Észak-Magyarország, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-11 / 35. szám

MEZŐCSÁT írta: SÁRKÖZI ANDOR Változatlanul Ózd vezet megyénk vasipari üzemeinek kongresszusi versenyében Második: Diósgyőri Gépgyár, harmadik: Borsodnádasdi Lemezgyár Megyénk vasipari üzemeiben egyre j nyerjék a Központi Vezetőség kon. fokozódó lendülettel folyik a kon- gresszusi zászlaját. A Szakszerve- gresszusi verseny. Az üzemek dől- J zetok Megyei Tanácsának február 9-i megállapítása szerint megyénk gozói átérzik Pártunk II. Kongresz- ‘ szusának jelentőségét és hatalmas harcot folytatnak újabb és újabb termelési győzelmekért1, hogy el­vasipari üzemei között a vereny ál­lása a következő: Ózdi Kohászati Üzemek 16 millió forint értékű termelés a terven felül Változatlanul az Ózdi Kohászati üzem az első. Január havi előirány zatát 110 százalékban teljesítette s 16M57.000 forint értékű munkát vé­geztek el terven felül. A januárra eső felajánlásokat, amelyeknek ér­téke 3019.000 forint volt, 10,127-000 forint értékben túlteljesítették. A munkamódszerátadás eredménye­ként januárbán 209-el csökkent a 100 százalékon alul teljesítők száma. Felbontott tervvel a teljesítmény­bérben dolgozók 98 százaléka dolgo zik. A gyáron belül a legjobb ered­ményt a finomhengermű ért cl, mely előirányzatát januárban 134 százalékra teljesítette, kongresz. szusi vállalását G,928-000 " forinttal túlteljesítette. Az üzemen belül a leg­jobb brigád Kosik Kálmán előhén- gcrész brigádja, mely 140 százalék­ra teljesíti normáját. Selejtjét pedig 2-4 százalékról 1.7-re csökkentette. A Diósgyőri Gépgyár 107*7 százalékra teljesíteti» januári előirányzatát A Diósgyőri Gépgyúr dolgozói hatalmas ijndülettel előretörtek a kongresszusi versenyben és elhó­dították Borsodnádasdtól a máso­dik helyet. A Diósgyőri Gépgyár januári előirányzatát 107.7 százalék, ban teljesítette, terven felül 2,354-000 forint értékű többtcrmelést értek el. Kongresszusi vállalásukat 0.6 száza­lékkal túlteljesítették, ennek értéke 224.000 forint. Felbontott tervvel a teljesítmény­bérben dolgozók 95 százaléka dol­gozik. 101 munkamódszerátadó 191 dolgozó társának rendszeresen át­adja munkamódszerét. Ennek ered­ményeként a múlt hónaphoz viszo nyitva a 100 százalékon alul telje­Boissdnáa'asdi Lemezgyár — 138.000 A Borsodnádasdi Lemezgyár dol- 'ozói a harmadik helyre kerültek a kongresszusi versenyben. A ja­nuár 28 tói február 4-ig terjedő hé­ten tervüket 105.2 százalékban tel­jesítették, a túlteljesítés értéke 138-000 forint. Felbontott tervvel a gyár dolgozóinak 57 százaléka dol­gozik. 43 dolgozó 107 társának adja át munkamódszerét. Ennek eredmé­nyeként decemberhez viszonyítva a 100 százalékon alul teljesítők száma sítők száma 120-a] csökkent. Az üzemi bizottság vállalta, hogy a dolgozók 97 százalékát beszervezik a munkaversenybe. A vállalást tel­jesíteni tudják, mert a műhelybi­zottsági tagok és a bizalmiak jó felvilágosító munkát végeznek. A gyáron bedül a legjobb műhely­rész a süllyesztékes kovácsműhely) mely januári tervét 143 százalékban teljesítette. Terven felül 2,045.000 forint értékű munkát végeztek el. A Diósgyőri Gépgyár dolgozói meg­értették Pártunk -kongresszusának jelentőségét s mindent elkövetnek) hogy a kongresszusi zászlót elnyer­jék. egy heti túlteljesítés értéke: forint 21 százalékról 17 százalékra csök­kent. A gyáron belül a legjobb műhely­rész tpvábbra. is a- szerelő üzem, mely tervét 105-2 százalékra telje­sítette. A gyárban hiányosság az, hogy még mindig nem kielégítő a mun. kamódszerátadási mozgalom fejlő­dése és ennek tudható be, ho"v a teljesítménybérben dolgozók 17 szá­zaléka még 