Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-20 / 10. szám

21 www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2016. október 20. H‍e‍l‍y‍t‍ö‍r‍t‍é‍n‍e‍t‍ 21 Dohány utcában. A Dohány u. 1/c házmestere, B. mesélte, hogy egész éjjel a légópincében ültek, nagyon beijedve, mert szinte rosszabb [volt], mint az ostrom.” Ahogy telt az idő, Wisinszky és valószínűleg Budapest teljes lakossága egyre nyugtalanabb lett. A forradalom ötödik napján a rádiónak a több száz felkelő megadásáról szóló hírei elle­nére – az ágyúszó állandósulása miatt – így fakadt ki naplójának „Mikor tudjuk meg végre az igazat? És hogyan hitte volna el a sok fegyveres felkelő, hogy nem lesz bántódása, amikor tudta, hogy zömmel az ÁVÓ kezére kerül, azé az ÁVÓ-éra, aki feltétel nélkül kiszolgálta Rákosit és Farkas Mihályt, később Gerőt, most meg ugyanúgy Kádárékat? Az az ÁVÓ, amelyik Kádárt vallatta, azzal, hogy 4–5 tisztjét lefogták – szervezetileg, gondolkodásában nem változott, nem változhatott meg – nem lehet bízni bennük.” Nagy Imre október 28-i rádióbe­széde – miszerint az elmúlt napokat nemzeti demokratikus mozgalom­nak nevezte, amnesztiát hirdetett, elismerte a megalakult forradalmi szervezeteket, bejelentette a beszolgál­tatás eltörlését, az ÁVH felszámolását, a rendőrség újjászervezését, valamint azt, hogy a kormány tárgyalásokat kezdeményez a szovjet haderők kivo­násáról – után egy nappal Wisinszkyt a következő naplóbejegyzésre kész­tette: „Nagy Imre és kormánya telje­sen átállt a felkelőkhöz. Hihetetlen, de úgy látszik, igaz.” Bár Wisinszky naplójából az egész forradalom nyomon követhető, egy másik naplóíró, Zimándi Pius kiadott visszaemlékezéseiben november 3-ára keltezett bejegyzését is érdemes elol­vasni. A szöveg egy előrejelzés, és nem tudjuk, hogy a szerző vátesz volt, vagy csupán a közhangulatot rögzítette: „az egész városon vásárlási láz vett erőt. Mindenki vásárolt. Gyertyát, lisztet, zsírt, gyufát, szappant stb., és minden második ember kezében kenyér volt (igaz, hogy holnap vasárnap). Mintha hetekig tartó ostromra készülnének föl. Ez volt a fő probléma egész nap: mit fog csinálni az orosz? […] A nem­zet el van szánva a védekezésre.” Az idézett szövegek a laikusok szá­mára is egyértelművé tehették, hogy az ötvenhatos forradalom szereplőinek megértéséhez elengedhetetlen a kort megélt emberek magánvéleményé­nek „meghallgatása”, ezért a korszak kutatói, a tudományos intézetek és a levéltárak is egyre több figyelmet szen­telnek ezen források begyűjtésének. Wisinszky Budapest Főváros Levél­tárában őrzött irataiból az ötvenes évekre vonatkozó naplórészletek 2016 októberétől a nagyközönség számára is elérhetővé válnak, e források az Erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal által kiadott, Vájer Ákos és Zámbó István által szerzett Erzsébetvárosi ősz című kötetében részletesebben és ezért megragadóbban is elolvashatók. Rácz Attila

Next

/
Thumbnails
Contents