Észak-Magyarország, 1950. június (7. évfolyam, 127-148. szám)

1950-06-25 / 145. szám

Sa érthető *. BgyältaltLb««! sen «zükoégee megsemmisíteni az alap­vető nzókinceet, Ha sikeresen hasz­nálható egész sok történelmi idő­szak folyamán, nem is beszélve ar­ról, Hogy az évszázadok folyamán felgyűlt alapvető szókincs megsem­misítése, minthogy új alapvető szó­kincs teremtése rövid idő alatt le­hetetlen, a nyelv megbénulására, az emberek; egymásközötti érintkezésé­nek teljes zűrzavarára vezetne. A nyelv nyelvtani szerkezete még sokkal lassabban változik, mint alap­vető szókincse. A korok folyamán kidolgozott és a nyelv vérévé vált nyelvtani szerkezet még lassabban változik, mint az alapvető szókincs. Természetesen, az idők folyamán vál­tozásokon megy át, tökéletesedik, megjavítja és pontosabbá teszi sza­bályait, új szabályokkal gazdagodik, de a nyelvtani szerkezet alapjai igen hosszú idők folyamán megmaradnak, minthogy, amint a történelem mu­tatja, sikeresen szolgálhatják a tár­sadalmat számos korszak folyamán. Uymódon a nyelv nyelvtani szer­kezete és alapvető szókincse alkotja a nyelv alapját, sajátosságának lé­nyegét. A történelemi azt mutatja, hogy a nyelv nagyon szilárd és óriási az ellenállóképessóge az erőszakos assznnlációval szemben. Néhány tör­ténész, ahelyett, hogy megmagya­rázná ezt a jelenséget, beéri a cso­dálkozással, de a csodálkozásra itt semmi ok sincs. A nyelv szilárdsá­gát nyelvtani szerkezetének és alap­vető szókincsének szilárdsága ma­gyarázza. A török asszimilálok év­századokon át igyekeztek megnyomo­rítani, szétrombolni és megsemmisí­teni a balkáni népek nyelvét. Ez alatt az idő alatt a balkáni nyelvek szókincse komoly változásokon ment keresztül, sok török szót és kifeje­zést vettek át, voltak „integrációk“ if, „differenciációk“ is, de a bal­káni nyelvek elviselték és túlérték mindezt. Miérti Azért, mert ezeknek a nyelveknek a nyelvtani szerkezete és az alapvető szókincse alapjában megmaradt. Mindebből az következik, hogy a nyelvel, annak szerkezetét nem te­kinthetjük egy bizonyos korszak ter­mékének. A nyelv struktúrája, nyelvtani szerkezete és alapvető szó­kincse számos korszak terméke. 1 Eel kell tenni, hogy a mai nyelv elemei még az őskorban a rabszolga­ság előtt jöttek létre. Ez egyszerű és szegényes szókincsű nyelv volt, de •meg volt a maga nyelvtani szerke­zete, igaz, hogy kezdetleges, de mégis nyelvtani szerkezete. A termelés továbbfejlődése, az osztályok megjelenése, az írás meg­jelenése, az állam létrejötte, amely­nek az igazgatás számára szüksége volt többé-kevésbé szabályozott írás­beliségre, a kereskedelem fejlődése, amelynek méginkább szüksége volt szabályozott levelezésre, a sajtó meg­jelenése, az irodalom fejlődése, mindez hatalmas változásokat idézett elő a nyelv fejlődésében. Ez alatt a törzsek és népek felaprózódtak és szétváudoroltak, keveredtek és ke­reszteződtek, de a továbbiak folya­mán megjelentek a nemzeti nyelvek és államok, forradalmi változások iftentek végbe, a régi társadalmi rendeket újak váltották fel. Mindez még több változást idézett elő a nyelvben és a fejlődésében. Mélységes tévedés