Észak-Magyarország, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-23 / 45. szám
4 ÉSZAKMAGYARORSZÁG ■ Péntek, 1951. évi február M 22 BOLDOGSAG (Pavlenko színműve a Miskolci Állami Nemzeti Színházban) Pavlenko „Boldogság“ című regénye közkincse a magyar dolgozóknak is. Akik olvasták, régi isme rősökként látják viszont a regény alakjait a „Boldogság“' színpadi változatában. A színpadi változat éppen olyan nagy élményt nyújt a nézők számára, mint a regény az olvasóknak. A „Boldogság“ a Szovjetunió hősi történelmének a^pö] a szakaszából mutat be egy színes mozzanatot, amikor a Bolsevik Pártnak a gigászi feladatok egész sorát kellett megoldania. 1944 telén vagyunk. A szovjet haza határaitól messze Nyugatra távo lodott már a háború, a Szovjet Hadsereg végső csapásait méri a fa_ siszta fenevadra. A Dunánál, a Visztulánál még folynak a harcok, de a szovjet nép a Párt irányításával már megkezdte a lerombolt városok, falvak, kolhozok újjáépítését. Pavlenko darabjában egy tipikus eseten keresztül bemutatja, hogy a szovjet emberek a Párt irányításával hogyan hajtották végre a rájuk háruló roppant feladatokat. Ezer és ezer faluban, kolhozban vetődtek fel ugyanazok a problémák, mint a darab színhelyén, a kr.mi kolhozban. Ezer és ezer elpusztított faluba, városba érkeztek vissza a harctérről az emberek, asszonyok, fiatalok, — ugyanúgy, mint ide, a krimi kolhozba, — kis kézitáskával, kis bőrönddel a kezükben; ennyi maradt meg számukra a fasiszta barbárok rablóhadjárata után, sok oak még ennyi sem. De szívükben ott lobogott az élni»karás> a szovjet ember teremtő, alkotó akarata nak lángja. Soknak még a kis kézitáska is súlyos teher volt, mert sántán, betegen érkeztek vissza a kemény harcokból. Voropájev leszerelt ezredes is ezek közé tartozott. Fóliába megbénult, tüdejét súlyos betegség támadta meg. Ő tulajdonképpen azért jött a Krímbe, hogy elbújjék a világ elől, elrejtőzzék a még min dig a fronton küzdő katonaorvos felesége elől, mert nem akart hala losnak vélt betegségével terhére lenni. Majd csak talál itt maganak- való feladatot hátralévő rövid éle téré — így számított Voropájev. Az események során kiderül, hogy az újjáépítendő kolhoz dolgozó népének nagyonis nagy szüksége volt olvan emberre, mint Voropájev, a Nagy Honvédő Háború sokszorosan kitüntetett hőse., a vérbeli kommunista, akire ráillettek Sztálin elvtárs emlékezetes szavai: „Mi, kom munisták, különös emberek vagyunk. Különös anyagból vagyunk mi gyúrva .. „Különös anyagból“ gyúrt em bernek bizonyult Voropájev ezredes is, aki — mint Komkov orvos csodálkozva állapította meg róla —- még a betegséget is máskép viseü, mint a többi ember. Voropájevben a hazaszeretet, a kötelességérzet, a fékezhetetlen cselekvési vágy még a súlyos betegséget is legyőzi, amikor látja, hogy tudására, tapasztalataira mennyire szüksége van a kolhoz dolgozóinak. Amikor egy-egy feladatot elvégez, utána betegsége mintha súlyosbodnék. De valahányszor olyan helyzet adódik, hogy ismét sorompóba kell lépnie, akarata újból, meg újból fölébe kerekedik a súlyos kórnak. Voropájev minden emberben pillanatok alatt felismeri a felhasználható jó tulajdonságokat és tudja, hogyan kell lenyesegetni hibáikat. Amikor látja, hogy Korytov párttitkár bürokratikusan kezeli feladatait, összetéveszti az aktát, a papírost az élettel, a valósággal s éppenséggel nem bizonyul megfelelő vezetőnek; amikor látja, hogy a ne héz helyzetekben a kolhozelnök sem tudja