Észak-Magyarország, 1950. június (7. évfolyam, 127-148. szám)

1950-06-25 / 145. szám

MARXIZMUS ÉS NYELVTUDOMÁNY

SZTÁLIN ELVTÁRS CIKKE A PRAVDA KEDDI SZAMÁBAN- A Pravdában néhány héttel ezelőtt vita indult meg a szovjet nyelvtudomány kérdéseiről, elsősorban N. J. Marr szovjet nyelvész (1864:—1931) elméletéről. A vita amelyben szovjet tudósok sora’ vett részt, í elvetette a nyelvtudomány alapvető P*°^' máit. Ehhez a vitához szól hozzá Sztálin elvtársnak a Pravda keddi számában megjelent cikke Marxizmus és nyelvtudomány“ elmen, amelyet . z alábbiakban teljes egészében közlünk.

Egy ifjú elvtársakból álló csoportul a javaslattal fontai hozzám, hogy szögezzem le » »3«

ban véleményemet a ^ye'vtud

mány kérdéseiről, különösen arról, hoirv mi a marxizmus álláspontja a nyelvtudomány terén. Nem va- 7 ovelvész és természetesen tudom teljesen kielégíteni az

elvtirsakat. Ami a mar^zxnusnak

•j'sä trug

által feltett egész sor kérdő , Kérdés: Igazo, hogy * 7

felépítmény az alépítményen

Válasz: Nem, nem iga -.

Az alépítmény a társadalom gazdasági rendje, a társadalom fejlődésének adott szakaszában. A fel építmény: a társadalom poétikai, jogi, vallási, művészeti és nézetei és az nőknek megfelelő politikai, jogi és egyéb mtézméP7i0ndcn alépítménynek megvan „ neki megfelelő felépítménye. A hűbéri rend alépítményének megvan a maga felépítménye, megvannak a maga politikai, jogi és egyéb nézetei és az ezeknek megfelelő intézményei, a kapitalista alépítménynek megvan a maß* építménye, megvan a szocialista alépítménynek is. Ha megváltozik és megszűnik az alépítmény, akkor ennok nyomán megváltozik es^ megszűnik a felépítménye ba uj alépítmény jön létre, nyomában létrejön a neki megfelelő felépítmény.

A nyelv ebben a tekintetben gyökeresen különbözik a felépítménytől. Vegyük például az orosz társadalmat és az orosz nyelvet. Az utóbbi harminc év folyamán Oroszországban megszűnt a régi kapitalista alépítmény es felépült nz új, szocialista alépítmény En nek megfelelően megszűnt a kapitalista alépítményen ryugvófl építménv és létrejött az uj felépítmény, amely megfelel a szocialista al épít mé n y n ek. következésképpen

n régi politikai, jogi és egyéb in

tézményoket új, sz.ocmUsta intéz- anények váltották fel. Ennek eile nőre az orosz nyelv alapjában vév^ ugyanolyan maradt, mint az Okt lKjri Forradalom előtt volt.

ifi változott ezalatt az időszak alatt az orosz nyelvben? Megváltozott bizonyos mértékben az orosz nyelv szókincse, megváltozott olyan értelembon. hogy nagyszámú új szóval és kifejezéssel gyarapodott, amelyek az új szocialista termelés létrejöttével, az új állam, az uj szocialista kultúra, az új közszellem, az új morál megjelenésével, végül a technika és a tudomány fejlődésével kapcsolatban kelet,kezdek • egész sor szónak és kifejezésnek’ az értelme megváltozott, ezek fii jelentést kaptok; kiveszett a Szótárból bizonyos számú elavult szó. Ami azonban az orosz nyelv alapvető szókincsét és nyelvtani szerkezetét illeti, amelyek a nyelv Blapját alkotják, ezek a kapitalista Rlépitmény felszámolása után nem- ►«-iV hoirv nem szűntek meg pf?

