Észak-Magyarország, 1950. március (7. évfolyam, 52-75. szám)

1950-03-10 / 59. szám

A borsod-abGuj-zempíénmegyei pártválasztmányi ülések és taggyűlések tanulságai- A február hó 18.án megtar­tott megyei kibővített pártvá- tjiKLtmányi ülésen mindazon párt. funkcionáriusaink ott voltak, ,akiknek feladata, hogy Rákosi •»ivtárs beszámolójának ég a Köz­ponti Vezetőség határozatának megvitatása után biztosítsák a határozatból folyó feladatok vég­rehajtását. A megy0i pártválaszi- mány vitája után lezajlottak a .-nagyüzemi, járási és városi ki. -bővített pártválasztmányi ülések és az alapszervi taggyűlések is. Mind a választmányi üléseken, mind a taggyűléseken olyan számban vettek részt pártfunk- cíonáxiusaink és egyszerű párt­tagok, amilyen részvéteire aUg találunk példát pártszervezeteink történetében. A taggyűléseken résztvevők eddig még soha nem észlelt élénkséggel folytak bele a •vitába, egyszóval érezni lehetett, hogy Rákosi elvtárs, Pártunk és • népünk legfontosabb problémáit vetette fel, amelyek mindenkit érintenek. A nagyszámú részvétel és rZ élénk vita ellenére mégis azt kell megállapítani, hogy funkcioná­riusaink és párttagjaink nem teljesen érlelték meo Rákosi elvtárs referátumának és a Központi Vezetőség ' határoza­tának óriási jelentőségét. Még olyan fontos funkcionáriusaink­nak, mint az M. B. tagjai, nagy. üzemi, városi és járási pártbi­zottságok tagjai, Sem vált vé­rükké, hogy a Központi Vezető­ség határozatának végrehajtása, fordulópontot kell, hogy jelent­ben pártéletünkben. Milyen jelek bizonyítják ennek áz értékelésnek igazságát? Először is a2, hegy én magam _ mint megyei titkár — sem konkretizáltam eléggé Rákosi elvtárs referátumát ég a Központi Vezetőség határozatát a mi me­gyénkre, a mi pártszervezeteink ■munkájára. Az a tény, hogy a Megyebizottság felé, Saját ma­gunk felé csak Igen gyenge ön­bírálatot alkalmaztam, mutatja, hogy a Központi Vezetőség hatá­rozatának egyik legfontosabb ré­szét, a kritika ég önkritika al­kalmazásának jelentőségét nem eléggé ismertem fel. Ugyanakkor őszintén meg kell mondani, hogy a választmányi ülésen felszólaló M. B.-tagok szintén teljesen ■ ki. felejtették hozzászólásaikból az •nbirálat fegyverének alkalmazá­st. A Megyebizottság tagjainak 'Uagfatartásábói következik, hogy * többi pártfimkcionárius elvtárs aftm valami bőven alkalmazta gz inkritikát és így már a megyei rártválasztmánsr ülésén elkezdő­dött a hibák ée a fogyatékossá­gok elkendőzése. A megyei vá­lasztmányi ülésen. felszólaló üze­mi, városi és járási pártfunkcio- náriusok szavaiból azt is mcgle. hetett áUapitan, hogy nem mé- lyedtek el Rákosi elvtárs referá­tumának és a Központi Vezető­ség határozatának tanulmányo­zásába és főleg azt a részt ha- uyagolták el, amelyben a felada­tok vannak megszabva. Az első és legfontosabb meg­állapítás tehát az, hogy sem a Megy {'bizottság, sem a többi funkcionárius — nem 13 beszélve az alppszervezetekröl — nem dol­gozták fel elég alapossággal Rá­kosi elvtárs referátumát ég a Központi Vezetőség határozatát. Nyilván ez az alapoka annak, hogy a kritikát ég önkritikát nem tudtuk megfelelően alkalmazni. A nagyüzemi választmányl ülé­sekre és taggyűlésekre a pártbi­zottságok titkárai ugyancsak nem eléggé dolgozták fel, főleg nem konkretizálták a helyi viszo­nyokra a Központi Vezetőség ha- , tározatát. Csak néhány helyett kapcsolták össze a termelés kér­désével, az önkritikát elkenték . ég a kritika inkább lefelé szólt. Ahol alkalmaztak is kritikát és