azonban azt gondolni, hogy a nyelv fejlődése épp úgy folyt le, mint a felépítmény fejlődése: a létező megsemmisítése és az új felépítése útján. Valójában a nyelv fejlődése nem a létező nyelv megsemmisítése és egy új felépítése útján történt, hanem a létező nyelv alapelemeinek kifejlesztése és töké­letesítése útján. Ugyanakkor az át­menet a nyelv egyik minőségéből egy másik minőségbe nem robbanás út­ján, nem a régi egycsapásra történő megsemmisítése és az új hasonló fel­építése útján ment végbe, hanem az új minőségnek, az új nyelvszerkszet eleineiuok fokozatos és hosszas fel- halmozódása útján, a régi minőség elemeinek fokozatos elhalása útján. Azt mondják, hogy a nyelv sza­kaszos fejlődésének elmélete marx­ista elmélet, minthogy elismeri a hirtelen robbanások szükségességét, mint ami feltétele annak, hogy a nyelv a régi minőségből új minő­ségbe menjen át. Ez természetesen nem helytálló, mert nehéz találni bármit is, ami ebben az elméletben marxista volna. Be iiogvha a s*® kaszosság elmélete valóban elismeri a hirtelen robbanásokat a nyelv fej­lődésének történetében, annál rósz- szabb rcánézve. A marxizmus nem ismer el hirtelen robbanásokat a nyelv fejlődésében, a meglévő nyelv hirtelen halálát és egy új nyelv hir­telen felépülését. Lafarguenak néni volt igaza, amikor hirtelen nyelvi forradalomról beszélt, amely állító­lag 1780 ée 1794 között ment végbe Franciaországban. (Lásd Lafargue „A nyelv és a forradalom“ című brosúráját.) Semmiféle nyelvi forra­dalom, méghozzá hirtelen forradalom nem ment végbe akkoriban Francia- orszégban. Természetesen ezalatt az idő alatt a francia nyelv szókincse új szavakkal és új kifejezésekkel egészült ki, eltűnt bizonyosszámú elavult szó és néhány szó értelme megváltozott — és több nem is tör­tént. De az efféle változások sem­miképen sem döntik el a nyelv sor­sát. A nyelvben a legfőbb a nyelv­tani szerkezet és az alapvető szó­készlet A francia nyelv nyelvtani szerkezete és alapvető szókészlete azonban nemesei?, hogy nem enyé­szett el a francia burzsoá forrada­lom idején, hanem lényeges változá­sok nélkül megmaradt és nemcsak hogy megmaradt, hanem tovább él ma is a modem francia nyelvben. — Arról már nem is beszélek, hogy a meglévő nyelv megsemmisüléséhez és új nemzeti nyelv felépítéséhez („hir­telen nyelvi forradalom“) milyen nevetségesen kevés öt-hat esztendő — ehhez évszázadok kellenek. A marxizmus azt tartja, hogy a nyelv átmenete a régi minőségből egy új minőségbe nem robbanás­szerűen, nem a meglévő nyelv meg­semmisülése és új nyelv keletkezése, hanem az új minőség elemeinek fo­kozatos felhalmozódása útján, kö- vetkezésképen a régi minőség elemei­nek fokozatos elhalása útján megy végbe. Általában azoknak az elvtársaknak a tájékoztatására, akik vonzódnak a robbanásszerű átmenetekhez, meg kell mondani, hogy a régi minőség­ből egy új minőségbe robban ás út­ján való átmenet törvénye nemcsak a nyelv fejlődésének történetére nem alkalmazható, hanem ez a törvény nem mindig alkalmazható az alépít­mény, vagy a felépítmény körébe vágó más társadalmi jelenségekre sem. Ez a törvény kötelező a társa­dalomra, amely ellenséges osztályok­ra oszlik. De egyáltalán nem köte­lező arra a társadalomra, amelyben uinesenek ellenséges osztályok. Mi nyolc-tíz esztendő leforgása alatt or­szágunk mezőgazdaságában megvaló­sítottuk az átmenetet a burzsoá egyéni paraszti rendről a szocialista, kolhozrendre. Ez forradalom volt, amely megsemmisítette a régi bur­zsoá gazdasági rendet a falun és új szocialista Teudet teremtett. De ez a fordulat nem robbanás útján meut végbe, nem a fennálló liatalom meg­döntése és új hatalom felépítése út­ján, hanem a falu régi burzsoá rendszeréről egy xíjra való fokozatos áttérés útján. Es ezt azért sikerült véghezvinni, mert ez felülről jövő forradalom volt, mert a fordulat a fennálló ''atalom kezdeményezésére ment végbe, a parasztság .japvető tömegeinek támogatásával. Azt mondják, hogy a nyelvek ke­reszteződésének a történelemből nagy számban ismert ténye alapot ad arra a feltevésre, hogy a keresz­tezés alkalmával új nyelv alakul robbanás útján, hirtelen átmenet útján a’régi minőségből ;gy új mi­nőségbe. Ez teljesen helytelen. A nyelvek kereszteződését nem szabad úgy tekinteni, mint valamely döntő csapás egyszeri aktusát, amely néhány év leforgása alatt meghozza a maga eredményét. A nyelvek ke­reszteződése hosszantartó folyamat, amely évszázadokon át tart. Ennél­fogva itt semmiféle robbanásról sem lehet szó. Továbbá. Teljesen helytelen lenne azt gondolni, hogy, mondjuk két nyelv kereszteződése útján egy új, harmadik nyelv keletkezik, amely egyik keresztezett nyelvre sem ha­sonlít és minőségileg különbözik mindegyiktől. A valóságban a ke­reszteződésnél az egyik nyelv rend­szerint győztesként kerül ki, meg­őrzi nyelvtani szerkezetet, megőrzi alapvető szókészletét és saját fej­lődésének belső törvényei szerint fej­lődik tovább, ezzel szemben a másik yelv fokoztosan elveszti minőségét és fokozatosan elhal. Következésképen a kereszteződés nem valamely új, harmadik nyelvet eredményez, hanem megőrzi az egyik nyelvet, megőrzi annak nyelvtani szerkezetét és alapvető szókészletét, s lehetővé teszi számára, hogy saját fejlődésének belső törvényei szerint fejlődjék. Igaz, eközben a győztes nyelv szó­készlete bizonyos mértékben gazda­godik a legyőzött nyelv szókészleté­ből, ez azonban nem gyengíti, ha­nem ellenkezőleg erősíti a győztes nyelvet. így volt ez például az orosz nyelvvel, amellyel történelmi fejlő­dése során számi nás nép nyelve kereszteződött, s mindig az orosz nyelv került ki győztesen. Természetesen az orosz nyelv szó­kincse ennek során "kiegészült más nyelvek szókincse rovására, ez azonban nem gyengítette, sőt ellen­kezőleg gazdagította és erősítette az orosz nyelvet. Ami aa orosz nyelv nemzeti ere­detiségét illeti, a legkisebb csorbát sem szenvedfe, mert az orosz nyelv megőrizte nyelvtani szerkezetét és alapvető szókincsét, továbbhaladt és fejlődött saját belső fejlődési törvényei szerint. Nem lehet kétséges, hogy a ke- rcszteződési elmélef semmi komo­lyat sem nyújthat a szovjet nyelv- tudománynak. Ha igaz az, hogy a nyelvészet fő feladata a nyelv fej­lődése belső törvényeinek tanulmá­nyozása, úgy el kell ismerni, hogy n kereszteződési elmélet nemcsak, hogy nem oldja meg ezt a felada­tot,' de még csak fel sem veti — egyszerűen nem veszi észre, vagy nem érti meg. Kérdés: Helyesen járt-e el a Pravda, amikor szabad vitát nyi­tott a nyelvészet kérdéseiről? Felelet: „Helyesen járt cl“. Hogy milyen arányban dőlnek el a nyelvészet kérdései — ez a vifa végén világlik ki. De már most el lehet mondani, hogy a vita nagy haszonnal járt. A vita mindenekelőtt tisztázta, hogy a nyelvtudományi szervekben — a központban és a köztársasá­gokban egyaránt -— olyan rendszer uralkodott, amely nem felel meg a tudománynak és a tudomány műve­lőinek. A szovjet nyelvtudomány állapotának legkisebb kritikáját, sőt még az úgynevezett „új taní­tás“ bírálatának legfélénkebb kí­sérletét is üldözték és oivágták a nyelvtudomány vezető körei. N. J. Marr hagyatékának bírálatáért N. ,T. Marr tanításának legkisebb helytelenítéséért értékes munkatár­sukat és kutatókat mozdítottak el Hasukból, vagy helyeztek alacso­nyabb beosztásba. A nyelvtudo­mány művelői nem tárgyi ismérv alapján kerültek felelős beosztásba, tanom annak alapján, hogy föltét­lenül elismerik-e N. J. Marr tanítá­sát. Mindönki tudja azt, hogy semmi- télé tudomány sem fejlődhet és ér­het el sikereket a vélemények harca, a kritika szabadsága nélkül. Ezt az általánosan elismert sza­bályt azonban minden teketória nélkül figyelmen kívül hagyták és lábbal taposták. Kialakult a csal­hat. 'lan vezetőknek egy zárt cso­portja, amely biztosította magát mindenfajta lehetséges kritikával szemben, s önkónyeskedni és arcát- lankodni kezdett. Ennek egyik példája az úgyne­vezett „Bakui tanfolyam“, (elő­adások, amelyeket N. J. Marr Ba­kuban tartott). Ezeket maga, a szerző selejtezte ki, ő maga tiltotta meg újabb kiadásukat, azonban a vezetők kasztjának (Mosesanyinov „N. J. Marr tanítványainak“ ne­vezi ökot) rendelkezésére a soroza­tot újra kiadták s minden fenntar­tás nélkül besorolták a hallgatók­nak ajánlott segédkönyvek közé. Ez azt jelenti, hogy a hallgatókat megtévesztették, meri kiselejtezett „tanfolyamot“ adtak nekik teljes értékű segédkönyvként. Ha nem volnék meggyőződve Mesesanyinov elv társ és a nyelvtudomány többi művelőjének becsületességéről, azt mondanám, hogy az ilyen eljárás sunyi, mint kártevés. Hogyan történhetett ez meg? Azérf történhetett meg, mert a nyelvtudományban létrejött arak- csejovi rendszer* dédelgeti a fele­lőtlenséget és buzdítja «z ilyen al­jasságot!. A vila mindenekelőtt azért bizo­nyult szerfölött hasznosnak, mert fényt derített erre az arakcsejevi rendszerre és szétzúzta azt. A vita jelentősége azonban eb­ben még nem merül ki. A vita nemcsak szétzúzta a nyelvtudo­mányban uralkodó régi rendszert, hanem egyúttal rávilágított a fel­fogásoknak arra a hihetetlen zűr­zavarára is a nyelvtudomány leg­fontosabb kérdéseiben, amely e tu- t'ományág vezető körei között uralkodik. A vita megkezdéséig hallgattak és elhallgatták a nyelv­tudomány nem kielégítő állapofát. A vita megkezdése után azonban már íehotetlen volt hallgatni, kény­telenek voltak állást foglalni a sajtó hasábjain. Es mi történt? Ki­derült, hogy N. J. Marr tanításá­ban egész sor hézag, hiba, tisztá­zatlan probléma, kidogozatlan tétel van. Felmerül a kérdés, hogy miért csak a vita megnyitása után be­széltek erről N. J. Marr „tanítvá­nyai“ ? Miért nem fordítottak erre korábban gondot? Miért nem be­széltek erről nyíltan és becsülete­sen idejében amint ez a tudomány művelőihez illik? N, J. Marr „tanítványai", N. J. Marr „néhány“ hibáját beismerve, úgy látszik azt gondolják, hogy r szovjet nyelvtudományt kizáróla^, N. J. Marr elméletének pontosabb kidolgozása alapján lehet tovább­fejleszteni, s N. J. Marr elméletét marxista elméletnek tartják. Ezt niár nem, kíméljenek meg bennün­ket N. J. Marr „marxizmusától“. N. J. Marr valóban akart és igye­kezett marxistává lenni, de nem tudott marxistává válni. A marxiz­musnak csak egyszerűsítője és vul- garizálója volt a „proletkultosok“ és a „RAPP“-követők fajtájából. N. J. Marr azzal, hogy a nyelvet felépítménynek minősítette, helyte­len, nem-marxista formát vitt be a nyelvtudományba és tévútra vit­te önmagát, tévútra a nyelvtudo­mányt. Lehetetlen fejleszteni a szovjet nyelvtudományt egy hely­telen formula alapján. N. J. Marr bevitt a nyelvtudo­mányba egy másik, ugyancsak hely­telen és nem marxista formulát, amikor a nyelv „osztályjellegét“ tanította és tévútra vitte önmagát!, tévútra vitte a nyelvtudományt!. Olyan formula alapján, amely hely­* Arakcsejev gróf (1769—1834) cári tábornok, akinek neve kímé­letlen erőszakos elnyomó módsze­reivel vált hírhedtté. (Sz N. nzerk.) leien, amely a népek és a uyutvoK) történetének egész menetével atten- kezik, lehetetlen fejleszteni a mv jet nyelvtudományt. N. J. Marr a nyelvtudományba í a marxizmussal össze nőm egyez­tethető, szerénytélen, pöf fészked 5 fennhéjázó tónust vitt be, amely mindannak puszta és könnyelmű ta­gadásához vezet, «mi N. J. Marr előtt! volt a nyelvtudományban.1 N. J. Marr nagy hangon „idea- listának“ pellengérezi ki az össze hasonlító történelmi módszert. Pe­dig ki kell jelenteni, hogy az ösz- szeSasonlító történelmi módszer komoly hiányai ellenére még min-; ■lig jobb, mint N. J. Marr valóban idealista négyelemes analízisé, mert az előbbi munkára, a nyelvék! tanulmányozására ösztönöz, etiéX szemben az utóbbi csak arra ösztö­nöz, hogy a kemencepadkán he­verjünk és kávézaccból jósolgas­sunk a hírhedt négy elem körén belül maradva. N. J. Marr minden olyan kisér-, letet, amely a nyelvcsoportok (csa­ládok) tanulmányozására irányul, nagy hangon az „ősnyelvi“ elmélet megnyilvánulásának minősít. Pedig nem lehet tagadni, hogy az olyan nemzetek nyelvi rokonsága, mint » szláv nemzetek, nem kétséges, és hogy e nemzetek nyelvi rokonsága­ink tanulmányozása nagy haszon­nal járt volna a nyelvtudományra, a nyelvfejlődés történetének tanul- nányozása terén. Érthető, hogy as , ösnyelv" elméletének ehhez sem­mi köze. Mikor N, J. Marrt és különösen, „tanítványait“ hallgatjuk, azt gon­dolhatnék, hogy N. J. Marrig sem­miféle nyelvtudomány nem létezett és hogy a nyelvtudomány N. .T Marr „új tanításának“ megjelené­sével kezdődött. Marx es Engels ezen a téren sokkal szoiényebbek: ők azt tartották, hogy az ő dia­lektikus