100 százalékon alul ter­mel. Az üzemi bizottságnak mozgó­sítania kell a műszaki dolgozókat, hogy a tervfelbontás terén jobb munkát végezzenek. Diósgyőri Kohászati Üzemek — a programbetartás terén javítani keli a munkát A Diósgyőri Kohászati üzemek negyedik a megyei vasipari üzemek kongresszusi versenyében. Január havi tervüket tonnában csak 94 százalékban teljesítették, forint ér­tékben viszont 109 százalékra, ez azt mutatja, hogy a program betar­tása területén hiányosság van eb­ben a gyárban. A munka-mód szer- átadók -száma emelkedést mutat. A 100 százalékon alul teljesítők száma 462-vel csökkent. A 'gyár legjobb műhelyéről, legjobb brigádjáról, legjobb egyéni versenyzőiről az üb- nem adott jelentést. A Borsodvidéki Gépgyár az ötödik. A kongresszus tiszteletére tett felajánlásokat eddig 57%-bain teljesítették. A munkamódszer­átadók száma 188, akik 232 dolgo­zónak adják át munkamódszerüket. A 100 százalékon alul teljesítők száma az előző héthez viszonyítva 42 ről 23-ra csökkent. A Diósgyőri Nehézszerszám­gépgyár a hatodik. Tervét 105.2 százalékban teljesítette. Hiányosság mutatkozik a tervszerűség területén. A kon­gresszus tiszteletére tett vállalásu­kat a T4ehézszerszámgépgyár. dol­gozói januárban 100.9 százalékban teljesítették. A Miskolci i/fo:gyar hetedik. Januári tervét csak 95 szá­zalékban teljesítette. Hiányosság mutatkozik a munkamódszerátadás területén. Az üzemben mindössze heten adják át munkamódszerüket 45 dolgozótársuknak. A hiányosság következményeként a 100 százalé­kon aluli teljesítők száma ■ mind­össze eggyel csökkent. A drótgyári iib-nek meg kell javítani munkáját, lia azt akarják, hogy a kongresszusi versenyben méltó helyet foglalja­nak el- A műszaki értelmiségiek fel­adata, hogy megvizsgálja a lemara­dás okát s ki kell küszöbölniük a termelést gátló körülményeket. A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói megfogadták: legközelebb elnyerik az él özem kitüntetést — „Fáradozásunk nem volt hiábavaló Ez azt bizonyítja, hogy mi békét aka­runk, harcolunk a békéért. Ezen az ün­nepélyen megfogadjuk; hogy még na­gyobb erővél fogunk küzdeni a Terv si­keréért, magunk és gyermekeink jövő­jéért.“ Kratofil Sándor, a szerelő üzem dol­gozója mondotta ezeket a borsodnádasdi lemezgyár kultúrtermében tartott ün­nepségen, amikor átadták az ólüzem ki­tüntetés II. fokozatát s a versenyzász­lót. A kultúrterem zsúfolásig megtelt, Nenizetiszínbe, vörösbe öltözött a szín­pad, s piros tüzeket gyújtott az arcok­ra az öröm. Érsek János üb. titkár megnyitó szavai után Józsa Imre elv­társ, a Vasas Szakszervezet megyei tit­kára mondott beszédet. „A selejtet 2.41 százalékról 1.79-re csökkentették“ — A mai ünnepség — mondotta — azt bizonyítja, hogy a gyár dolg-ozői a békeharc frontján, a termelésben jól megálltak helyüket. Ismertette az eredményeket. A gyár dolgozói 1950 utolsó negyedévi tervüket 106.5 százalékban teljesítették. A selej­tet 2.41 százalékról 1.79 százalékra csökkentették. Jól haladnak a verseny­mozgalom fejlesztésében, is. Az utolsó negyedévben 126-ról 141-re nőtt a bri­gádok száma. Az egyéni Versenyzők szá­ma 215-röl 480-ra emelkedett. A műszaki vezetőség komoly támogatást nyújtott, az üzem fizikai dolgozóinak munkájá­hoz. Jól halad az újítási mozgalom, az utolsó évnegyedben 93 újítást adtak be, ezek közül 21-et, elfogadtak. Az újítá­sok értéke 240 ezer forintot tesz ki. Az újításokért 14.060 forint jutalmat fi­zettek ki. Józsa elvtárs rámutatott, hogy az eredmények mellett még mindig vannak hiányosságok a tervfelbontás, a nyers- anyagmozgatás terén. A „Villám“-ot nem használják megfelelően, a verseny