Sí Am M <ü,

szókinccsel és új nyelvtani sjerke- settel, hanem ellenkezőleg, teljes egészükben fennmaradtak — minden komolyabb változás nélkül, ep- j,en mint a mai orosz nyelv alapjai piaiad tak fenn.

Továbbá: A felépítményt az alépítmény hozza létre, ez azonban

egyáltalán nem azt jelenti, hogy n felépítmény csupán visszatükrözi u-z alépítményt, hogy passzív, semleges, közömbös magatartást tanúsít alépítményének sorsa iránt, az osztályok sorsa, a rend jellege iránt. Ellenkezőleg, miután létrejött, hatalmas, aktív erővé válik, tevékenyen hozzájárul alépítményének kialakulásához, megerősödéséhez, mindent megtesz, hogy segítsen az új rendnek a régi alépítmény és a Tégi osztályok felszámolásában és megszüntetésében.

Másként nem is lehetséges. Az alépítmény éppen azért hozza létre a felépítményt, hogy ez szolgálatára legyen, hogy tevékeny segítséget nyújtson neki kialakulásában és megerősödésében, hogy tevékenyen küzdjön a régi, önmagát túlélő alépítménynek és régi felépítményének felszámolásáért. Mihelyt a felépítmény lemond erről a kisegítő szerepéről, mihelyt a felépítmény a maga alépítménye aktív védelmének álláspontjáról arra az álláspontra helyezkedik, hogy közömbös magatartást tanúsít saját alépítménye irányában, hogy egyforma magatartást tanúsít az osztályok irányában, legott elveszti felépítmény minőségét és megszűnik felépítmény lenni.

A nyelv ebben a vonatkozásban gyökeresen különbözik a felépítménytől. A nyelvet nem ez vagy az az alépítmény, régi vagy új alépítmény hozza létre egy adott társadalmon belül, hanem századok folyamán a társadalom történetének és az alépítmények történetének egész menete. A nyelvet nem egy valamelyik osztály hozza létre, hanem az egész társadalom, a társadalom valamonnyi osztálya, száz meg száz nemzedék erőfeszítése. A nyelv nem egy valamelyik osztály szükségleteinek kielégítésére jön létre, hanem az egész társadalom, a társadalom valamennyi osztálya szükségleteinek kielégítő* sére. Éppen ezért a nyelv mint a társadalom számár» egysége* és a társadalom valamennyi tagja számára közös, össznépi nyelv jön létre. Ennélfogva a nyelvnek, mint az emberek érintkezési eszközének kiszolgáló szerepe nem abban áll, hogy egy osztályt szolgáljon ki a töbKi osztályok rovására, hanem nogy egyformán kiszolgálja az egész társadalmat, a társadalom valamonnyi osztályát. Éppen ez a magyarázata annak, hogy a nyelv egyformán kiszolgálhatja a régi halódó rendet és az új, felemelkedőben lévő rendet, mind a régi, mind az új alépítményt, mind a kizsákmányolókat, mind pedig a kizsákmányoltakat.

Senki előtt sem titok az a tény. hogy, az orosz nyelv ugyanolyan jól kiszolgálta az orosz kapitalizmust és az orosz burzsoá kultúrát az Októberi Forradalom előtt, mint ahogy ma kiszolgálja a szocialista rendet és az orosz társadalom szocialista kultúráját.

Ugyanezt kell mondani az ukrán, a bjelorussz, az üzbég, a kazah, a grúz, az örmény, az észt, a lett, a litván, a moldován, a tatár, áz azerbajdzsáni, a baskír, a türkmén nyelvről és a szovjet nemzetek többi nyelvéről, amelyek ugyanolyan jól kiszolgálták a nemzetek régi burzsoá rendjét, mint ahogy kiszolgálják az új szocialista rendet.

