Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-11-17 / 11. szám
13 www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2016. november 17. Portré évek óta, amikor meghirdetjük a jegyeladást egy-egy előadásunkra, kígyózó sor áll a Madách előtt. Ez a legjobb visszaigazolás. A szakmán belül divat többre értékelni a prózai színjátszást a zenés színháznál. Ez az egész világon így van. Azok a színészek, akik zenés színházban nem vesznek részt, addig fanyalognak, míg ki nem próbálják. Akkor meglátják, hogy ennél nehezebb dolog nincs a világon, és elkezdik tisztelni. Több ilyen kollégánk van, akiket sikerült meghívnom, és azóta nagy hívei a zenés színháznak: Szervét Tibor, Stohl András, és még sorolhatnám. Én nagyon szeretek minél több embert bevonni. Idén nyáron újabb öt évre elnyerte a színház igazgatói posztját. Vannak új célkitűzései, vagy a meglévő szintet kívánja fenntartani? Az elért szintnél lejjebb nem szabad menni. Ma a Madách Színház olyan színvonalon van, hogy bármely jelentős zenés darabot, amit bárhol a világon bemutatnak, ugyanúgy vagy talán még jobban színre tudja vinni. Megállni nem szabad, engem foglalkoztat, hogy mindig új rétegeket, arcokat, aspektusokat keressünk. A prózai előadások nem szorultak ki teljesen tőlünk, a nagy zenés darabok mellett azokat is játsszuk. Ennek elsősorban gazdasági oka van: az átállások idején így nem üres a színház. De közben a világban kialakult a drámai színjátszásnak egy sajátos, új ága. A nálunk októberben bemutatott Ügyes kis hazugságok pontosan ilyen darab. Rendkívül csillogó és szórakoztató, de nem vígjáték. Nagyon mélyen belenéz az emberi lélekbe, a kapcsolatokba, élesen reagál az embereket foglalkoztató problémákra. Jó lenne ennek a műfajnak teret adni. Hatalmas a repertoárunk, nem tudunk mindig, mindent játszani. Ezekből a „passzív” darabokból szeretnék egy országjáró turnét elindítani. Novemberben már levis zszük a Jézus Krisztus szupersztárt Debrecenbe, következő nyáron pedig körbevisszük az országban. Nagyon keresek egy másik helyet is, ahol szintén játszhatunk. Kinőttük a repertoárunkat és a színházunkat. Ön szerint a Madách Színház mennyire része a kerületnek? Nem tudok nem erzsébetvárosi színházként gondolni rá. Nagyon régóta vagyok itt, nekem ez a második otthonom. Örülök, amikor olyan jelzést kapok a VII. kerületből, hogy ezt ők is a sajátjuknak érzik. Rendkívül irigylem azokat a színházakat, amelyek ki tudnak jönni az épületükből, mondjuk a Nagymező utcába, vagy az Örkény Színház a Madách térre. Ez sajnos nem adatik meg nekünk, a körutat miattunk nem fogják lezárni. Az idei évadban milyen előadásokra várják a nézőket? A már említett Ügyes kis hazugságok című darabra, novemberben pedig jön a Meseautó, ami egy nagyon fiatalos feldolgozása lesz a klasszikus filmnek. Volt egy csodálatos film, talán mindenki emlékszik rá, a Szerelmes Shakespeare. A Madách Színház és én megkaptuk a színpadi előadás jogát. Ez lesz a jövő évi bemutatónk, egész nyáron játszani fogjuk. Ezt magam is nagyon várom, biztos vagyok abban, hogy a nézők is kedvüket lelik majd benne.
