Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-02-18 / 2. szám
14 Erzsébetváros 2016. február 18. www.erzsebetvaros.hu Portré Miért fontos önnek, hogy ne csak könyvben és a képernyőn, hanem személyes találkozókon is elmesélje történeteit? Minden műfaj más. Ami először történet, az utána film, ami film, az utána könyv és előadás. Mindegyiknek megvan a szépsége. Az egyiknek az, hogy akár több mint egymillióan látják, a másiknak, hogy könyvélményt ad. Az előadás a „legkegyetlenebb” műfaj, mert másfél méterre állok a közönségtől, ha unalmas lennék, azonnal kiderülne, hogy csalódást okozok. Az első beszélgetésem Salgótarjánban volt, 40–50 emberre számítottak, és eljött 400. Évente 70–80 előadást tartok különböző helyeken, a Kolozsvári Nemzeti Operától kezdve a nagykállói sportcsarnokon keresztül apró falvakig, egyszerre akár ezer embernek is, és azt mondhatom, hogy ez a műfaj önálló életre kelt. Ez egy felépített, színházi este, ahonnan – nagy büszkeségemre – még senki sem távozott csalódottan. Itt nem elég, ha rutinból csinálok valamit. Karbantart engem is, jó szellemi edzésprogram, hogy mindennap megfeleljek az aznapi közönségnek. Minden alkalommal megküzdök az emberek szeretetéért, hitéért, kitartásáért és a sikerért. Ön kedvelt közszereplő, mekkora szerepe van ebben a hitelességnek? Ettől sikeresek a filmjei és a könyvei? Azt hiszem, ezt nem nekem kell megítélnem. Nagyon örülök, ha hitelesnek tartanak, ugyanis minden történetemnek van egy főszereplője, és a végeredmény mindig minőséget képvisel: hazatért a világ utolsó hadifoglya, kimenekítettük a szomáliai kislányt a földi pokolból vagy bemutattuk Weisz Fanni, a siket kislány történetét. Nagyképűség nélkül mondhatom, nincs olyan újságíró, aki annyit menne a saját közönségéhez, mint én. Lehet, hogy ezt is értékelik az emberek. Önnek mit ad egy-egy ilyen alkalom? Azok, akik megvették a könyvemet, megérdemlik, hogy egyszer ott álljak előttük személyesen. Minden alkalommal megkérem a szervezőket, hogy még virágdíszítést se tegyenek a színpadra, ne a hangulati elemek varázsolják el az embereket, ez az én feladatom. Amikor bemegyek, akkor is tapsolni szokott a közönség, erről azt mondom, a múltamnak szól, de a végén csak az tapsoljon, aki úgy érzi, hogy erősebben távozik, mint ahogy odaérkezett. Az egy nagy vállalás, hogy ezt szeretném elérni. Nekem minden este az a siker, ha tapsolnak, mert akkor elértem a célomat, sikerült valami pozitívat adnom a nézőknek. Vujity Tvrtko Erzsébetvárosba, a K11-be is elhozta előadását, melyben hétköznapi hősök életén keresztül mutatja be a világot, ahogy ő látja. A népszerű újságíró szerint ezekből a történetekből mindenki erőt meríthet, a sok-sok nevetés közben az is kiderül, mit jelent küzdeni, álmodni, cselekedni. Erőt adó, boldog esték Vujity Tvrtkóval „A lényeg az erőt adó üzenet.”