Másként nem is lehetséges. A nyelv éppen azért van, éppen azért jött létre, hogy szolgálja a társadalmat mint egészet, az emberek érintkezésének eszközeképpen, hogy közös legyen a társadalom tagjai számára és egységes a társadalom számára, egyformán szolgálja a társadalom taglnit, függetlenül ősz* ály helyzetüktől. Mihelyt a nyelv letér erről az egész népet átfogó álláspontról, mihelyt a nyelv .

vajamilyen szociális csoportot

előnyben és támogatásban részesít a társadalom többi szociális csoportja rovására, legott elveszíti a maga minőségét, megszűnik az emberi érintkezés eszköze lenni a társadalomban, valamely szociális csoport zsargonjává válik, lefokozza és pusztulásra ítéli magát.

A nyelv e tekintetben elvileg különbözik a felépítménytől, nem különbözik azonban a munkaeszközöktől, teszem azt, a gépektől, amelyek egyaránt szolgálhatják mind a kapitalista, mind pedig a szocialista rendet.

Továbbá: A felépítmény annak az egy korszaknak a terméke, amelynek folyamán az adott gazdasági alap él és működik. Éppen ezért a felépítmény rövidéletü, megszűnik és eltűnik az adott alap megszűnésével é3 eltűnésével.

Ezzel szemben a nyelv a korszakok egész sorának terméke, amelyek folyamán kialakul, gazdagodik, fejlődik, csiszolódik. Ezért a nyelv hasonlíthatatlanul tovább él, mint bármelyik -alap és bármelyik felépítmény. Ez tulajdonképpen a magyarázata annak, hogy nemcsak egyetlen alapnak és felépítményének születése és megszűnése, de több alap és az azoknak megfelelő felépítmények megszűnése sem vezet a történelemben egy .adott nyelv megszűnésére, a nyelv szerkezetének megszűnésére és új nyelv születésére új szókincscsel, új nyelvtani szerkezettel.

Puskin halála óta több mint száz esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt Oroszországban megszűnt a hűbéri rend, a kapitalista rend és egy harmadik rend keletkezett — a szociálisa rend. így tehát két alap szűnt meg felépítményeivel együtt és új, szocialista alap keletkezett a maga új felépíményeivel. Mindamellett, ha például az orosz nyelvet nézzük, ez alatt a hosszú idő alatt semilyen törést sem szenvedett és a mai orosz nyelv, szerkezetét tekintve, alig különbözik Fuskin nyelvétől.

Mi változott meg ez alatt az idő alatt az orosz nyelvben? Az orosz nyelv szókincse ez idő alatt jelentékenyen kibővült, a szókincsből nagyszámú elavult szó eltűnt, sok szó jelentése megváltozott; megjavult a nyelv nyelvtani szerkezete. Ami a puskini nyelv struktúráját, a nyelv nyelvtani szorke- tét és alapvető szókészletét illeti, az lényegében megmaradt, mint a modern orosz nyelv alapja. Es ez teljesen érthető. Valóban, mi szükség vau arra, hogy a nyelv meglévő struktúrája, nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse minden egyes forradalmi átalakulás után megsemmisüljön és helyébe új lépjen, amint ez a felépítménnyel rendszerint történik? Kinek van arra szüksége, hogy á „viz“-et, „fö.»d“-et, „hegy“-et, „erdő“-t, „hal“-at, „ember"-t, „menni“-t, „csinálni“-t, „termelni”-t, „kereskedni“-t, stb.-t ne víznek, földnek, hegynek, stb.-nck nevezzék, hanem valahogy másként. Kinek van arra szüksége, hogy a szavak ragozása a nyelvben és a szavak fűzése a mondatban ne a fennálló, hanem egy egész más nyelvtan szerint történjék? Mi haszna van a forradalomnak a nyelv ilyen forradalmi átalakulásából? A történelem általában véve nem tesz semmi lényegeset különleges szükségszerűség nélkül. Felmerül a kérdés, mi szükség van az ilyen nyelvi forradalomra, ha egyszer bebizonyosodott, hogy a meglévő nyelv és annak szerkezete alapjában véve teljesen alkalmas az új rend szükségleteinek kielégítésére? Néhány év alatt megsemmisíteni és újjal cserélni fel a régi .felépítményt, lehetséges és szükséges, hogy teret adjunk a társadalom termelőerőinek kifejlődésére, de hogyan lehet megsemmisíteni a meglévő nyelvet és néhány esztendő alatt új nyelvet

