Észak-Magyarország, 1950. március (7. évfolyam, 52-75. szám)

1950-03-19 / 66. szám

Félkarú sztahánovista kőműves A MISKOLCI MAGASÉPÍTÉSI N. V. LEGJOBB DOLGOZÓJA Kollár György sztahánovista, ff Miskolci Magasépítkeaési NV dolgozója. Bárcsak jobbkeze van meg, sztahánovista teljesítményé­vel mégis túlszárnyalja minden munkatársát. Az NV aZ elmult hét folyamán jó munkájáért — mint az üzem legjobb dolgozóját oklevéllel tüntette ki. . A Proletársors — a múltban , Kollár György apja is kömüv0s »olt 14-en vannak testvérek, 5 Hú, 9 lány. Legnagyobb nehézsé­gek között élnek, ö maga már 12 évse korában kőműves napszámos munkát vége®. Az elaő világhá­ború után tanuló, majd segéd iestz. 1919.ben egy balesetből ki­folyólag kiszakadást kap. Az ak­kori bürokratikus OTI-nál 'kezelé­sét egy fiatat tapasztalatlan tanár, segédre bízzák, akinek hanyagsá­ga miatt hatszor kell operálni, majd balkarját amputálják. 1920 januárjában kerül haza la kórházból Mezőkövesdre. Re­ménytelennek látja a jövöt, hiszen még a kétkarú emberek sem tud­nak álláshoz jutni Négy évig bolyong az országban, a szak­mában, Óriási nehézség tor­nyosul elébe. Térddel, vállal pótolja hiányzó kezét Sokszor félrehúzódik, hogy ne lássák ki­buggyanó könnyeit. Akaraterejét siker koronázza. A hét vénén mesterétéi di­cséretet kap. Nagyobb kedv. Vei kezd a munkához. Félke. zenek hiánya különböző tech­nikai fogásokra vezeti rá. Amikor az OTI baklövését vég­kielégítéssel próbálja jóvátenni. Kollár elvtárs kiváltja az ipar- engedélyt és mint kisiparos önál­lósítja magát. így kínlódik tovább. Sokszor heteken, hónapokon ke. resztül nincs munkája. így változott meg az élete a Ielszabadulas után A felszabadulás döntő váltó­séit hozott életébe. Avasgyárban keres elhelyezést, a diósgyőri ő gyárban dolgozik, beton gépala­pokat készít, majd az elmult év őszén a miskolci Magasépítés} NV-hoZ kerül. Technikai fogásait, újításait a selyemréti építkezéseknél tudja, először hasznosítani. A meginduló sztahánovista-moz- galomban ö volt «z első az üzem. nél. A sztálini jnüsz&k előtt 283— 309 százalék között ingadozik a termelése, A sztálini műszak alatt 354 százalékot ér el, ami a Ma­gasépítési NV keretén belül dol­gozó kőművesek között a legma­gasabb termelést jelentette. Párosversenyben 58-as faibői 16 köbmétert rak be 8 őrá , : alatt. Kollár György elvtárs méltán érdemelte meg a sztahánovista nevet éa a díszoklevelet. — Az életemet és a kenyeremet—; köszönhetem R demokráciának, — mondja. — A munkámat soha nem ismerték el a múltban. A dolgozók állama rnegbg, csal, tiszteletben, elismerés. bén részesít munkámért. Ez arra buzdít, hogy még na­gyobb lelkesedéssel, lendülettel dolgozzak éa teljesítményemet tovább fokozva» segítsem élő az ötéves terv mielőbbi megvalósítá­sát. Kollár elvtárs ebeket a szavakat egyszerűen mondja el, de szemé­ben proletáröntudat sugárzik, a szocialista építőmunka harcos emberének tekintet« mutatja, hogy szíwel-1 élekkel átérzi azt, amit mond. Büszkén. Jegyzi meg: _ A* igazi büszkeségem és örömöm az, hogy „ Magyax Dolgozók Pártjának tagja, lőttje lehettpm éa igyekszem méltóvá válni árra, hogy e Párt tagjai közé felvegyen. Kollár György új harcra készül a munka frontján. Egy ember a milliók közül, aki Újat, alkpt. ön_ tudatos szocialista embertípus, aki tudja, miért dolgozik éa tudja azt, hogy a termelés fokozásával sa­játmaga ég népe felemelkedését szolgálja, (Csorba) Hétfőn nyílik meg Diósgyőr- vasgyárban as olvasztárok sztahánovista akadémiája Március 20-án, hétfőn délután fél 3 órakor nyílik meg ünnepé­lyes keretek között a diósgyör. vasgyári