megfelelően kezelni a csúg- gedőket, nem tudja helyesen irányi tani, a munkára, a feladatokra lel keslteni a dolgozókat — ő All a dolgozók elé, ő beszél velük, a képzett, öntudatos, tapasztalt kommunisták nyelvén s egyszeribe megy minden, mint a karikacsapás. Egyre becsültebb emberré válik a leszerelt ezredes a szovjet dolgozók között Voropájev mindenütt o(t van, ahol a munkát, az eredményeket előbbre kell lendíteni. A doigo zók, ha nem is tudják mindig pon tosan, de érzik, hogy Voropájev keze mindenben benne van. ami boldogulásukat szolgába. Az 5 törhetetlen akaratának, ügyességének. ió emberismere,tériek köszönhető, hogy a kolhoz újjáépült, s mire aratásra, szüretre kerül a sor. boldog, megelégedett, új harcokra kész. lelkes sereggé válik az újjászületett kolhoz népe. • A darub- alakjai a maguk külön' böző sajátosságaival is eay*k ab ban> hogy szovjelnnbrrcli, tudatában vannak ar-nak, mit jrlrnt r.zá mukra a drága áron megszerzett szabadság> mit jelent a Púrt, amely a nagy Sztálinnal az élen átvezette 6ket a legnagyobb megvróbáltaiáso’ kon és győzelemre vezette a szovjet nép dicsőséges harcát az emberiség megmentéséért. A szovjet emberek öntudatossáqa domborodik ki abban a jelenetben, amikor a kolhoz doigo- zói a krimi konferenciára érkező külföldi képviselőket várják és a fogadásról beszélgetnek, önérzete' sen állapítják meg, hogy nekik igenis közük van ehhez a konferen ciához, annak döntéseihez, hiszen ők harcoltak, ők vívták ki a győzelmet. Ebben a beszélgetésben önérzetüket a háborúban való nagy- szerű helytállásuk tudata mellett már joggal fokozza az a körülmény, hogy az újjáépítésben is hősiesen megállották a helyüket, ezen a té ren is megmutatták a szovjet em' berek nagyszerűségét, magasabb erkölcsi értékét a kapitalizmusban nevelkedett emberekével szemben. A filmszerűen pergő cselekmény jelenetei úgy hatnak, mint kerekre formált kis drámai egységek, kü lön-kiilön is izgalmasan érdekesek. A dolgozók gyűlése például, amelyet akkor tartanak, amikor az ár elöntötte a házakat és egyesek csüggedését az izgága, dologkerülő Bojarisnyikov bomlasztdsra akarja felhasználni, a darab egyik legizgal. masabb s egyben legtanulságosabb jelenete. Itt látjuk meg a burokra- tikus vezetés káros következmé nyeit. Itt látjuk meg, hogy ugyanazokkal az emberekkel, akik percekkel azelőtt még készek voltak abbahagyni az erőfeszítéseket, mire tud menni a jó vezető, a példamutató kommunista. Költőien szép, megkapó az a jelenet, amikor a harctérről idekerült fiatal házaspár szembekerül Voropájevvel. Ju" ri* és Natasa szerelmi boldogsága túlárad minden nélkülözésen és nem szívesen veszik, hogy mások bele avatkoznak az ó „gazdag szegénysé' gükbede Voropájev tapintatosan mégis felruházza őket, hogy azután a fiatalok később a leglelkesebb építőkké váljanak.. A legmélyebbre ható — a darab leggazdagabb mondanivalója — az a jelenet, amelyben Voropájev elmondja a kolhoz dolgozóinak Sztálin elv társnál tett látogatását. Aho gvan a dolgozók lesik Voropájev ajkáról a szót, ahogyan izgatottan, türelmetlenül ostromolják kérdéseikkel, ahogyan Voropájev vála' szol, abban benne van; mit jelent a nagy, <x bölcs Sztálin a szovjet népitek, a világ minden dolgozójának. Voropájev beszámolója rávilágít arra, hogyan tartja számon Sztálin elvtárs a legtávolibb, legkisebb falvak népének baját gondját is, mennyire részletekbemenően érdeklik az egyes emberek és az egész nép munkája, eredményei. Ez a kép rávilágít a szovjet nép határtalan szeretetére, amellyel Sztálin elvtar' sat övezik, akiről joggal tudják> ioggal érzik, hogy velük van, eggyé- forrott az egész néppel. * A miskolci bemutató Vass Károly rendezésében érvényesíti a darab minden szépségét, értéké* Ebben nagy része van Básthy István megkapó díszleteinek. Voropájev sok rétű, nagy szerepét Bozóky István magasfokú színészi intelligenciája töltötte meg élettel. Erőteljesen megmutatta, hogy a béna hős, aki a háborúban ezer nagy próbában bi zonyjtotta be rendíthetetlen hazaszeretetét, most a békés építő munka területén is hősiesen helyt áll. Amikor a kommunista kötelesség hívja, le tudja gyűrni még a betegséget, testi fogyatékosságát is és meggyógyul, mert úgy érzi, ez is kötelessége. Pagonyi János helyesen értelmezte szerepét, amikor minden túl játszás nélkül érzékeltette a párttitkár bürokratizmusát, majd jó irányban való fokozatos fejlődését. Beszterczey Pál és Németh Gabi megragadó kedvességgel játszották meg a két fiatal szerelmes boldog önfeledtségét és lelkes bekapcsolódását a közösségi munkába. Ma gyár Erzsinek a csupa temperamentum Varvara szerepe jutott, akinek ezt a tulajdonságát Voropá jev ügyesen tereli a termelés, az építés szolgálatába. Első jeleneteiben természetesen ábrázolta ezt a csupatűz asszonyt, később azonban játéka helyenkint mesterkéltté vált. Egyszerű jószándékú férjét, Oger- novot Pászti Tibor formálta meg közvetlenséggel. Örömmel láttuk a színpadra visszatért Farkas Endrét, akinek mély orgánuma, nyugodt magatartása különösen alkalmas a területi pártbizottsági titkár személyének ábrázolására. Igen rokon, szenves Gál Lajos jóakaratú, de tehetetlen kolhozelnöke, aki kétség, beesett kiabálással akarja meg nyerni a csüggedőket és ezzel éppen az ellenkező eredményt éri el. Szaki Károly (Gordoncov), Búza Imre ('Bojarisnyikov'), Csanádi Ila, Zsűrin» Szofja) helyesen felfogott szere- oek. Sármássy Miklóst színészi ru tinja átsegítette Romanyenkó tá. bornok szerepén, de bizonyos mértékig nélkülözte a természetességet. Mátbé Éva Lénájában nehéz felfedezni azt a keményakaratú,. tudásra szomjas kolhozlányt, akiről Pavlenkó Lénát mintázta. Játéka puha, vontatott, szenvelgő, —- inkább valamilyen széplelkű po! gári „kisasszony“ benyomását kelti. Ő is, Szőke Vilma is (Goreva Alexandra, Voropájev felesége) az utolsó jelenetben oly halkan és befelé be szélnek, hogy szavaikat elnyeli a mélyített színpad, egyben a színpadi hatást is befolyásolják, mert a végső jelenet kibontakozás» lendülő tesebb tempót kíván. * Pavlenkó darabja azok közé a darabok közé tartozik, amelyeknek élményei hosszú időre elraktározód nak emlékezetünkben, képei kilő. rülhetetlcnül megmaradnak bennünk és erősítenek bennünket harcainkban. HAJDÚ BÉLA A béke hadsere&e > - i- ■■ ■ '■ ”•> f'■:-i , Ipl ;b; é.: • . ! II ■ ;,1.. 1 ■;'/ '/4< : . E. : ■ fíMé < mm T A szovjet nép és az egész világ haladé emberisége ünnepli ma * Szovjet Hadsereg Napját, fenná'lásának 33. évfordulója "alkalmábőL Képünk a Szovjet Hadsereg egyik díszszemléjén a szuvorovisfák ala kulatárői készült. Magyart János elvtárs, a diósgyőrvasgyári vegy műhely DISz-titkára a DISz Tcultúrcsoport bemutatkozó előadásáról számol be- Levelében kiemeli Zóni László elvtárs rendező gondos körültekintő munkáját és a tcultúrcsoport tagjainak lelkes felkészülését. Apáthy Anna és Nyerges László, az ózdi Bartók Béla úti általános iskola jótamlás-felelősei levelükben örömmel írnak