építeni helyébe anélkül, hogy ne vigyünk anarchiát a társadalmi életbe, hogy ne idézzük fel a társadalom szétesésének veszélyét. Ilyenfajta feladatot csak Don Qui- jotek tűzhetnek maguk elé.

Végül — még egy gyökeres különbség a felépítmény és a nyelv között. A felépítmény nem áll közvetlen kapcsolatban a termeléssel, az ember termelő tevékenységével Csak közvetve, a gazdasági életen keresztül, az alépítményen keresztül van kapcsolata a termeléssel. Éppen ezért a felépítmény a termelőerők fejlődésének színvonalában beállott változásokat nem egyszerre és nem közvetlenül, hanem az alépítményben végbement változások után, a termelésben történt változások, az alépítményben már végbement változásokon keresztül tükrözi. Ez azt jelenti, hogy a felépítmény hatóköre szűk és korlátozott.

Ezzel szemben a nyelv közvetlen kapcsolatban áll az ember termelő tevékenységével és nemcsak termelő tevékenységével, hanem az ember minden egyéb tevékenységével is munkájának valamennyi területén’ a termeléstől az alépítményig, az alépítménytől a felépítményig. Éppen ezért a nyelv egyszerre és közvetlenül tükrözi a termelésben beállott változásokat, nem várja meg az alépítményben bekövetkező változásokat. Éppen ezért a nyelv az emberi tevékenység valamennyi teiületét átfogja, sokkal szélesebb és sokoldalúbb, mint a felépítmény hatóköre. Mi több, majdnem határtalan.

Mindenekelőtt ez a magyarázata annak, hogy a nyelv, különösen a szókészlete, majdnem szakadatlan változás állapotában van. Az ipar és a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés, a technika és a tudomány állandó fejlődése megköveteli a nyelvtől szókincsének kiegészítését olyan új szavakkal és kifejezésekkel, amelyek szükségesek azok munkájához. Es a nye’v közvetlenül tükrözi ezeket a szükségleteket, új szavakkal egészíti ki szótárát, tökéletesíti nyelvtani szerkezetét.

Vagyis:

a) marxista nem tekintheti a nyelvet felépítménynek az alépítményen;

b) aki a nyelvet a felépitménynyel összekeveri, az komoly hibát

követ el.

Kérdés: Igaz-e, hogy a nyelv mindig oszfályjellegü volt és marad, hogy a társadalom számára közös és egységes osztályonkívüii, össznépi nyelv nem létezik?

Válasz: Nem, nem igaz.

Nem nehéz megérteni, hogy abban a társadalomban, ahol nincsenek osztályok, szó sem lehet osz- tálynyelvről. Az ősközösségi nemzetségi rend nem ismert osztályokat, következésképpen nem lehetett ott osztálynyelv sein — a nyelv ott az egész közösség számára közös, egységes volt. Az az ellenvetés, hogy osztályon minden emberi közösség, így az ősközösség is érlendő, — nem ellenvetés, hanem játék a szavakkal, amit nem érdemes cáfolni.

Ami a további fejlődést illeti a nemzetiségi nyelvektől a törzsi nyelvekhez, a törzsi nyelvektől a népek nyelvéhez, a népek nyelvétől a nemzeti nyelvekhez, ■— a nyelv mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, a fejlődés minden szakaszában közös és egységes volt a társadalom számára, egyenlő módon szolgálta a társadalom tagjait, függetlenül azok társadalmi helyzetétől.

Nem a rabszolgakor és a középkor birodalmaira gondolok itt, mint például Cyrus és Nagy Sándor, yagj Caesar és Nagy Károly birodalmára, amelyeknek nem volt saját gazdasági alépítményük, s amelyek ideiglenes és nem tartós katonai és közigazgatási egyesülések voltak. Ezeknek a birodalmaknak nem csak nem volt, de nem is lehetett a birodalom számára egységes és a birodalom minden tagja számára érthető nyelve. Ezek a birodalmak a maguk 'életét élő és saját nyelvükön boszélő törzsek és népek konglomerátumai voltak. Következésképpen nem az ilyen és ezekhez hasonló birodalmakra gondolok, hanem azokra a törzsekro és népekre, amelyek ezeket a birodalmakat alkották, amelyeknek megvolt a maguk gazdasági alépítménye, megvoltak a Tégóta kialakult nyelveik. A történelem azt tanítja, hogy ezeknek a törzseknek és népeknek nyelvei nem osztálynyelvek, hanem össznépiek, a törzsek és népek számára közös és értheti nyelvek voltak.

Persze, voltak emellett dialektus sok, helyi nyelvjárások, de ezeknek fölébe emelkedett és ezeket magának alárendelte a törzs vágyj a nép egységes és közös nyelve.

A továbbiakban, a kapitalizmus megjelenésével, a hűbéri széttagoltság felszámolásával és a nemzeti piac kialakulásával a népek nemzetekké fejlődtek, a népek nyelvei pedig nemzeti nyelvekké. A történelem-őzt tanítja, hogy a nemzeti nyelvek nem osztálynyelvek, hanem össznépi nyelvek, közösek á

nemzet valamennyi' tagja és egységesek az egész nemzet számúra- • Fent szó volt arról, hogy a nyelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, egyenlően szolgálja a társadalom valamennyi osztályát és e tekintetben sajátos közömbösséget tanúsít az osztályok iránt. Az emberek, az egyes társadalmi csoportok, az osztályok azonban korántsem közömbösek a nyelv irányában. Igyekeznek a nyelvet a saját érdekükben felhasználni, reúkényszeríteni saját szókincsüket, saját különleges műszavaikat, különleges kifejezéseiket. Különösen kitűnnek e tekinfftben a néptől elszakadt és a népet gyűlölő vagyonos osztályok szűk vezető rétegei: a nemesi arisztokrácia, a burzsoázia felső rétegei. „Osztály“- dialektusok, zsargonok, szalón- nyelvek“ jönnek létre. Az irodalomban ezeket a dialektusokat és zsargonokat nem ritkán helytelenül nyelveknek minősítik: „nemesi nyelv“, „burzsoá nyelv“ — szemben a „proletár-nyelvvel“, a „paraszt-nyelv ve!“. Ezen az alapön, bármennyire furcsa is ez egyes elvtársaink arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti nyelv fikció, hogy a valóságban csupán osztálynyelvek léteznek.

Úgy gondolom, hogy ez a lehető leghibúsabb következtetés. Tekint- hetők-e ezek a dialektusok és zsargonok nyelveknek? Soiur.iiesetre sem. Nem tekinthetők, először is azért, mert ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak nincs saját nyelvtani szerkezetük és alapvető szókincsük, — mindezt a nemzeti nyelvből kölcsönzik. Nem tekinthetők, másodszor azért, mert ezek a dialektusok és zsargonok szűk körben használatosak, valamely osztály szűk felső rétegének tagjai között, s egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az emberek érintkezésének eszközéül szolgáljanak a társadalom egésze számára- Mijük! is van valójában ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak? Van: az arisztokrácia, vagy a burzsoázia; felső rétegeinek sajátos Ízlését tükröző sajátos szavukból állő készletük; néhány mesterkélt, gáláns kifejezésük és fordulatuk, amelyek mentesek a nemzeti nyelv .durva“ kifejezéseitől és fordulataitól; végül néhány idegen sző. Tehát minden, ami alapvető, azaz a szavak túlnyomó többsége

ÍJ