Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-07-27 / 7. szám
TIMÁR LÁSZLÓ képviselő, 11. választókerület VAE VICTIS! E gy alkalommal kis történetbe fogott, 1945-ig utaztunk vissza az időben. A szovjet „felszabadító” csapatok kis faluját sem kímélték. A nőknek kegyetlen soruk volt: akit találtak, az orosz katonák megerőszakolták vagy meg is ölték. Ő akkor 16 éves lányka volt. A közeli völgyben bujkált nőrokonaival és a falu többi asszonyával, lányával együtt. A közeli kórházból szökött katonák vadásztak rájuk. Gyakran a szénakazalban bújtak el, de egy alkalommal a katonák azt is fel akarták gyújtani, mivel a faluban egy nőt sem találtak, gyanút foghattak, végül valami oknál fogva mégsem gyújtogattak. Ekkor egy padláson húzta meg magát Zsóka néni. A szemközti házban a katonák boroshordóra akadtak, mivel a falu bortermő vidéken van. A részeg katonák átmentek abba a házba, ahol rejtőzködött, ezért ő leugrott a padlásról, hogy meneküljön, de kezéből kihullottak féltve őrzött kincsei, s mire összeszedegette, két katona állt előtte. Egy fához vezették, hogy lelőjék. Ő hosszú szoknyában volt, mely egész felért a válláig, ott kötötte össze, a kendőt jól belehúzta az arcába, s görbén járt, öregasszonyosan. Az oroszok német kémnek gondolták. Háttal állt a két katonának, felnézett az égre, mert úgy hitte, utoljára látja a napot. Csak akkor vették észre, hogy egy fiatal lány áll előttük, amikor az egyik katona odament megfordítani őt, hogy ne háttal álljon, amikor lesorozzák kalasnyikovval. A döbbenettől pedig mozdulatlanná dermedtek. Ez a néhány másodperc mentette meg Zsóka néni életét: a közeli kerítésen egy kozák tiszt ugratta át a lovát, majd korbácsával a szökevények nyaka közé vágott, és kihajtotta őket az udvarról vissza, a kórház irányába. Így menekült meg mesélőm, aki akkor hosszú ideig mozdulatlanul, földbe gyökerezett lábbal állt, és nem tudta fölfogni, mi is történt. Úgy érezte, újraszületett. Amikor hazaért, betegen fekvő édesapja azonnal ráparancsolt, hogy bújjon el újra, messze a háztól, mert a katonák még biztosan visszajönnek. Az éj beálltával vissza is jöttek, de csak egy beteg férfit találtak, aki akár életét is adta volna a szeretteiért. Ahogy újra és újra végiggondolom a történetet, eszembe jut, milyen szerencsés az a generáció, amelyiknek nem háborúban kell felnőnie. Megnyugtató érzés, hogy nem idegenek uralják kis hazánkat. Maradjon is ez így! Timár László FOGADÓÓRA Időpontja: minden első ès harmadik csütörtök 17.00-18.00. Helye: 1071 Budapest, Dózsa György út 46., idősek otthona, 158-as szoba. Bejelentkezés a +36 30 948 16 58-as telefonszámon. » V ae victis, azaz „Jaj a legyőzötteknek” – tartja a római szólás: a legyőzöttel bármit megtehet a győző. Ez a régi szállóige jutott eszembe, amikor Tóth Zsigmondnéval, Zsóka nénivel beszélgettem szoká- sos, Dózsa György úti idősek otthonában tett látogatásomon. Vele is, másokkal is sokat beszélgetünk fontos és kevésbé fontos dolgokról, az életről. Ő szeret mesélni, és én szeretem hallgatni. Bölcsesség, életszeretet árad minden szavából. Felgyűlt emlékek sora tolong elmondásra várva, és ő mesél, mesél. KÉPVISELŐI MELLÉKLET » 2017. JÚLIUS A Rózsák terén található „Utódok emlékezete” emlékhelyet Erzsébetváros Önkormányzata és az Erzsébetvárosi Ha- digondozottak Egyesülete állíttatta 2010-ben. Minden év utolsó májusi vasárnapján itt tartjuk megemlékezésünket a magyar hősök emlékünnepének alkalmából. Sosem feled- jük azokat a katonákat és civileket, akik életüket áldozták Magyarországért! 18
