Észak-Magyarország, 1950. március (7. évfolyam, 52-75. szám)
1950-03-26 / 72. szám
a JiaditWMH par«B<«ioS ÖWM- ZJ(~\T rj T TÁ\lf\ C. be szorított májfoltoa keze bele. “ //i/vuj, csapódott a fáradt, szén poros bányászarcba. Tóth Sándor vájár. ^ megtántorodva esett a vele egy. «or Dán álló Liptáknak. A százados előtt álló 50—60 bányász szeméből Vad gyűlölet lobogott fel. Szinte hallani lehetett a lassan ökölbe szoruló kérge«, ujjak ropogását Csend támadt. Csak a gépház egyhangú ziimmögéso rezgett a napsugarad koratavaazi délután, ban a tér felett A százados hátrább lépett a megütött bányásztól. leplezte félelmét ami egy pillanatra elfogta a ráizzó bányászszemek ttizétől, aztán még Pikácsolóbb hangon szólalt meg. — Szabotálunk? — piszkos kommunisták, bányász urak — gúnyolódott a hang. — Várják a szovjetet. a föld alatt szervezkednek ahelyett, hogy dolgozná, nak. Azt hiszik, tűröm ezt? Na, aüt szólnak hozzá, tudom, hogy Tóth a vezérük! A bányáazajkak némák maradtak, csalt az ökölbeszorított kéz lett még fehérebb a visszafojtott belső feszültségtől. A •zázadoa hangja, mint a vércse pjjongása, megint erőre kapott és a dühtől sápadtan ennyit moa- flott befejezőül: — Nos, jól Van, úgy látom, egyhúron pénzül mind, dg jól jegyezzék meg, ha még egy szabó, lázs töténik, az egész büdös kom. munista társaságot átadom a Cestapónak. A bánya előtti tér kiürült. A Táradtan menetelő bányászé söpört éppen a vasúti töltéshez ért, amikor Tuza Gábor fiatal vájár hirtelen megállt. Arcán az elmúlt lealázó percek izgalmával FELAJÁNLÁS fordult a többiek felé: — Hát én igenis várom a* oroszokat — mondta. Egy pillanatra megálltak a többiek is. Belülről mindenki Így érezte, de konkrét kifejezése formájában még nem hangzottak el ezek. a szavak. Csak néztek egymásra baráti, megértő tekintettel, Tóth biztató derűs hangon caak ennyit mondott: ,— Jönni fognak. A többi bányász még talán fel Sem fogta teljesen a szavak értelmét, amikor a messze távolból, kelet felöl mély ágyúdörgáshez hasonló dübörgést hozott a feltá- madó lágy tavaszi szellő. Ott kavargott a hang „z egymásután baktató emberek között, belopó- zott a szabadság után vágyódó bányászok szivébe, egybeolvadt lázas, egyenletes, ritmikus dobogásával, amint mentek a zölden gyepesedő vasuU tölté* oldalán — haZafelá 0 ». A nap melege már érezhetővé vált a csodás kékséggel tündöklő ég alatt, amikor a XH_es akna dolgozói befejezték a víztelenítést lent a bányában. Az ágyúdörej már csak alig hallhatóan terült azét néha a bányatelep felett, — Valahol, sok kilométerrel odébb hajszolt® már a diadalmas Szovjet Hadserg a fasiszta hordát, győzelmesen nyomulva Berlin felá Tóth Sándor és két cimborája munkahelyüktől mintegy 60 méterre, egy oldalvágatban várakoztak, hogy * lövés elmen jen. Kocsis, a segédvájár paxitos doboz kartonfedelét tartotta a karbidlámpa hosszüranyúlt lángj® felé, hogy a légnyomás el ne oltsa azt. Végre felmorajlott a* első robbanás. Csehi Jóska, a csillés hangosan számolt* az elmenő lyukakat. Egy — kettő — három — négy. — Amíg kimegy a fűik, együk meg a kenyeret — mondta Tóth ée a támfára akasztott tarisznyájához nyúlt. A láng kényesem hajladozva libbent a légáramlatban. A fogak őröltek. A sárgás kukoricás kenyérről apró csppekben hullott az olaj a foltos bányásznadrágokra. Kocsié csak forgatta kezében az olajos kenyeret, azt*n visszalökte az olajfoltos kendöLe. — Nem bírom már enni ezt a vacakot — tört ki. — Nap mint nap olaj, olaj, olaj, meg ez a nehéz rossz kukoricáskenyér! — Már megszokhattad volna — mondta Tóth a segédvájárnak —, hiszen amióta a háború kitört, adagolták azok rendesen. — De a mieink adhatnának már zsírt Is — avatkozott a be. azédbe Csehi. — Nézd Jóska — fordult a csilléshez Tóth, — én emlékszem rá hogy mit mondtál tavaly ilyenkor. „Nem bánom, ha naII MAGKERESKEDELIW! i í f* I M i Mimim Árjegyzéke l P 8 81; y I ICC I U M I l I f » UTCA ponta csak egyszer ehetek, csak szabad legyek már, n9 lássam magam előtt a százados arcát.“ így mondtak, igaz? És most szabad vagy! Most nem köphet le Senki, nem üthet meg senki, És azért legalább háromszor eszel naponta! Az Igaz, hogy csak olaj, kukoricakenyér van, meg bab. De élsz! Szabad vagy! & sok. ezer szovjet katona hősiessége folytán. Ma még nehéz — halkult 1« Tóth hangja — nincs zsír, hús, ruha, de azért dolgozunk, hogy legyen. Értitek elvié rsak? Értitek fiúk? a ml új világunk épül. Lesz ruha. nem n raktárakban fog állni. Lesz zsír, minden, tán még motorkerékpárt is Vehetünk, vagy... vagy tíz év muiva — vált egy kissé bizonytalanná Tóth beszéde. Hallgattak. A robbantás helyéről kitóduló füst ott kavargott n szemük előtt. A három bányász elindult munkahelye felé. Kocsis a segédvájár meggyorsította lépteit. Előre ment, hogy miné! előtt nekifogjon a munkának, mintha ezzel j3 be akarná bizo. cyítani, hogy megértette cimborájának, Tóthnak szavait. » ® * Az újonnan épilft bányáfBlakások ablakait már ki-kitárták. Korábban elment a hideg s a cseresznyefák vöröses ágain apró dudorodások jelezték a fakadó rügyeket. Beköszöntött 1043 tavasza. Tóth Ingben ült az asztal mellett. Reggelizett. Vele szemben kisfia magas széken és keserves igyekezettel próbálta legyűrni a foszlósbélil vajaskonyér maradványait. — Csak egyél Lacika — biztatta a pufókarcu gyereket. Mái éppen végeztek az evéssel, mire megjött, a felesége » vasárnapi ebédrevalóval. A szaimafonatu szatyrot szélesre dagasztotta a megvásárolt holmi, a vastag sárgarépáit zöldje élénken virított — Jó, hogy megjöttél már — fogadta az asszonyt —, még lekésem az ünnepélyt. — Na hiszen, jói is néznénk ki — nevetett rá a felesége —, h.i éppen most késnél, amikor téged is kitüntetnek. De most aztán siess, nehogy Valóban elkéss — zárta le az asszony a beszé ge. tést, aztán odafordult az ablakpárkány felé, ahol Lacika, kihasználva az alkalmat mély buzgalommal próbált® csavargatni a rádió gombját. A kultúrteremben az ete5 sorban ültek azok a bányászok, akik kiváló teljesítményükért élmunicás jelvényt kaptak. Tóth és két cím. bórájának új fekete bányászmháján csillogott az ötágú csj]!ag. Tóth szjnte kábujtan vette át az oklevelét, ez a kábulat még akkor is ott vojt az, agyán, mikor hazafelé mentek. Cschj Jóskával el’enben nem lehetett bírni. Egyszer fütyült, másszor dudorázof.t, amíg oda nem érjek a telep egy körülkerített kis térségéhez. Egyszerre álltak meg a bejárat előtt mjnd a hárman Cseh' Jóska arcáról elf Ont a mosoly, ötven hős szovjet katona volt itt eltemetve. Levették a sapkájukat. Tóth hangja fátyolos volt» amikor megszólalt. — Emlékezzünk, elvfársak. Az 8 vérük árán — mutatott a bányász az apró dombokra — az 5 vérük árán vngvunk szabadok. Ott á'lotfak parcekig némán, hn- iukaf összekuszálta a tavaszi szel 'ő. az' előbb még játékos kedvvel fütyörésző Csehi Jóska arcán végig. pergett, egy könnycsepp s rá hullott a fekete bányászruhán pompázó éi- munkás jelvényre, az ötágú csillagra. * Tóth az udvaron félts gonddal tí'ztí'otta le a motorkerékpár rlvá. zát. Hogv könnyebben mozoghasson, levetette a kabát fát- A március végi tavaszi nanfény meleg u^n-ai 7',,',a,prTcz'’ríten ömlöt'ek totyogott hozzá s élénk izgalommal kezdte szemlélni a csillogó gépet. Tóth slefett a tisztítással, mert két órára műszakba kellett mennie, de néha mégis megállt kezében a rongy. Az elmúlt évek tavasza) jutottak az eszébe. 1944 tavasza, a hadjüzemi parancsok ütése. Már nem fájt. de emlékezni fog rá mindig. Aztán a kukoricakenyér, olaj, rongyos ruha. Ezekben a sötét emlékekben a megkapott szabadság még derűsebb fénnyel világítóit. És újra tavasz lett. Egy másik érnék, falán a legszebb életében b> ' ont fej. Keze önkéntelenül a mej simogatta végig, ahová 48 tavaszán az élmunkás-jelvényt tűzték. Most 1950 tavasza még jobb, mint akkor volf. Három hónappal* ezelőtt a frontfejtéshez réselőgépet és gumi- kaparószalagot kaptak a Szovjetuniótól. Ö egyike a legjobban kereső vájároknak. Amió'.a géppel dolgoznak, majdnem a duplájára emelkedett a fizetése. Megvette részletre a motorkerékpárt. Mindig erre vágyott- öf évvé] azelőtt nem hitte, hogy ma már itt fog tartani. A vá'lára akasztott karbjdtámba ütemesen csapódott minden lépésnél Tóth melléhez. Teljtüdőve' szívta be a környező hegyek fedj jövő friss, éltető levegőt. A szeme végigfutott a hata'mas osztá. lyozó szénporos épü'eíén, aminek dübörgése éjjel-nappal jejezté a lendületes munka menetét. Fél kettő vo]t, mikor belépett a felozoló ajtaján. A dé'utános műszak bányászai már majdnem m'nd olt vo'fak. Lármásan beszélgettek. Az egyjk, délre néző abjak mellett hatalmas tábla áll, rajta az 5. reL< szabadulási évforduló napjára fel—' ajánlást tett bányászok neve. Egyj csoport hangosan vitatkozott valamin. Tóth leült Kocsis és Cseh Jóska mellé. .Végignézett a termen s jól eső érzéssel szemlélte szaktársai derűs arcát. Gondolatai megint az elmúlt haf évnél bolyongtak. Akkor is így sütött * nap és mégis sülét vojt, most szinte érezte az arcába öklöző százados kezet, azfán látta a sok hős szovjet ka_ fotia holttestét. Közvetlenül a harc után temették el őket egy cseper* gős tavaszi hajnalom. Látta » küz* delmés élet sorát. De aztán ujjongó erővel támadt fel benne a ma érzése, az otthon- hagyott lakás új bútorával, rádió., va], motorkerékpárral, gyermeke pufók arca, felesége elégedett te-, kintete, a derűs otthon, minden, minden. Ki nem mondható mély hálát érzett a Szovjetunó hős kato. nái iránt, & megváltozott boldog, víg életért. Szeme rásjkott a táb“ Iára. A fekete alapon krétává) irt: sorok legelején ott virított a Tóth- brigád felajánlása: 10 százalék. Hirtelen Clszégyelte magát. — Csak ennyit mertünk felajátw lani, amikor van 15—20 százalékos is. Nem sokat gondolkozott. Felállt és egyenes, biztos 'éptekkel a tábla felé tartott. Útközben még eszébe jutott, hogy minden erejükre szükségük lesz, hogy ezt teljesíteni tudják, de mire a lábához ér*, egy másik kép bukkant éjé: egy grá. náttalálta hős szovjet katonáé; most már minden habozás nélkül vette kezébe a krétát s javította ki az 5. felszabadulási évfordulóra tett felajánlását 25 százalékra. ÍÍÖNYVESPOLC Meglelt Gorelik „Q Sztálin-díjas“ c mii könyve A nagy nonvédő Háború győ. zeímes befejezése után Bortklevies, a fiatal kommunista munkás hazatér szülővárosába, Leningrád- ba. Az elsők között fog hozzá n.z újjáépítéshez. Üj, hatalmas műn. ^atempót diktálnak a szocialista haza jövőjéért dolgozó munkások és ebben a harcban élenjárnak a Bortkjevicshcz hasonló hadviselt fiatalok, komszomolisták. Bertkjevics nagyszerű példa_ mutatása szemléltetően bizonyítja a Sztahdnov-mozgalom társadalmat alakitó hatását, amelynek nyomán rghaml^yésekben tűnik el a különbség a fizikai és a szellő* mi munka között. „A Sztálin.dijaS“, — amelyre Rákosi Mátyás hívta fel a figyeh met a szlahdnovisták első országos kongresszusán tartott beszé. dében, — a szocialista munka var lóságos hőskölteménye. Világosai(■ tömören, mégis színes, szórakoz. tató módon tárja fel az olvasó előtt a fiatal feltaláló életét, ke. mény, céltudatos munkájáig amellyel végül is az igazi gyors, vágás megteremtőjévé válik. A Szovjetunió tizenhat köztársasága Nem |s olyan régen, öt-hat évvei ezelőtt, még azt tanultuk, hogy tölünk keletre, az Uralon túl, őserdők, hómezők, sivatagok, rideg óriáshegységek között fél. vad ázsiai törzsek élnek. Ha ezt a könyvet, a „Szovjet- ünló tizenhat köztársaságáét vészük elő, máris kiderül, hogy a bennünk kialakult kép Jó háromnégy évtizeddel ezelőtt felelt csak meg a valóságnak. Az Ur;.lt61 keletre gigászi, hősies épStömunka eredményeként, az egéaz világon páratlanul álló nehézipari gyárállamok, végt-jcn gyapotmezök, szántóföldek, gyűmölcsösök nőttek ki a földből. De a legdöntőbb fejlődésen maga az ember ment keresztül; a nomád pásztornépek fjaít müveit szakmunkásokká, földművelőkké, állattenyésztőkké, mérnökükké, orvosokká nevelte & szocialista társadalom. Vájjon hcá létezik másutt a világon, a Szovjetunión kívül, hogy a'k&vasi pásztorok rádión üzengetnek le a völgyben lakó társaiknak; hogy távoli he. lyekről Ingyen repülőgépen szállítják a betegeket a' kórházba; hegy plyan nép számára is, mely mindössze négy-ötezer főből &U, önálló nyelve, kultúrája, iskolái biztosítják a feilcdésképas, szabad, vidám életet? Hatnlmas példája volt az Új társadalom, az új gazdasági rend, 5 5, '’óléra. Tóth be'eneveteft a napba, j az új szelem erejének a Nagy mat, még ha győztesen kerül is ki ebből a megpróbáltatásból, évtizedekre visszavetette volna fejlődésében a fasiszta martalőeok barbár pusztítása. A Szovjetunió azonban néhány év alatt, gyógyította be a háborúütötte sebeit és ma már messze túlhaladta az utolsó békeévek reményeit. Ha az egyes köztársaságok leírását olvassuk, úgy érozzük, mintha ugyanazt mondaná' el a szerző mindegyikben: megismerjük az Uletö nép történelmét, félj vonulnak előttünk természeti viszonyai. ipar#, mezőgazdasága, kultúráiig színvonala, háborús káé rai, jövendő tervek S valóban, mennyire más é3 mégis milyen egyforma volt pb az örmény és a litván nép sorsa, szenvedés ükkel, harcokkal teli útja az Októberi Forradalomig! Mennyire más és mégis milyen egyformán hatalmas, önfeláldozó munka eredményeit foglalják össze a szociálist® építésről beszámoló szavak! Mind a tizenhat köztársaságba» ott lüktet a lenini-azt állni gazda- ’ági és nemzetiségi politika «rajé, a Párt ereje. Sötét múlt, har.. cós munkás jelen, boldog jövő jellemzi a Szovjetúnióban élő né. pék kommunizmus felé vezető úljának főbb szakaszait. Ég mert mj js ráléptünk erre az Útra, szolgáljon nekünk példa és buzdítás gyanánt nagy szomszédunk történelme, alkotó munkája. A nagyfontosságú tanulsága* i Boldog volt, Lacika, % kjsfia oda-1 Honvédő Háború. Más nagyh*W- J könyvet a Sssto® a<jts fei.