arról, hogy sikerrel tartották: meg az első ,,selejtmentes“ napot. Minden pajtás idejében megérkezett az iskolába, az órák megkezdése előtt szorgalmasan ismételgették leckéiket, az órákon jól feleltek, a szünetben példamutatóan viselkedtek, délután a tanulószobában is lelkiismeretesen készültek a másnapra feladott tananyagból• Levelükben felhívják a többi iskola növendékeit: kövessék példájukat. Pöczos Agnes a Tóth Pál ált. leányiskola Mámán Kató úttörő csapata ne* vében arról a lelkes készülődésről számol be levelében, amellyel a pajtások Pártunk kongresszusára készülnek- Elsősorban a magaviselet megjavítására, a fegyelem megszilárdítására tettek fel ajánlást az úttörők. Volt, aki vállalta, hogy a Pártról és Rákosi elvtárs életéről tart előadást az alsó tagozatbeli pajtásoknak, mások faliújság készítésért Ígérték. Bubicsek László levelezőnk Sárospatakról küldött levélében arról ír, hogy a sárospataki I- számú általános iskolá, ban tanulószobát létesítettek, itt pedagógusok, felügyelete mellett jólfútött helyiségben tanulhatnák a növendékek. A tanulószobát naponta 6(1—60 tanuld látogatja. A szovjet nép is az egész világ ha. „ /"lAIPCs Á R - ladó emberisége ma ünnepli a Szov- GUALoAb. jet Hadsereg fennállásának 36. évfordulóját. Ebből az alkalomból közöljük ez alábbi regény részlet st, Goncsár Zászlóvivők“ című könyvé- ből, amely a hős szovjet hadsereg magyarországi felszabadító harcairól szól. A rakparti hare után az aknavető sok befutottak az Országház épületébe. A bejáratnál Ferencbe ütköztek. — Te már itt vagy Ferenc? — kiáltotta Vaszja Bagirov. — Életveszélyes. Megölhetnek. Hiszen még lőnek! • • • — Már nem ölhetnek meg — felelte ünnepélyesen a festő és levette kalapját. — Már nem. Ferenc Csemishez lépett és megfogta a kezét. — Gárdahadnagy elvtárs... — mondta ídegenes kiejtéssel. — Mindenért ... mindnyájunknak... egész O-oszországnak! ... Ajkához akarta emelni Csernis kezét. Csernis elvörösödve rántotta el. — Mit orrnál, Ferenc? Nálunk.., ezt nem csinálják. Felszaladtak a fehér márványlépcsőkön. Ferenc sietett a katonák ntán, ka hátúiia szárrvtró-f JnbecpH mögötte. \ kétoldalt emelkedő, egy tömbből faragott márványoszlopokra mutatott— Műremekeink! „Műremek!“ Ez a sző fájdalmasan érintette Csernist. Sza-sa Szivercev képe jelent meg a szeme előtt, a festő albumából. Ferenc akkor is ezt a szót mondtaEzt Svédországból hozták ... Ezeket Ferraráből __ Ezeket Németországból... Egy tömbből faragták őket!--- JToma figyelmesen körülnézett Ugv rémlett neki, hogy mindegyik oszlop mögött német c'éonisz.tolyos katona v. tőzik a félhomályban. Fogadóterem, so Mahagóni.., A PARLAMENTBEN Bronz.. • Rózsaszínű márvány... Remekművek !... Egy másik ezred katonái csoportokban jönnek le velük szemben a lépcsőn, állukon golyószóró, izgatottak, ragyog az arcuk. Tréfálkozva hajtottak néhány fegyvertelen f ritzet. — Hova, szláv testvérek? — kérdezték a másik ezred katonái. — A miniszterekhez! — Ninesehek itt. — Még ott kuksolnak a csatornákban! — Ha-ha-ha! A termek visszaverik a vidám hangokat, mint a visszhangos havasok. A színes ablaküvegeken lágy, szi- várványos fény ömlik be, tarka félhomályba borítja a termeket, az előcsarnokot és a folyosókat. Mintha- mesevilágba lépne az ember e fehér márvány- lépcsőkön. — Ez az alsóház — magyarázza büszkén Ferenc és hol innen, hol onnan fut a katonákhoz. Minél magasabbra mentek, annál világosabb lett. Mintha magas hegyen mennének felfelé. A betört kupolán it- kéklett az égAlsóház... Komor, méltóságteljes terem, emelkedő széksorokkal. Mind egyik szék előtt asztalka egy kis táblá val. Azon van a képviselő neve- Hol vannak most ekek a képviselők, akik el adták népünket a fasisztáknak? Svájc ban. Bajorországban, vagy Capri szigetén?. . Lent, a terem közepén, amely olyan mint egy cirkusz porondia zöldposztós, kerek asztal- Az aszta! körül, a padlón bőrkötéses, nehéz, ódon könyvek hevernek. Ott állnak a vörös bársonnyal be vont miniszteri karosszékek la, A szónoki emelvény! ... A diplomaták páholyai... Az újságírók páholyai! Hafeczkij fáradtan leereszkedett az egyik karosszékbe és a festett falakat nézegette. Csak most érezte, menn/ire sajog a lába— Homa! Horni! — mondja izgatot tan Ferenc. — Az a miniszter széke! — A miniszteré? — Homa a karosszékre néz- — Hát aztán ? ... Osszerogy alattam? Nem, amint látom, ez sem rosszabb, mint a többi- Jó -uhá, éppei nekem való ... Hiszen tudod, Ferenc, hogy megsebesültem. -. Homa ruhája ujjával letörli verejtékét. A katonák szétszélednek a képvise lői széksorok között, nézegetnek, kutatnak — nem rejtőzködik-e valahol egy bitang német? A festő összeszedi a padlóról a súlyos fóliánsokat, megtörölgeti 'őket, feltor nyozza az asztalra. — Milyen könyvek azok? — Törvények, Homa... A mi régi törvényeink. — Á-á, ezek olyan törvények, ame lyek úgy szóltak, mint a hegedű? (Homa váratlanul vékony, remegő hangon utánozza a hegedűszót) : — „Ln’-"da. lom, eszünk, iszunk. Lakodalom, eszünk iszunk...“, így van? A mi basszusunk pedig felel nekik. Homa lassan l:os~-..u- hangon skandálja) : „Majd meg-lát juk, majd meg-lát-juk ...“ Meg is láttuk- Hát nem így van, Ferenc? Hanem miért ilyen letaposottak, ilyen porosak a törvényeid? — Megtörölget'em őket, Homa. — Törölgesd, törölgesd csak jól meg, Ferenc — oktatja Homa- — s rázd is ki őket, mert a molj is biztosan beléjük fészkelte már magát. Amelyik» jó, hagyd itt, a rosszát pedig — be a kályhába. Tégy újakat a helyükre. Olyanokat, hogy ne legyen többé háború. Hallod, Ferenc? — Ez a miniszterek hatáskörébe tar tozik, Homa— Hogy mondod? — Hát... ez a minisztereink..« — Miniszterek .. Hej, ti miniszterek! — kiáltja a katona az üres székek felé, mintha valóban ott ülnének a mi” nisztorek. — Gyertek csak ide, beszédem van veletek". Majd én megmondom, a magamét. -. Tehát a fasisztákat a Dunába szorítottuk. Szabad a hely számotokra. Legyetek olyan szívesek, fog. laljátok el.. - merszi. • De tudjátok meg, hogy Homa nem akarja, hogy újra fasiszta politikát folytassatok és háború legyen a vége. Talán hiába ástam tel® lövészárkokkal egész Magyarországot? Talán hiába veszett oda Oleksz, meg Stefán, meg Prokop komám? Nem, é nem. Csernis off áll a felsőház fehérei homályba burkolt termében. Némán nézegette a gazdag festményeket, figyelemmel siklott végig rajtuk tekintete és azokra az útközben elveszett távoli em. berekre gondolt, akik nem értek él ide. Gaj, Jnrij, Brjanszkij Hzasa, Szivercev, Sura Jas/.nognrsz.kaia — akik örökre, vagy egy időre kidőltek a sorból mintha most fegyverrel a kezükben felfelé jönnének a fehér lépcsőkön és belépnének a terembe. Cremis világosan látta arcukat, hallotta a hangjukat *s gondolatba megszólító“" .Jiem felejthet el benneteket senki, sem az állhatatlan politikusok, sem a diplomaták, mert az emberiség élgárdá. iában haladtatok és a ti áldozataitok nélkül nem lenne semmi.“ Könnyek nélkül zokogott, hangok nS kül kiáltott.
