Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-12-15 / 12. szám
Erzsébetváros 2016. december 15. www.erzsebetvaros.hu 1957 Baranyi László 1927. június 14-én született Budapesten. 1957-ben szerezte meg színész diplomáját Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában. 1956 októberében Erzsébetvárosban harcolt. Az 1956 Magyar Nemzetőrség dandártábornoka. 2016ban az Erzsébetváros ’56 díj kitüntetettje. Portré 14 „Igazság” a New York-palotában 1956-ban hány éves volt, és éppen hol dolgozott? 29 éves voltam, a Gázműveknél voltam kubikos. A Színház- és Filmművészeti Főiskoláról ugyanis eltávolítottak, mert rámfogták, hogy az UDBA, azaz a jugoszláv titkosszolgálat beépített ügynöke vagyok. Hogyan keveredett az események közepébe? Október 23-án a XII. kerületi tanácsnál volt valamilyen ünnepség, és amikor kijöttünk, akkor már hallottuk a lövöldözést a városban. Elindultunk a Lánchídon át, és az Andrássy útra mentünk, ahol úgy hömpölygött a tömeg, mint egy nagy folyam. Mire kiértünk a Hősök terére, már teljesen tele volt a tér, éppen akkor próbálták ledönteni a Sztálin-szobrot. Ott csapott meg először a forradalom szele. Október 25-én megint megpróbáltuk felvenni a munkát, és az ottani vezetőség már akkor azt mondogatta, hogy ez ellenforradalom. Elindultam hazafelé. A Kossuth híd felé vettem az irányt, mert az akkori feleségem a Báthory utcában dolgozott, gondoltam elmegyek hozzá. Ahogy megyek a hídon, hallom, hogy szólnak a golyószórók. Akkor már sebesült emberek jöttek velünk szembe a hídon. Mondták, eszünkbe ne jusson átmenni, mert harc van a Parlament előtt. Visszafordultam és a Margit hídon át indultam Pest felé. Nagy nehezen bejutottam a Falk Miksa utcába, ahol már min d enütt sebesültek voltak. Mindenhonnan csak a jajgatást hallottam. Kirohantunk a Kossuth térre, az valami borzalmas volt. Közben eleredt az eső, és láttam, ahogyan a víz a rengeteg vért a csatornába mossa. Ott és akkor egy megmagyarázhatatlan erő indult meg bennem, hogy az életem árán is, de fegyvert kell szereznem. Harcolni kell! Elindultam valamerre, és a New York-palota előtt jártam már, amikor rám kiabáltak: „Baranyás, gyere, gyere ide, hozzánk!” Vagyis már haza sem ment, rögvest csatlakozott a harcolókhoz? Pontosan. Mint megtudtam, az épületben szerkesztették a Gáli József– Obersovszky Gyula-féle Igazság című lapot. Ez a csapat a szerkesztőséget védte, és azokat, akik a lapot az utcán terjesztették. Mindig mennie kellett egy fegyveresnek azzal, aki a lapokat vitte, mert az orvlövészek vadásztak rájuk. A csoportot Magyar József operatőr-rendező fogta össze. Több névre nemigen emlékszem, mert leginkább beceneveken szólítottuk egymást. Én voltam a „Baranyás”, de volt ott „Colos” meg „Ruszki”, „Színész”, vagyis Tóth CsaBaranyi László köszönetét fejezte ki az ünnepségen