Martin-üzem öltözőjé­ben az olvasztárok sztahánovista akadémiája. A március 20-tól áp. rilis 12-ig tartó akadémián az ország legjobb 20 olvasztára sa­játítja ed a szovjet fémkohászati tudomány eredményei alapján a legkorszerűbb ismereteket. Na. ponta 4 óra elméleti és 6 óra gyakorlati oktatásban részesülnek a hallgatók. Az elméleti órákat a Martin-öltözőben tartják meg, a gyakorlati bemutatásokhoz a Ko. hászati Üzemek vezetősége a Martinban két külön kemencét bocsát rendelkezésükre. Az ol­vasztár akadémia előadói: Vécseí műegyetemi tanár, Martinovics Ernő, a nehézipari műegyetem vaskohászati főosztályának veze. lője, Nahoczki Alfonz kohászati tanár, Bán István, a diósgyőrvag- gyári Martin-üzem főmérnöke, Nagy kitüntetés érte a Diós- győrvasgyári Kohászati -Üzemek dolgozóit azzal, hogy az akadó, mián a Martin 8 legjobb olvasz- tára Vesz részt. Ezek: Margóczi István Kossulh-díjug sztahanovis­ta >, él munkás, Gácsí Sámuel él. munkás, Frigyik József ifjúsági brigádyezető, Gergely Imre ifjú. munkás brigádvezeto, Füzes Fe­renc élmunkás, Lakatos Ferenc, Janó vies Gézg és László Kálmán. Könyvespolc _ Ivón Gorán Kovcicsics: JAM A (Tömegsír) 1943-ban 23 éves korában irta döbbenetes erejű megrázó költe­ményét a jugoszláv írónemzedék egyik legnagyobb ígérete, aki a partizánok soraiban fegyverrel ke­zében védelmezte hazáját a fasisz­ta betolakodók ellen. Kovacsiesot több társával együtt elfog.ák, ret­tenetes kínzások után kivégezték és a tömegsírba vetették. Mintha előre látta volna- sorsát. Amit ver­sében megírt, szinte kísérteties pontossággal bekövetkezett. A köl­temény a fasiszta barbarizmus, a minden képzeletet felülmúló ke­gyetlenségek, a pokoli borzalmak megrendítő megelevenítőse. Nem a költő tehet róla, hogy hatalmas arányú versébe a kegyetlenkedések, a kínzások, a szenvedések szinte elviselhetetlen áradata van bele­zsúfolva. O a fasizmust akarta megmutatni, hogy emlékeztessem —- és ez volt fasizmus. A komor, sötét niaphangulatn vers csak sorolja, so­rolja a rémségeket. A költő össze­szorított fogakkal, ökölbeszorított kézzel a hűvös tárgyilagosság állás­pontjára helyezkedik, kemény belső önmegtartóztatással nein az iaző gyűlölet szenvedélyes hangját har- sogja, nem a bosszút dübörgi az írói objektivitás, & részletekig ke­gyetlen valőságábrázolás sorai mégis a fasizmus elleni gyűlölet és kérlelhctetlcnség lángját csap­ják fel az olvasóban. Az internéi képekből minden sötétségük ellené­re is előtör a szabadságvágy, a sza­badság iránti mérhetetlen szeretet fénye. A fasiszta állatiasság bemu­tatása: kemény vádirat és harci riadó mindazok ellen, akik ismét a szadista vadakat akarják ráuszí­tani a szabadságszerető, békére vá­gyó népekre. Ivan Goran Kova- csics bátor helytállásával, fegyvert ragadva bizonyította be költemé­nye. hitelességét és erejét és muta­tott -példát, hogyan kell harcolni azok ellen, akik új ’ iszonyatokat, új kegyetlenségeket, újabb borzal­makat tartogatnak a szabadságsze­r*tö milliók ellen, Hiáb«. hivatko­zott a Titó-bahda olyan sokat Ko- vacsicsra, mint legnagyobb költő' mártírjukra. A verséből kiáradó harci felhívás ellenük js szól, a hit­vány árulók ellen, akik — mint Darvas József írta bevezető sorai» ban — gyalázatba lökték a hősök emlékét ős dollárra, aranyra vált­ják a népszabadság mártírjainak áldozatát. Ha idézni merik még, szemérmetlenül a „Tömegsír* ke» mór szép sorait, a maguk vádira-* tát, gyalázatuk vádló dokumentu­mát idézhetik benne csupán.