Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-07-27 / 7. szám
Budapest első tömbrehabilitációja a Wesselényi utca– Nagydiófa utca–Klauzál tér–Dob utca–Kazinczy utca által határolt ún. tizenötös tömb házainak felújítása volt 1984 és 1986 között. Az alábbiakban az építkezések előkészítésével kapcsolatos kerületi tanácsi iratok „kulisszatitkait” vizsgáljuk. A 15-ös tömb rehabilitációja a nyolcvanas években A múlt század hetvenes éveire Erzsébetváros lakóépületeinek minőségi romlása a fővárosi párt és tanácsi döntéshozóknál is megkongatta a vészharangot. A kommunista hatalomátvétel után a kispolgárinak minősített kerület fejlesztése elmaradt az új „munkáskerületekétől”, ráadásul az 1956-os harcokban elszenvedett sérüléseket sem sikerült teljes mértékben eltüntetni a házak falairól. 1979-hez képest öt éven belül a VII. kerületi lakóépületek száma 1535-ről 1509-re, a lakások száma 37 401-ről 36 804-re csökkent úgy, hogy az 1955 előtt épült felújítatlan épületekben lévő lakások száma 1979ben 19 935, 1984-ben 15 090 volt! A Fővárosi Tanács ezért 1976-ban Belső-Erzsébetváros és Terézváros részletes rendezési tervének elkészítéséről intézkedett, a tervezetet 1980-ban jóvá is hagyták azzal, hogy a hatodik ötéves terv alatt – Eger és Székesfehérvár után – Erzsébetvárosban egy tömböt kísérleti jelleggel rehabilitálnak. A munkálatok megkezdéséhez a szükséges anyagi feltételek biztosítása mellett két dologra volt szükség: a párt beleegyezésére és a területen lakó lakosság kiköltöztetésére. 1981-ben az MSZMP VII. Kerületi Pártbizottsága az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságától feladatul kapta a „kísérleti” tömbként épülő 15-ös tömb rehabilitásának lebonyolítását. A párt kerületi végrehajtó bizottsága megállapította, hogy a lakókat véglegesen ki kell költöztetni, „rossz minőségű”, a kor igényeinek „nem megfelelő lakásösszetételt és lakásokat a rehabilitáció nem konzerválhat, még ha mennyiségileg szükséges is lenne”. A lakók meggyőzése egy 1980. augusztusi, a Hazafias Népfront VII. Kerületi Bizottsága által szervezett ankéton kezdődött egy közel háromórás vitán 300 fővel. A kiköltöztetés végül – főleg az adminisztráció miatt – 1982 áprilisától 1983 szeptemberének végéig tartott, 303 lakásból kellett a lakókat kiköltöztetni. Az IKV kezelésében lévő 280 lakásból a kerületben maradt 193, más kerületbe „költözött” 87 család. A tanács a kiürítéssel kapcsolatban megállapította, hogy „a kerületben élő – meghatározó számú – idősebb lakosság a környezet, a szolgáltatások, míg az aktív dolgozó réteg egy része munkahelyi kötöttség és más okok (óvoda, iskola stb.) miatt erősen kötődik lakóterületéhez”, és „a bérlőknek csak kisebb része fogadott el lakótelepi új lakást, és közel 70%-a ragaszkodott a VII. kerületi elhelyezéshez”. Pedig az építkezések végeztével ebben a tömbben 1986-ban 17 ezer forint volt a lakások négyzetméterára. Összehasonlításként: ebben az időben egy óbudai lakótelepi lakás négyzetmétere 14 ezer, egy érdi házé 4 ezer forint volt. A rehabilitációk tervezése során további problémát jelentett némely kiskereskedelmi üzlethelyiség kiürítése, a Nemez- és Rostfeldolgozó KTSZ például egy tömbön belül tizenöt helyiségben működött, és a szövetkezetnek nem volt fedezete arra, hogy egy épületbe költözzön át. A kerületi tanács 1982. január 27-i ülésén – az Ingatlankezelési és Építési Főigazgatósággal, a Beruházási, a Lakásügyi és a Városrendezési Főosztállyal egyeztetve és társadalmi vitát követően – fogadta el a 15-ös tömb rehabilitációs programját, ugyanezzel egy időben elkezdődött a VII. ötéves tervidőszak kerületi rehabilitációs feladatainak előkészítése is. A határidők tartását 1983 elején a kiköltöztetések hátráltatták, 1984-ben pedig a párt felszólította a Fővárosi Tanács „illetékeseit, hogy a rehabilitáció folyamatos megvalósításához szükséges eddig elmaradt döntéseket hozza meg; nyújtson segítséget a kivitelezésben tapasztalt elmaradások felszámolásához; vizsgálja meg, ki a felelős a műszaki tervezés határidejének 22 Erzsébetváros 2017. július 27. www.erzsebetvaros.hu Helytörténet