nyilvánosságának biztosítására sem for­dítanak kellő figyelmet. A hiányosság kiküszöbölésében nagy segítséget jelent a kongresszusi ver- senynozgalom, a megye vasipari üzemei­nek kongresszusi versenyében az elsők között van a Borsodnádasdi Lemezgyár. Ismertette ezütán az 1950. évi beruhá- zások eredményeit: felépült az , elektro- acélmű, a munkásöltöző és fürdőhelyi­ség. Beszéde befelező részében felhívta a kommunista elvtársak figyelmét, hogy személyes példamutatásukkal a dolgozók még szélesebb rétegét vonják be a munkaversenybe. Sulyok Géza hengerész hat munka­társával az üzemből, munkahelyéről jött most az ünnepség színhelyére ' és ígé­retet tett: azért fognak tovább küzdeni, hogy az élüzem jelvény I."‘fokozaté* is megszerezzék. Szép eredmények az anyagtakarékosságban, hiányosságok az önköltségcsökkentésben Stieber Adolf elvtárs, a Kohó- ís I tentősegét. Jó eredményeket értek el az Gépipari Minisztérium küldötte a kül j anyagtakarékosságban, viszont hiányos­politikai helyzetről beszélt és rámuta-| súg van az önköltségcsökkentés terén, tott: Borsodnádasd dolgozói megértet- I Ezután névszerint kiemelte a termelés, téli a béke megvédéséért folyó harc je- |beu élenjáró dolgozókat, akiknek Vn­irta: sajhjna Cztálin elvtárs mondotta: „Száz I és száz éven keresztül éltek az emberek régi módra, mentek a régi úton, hajtották meg derekukat a hálák és a földesúr előtt, az uzso­rások és spekulánsok előtt... s egyszerre csak ebbe a régi mocsaras életbe berontanak a. bolsevikok, be­rontanak mint a vihar és azt mond. jdft: itt az ideje szakítani a régi úttal, itt az ideje új életet kezdened, kolhoz életet, nem olyat, amilyet a burzsQá országokban ebiek az em­berek, hanem újmódi életet, artel- mfidra." Száz és száz éven keresztül él­ték szomorú, szürke, szenvedések­kel teli robotéletüket a magyar job­bágyok, dolgozó parasztok abban a borsodi községben is, amelyben egy­kor a Csat nemzetség hatalmas bir­tokai terültek el. Felváltva: a Pöng- ráCz vagy Toldi család, a Pottor- nyaiak, Almádiak, Ragályok és más, ezerszer megutált, megátko­zott nevű nagyúri és kulák birtoko­sok ostora csattam a mezőcsáti zsellérek, béresek, napszámosok, aratók hátán. E régi élet mocsarába fúlt: a nép fiainak ereje, tehetsége, nagyratörő szándéka. Mezőcsát dol­gozói is meg-megpróbáltak kitörni a feudalizmus, a Horthv-rendszcr börtönéből. . A múlt számos ténye bizonyítja, hogy a szabadságharcos elődök méltó leszármazottai, rebel­lis magyarok lakták e tájat ha la zadozásuk, ellenzékiségük, forradal- miságuk — a munkásosztály segít­sége nélkül— nem is terelődhetett helyes mederbe, megfelelő irányba. „S egyszer csak ebbe a régi mo- csara,s életbe berontanak a bolsevi kot;,, berontanál;, mint a vihar .. •“ Űzve a fasiszta hordákat ide is eljött a tisztító, felszabadító vihar: a dicső Szovjet Hadsereg, amely valósággá váltott*», Mezőcsát dolgos népének százados álmait, is, elhoz1» számára a szabadságot, az üj élet lehetőségét. A zóta hát esztendő telt el s az trj élét megannyi jele tűnik a látogató szemébe ebben a községben is, akárcsak. szabad hazánk minden részén. Néhány esztendő leforgása alatt századok mulasztásait pótol­ták. Gépállomás, egészsógház, tüdő: beteggondozó, szülőotthon, napközi otthon, bölcsőde, népfürdő, belvíz­levezető csatornák, parkok, sport­pálya, gyermekjátszótér postahiva­tal, lakóházak, korszerű vasútállo­más, kultúrotthon — s hosszú lenne még mindazt felsorolni, amit a Ter­vek adtak, adnak és hamarosan adni fognak Mezőcsétmak. A Párt irányító, szervező, nevelő munkája nyomán újjáformálódtak a dolgozók is. Tágult látókörük, messzebbre néztek községük