“ Az elnyomott jugoszláv nép, H jugoszláv kommunisták, partizá­nok, dolgozó milliók követik a K®-' vacsics-mutatta harcos utat és küs' denek, hogy mielőbb valósággá váljanak versének utolsó sorai: „A bosszú és szabadság fedderengngk, A szabadság a fényes égrg W&, Süt mint a nap és erős mén* a nép" A partizán-költő megrázó verne Benjámin László sikerült fordító- sában jelent meg. (Athenaeum kiadás,)>> (—közi) A moszkvai rádió új hullámhosszai A moszkvai rádió közép és hosr* szúhullámhosszai megváltoztak. A moszkva] rádió műsorát jelenleg » következő hullámhosszakon sugá­rozzák: Moszkva I. az 1935 m. és az 1734 m. hullámhosszon, valamint a 433.6 m. középhullámon. Moszkva II: az 1141 m. hosszú éh # 330.4 m. középhullámon. Moszkva 111. a 344 m. középhul­lámon. A moszkvai rád]ó magyarnyelvű hirejt a 320 méter közép és az 1068 méteres hullámhosszon sugározzák. A rövidhul|ámhosszak vá hozatta- nők maradtak. Nagy János olyan lendülettel dolgozik, hogy szinte beleizzad. A trágyát feldobja a szekérre, aztán villáját újra a földnek szegezi. Lopva a fiára sandít. — Valami baj van ezzel a fiú­val — gondolja. Megáll. Rettentően furdalja a kíváncsiság. — Hát aztán mennyi időa az a borjúi Tista az arcába bámul. Lábáról lerúgja a sarat, álmosan kérdi: — Melyik! — A téeszcséé. — Annyi mint a mienk, de sok­kal-szebb, a csoport elnöke agyon- dícséri; Azt mondja, csak a mienk veszi fel vole a versenyt. — Apád nagyon ért az állatokhoz. Ezen a téren legjobb szakember a faluban. «— Csakhát egy baja van. Nuby felkapja a főjét. — Micsoda! — Asszongya, apád nagyszerű gazda, ősszel is ö volt, aki a leg­jobb munkát végezte a szántás­vetési versenyben. Példaképe lehet a többi gazdának. Nem hiáb« tet­ték ki legelsőnek a becsület táb­lára. — Ezt mondta! — M8g még azt is, hogy sok­szor édesapámtól tanult, hogyan kell valamit megcsinálni. Csak egy baja van, nagyon önfejű. Nem akarja megérteni, hogy gépi erő­vel jobban lehet termeink Nem akar belépni a csoportba, pedig mint a falu legelső gazdájának, ott a helye. Nagy Jánost mindé* olyan várat­lanul érintette, hogy csak állt, né­zett jnaga elé, Elővette a dohány- saeskót, rágyújtott, hosszan nézett » .fiúra, aki úgy dolgozott mint •gy meter, Csorba Baműj Q^gg Qáll&S 110111 fi t&bbí... —• Hiszen én eddig azt hittem, hogy gyűlölnek engem. — Édesapámban van • hiba, szóba se akart velük állni. Nem kell magát annyira távoltartani tőlük. Nagy kétszeres erő cél fogott munkához. Jóleső érzés töltötte el. Milyen szépen nyilatkozott róla a csoport elnöke. — Megbecsülik á jól dolgozó embereket. — Ez is megvan — mondyt a fiú, ahogy a rakott szekeret las­san kürülveregeti a villával. A vil­lát" beleszúrják a trágyába, lábuk­ról leverik a sarat, s megindulnak a ház felé. Sietve megreggeliztek, aztán be­fogtak. A két tehén már régon nem volt járomban. Kissé akara- toskodtak. Az öreg kinyitotta a kaput, Pista meglógta a kezes tehén kötelét, a szekér a teher alatt recsegve gördült az utcára. Elinduláskor kicsit féltek, de amint kiértek a műútra, nem volt már semmi baj. A műúton, amelyet a 3 éyes tervben építettek, köny- nyen gördült a kocsi. Mások is mentek kifelé. Nagy hol az egyik, hol a másik szekérhez ment be­szélgetni. Traktor dübörgőtC el mellettük. A vontató után hatalmas teher­kocsi volt kapcsolva, jól megrakva tfúgyáv«!. Nagy szerint még dO mázsát is elvisz egyszerre. Gyorsan ment, Nemsoká jött is vissza. — így érdepms dolgozni, édes­apám! — kiáltotta a fiú a s-nV-r oldalánál., — Jobb, jobb — mondta íity- méÍYS , de azért mégis csak jobb ha az ember , a maga gazdája. Elértek a dülőúthoz. A fiú már előre érezte, ba.j lesz. A műútról lótérve, csaknem agyig süppedt a kerék a sárban. A két tehén szinte nyögve húzta