Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-09-22 / 9. szám
21 www.erzsebetvaros.huErzsébetváros 2016. szeptember 22. Helytörténet 21 Székesfőváros Tanácsa az 1929. december 2-i ülésén született határozatában a nézők maximális számát 378 személyben állapította meg. A tulajdonosok ezen eljárásokat követően kapták meg az 1929/1930-as évadra a nyitási engedélyt. A bemutató műsor után a sajtó így köszöntötte a színházat: „Amellett, hogy a legolcsóbb jegyeit 50 fillértől 3 pengőig árusítja, az ízlés és a művészet szempontjából a legszigorúbb igényeket is kielégíti és amellett családias szórakozást nyújt.” A tulajdonosok bővíteni szerették volna a nézőteret, mivel eredetileg a publikum számára 527 ülőhelyet terveztek. A színház vezetősége a legszegényebb közönségre is gondolt, amikor 1930 februárjában további 149 ülőhely engedélyezésére kért engedélyt. Újabb levelük szerint a céljuk az volt, hogy a „kerület legnépesebben lakott területén a kispolgárságot és a munkásságot magas nívójú színház látogatására szoktassa és elvonja a kocsmába járástól, vagy egyéb silány szórakozóhelyek látogatásától”. Nem titkolták azonban azt sem, hogy ettől a bővítéstől függött a színház léte és fenntartásának biztosítása, mivel a társulatnak mindennapi megélhetéséhez égető szüksége volt a plusz helyekből származó bevételre is. A kérvényt a háztulajdonosok mellett Fekete József, a színházi konzorcium ügyvezető igazgatója is aláírta, sőt a Budapesti Színészek Szövetségének elnökei is támogatták azt. A kérés elbírálása után ‒ a tanács határozata értelmében ‒ a vezetőségnek újabb ruhatárat kellett nyitnia, és a cukrászda átalakítását is el kellett végeznie. A kérvényt siker koronázta, a továbbiakban a földszinten 324, a karzaton 130, összesen 454 néző tapsolhatott a darabok végén. A színház első időszakában a repertoárban kabarék, operettek, magánszámok, táncok szerepeltek. A társulat konzorciumos alapon működött, mindenki a munkájának arányában részesedett a fizetségből, majd 1932-ben Rákosi Jakab saját vállalkozásába vette a színházat. Ebben az évben játszották a színház legnagyobb sikerét hozó, a Gellért Lajos rendezésében több mint 300 előadást megért Timosa, a cár katonája című darabot. A siker után a következő, az 1933-as évadnyitás fordulatot hozott, ekkor a műsortervet már úgy állították össze, hogy a kabarékat befejezett cselekményű, egész előadást kitöltő darabok váltották fel. Mint minden változtatáshoz, Rákosi Jakabnak ehhez is engedélyt kellett kérnie, és a Színészek Szövetsége ismét támogatta az elképzelését. A tanács a kérelmet elfogadta, és 1933. szeptember 1-jétől kiadta az engedélyt az új típusú műsorokra. Hiába játszották azonban sikerrel a darabokat, a vállalkozás 1936-ban csődbe jutott. Rákosi a bérletből kivonult, a helyiségeket visszaadta az épület akkori tulajdonosának, az Országos Mezőgazdasági Pénztárnak, a színészeket pedig elbocsátotta. A társulat saját erejéből, ismét konzorcium formájában próbálkozott a színházat üzemeltetni, és újabb előadásra kértek játékengedélyt: Lengyel József és Kondor Leó Megszöktették a leányom című darabjával igyekeztek sikert elérni. Nem jártak azonban szerencsével, a színházban április 14-e után nem volt több előadás. Ezután Somogyi Gyula író, újságíró próbálkozott a színház működtetésével, tervei szerint a csődbe jutott teátrumot „irodalmi értékű kamara színházzá” kívánta átalakítani. A nyitás előtt némi átépítést is eszközöltek, ekkor már 473 szék várta a nézőket. Ám ezt a vállalkozást sem kísérte szerencse, 1937 januárjában Somogyi beszüntette az előadásokat. A bezárást követően, de még 1937-ben – az eredeti, 1929es kérvényben megfogalmazottak szerint – a helyiséget filmszínházként nyitották újra, ekkor nyílt meg 516 fős nézőtérrel a Hollywood mozi. Perczel Olivér A Bethlen Téri Színház első időszaka (1929–1937) zínház A Betheln Téri Színház nézőtere , 1929