materializmusuk annak a fejlődésnek az eredménye, amelyet a tudományok, köztük a filozófia, az előző korokban tettek. Ilyen formán «, vita abban a te­kintetben is lendített az ügyön, hogy feltárta a szovjet nyelvtudo­mányban lévő ideológiai fogyaté­kosságokat Azt gondolom, hogy minél gyor­sabban szabadul meg nyelvtudo­mányunk N. J. Marr hibáitól, an­nál gyorsabban lehet kivezefni ab­ból az áldatlan helyzetből, amely­ben most van. Az arakcsejevi rendszer meg­szüntetése a nyelvtudományban, szabadulás N. J. Marr hibáitól, a marxizmus meghonosítása a nyelv­tudományban — véleményem sze­rint ez az az út, «melyen a szovjetJ nyelvfudomúnyt meg lehetne gyó-1 gyítaní. Mit kap a szovjet munkás a munkabéren kívül? Ivan Grigorjevics Vjurkov, a moszkvai Sztálin-autógyár lakatosa -munkai) (vén kívül sok más juttatást és kedvezményt is kap. Vjurkov családja öttagú: há­rom gyermeke van. Felesége is az autógyárban dolgozik, a gyerekek tanulnak. A múlt évben Vjurkov és felesége ■megkapta az évi szabadságot. A Vjur­kov házaspár úgy határozott, hogy egy Moszkva környéki üdiilöotthon- ba utazik. Két ember egyhavi ellá­tása 1100 rubelba kerül, de Vjv.rko- vék csak Síéi rubelt fizettek:. A kü­lönbözeiét a gyári szakszervezeti bi­zottság téríti meg az állami társa­dalombiztosítási alapból. Vjurkovék legkisebb lánya, Valja, óvodába jár. A múlt év nyarán az Óvodások két és fél hónapig egy er­dei üdülőhelyen nyaraltak. Ennek a nagyobb részét is az állami társada­lombiztosítói fizette, úgyhogy Vjur- kovékra csak SO százalék esett. A másik lány —- Ljuba — a kö­zépiskola második Osztályába járt. Taníttatása ingyenes. Ljuba iskolai oktatásának költsége egy évben meg- haladja a 900 rubelt. A legidősebb lány Anna, a múlt évben a technikumon tanult. Tanít­tatására a szovjet állam egy év alatt több mint 4000 rubelt fordított, nőm számítva az állami ösztöndíjat. A múlt év nyarán Vjurkovné ki4 sebb betegségen esett át. A gyógy-, kezeltetés egyetlen kopekjába sémi került, sót a betegsége -idején táp-\ pénzt kapott. Ennek a segélynek ad összege attól függ, hogy o betegnek mennyi a szolgálati ideje. Aki több mint S éve dolgozik, munkabérének 100 százalékát kapja, ha beteg. y A szovjet állam gondoskodása a dolgozók életének minden területéit tapasztalható. Vjurkovék például nemrégen szép új házban kaptak la­kást. A bér alig teszi ki a család keresetének 3—4 százalékát. \ Szovjetunióban -minden kás és alkalmazott segélyeket és jut-' tatásokat kap munkabérén kívül-. 1949-ben az állami társadalombizto­sítás kiadásai csupán a Sétálván autógyárban osalcnesn 30 millió rá-, beit tettek ki. Az ingyenes orvosi ellátáson, keil-j vezményes üdülésen kívül a sokg-j/er- mekes és egyedülálló anyák segélyt kapnak. Az ingyenes tanításon kívül ösztöndíjakat osztanak ki. A Szói:-, jetúnió lakossága 1949-ben 110 mü-] liárd rubel értékben kapott juttatá­sokat és kedvezményeket. A szovjet nép, minden egye» szovjet család anyagi jóléte folyta-, nosan, szakadatlanul emelkedik. Ez\ a szocialista társadalom fejlődésiI törvénye. A szovjet ember biztosa» tekint a jövőbe.

Next

/
Thumbnails
Contents