a terhet. Nagy, hogy segítsen nekik, nckifeszült a lőcs­nek, ügy tolta. Alig mentek pár­száz métert, egyszeresük megállt a szekér, se előre se hátra.' — Na fiam, most aztán jól né zünk ki. Próbáljuk csak meg. — Nekifeszülnek újra, de nem megy az istennek sei Pedig már csak nébányszáz méter volt hátra. Ott van a földjük közvetlen a csoporté mellett. Körülnéznek. A csoport földjén serény munka folyik. A teherkocsi­ról most szórják a trágyát a föld­re. Már végeztek is. A traktor feldübörög, jönnek feléjük. — Édesapám, álljunk legalább félre, hogy el tudjanak menni meileftünk. Újból nekifeszülnek, de a kocsi nem mozdul. Nagy homlokát kiveri a veríték. — Itt rekedünk, hacBak — ha­csak a traktorosok nem segítenek. Ej, ki tudja, milyen emberek ezek! A traktor egész közel ért, majd megállt. — Szabadság, elvtárs r— köszön barátságosan a trakforista.— akadtunk! — Nem bírja ez a két tehén ebben a - sárban — válaszol Nagy s kezét olyan kétségbeeséssel tárta szét,, hogy a traktorista elnevette magáit. — Persze, maga csak ne- " t’ a *maga masinája bírja. — Jól van, no — válaszol békü­lékenyen a traktorista, — Segítek a két riskán. Fogják csak ki őket. Lendületesen csavar egyet a kor­mányon, a teherkocsit behuzatja a szántásra, majd a szekér elé ka­nyarodik. — Kössék csak utána, — rendel­kezik. — Az elvtárs maradjon itt a tehenekkel, a többit meg elin­tézzük a fiúkkal, A traktor újra feldübörög, a sze­kér egyre gyorsabb mozgással Pista irányításával befordul a földjükre. Nagy meglepetve látja. A cso­port tagjai, közte az elnök is, nekiesnek. Mintha a maguké lenne, olyan szorgalommal dolgoznak. A traktor újból ott dübörög mel­lette, a szekeret leakasztják róla, nokifarol a teherkocsinak és már megy is tovább. Még arra sincs ideje, hogy megköszönje. A csoport elnökére néz. — Mihály, szerettem volna ve­led beszólni — kiáltja utána. Az bólint és a mozgó kocsiról leugrik a sárba, — Ezért kár volt leugrani — mondja —, hiszen csak meg sze­rettem volna köszönni a segítsé­get. így lemaradsz a többitől. ■— Dehogy maradok, hiszen ez a gép csak a müútig húzza, onnan már a vontató fogja továbbvinni. Nézd C3ak, ott «. falu alatt már jön is. Addig kényelmesen ki­érünk. — A fiam azt mondja — kezdi a beszélgetést —, hogy a ti bor­jútok szebb, mint a mienk. — Hát lehet. Da ha szebb, az csak természet'oS; •— Hát osztán mér! — Azér mert z közös gazdáiké , dós nagyobb előnyöket nyújt, nem csak az állatnovelésnél, hanem á! termelésnél is. Mi a modern agro-: technika minden vívmányát fel I használjuk termelésünk fokozására.1 A minisztertanács határozata is előírja, hogy nekünk 20 százalék kai kell főbbet termelni mint nek tét — Hát osztán mér! —- Azér mert könnyebb a kö­zösbe a munka. Minden segítséget megad az állam. Gépek, nemesített magvak, szaktudás áll rendelkezé­sünkre. — Te Mihály,., mikor gyün- nél el nálunk. — Minek. — Megnézni a borjúmat. Kiállí­tásra szántam. Kiss Mihály elgondolkozik egy kicsit. — Hát jő, esfeíelé elmegyek, év csak úgy, ha te meg a mienket nézed meg. — Legalább szétnézek ottan né» latok. Az sincs kizárva, hogy,., — hirtelen meglepődik­Úgy érzi, valami megfeszül be» ne, valami melegség önti el, ahogy kimondja gondolatát, szint« bélé­rt ked. — Te Mihály, mi lenne, ha *4»<* én íb belépnék a csoportba! Azt várta, hogy Kiss boldogan borul a nyakába és elkezdi nyakra- főre dicsérni, hogy ilyen meg olyan jő lesz. Az ejnök megértőén bólint. — Na végre megjött az eszed, — mondja és a falu felé néz, a hon» nan egyre gyorsabban, dübörögve' jön a irakié?-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents