Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-11-17 / 11. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2016. november 17. 17 Emlékezünk „Jóvátenni a jóvátehetetlent” Benjámin László Így vagyunk című versének utolsó sora szolgált a K11-ben rendezett kiállítás címéül. A tárlat elsősorban nem a forradalom eseményeit idézi meg, hanem a korszakot és az embereket, akik Erzsébetvárosban hunytak el a harcokban. Bóka B. László, a kiállítás kurátora és Nagy Lantos Marianna tervező az üvegplafon alá függesztette ki a 230 érintett nevét ‒ akik közül a legfiatalabb 12 éves (Seipert Nándor), a legidősebb 86 éves (Cziszterer Mihályné Mauer Terézia) volt ‒, hogy a nap mindig megvilágíthassa azokat. A tárlat megnyitóján felidézték a kor könnyűzenéjét, archív fotókkal, újságokkal, röplapokkal és filmbejátszásokkal emlékeztek meg 1956-ról. Tanító emlékezet Három iskolában is kiállítást szerveztek, amely inkább emlékfalra emlékeztet, és lényegében a K11ben látható tárlat filiáléja. A tervező, Nagy Lantos Marianna próbált egy kis játékosságot is az emlékezésbe csempészni, így az asztalokat gyermekbaráttá tette úgy, hogy forgathatóak legyenek a képek és a szövegek. Koszorúzás kerületszerte Erzsébetváros önkormányzata minden kerületi '56os emlékműnél koszorút helyezett el. Virág került a Baross tér 19. számú épületnél az 1956-os nemzetőrség emléktáblájához, az Erzsébet krt. 43. számú házhoz, a Péterfy Sándor Utcai Kórház külső és belső emléktáblájához, valamint Gérecz Attila Klauzál tér 9. szám alatti emléktáblájához. A forradalom kórháza A Péterfy utcai kórház jelentős szerepet vállalt az '56-os forradalomban, ezért a kerek évforduló alkalmából méltó megemlékezést szervezett az intézmény. „1956. október 23-án elemi erővel tört elő a magyar emberekből a nemzeti érzés, amelyet a Rákosi-rendszer évei alatt sem sikerült elfojtani. Már a forradalom legelső napján eldördültek a fegyverek, sebesültek és halottak hevertek a főváros utcáin, a kórházak pedig áldozatos munkával igyekeztek mindenkit ápolni. Budapest akkori legmodernebb kórháza, a Péterfy kiemelt szerepet vállalt a mentésben és az ellátásban, tekintet nélkül a sérült személyére: itt ugyanolyan ellátást kapott a beszállított orosz katona is, mint a magyar felkelő” – fogalmazott Sásdi Antal főigazgató főorvos. Az intézmény vezetője kiemelte, hogy a kórház az ellenállás egyik bástyája volt november 16-ig, amikor másokkal együtt Tóth Ilona orvostanhallgatót is letartóztatták. Az ő hősies munkájára ezentúl egy dombormű is emlékeztet a kórházban. A 60. évforduló alkalmából a kórház megnyitotta legendás pincerendszerét, amely 1956. november 4-e után vészkórházként, búvóhelyként és az ellenállók egyik fővárosi központjaként is működött. Az ünnepségen Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió nyugalmazott bemondója a forradalom első napján, a rádió épületében átélt élményeit osztotta meg a hallgatósággal, Oláh Vilmos sebész főorvos pedig a Péterfy utcai kórházban a sebesültek ellátásakor szerzett tapasztalatait idézte fel.