önkritikát, a^kat hajánál eíőre­ráncigált dolgokkal támasztották alá, de arról szó s°m esett, hogy milyen a pártvezetés minősége. Annál örvendatosebb jelenség hogy az üzemi alaPszervi funk­cionáriusok és egyszerű párttagok szép számban alkalmaztak kriti­kát a pártbizottságok felé, sőt nem egy helyett példás önkritikát is gyakoroltak. Az üzemi taggyűlésekkel kap­csolatban néhány egészségtelen jelenségre is felfigyeltünk. Az egyik üyen jelenség, hogy egyes funkcionáriusok a Központi Ve­zetőség határozatából helytelen következtetéseket vonnak le és ezek a következtetések súlyos elvi jelentőségű elhajlásokra ve­zethetnek. Pl. Borsodnádasdon az egyik felszólaló titkár elvtárs kijelentette, hogy: „Rákosi elv. társ ezerint — aki proletár, az egyben már kommunista is-“ Ez a niegnyilatkozág azt mutatja, hogy egyesek durván meghami­sítják Rákosi elvtárs beszámoló­ját és homlokegyenest ellentétes nézetet vallanak a marxizmus, leninizmug tanításaival szemben. Ugyancsak Borsodnádasdon fordult elő, hogy az alapszervi vezetők kinevezését helytelenítő párttagnak a pártbizottság egy tagja azt felelte: „Nem 1945-ban vagyunk, hogy a tagság válassza meg a vezetőségeket“. Ez a nézet klasszikus példája annak, miért rúgják fel egyes vezetök a párt­demokráciát. Az ilyen elhajlások ellen fel kell venni a harcot még akkor is, ha az nem ellenséges szándékból, hanem mint ebben az esetben iá a Központi Vezető­ség határozatán-, k nem ismerésé­ből fakad. Erről a harcról le­mondani nem lehet, mert; ,Ms el. hajlótok elleni harcról lemondani — tanítja Sztálin elvtára — any- ni, mint a munkásosztályt el­árulni, a forradalmat elárulni", Külön figyelmet érdeme* * mint pl. a szerencsi cukorgyár­ban a Vezető elvtársak passzív magatartása a taggyűlésen. A vállalatvezető- elvtárs, akit a Párt bizalma, helyezett vezető funk­cióba, már régen elszakadt a tö­megektől, kiskirály módjára vi­selkedett és őt a taggyűlés csak untatta. Nem volt mit mondania. Passzív magatartása azt eredmé­nyezte, hogy az egyszerű pártta­gok nem kaptak bátorítást a kritika és önkritika alkalmazá­sára és a hibák továbbra is fed­ve maradtak. Ez a jelenség né­hány helyen tapasztalható volt és ezeken a helyeken a tagság a taggyűlés után sem szabadult fel a „kiskirályoktól“ való félelem nyomása a»ól. Ugyancsak furcsa elmélettel igazolta durva magatartását a miskolci „Dózsa“ pártszervezet egyik vezetőségi tagja, em'koi viselkedését bírálták. „Igaz, hogy néha durván viselkedem, de ezt a tagság érdekében teszem.“ A megtartott taggyűlések n természetesen jelentkezett az el­lenség hangja is. Az olyan dema­góg felszólalás, amilyen pl. a diósgyőri nagyo!vasztóban elhang­zott, mely szerint: „egy darab száraz kenyéren építik a demo­kráciát“, nem más, mint az ellen­ség hazug hangja. Az ellenséghez csatlakoztak az eddig megbúvó jobboldali szociáldemokraták is, mint pl. Ózdcm, ahol arról be­szélnek, hogy ezután nem kell végezni pártmunkát ég hegy nz összes régi páitvezetőket levált­ják. Az ellenség ilyen és hasonló irányú támadása még erősödni fog, mert felismert©, hogy a Központi Vezetőség határozatá­nak végrehajtása óriási módon megerősíti Pártunkat, valamint a Párt és a tömegek közötti kap­csolatot. Az ellenség minden megnyilvánulása ellen fel kell venni a harcot és kíméletlenül le kell leplezni céljait. A járási választmányi ülések és taggyűlések szervezeti előké­szítése meglehetősen jó volt. Itt is nagyszámban vettek részt alap. szervi vezetők és párttagok, azonban hiányosság itt is akadt bőven. Nem véletlen müve az a jelenség sem, hogy például az abaújszántói járó* pártválasztmá­nyi ülésén a megbírált vezetők önbirálat helyett mosflkodtak, vagy egyszerűen visszautasították a kritikát. A történet persze nemcsak az abaújszántói járás­ról szól. Ennek a magatartásnak magyarázata abban van, hogy tagságunk eddig n©m Igen lett a kommunista birálat és önbirálat helyes alkalmazásának széliemé­ben nevelve. A bírálatot sértés­nek veszik és olyan kispolgári magatartást tanúsítanak, amely nem méltó kommunistákhoz. Ez a magatartás nem csodálható. A hiba ott van, hogy a jelenlévő titkár elvtársak sem ég a Me­gyebizottság kiküldöttei sem magyarázták meg, hogy ez a magatartás n©m méltó kommu­nistákhoz ég az ellenségnek hasz­nál. Meg kellett volna magya­rázni, hogy a kommunisták vi­lágnézete: a marxista-leninista világnézet, világtörténelmi sajá­tossága, amely megkülönbözteti minden más világnézettől, abban nyilvánul meg, hogy forradalmi kritilcával fordul nemcsak mások felé, hanem önmaga fölé is, hogy MEGJELENT A RÁKOSI PER A kötet tartalmazza a Rákosi perek anyagát 1925. szeptemberétől 1940-ig. Bőséges dokumentanyag ismerteti Rákosi Mátyás bátor bolsevik kiállását a fasiszta vérbíróság előtt és a világ dolgozóinak a Bolsevik Párt által vezetett harcát Rákosi Mátyás kiszabadításáért. 592 oldal 32 képmelléklettel SZIKRA ARA : fűzve 20*— forint kötve 28* — forint Magyar Munkásmosgulmi Intézet Sztálin v&liisztávirafa Bubi István misdszterehiökhos „A Magyar Népközfársáság miniszterelnökének, Dobi 1st-,-?9 úrnak, Budapest. Kérem Ont és a Magyar Népköztársaság kormányát, fogadjak köszöuetemet 0 Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésnek második évfordulója alkalmából küldött ba­ráti üdvözletükért. Szívből kívánok a magyar népnek és a Hagyat Népköztársaságnak további sikereket a gazdasági és államépítés munkájában. Sztálin.*" maga kritizálja önmagát és ön. magái kritizálva erősödik. Egyes pártszervezeteinknél súlyos éberfolonséq topasifaihofó Pl- a szerencsi városi pártvál.iszt- mányi ülésen rz éberség legele­mibb szabályát is elmulasztották, ennpk következtében az ülésre bárki — tehát az ellenség is — bemehetett. Ez az ébertelenség annál sülyosabban elítélendő, mert Rákosi elvtárs beszámolója után történt meg. Szerencsen úgy van, ahogy azt Rákosi elv_ tár3 megállapította, hogy az éberségről sokat beszélnek, de kevés eredménnyel. A falusi taggyűlések egyném©- lyikén i3 tapasztalható volt a kiskirályoktól való félelem. — Ezért fordult elő egynéhány he­lyen, hogy csak 1—2 semmit­mondó felszólalás történt. De, bogy a tagságnak volna mit mon­dania, azt bizonyítja, hogy a tag­gyűlés után a tagság csoportba verődve bírálta a vezetőséget, de ügy,,hogy akok meg ne halljál:. Mindent összevéve az a tapasz­talat, hogy a hiányosságok elle­nére óriási fejlődés indult meg pártszervezeteink életében. A M. B. és a többi vezetök feladata, bogy a hibák kiküszöbölésével valóban fordulat álljon be a párt. szervezetek életében. Ennek érdekében az M. B. a lezajlott választmányi illések és taggyűlések tapasztalatait . fel­dolgozza a Központi V zétőség határozatából folyó feladatok végrehajtására elkészített tervbe. Ugyanezt elvégzik a nagyüzemi, városi és járási pártbizottságok is és megvitatják a Párt aktívái­val. A nagyüzem', városi és já­rási taggyűlések tapaszta]atsit az Ágit. Prop. O.-ztály f. ldolgozra é3 a népnevelőkön, agitátorokon és falujirókoin keresztül eljuttat­ja a tagság széles tömegeihez. _ Hasonló módon az Oktatási Osz­tály a most folyó pártszeminá­riumok anyagába, dolgozza bele a tapasztalatokat, h ::y így ;lz ok­tatáson keresztül is 1:juttassuk tagságunkhoz. Népnevelőinknek, oktatási gardánk uax, páricsopoit- bizqlmiginlrnelr most kettőg feladatuk lesz. Egyi részt az, hogy a vez2tőség-újjá- váJaszcó taggyűlésekig minden Párttagot legalább kétszer fel­keressenek és nemcsak meghív­ják ők©t a taggyűlésre, hanem átbeszéljék velük a pártdemekrá- cia kérdéseit, általában a Köz­ponti Vezetőség határozatának és Rákosi elvtárs beszámolójának .jelentőségét, egyszóval politikai, lag is felkészítsék az egé.-z tag­ságot. Másrészről felkeressék a pártonkívüli dolgozókat is, hogy megbeszéljék velük a Központi Vezetőség határozatának jelentő­ségét az egész dolgozó rép szem­pontjából és kikérjék véleményü­ket a pártszervezetek műnk 'iá­ról. HARMATI SÁNDOR megyei titkár. Már veinek a láájssJri tenneläszivetkezeti csérért földién A ládpefri „Szabad Nép‘‘ terme- | lüszövetkezeti csoport tagjai szép példát mutattak a község dolgo­zóinak. Miután megtárgyalták a minisztertanácsnak a növényterme­lés fejlesztéséről szóló határozatát es elhatározták, hogy azt végre­hajtják, e héten minden nap már virradatkor kivonultak kö;ös föld­jükre borsóvclésre. Munkájukban az alsőzsolcai gépállamás tárcsá­val felszerelt traktora támogat’!». A termelücsoport tagjai lelkes munkával két nap alatt 20 kát. hold területen befejezték a boisó- vetésf. Rendelet az állami gazdaságok munkájának jobb megszervezesérő? A földművelésügyi miniszter ren­deletet adóit kj az áKamj gazdasa­gok munkaszervezéséről és ebben megállapítja, hogy állami gazdasá­gaink, jójlehet már eddigi eredmé­nyeikkel is igazolták a szocialista nagyüzem menyét az egyén} gaz­daságokkal szemben, * munka meg- ízervezése tarén meg nagymérték­ben elmaradót lak. Az állami gaz­daságok jelentős részében a mun­kának a szocialista munkaszervezés elvei szerinti megszervezése vagy j egyáltalában nem történt meg, j vagy helytelenül történt. A szocia­lista munkaszervezés tekintetében js a Szovjetunió éenjáró állami gazdaságainak — szovhozainak — követendő példája álj előttünk. Ezért a rendelet meghatározza, ho gyan kell alkalmazni a szocialista munkaszervezés módszereit, meg­határozza a brigád fogalmát, szer­vezetét, a munkacsapat, fogalmát, szervezetét, a traktoros brigád szervezetét. Ezeket a módszereket az á'lamj gazdaságokban a tavaszi munkáknál már alkalmazni kell. Hűrom fcöíjggyzsségst és két községet csatolnak Borsaií-lauj-Zeipién megyűSiez Borsod-Abauj-Zemplén megye | egyesítésével kapcsolatban Szabolcs J vármegyétől az egyesített várme­gyéhez csatolják Prügy, Csobaj, Ti- szaládány községek körjegyzősé­geit, továbbá Vis és Kenézlö nagy­községeket. A körjegyzőségeket a hozzájuk t‘"yt°zó községekkel és a két nagyközséget csütörtökön és pénteken adták, illetve adják át ün­nepélyes keretek között a két ''ár­megye alispánjának jéenléfében Borsod-Abauj-Zemplén megyének. Mint arról már beszámoltunk, a Borsodtól Heveshez csatolt közsé­gek átadása már régebben megtör­tént, így az átcsatolások a mostani átcsatolással befejeződtek. A három vármegye egyesítésének előkészíté­se tervszerűen folyik, a hivatalok é helyezése, átcsoportosítása szin­tén. A kitűzött időpontra, a már­cius 15-ről március 16-ra virradó éjfélre az egyesítés ténylegesen meg fog történni úgy*, hogy 16-ár» már az egyesített vármegye kezdi meg működését.

Next

/
Thumbnails
Contents