hatá­rainál s a felvilágosító, ismertető szó nyomán, a szovjet kolhozpa­rasztság boldog életének megisme rése nyomán mind többen váltak elégedetlenné a régi úttal, a régi gazdálkodási formával szemben. nltt az ideje, szakítanod a régi út. tál“ — figyelmeztették Mezőcsát dolgozó parasztjait is új, még bol­dogabb életünk élenjáró építői, a kommunisták. Féléjük is hangzot­tak népünk forrón szeretett vezére, Rákosi elvtárs Kecskeméten el­mondott szavai: ,,A mi célunk az, hogy necsak a városban, de a falun is a dolgozó ember részesüljön a kultúra minden áldásában: a háza, legyen egészséges, emberhez méltó, legyen benne villany, vízvezeték■ A gyermekei járhassanak középisko­lába, vagy az egyetemre. Ha beteg, kapjon jó orvost, ha a felesége szül. álljon rendelkezésére klinika, vagy szülőotthon• Olvashasson könyvet, újságot, hallgathasson rádiót, legyen a falwiiak mozija — álljon a dől gozó paraszt rendelkezésire mindaz a a ép, amely megkönnyíti a mun­kát ég növeli a munka eredményét. Egyszóval: tűnjön el lassanként a város és falu közötti különbség ... Ilyen falut és ilyen dolgozó paraszt­ságot akar a népi demokrácia. De mindenki tudja, hogy a mai terme lési módszerekkel az &—10—lő hol­das parcellákon ezt a kultúrát, ezt az- életszínvonalat megvalósítani nem lehet: ezt csak közös összefo­gással. szövetkezéssel, kölcsönös se g{trései lehet“ p' lőször nem sokan voltak, akik megtették a nagy lépést. Mindössze 18-an, akiknek összeadott földje 237 kát. holdat tet, ki. Nem is- ment mindjárt könnyen a dolog. A.- mezőcsáti ,,Szabadság“ termelő­szövetkezeti csoport első tagjai ke­mény harcot vívtak, de legyűrték a a nehézségeket. Ez a csoport ma megyénk legnépesebb s az ország egyik legeredményesebben dolgozó, leggazdagabb ts-zcs-je. Birtokában több mint 4 ezer hold van. Egy-egy tag az elmúlt esztendőben átlagosan 6—7 ezer forintot keresett. Pelle Béla és felesége jövedelme például 9199 forint volt. Hajdú János egy évvel ezelőtt lépett be s az évvégi számadáskor munkaegységei után csupán pénzben 3800 forintot ka­pott. Ehhez jött a nagyértékű tCr mészetbeni járulék- Orosz József 6 hold földjével csatlakozott a cso­porthoz. Az elmúlt évben 7 ezer fo­rintot keresett, fejadagban 13.5 má­zsa kenyérgabonát kapott. Egyéb járandósága 20 mázsa széna, 15 má­zsa szalma. Ilyen példák százairól győződhet­tek meg közvetlen közelről a még egyénileg dolgozó mezőcsáti pa­rasztok- Ilyen eredmények „nyug­talanították“ őket. Valóban: nyug talanították. Mert hogy is maradha­tott volna nyugodtan Vigh György 8 és fél holdás dolgozó paraszt, aki becsülettel, kemény munkával mű­velte a népi demokráciától kapott földjét, derék, dolgos embernek is­meri őt mindenki . a községben, mégis csak 6—7 mázsás átlagter­mést tudott elérni, ugyanakkor a szomszédságban megművelt tszcs földön 10 mázsa volt a termésátlag- Vagy: hogy maradhatott volna nyu­godtan SaUai József, Darab Jánosi Veres Benjamin, Szabó Dániel, Csécsi István, id. Makiári Dániel, özv. Balázsi Jánosné és mások, akik kötelességtudóan,' felelősségérzettel, lelkiismeretesen bántak a néptől kapott földdel, mégsem jutottak annyira, mint a „Szabadság“ tízes­ben tömörült közös erővel gazdál­kodó dolgozó parasztok. 11 e most már nyugodtak. Ráta- láttak a helyes útra, az össze­fogás, a nagyüzemi gazdálkodás, a termelőszövetkezeti mozgalom út­jára. Hallgassuk csak, mit mond Magyari László 15 holdas mezőcsáti- középparaszt, aki örömmel uj^á gólja, hogy tagja lett a „Szabadság“ tszcs-nek: „Azt üzenem minden dolgozó kis- és középparasztnak, lépjen a tszes-be, hallgasson a kom munisták szavára, jobb lesz az élete. Én mondom: minden percet, amit az ingadozással elveszteget va­laki, még boldogabb életéből ve­szíti el. De minden perc, aminek elvesztését a belépéssel megelőzi) gazdagabbá, megelégedettebbé teszi a közös munkában. Kövesse há1 példámat minden dolgozó- kis- és középparaszt, lépjen a mi általunk ián útra, a szövetkezés útjára.