Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-04-21 / 4. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2016. április 21. Helytörténet 21 sem támogatta. A második tervezet nagyobb sikert aratott. Bár az „áramszedő szán” kicserélésének az ominózus zsúfolt kereszteződésben kellett megtörténnie, a bizottság elfogadta tervezetet, ám a sínek áthelyezését csak ideiglenesnek szánta. Az engedélyeztetések, majd a tervek készítése után került volna sor az áthelyezésekre. A beruházás azonban akkor még nem valósult meg, az ottani tehermentesítésre éveket kellett várni. Tizenöt év telt el, míg a Dohány utcába bekanyarodott a villamos, és ezt a rövid vonalat az első világháború után meg is szüntették. A Kerepesi úti villamosok vágányait 1929–30 körül az út széléről középre helyezték, és a kocsik egészen a második metróvonal megépítéséig, 1972ig szállították az utasokat. Az Aréna úton és az István úton viszont megvalósult a millenniumi évhez kapcsolódó felújítás. Erről a vonalról is az említett 1896. év végi bizottsági ülésen döntöttek. A vita tulajdonképpen a vezetékek helyéről és a burkolatról szólt. Az Aréna útnak az István út és a Damjanich utca közti részén Steller Antal főmérnök annak ellenére felső vezeték megépítését javasolta, hogy a Csömöri út–István út közötti szakaszon, valamint a Damjanich utca és a végállomás közötti részen egy bejárás során alsó vezeték építésének szükségességét állapították meg, és a vegyes bizottság is az egész szakasz alsó vezetékes megépítése mellett döntött. A mérnöki hivatal szakvéleményében kijelentette, hogy az érintett utcaszakasz újraburkolása során keramitköveket kell használni, és az út melletti vízelvezetést – akkori kifejezéssel: folyókát – is ki kellett építeni. A tanács az évi költségvetésébe nem építette be a munkálatokra szánt összeget, viszont azok elvégzése az ekkoriban zajló villamosítások miatt a Vaspálya Társaság számára elengedhetetlen volt. A társaság végül az összeget azzal a feltétellel hitelezte meg a tanácsnak, hogy azt a városvezetőség 1898ban visszafizeti. A munkálatok során betonba fektetett keramitburkolást terveztek, amelynek elkészítéséhez a földmunka, a beton, a dunai kavics, a homok, a keramit és a szurok beszerzési, előállítási költségeinek fedezésére volt szükség. A kövezést nagymértékben akadályozta a régi lóvasút vágánya, ezért azt átmenetinek szánt sínekre cserélték. Ezek után a Vaspálya Társaság 1897 tavaszán elkezdte a munkálatokat, a tanács rövid idő múlva azonban mégis leállította a kivitelezést, mert időközben úgy határozott, hogy – mivel a vágányok az úttesttől külön haladnak – e szakaszon elég csak a vágányok által elfoglalt területet kikövezni, ezt pedig a székesfőváros önerőből maga kívánta megoldani. Ezzel a döntéssel a több mint 37 000 forintra rúgó hitel felvétele szükségtelenné vált, és miután ez a kérdés tisztázódott, a munka folytatódhatott. 1897 év végére végeztek a villamosítással, és az utasok a megújult környezetben juthattak el a Városligetbe. Később, egészen 1952ig, ezen a vonalon járt a 15ös, a 17es, a 21es és a 23as számú villamos is. Perczel Olivér 1896 Nagykörúti életkép: fürtökben lógnak az utasok a 6-os villamosról (Fotó: FORTEPAN) A BVVV Király utcai villamosa 1891-ből (Fotó: BFL) Az Erzsébet körút és a Dohány utca találkozása 1894-ben, az ekkor felépült New York-palotától fényképezve (Fotó: FSZEK)
