Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-01-26 / 1. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2017. január 26. Portré nappal később a Bosnyák tér felől jött egy páncélosokkal megerősített orosz konvoj, ők ezt megszórták. Amíg ki nem lőtték őket, hét vagy nyolc, talán még több páncélost is sikerült megsemmisíteniük. A környéken 25‒30 orosz katona holtteste hevert. A ?ököly út környékén lévő utcákból később a megtorlások idején összesen 11 srácot akasztottak fel. Október végén a Baross téren járőröztünk, amikor megállítottunk két teherautót. Mondták, hogy a Fehér úti laktanyába mennek fegyverekért a gyárőrségnek. Felugrottunk a kocsikra, és elmentünk a laktanyába. Amikor visszaértünk, már folyt a pártház ostroma, így oda indultunk. A Légszesz utcában felmásztunk egy transzformátorház tetejére, onnan lőttünk a pártházra. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a tér túlsó felén megjelent három magyar harckocsi. A mai napig nem tudom pontosan, ki és honnan kezdett lőni, de egy idő után megjelent három férfifehér zászlóval. Azt sem tudom megmondani, őket honnan lőtték le. Esténként mit csináltak? Mindig hazamentünk aludni. Apám már nem élt, Budapest védelmében esett el 1945-ben. Anyám nagyon féltett ugyan, de vagány srácok voltunk. Az iskolákban akkoriban az volt a legmenőbb, aki a legjobban futballozott, és aki a legjobban verekedett. Én Vasas i?úsági válogatott kerettag voltam, a Postásban meg bunyóztam. Így ment akkor az élet. Nagy szeretettel gondolok az iskolámra, mert nagyszerű tanáraink voltak. Jókai és Gárdonyi könyvein nevelkedtünk, szinte belénkivódott a hazaszeretet. Mikor jelentkezett a Nemzetőrségbe? Nem sokkal a megalakulása után. A Baross tér 19-ben a földön aludtunk, porta- és járőrszolgálatot láttunk el. Kaptunk egy puskát és hozzá öt nyomjelzőlövedéket. Nem messze a Nemzetőrség Baross téri épületétől volt egy ágyú. Amikor megindult az orosz támadás, az első dolguk volt, hogy azt szétlőtték, de aztán azonnal a mi épületünket kezdték lőni. Pontosan tudták, hová kell tüzelni. Képtelenség volt védeni az épületet. Egy kötél segítségével hátul ereszkedtünk le, és a Garay utcán át menekültünk el. Gyorsan hazarohantam. Később a srácokkal a Murányi utca és a ?ököly út sarkán, az első emeleten alakítottunk ki egy harcálláspontot a Magyar‒Szovjet Baráti Társaság irodájában. Pont az orosz támadás reggelén érkezett be a Keleti pályaudvarra egy vonat, tele fekete egyenruhás ipari tanulóval. Az oroszok szinte mindannyiukat lemészárolták. Ők egyébként is mindenre lőttek, ami mozgott. Mi egészen november 7-ig maradtunk a Murányi utcai lakásban. Egy nap megállt a ház előtt egy orosz tank, és szétlőtte a lakást. Ketten haltak meg közülünk. Másnap, november 8-án letettük a fegyvert. 1957 tavaszán eljárás indult ellenem a VII. kerületi, Kürt utcai rendőrkapitányságon. Az erőszak ellenére nem vallottunk egymásra. Végül semmit nem tudtak rámbizonyítani. Bóka B. László 15 Kis Imre Erzsébetváros polgármesterétől, Vattamány Zsolttól vehette át az Erzsébetváros '56 díjat