“ Magyari László szavai arra is utal­nak, hogy kételyeit a kommunisták türelmes, szerető, felvilágosító, ne­velő munkája és a termelőszövetke­zetek eredményeinek megismerése oszlatta el. ­Ezekben a napokban Mezőcsáton minden dolgozó paraszthoz beko­pogtatnak a felvilágosító szóval, a tények meggyőző bizonyságával, a minden kételyt és aggodalmasko dást eloszlató érvek erejével — a népnevelők. ,,A régi életbe bér óvta. nah mint. a vihar és azt mondják: itt az ideje szakítanod a régi. úttal, itt az ideje új életet kezdened.“ Mezőcsáton ezekben a napokban recsegnek, ropognak a régifajta élet korhadt eresztékei. Uj szavak, a biz­tos felemelkedés, a virágzó, boldog élet szavai íródnak a község törté­nelmének lapjaira: Szabadság, Tán­csics, Petőfi, Rákóczi) Uj barázda, Uj élet; így hívják azt a hat ter­melőszövetkezeti csoportot — mert most, már hat van! —, amelyben dolgozó kis- és középpajasztok fog­tak össze a korszerű termelésre, a közös munkára, a közös boldogu lásra, A jó út megtalálásának fel­ismeréséből fakadó öröm csendül ki szavaikból, amelyekkel a még kívül maradókat hívják: „Dolgozó parasztok, parasztasszonyok, pa. rasztfiatalok! Kövessétek a mi pél­dánkat! Ne hallgassatok a kulákok szavára, rémhíreire, fenyegetéseire. Válasszátok a szebb, boldogabb éle­tet- Lépjetek be a termelőszövetke­zeti csoportba. A Magyar Dolgozók Pártja, népünk forrón szeretett -ve zére. Rákosi Mátyás vezetésével erő­sítsük tovább a termelőszövetkezeti mozgalmunkat, teremtsünk szebb, boldogabb életet Mezőcsát minden dolgozó kis- és középparasztjának, így erősítsük hazánkat és a béke hatalmas táborát!“ A z újjáformálódó, újjászülető Mezőcsát példaként fényese- dik megyénk minden községe előtt. Nem szabad azonban, hogy az ered. menyek elbizakodottá tegyenek ben­nünket. Még igen sok a tennivaló- Pártunk Kongresszusának napjáig még sokkal nagyobb méretekben ki kell szélesítenünk termelőszövetke­zeti mozgalmunkat Ehhez türelmes, szívós, szakadatlan felvilágosító munkára van szükség. A munka szempontjait, irányvonalát meg­szabja Pártunk Politikai Bizottsá­gának az agjtáeióról' szóló határo­zata: „Agitációnli alapjává az alap. szabály ismertetését kell tenni, amelyet alá kell támasztani a tszcs-k eddigi eredményeivel. « szovjet kolhozok eddigi eredmé­nyeinek, termelési módszereinek megmagyarázásával, A dolgozó pa­rasztság felé széles körben a Kar madik típusú szövetkezet mellett az I. és II. típusú szövetkezetek elő­nyeit és alapszabályát keAl ismer, telni." Úgy készülünk méltóan népünk életének nagy eseményére, a Párt- kongresszusra, ha a bányáinkban •és üzemeinkben elért termelési sike­rek mellett a dolgozó parasztok újabb százait és,ezreit nyerjük meg a nagyüzemi gazdálkodásnak, a tér. melőszövetkezeti mozgalomnak, hogy tová.bb erősödjék népgazdaságunk» s hazánkban még szebbé, derűsebbé váljék az élet. , * _______________ _- y — -- _ _ ____ ___ -- Ä - i_ Révai elvtár» megnyitotta t TI TIAFIC7 Ä í^ “* Kína“-kiálUtá»t H m [Jjk J% * 1 Lj|i IS I / \ ícj "1 A Minisztertanács határozata 1 wa j/l |\\ imi B / 7 7# jlW Jl ^ a miinkaerötaborzásrál j VII. évfolyam — 35. szám _____________________Ara 50 fillér_________________________________________________Miskolc. 1951 február 11. va nap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents