. Megértetjük elvtársainkkal e beszéd segítségével, milyen- jelentősége van az alapanyagok termelésének ötéves tervünk végrehajtásában, s külön gondot fordítunk szénbányáink pártszervezeteinek munkájára. Uj módon kezdtünk foglalkozni bányászpártszervezeteink, kel. Eddig a megyebizottság „átnyúlt“ a járási, városi pártbizottsá. gok felett, s közvetlenül belenyúlt az Slapszervezeteik munkájába. Ez az irányítás szükségképpen laza, kam. páfiyszerü volt. Csökkentette a párt- bizottságok önállóságát, kezdeményező kedvét és erejét. E mellett instruktoraink nem vizsgálták a termelés alapvető kérdéseit, amelyeíkre most Gerő elvtárs felhívta figyelmünket: a béralap felhasználását; a munkaszervezést, stb., csak egyes kiragadott kérdéseket. ‘ Egyes bányavállalatokon belül nem volt külön egységes pártve. zetés, az aknák pártszervezetei közvetlenül a városi, járási pártbizottságokhoz tartottak, Már a kongresszus után, a megyei titkári értekezleten Rákosi elvtárs hívta fel erre a figyelmünket és az ő útmutatása alap. ján meg is teremtjük az aknapártszervezetek vállalatonkintó, egységes irányítását. A kongresszus útmutató, sai alapján komolyan foglalkozunk a műszaki vezetők politikai nevelésével. A Diósgyőri Szénbányáknál a megyei pártbizottság, a műszaki vezetőkkel együtt, közös tervet készített a termelés megjavítására. Megyebizottságunk szívósan, állandóan tanítja bá- nyász-párttitkárainkat a termelés pártellenőrzésének módszereire. A megyobizottság munkája csak akkor lehet eredményes ezen a téren, lm a kongresszusi határozatok végre, hajtásánál igénybeveszik olyan élenjáró munkások segítségét, mint Ri. bánszkv Sándor, Kossuth-díjas vájárunk, aki eddig 120 társának adta át munkamódszerét. Vagy ha roegszer. vezzük az olyan dolgozók jó tapasztalatainak szervezett elterjesztését, mint a Márta-akna nagyszerű bányászai. Most megkérjük a Márta-akna dolgo. zőinak egy csoportját, hogy személyesen adják át tapasztalataikat a megye egyik legnagyobb bányaüzemének, a Baross-akna dolgozóinak, mutassák meg ott hogy fegyelmezett, mun. „Követeljük, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt!4* Hatalmas lelkesedéssel folyik megyénkben a békeívek aláírása Zeneszóra, az ifjúság vidám éneklésére ébredt április 8-4n Borsod Abauj-Zemplén megye sok-sok falusi, községi dolgozója. Az ünneplőbe öltözött fiúk és lányok nagy lelkesedéssel és örömmel dalolták egyik dalt a másik után1 s közben-közben táncra is perdültek. Ünneplőbe öltözött erre a napra a megye valamennyi faluja, községe is. A házakon nemzetiszxnü és vörös zászlókat lengetett a tavaszi szél, az ablakokban is virágok illatoztak. PUT NŐK dolgozóit a békét követelő ívek aláírásának első napján a Mezőgazdaság' Technikum hallgatóinak vidám ének. lése köszöntötte. Már hét órakor népnevelők, békebizottsági tagok MNDSz asszonyok gyülekeztek a ta náesházán, hogy a családlátogatások megkezdése előtt mégegyszer megbe szólják a feladatokat. A kézitáskák, ból újságpapírok kerültek elő és min den népnevelő, aláírásgyüjtö-pár ma. gához vette, féltő gondossággal be csomagolta az aláírásgyűjtő íveiket. Kis idő múlva a főutcán megszólalt a hangos hiradó is: Sztálin elvtárs nyilatkozatát és a Szabad Nép békével kapcsolatos cikkeit ismertette. SUSA A község lakói már szombaton este fáklyás felvonulással köszöntötték április 8-át. Dalolva, jelszavakat hangoztatva vonultak végig a község nt. cáin, majd a község határában műsorral egybekötött békeíábortüzet rendeztek. Szépen szórakoztak, vígan voltak, örültek az életnek, amely megváltozott, gazdaggá, boldoggá, min. den dolgozó részére tartalmassá lett. A dolgozóknak ez a hangulata vasárnap reggel — az aláírásgyűjtés megkezdésekor — még tovább fokozódott. A népnevelők, békebizottsági tagok fölvilágosító munkájuk közben mindenütt elmondták: minden hazafinak az a kötelessége, hogy ezt a megváltó, zott, szép életet, hazánk függetlenségét és jövőjét a termelésben való helytállással, a békét követelő ív aláírásával, de — ha kell fegyverrel is — megvédje. SZEtSTSIMOV községben Bíró Béla és Varga Béláné dolgozó parasztasszony indult el első- nek felvilágosító munkára. Bíró Béla elvtárs, aki az ózdi gyárban a durva lemezszerelőben dolgozik, a múlt évben résztvetf a • Békekongresszuson Budapesten és most felvilágosító mun. kaja közben sokat bedéit ott szerzett élményeiről Í3. Ezenkívül elmondotta azt is, milyen munkafelajánlással készül május 1. megünneplésére, hogyan áll helyt a termelés frontján a békéért. A jó felvilágosító munkának már az első házban, Kovács Gyuláék. nál megmutatkozott az eredménye. Kovács Gyula és felesége aláírta a békeívet, ugyanakkor ők is tettek munkafelajánlást. Vállalták, hogy a béke megőrzésének érdekében tavaszi munkájukat még jobban végzik. URAJOIS zenés felvonulással kezdődött az aláírásgyűjtés. A népnevelők, a békebizottságok és tömegszervezetek tagjai felkeresték a családokat, hosszan eb beszélgettek velük leleplezték az imperialisták gyalázatos háborús terveit, elmondták, hogyan lehet és kell a békekövetelés aláírásával, hazánk további erősítésével, még jobb munka- eredményekkel küzdeni a béke megvédéséért. MEZŐKÖVESD A kora reggeli órákban ezer népnevelő, békebizottsági tag indult családlátogatásra, a békét követelő aláírások gyűjtésére. Délelőtt a hangsző. rőkon keresztül szülők, hadiárvák szóltak a dolgozókhoz a béke védelméről. Többen elmondották, milyen volt az életük a múlt rendszerben s hogyan változott, szépült az meg a felszabadulás óta. Ocsai István 8 holdas középparaszt — amikor aláírta a békeívet — a kö. vetkezőket mondotta a népnevelők; nek: „Mindenütt gyönyörűen zöldéi & vetés, bő termést Ígér s ezt akarják azok a bitang imperialisták letarolni. Aláírom az ívet, s ígérem helyt állok ezután is a munkában, mert nem akarom, hogy ágyuk szántsák fel ismét a dolgozók földjét. SZUHAKÁLLÖ Demeter Béla tanácselnök és Pin- tács Jánosné népnevelő indultak elsőnek népnevelő körútjukra. Felvilágosító munkájuk közben elmondották sí község dolgozóinak, mi mindent ka. potf Szuhakálló a felszabadulás. őta{ földosztást, új tanácsházat, postát, 4S házhelyet, — 26-on közülük már fel is építették a házat — 8 ismertették, hogy az ötéves terv során milyen újabb építkezések lesznek. ;,Nem akarom, hogy három gyerme. kém megint sötét óvóhelyen reszkessen a félelemtől. Nem akarom, hogy ismét nyomorúságban, munka • nélkül kínlódjunk. TTgy érzem, azzal, hogy aláírom a békét követelő felhívást, egy csepp vagyok abban a hatalmas áradatban, amely útját állja, a hábo. rűra uszító Imperialista rablóknak“ — mondotta Matyisin Mihályné, a szuhakállói bánya egyik munkásának felesége a békeív aláírása közben. (K. M.y Újabb munkafelajánlásokkal pecsételték meg a békeívek aláírását az ózdi Kohászati Üzemek új sztahánovistái Az Ózdi Kohászati Üzemek zsúfolásig megtolt kultúrtermében, vasár, nap délelőtt ünnepélyesen átadták a gyár kiváló dolgozóinak, a sztahanovista okleveleket. Somogyi Antal elvtárs vájlalatvez»tő ünnepi beszédében azokat a nagy- szerű eredményeket méltatta, amelyeket a gyár dolgozói Bárgyín szovjet akadémikus útmutatásai alapján elértek és Amoszov szovjet gyorsolvasztár tanácsainak felhasználásával most to. vábbfejlesttenek. — Elsősorban az élenjáró szovjet módszereknek köszönhetik az ózdi martinászok.— mondotta —, hogy ezen a napon átadhatjuk a megtisztelő kitüntetéseket a gyár első két szta- liánovista munkahelye, a VII. és a VIH-as Martin-kemence dolgozóinak. A Vll-es kemence megindulása éta az ottani dolgozók óránkint egy ton. nával termeltek többet januári átlaguknál, a VIII-as kemence olvasztárul pedig a kongresszusi verseny idején 107-ről 138 százalékra fokozták átlagteljesítményüket. A két kemence dolgozóinak példája a többi martinászt is magával ragadta, s ennek eredménye, képpen januárban 1000, februárban 1800, márciusban 2000 tonnával adtak több acélt ötéves tervünk megvalósításához, mint az elmúlt év decemberében. Sztahánovista üzemrésszé nyilván!, totfák a durvahengermű blokk-sorát is, ahol Molnár Sz. Lajos főforrasztár vezetésével ma már több mint negyven darab önteccsel termelnek többet, mint a kongresszusi verseny megindu. lasa előtt. A sztahánovista oklevelek ünnepélyes átadása után Fehér László elvtárs, a Pártbizottság titkára a béke megvédésének nagy feladatairól be. szélt. Beszéde után több értékes fel-1 ajánlást tettek a sttahánovisták, mint mondották; — újabb munkavállalá-1 sokkal, a vállalások teljesítésével tesznek pecsétet békét követelő aláírásuk mellé. Mészáros János ezért írta elsőként alá a békeívet A 12 éves Mészáros János szeretett volna tovább tanúim, de szülei megmondták neki kereken; akárhogy is szeretnél fiam, nem lehet, mert a családnak ennie kell! A TI. elemi elvégzése után nem ista. mlhatott tovább. A többi szegénypa- raszt gyermekével együtt jelentkezett az útépítéshez. — A kőtörés nehéz munka — különösen az a gyerekeknek. Sok fáradságba került, ómig egy „prizmát“ összetört, (1 köbméter követ.) Eg — mi volt érte a fizetség! 5 kg. búza. A IS—IS éves gyerekek legfeljebb egy prizmányi követ bírtak egy-egy nap összetörni — ezzel 60 fülért kerestek, hüzen egy mázsa búza ára akkor Itt pengő volt. Máshol próbálkozott, mert élni kelt a családnak, a testvéreknek. Jelentkezett az uradalomban napszámos munkára. — Timár István „nagyságos úr“ birtokán 80 fülér volt a napszám, — de a gyerekeknek csak 70 fillért fizettek, 70 fillérért hajnaltól naplementéig kapálták a krumplit, a répát, izzadták, törték magukat az urasági földön. Mészáros János már lemondott arról, hogy tanulhasson. De legalább szakmája lenne! MegpróháTkozott vele — nem sikerült. Közben elfogyott az urasági munka is, megint más után kellett nézni. A héttagú család nem nézhetett üres kamrával a tél elé. . Egy bútorgyár megbízottja jött a faluba. Egyenes, fiatal csemetefákat kellett kivágni részére, amelyekből ü székek karfáját, meg az összefogó karikát hajlították. Mészáros János is beállt a botszedők közé. Egy bot — S fillér. Ennyit adtaié érte. Akárhogy ügyeskedett, egy nap alatt 18—S0 darab botnál többel nem tudott kivágni, mert a botnak egyenesnek, egyforma méretűnek kellett lennie. 40 fillér egy napi munkáért. A következő tv tavaszán mást ta* Iáit. Kudabányáu csatlós lett, a csilléket kapcsolta. Itt már többet keresett, mint a letörésnél, az urasági földön, vagy a botszedőknél, de a tanulásra nem maradt ideje, nem volt lehetősége. Egy évig húzta a bányában, aztán Abaújszámtóra ment, ahol sikerült el* szegődnie lakatos tanulónak. Amikor letelt a tanulóideje, a segédlevelet megkapta — munkát azonban nem kapott. Cséplőgép javításnál, malomgépek javító, sónál dolgozgatott alkalomszerűen egészen 1938-ig, míg be nem hívták katonának, 1941-ben sikerült leszerelnie, akkor felvették a Diósgyőri Gépgyárba. A sülllyesztékes lakatos csoportban dolgozott . Keresete itt sem volt kielégítő. Közben kétszer is behívták katonának. Elbujdosott a bevonulás elől, mert nem akart azok éllen harcolni, akilcről annyi sok jót hallott, akiktől a szabadságot várta, Nem is ment a szovjet csapatok ellen soha harcba, sikerült átbujdosnia i nyilas rémuralmat. kával, bányász-szívvel, milyen nagy. szerű eredményeket lehet elérni. Ezt a néhány részletet csupán példaként hoztam fel arra, milyen nagy segítséget jelentenek munkánkban a kongresszus határozatai. Ilyen segítséget kapunk minden téren a kong?esz. sznsunktól. A megvebizottság három, hónapos munkatervében fektette le a közvetlen tennivalókat, a kongresszus útmutatása nyomán. Most, a tavaszi munkák közben, vagy központi feladatunk, a béke-aláírásgyűjtés agitációjá. nak jő megoldásában is elsősorban Rá, kosi elvtárs kongresszusi űtmutatá. saira, a kongresszus tanácsaira támaszkodunk. Ez ad erőt újabb győzei. mek kivívásához. * Pőcze elvtárs cikke a Szabad Nép vasárnapi számában jelent meg. ÍS7AKIWiW)RS7Á(i
