Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-28 / 1. szám
ERZSÉBETVÁROS » 2016 JANUÁR 14 AKTUÁLIS Országos gondok. A kerület országgyűlési képviselője, dr. Oláh Lajos, nem a sajtóhírek alapján, hanem személyesen szeretett volna meggyőződni arról, hogy milyen helyzetben van az egészségügy. Erre szerinte, a kerületi Péterfy kórházban szerzett tapasztalatok a legalkalmasabbak, a kórház vezetésével egyeztetve, ellátogatott az intézménybe. – A karácsony előtti napokban felkerestem a Péterfy utcai kórházat – mondta a parlamenti képviselő, hozzátéve: a Demokratikus Koalíció és a VI. és VII. kerületi lakosok országgyűlési képviselőjeként az volt a célom, hogy első kézből kapjak információkat az egészségügyi intézmény mindennapjairól, a gyógyítás feltételeiről. – Azt tapasztaltam, hogy a Péterfy, mint kiemelt kórház sem tudja magát kivonni az általános problémák alól. Kerületünkben is jellemző az orvos- és nővérhiány, a tervezett eszközbeszerzés is megszűnt. A betegekkel könnyen szóba lehet elegyedni, sokan kifejezték azt az óhajukat, hogy jobb lenne, ha nem stadionokra, hanem emberhez méltó egészségügyi szolgáltatásokra „költődne” az adófizetők pénze. Az egyik orvos azt mondta, hogy az emberek sokkal „betegebbek”, mint azt a gazdasági helyzet indokolná. Sok a túlhajszolt, Erzsébet- és Terézvárosban is bajban az egészségügy A Gozsdu udvarban is számos zenés szórakozóhely van. Az udvarokon lévő teraszok többnyire betartják az éjjeli (24-06 óra) zenetilalom előírását, ami kétségtelenül pozitív! Azonban a két éve megnyílt – a Gozsdu házak tetején lévő – Gozsdu Sky teraszon, a szabályokat betartó vállalkozásokkal ellentétben, éjjel is szól a zene. És nem csak a szomszédos Dob utca 14. lakói számára elviselhetetlen a pihenést és alvást megakadályozó zajszennyezés, hanem például a Wesselényi utca páros oldalán lévő magasabb házak lakói számára is, ahonnan többször is kaptunk már panaszt. A Dob utca 14. lakóház ügyében 2014ben több hónapos eljárás végén jegyzői határozattal tiltották meg a 24 óra és 06 óra közötti zeneszolgáltatást. Ám ez mit sem ért. A lakók panasza szerint továbbra is hangosan szól a zene hajnalban, minden tiltó határozat ellenére, sőt, az önkormányzatot értesítő legutóbbi beadványukra nem történt semmi. Felmerül a kérdés, hogy hogyan látja el a hatóság a bejelentések kivizsgálását? Hogyan ellenőrzi a hatóság a határozatok betartását? Miért lehet következmények nélkül, látványosan figyelmen kívül hagyni a panaszokat, a szabályok be nem tartását? Vajon minek kell ahhoz történnie, hogy a Főváros és a belvárosi kerületek, így Erzsébetváros vezetői is felismerjék azt, hogy ebben a kérdésben a lakóknak, a vállalkozóknak és a fővárosnak/önkormányzatnak egy asztalnál kellene végre tiszta vizet önteni a pohárba. A lakásaikat lakásként használni akaró, éjszaka pihenni vágyó lakók szerint is abba kéne hagyni a kérdés szőnyeg alá söprését. DR. KISPÁL TIBOR önkormányzati képviselő Még mindig Dob utca Az MSZP a zaj ellen. A belvárosi kerületeknek továbbra is az egyik leginkább feszítő problémája a szórakozó negyeddé válás következményeivel való kényszerű együttélés, a kosz, zaj, utcai garázdaság. Erzsébetváros két négyzetkilométernyi területén belül belső-Erzsébetváros érintett legnagyobb mértékben ebben a kérdésben. dr. Oláh Lajos Erzsébetváros országgyűlési képviselője dr. Kispál Tibor stresszes beteg, az általános aggódás, a szegényedés sokak egészségét kikezdi. Szomorú, de információim alapján a kormány, a következő hét évben, alig tízmilliárd forintot akar költeni kórházak fejlesztésére, miközben a korábbi kormányok ennek sokszorosát fordították erre a célra. Nem lehet várni: el kell indítani a nővérképzést, fékezni kell az elvándorlást. Ma naponta 3 orvos hagyja el az országot, ebbe az egész ország belerokkanhat. Erzsébet- és Terézvárosban a lakosság magas átlagéletkora miatt különösen fontos, hogy úrrá legyünk az áldatlan állapotokon és színvonalas szolgáltatást kapjanak a polgárok – a járó betegek és a kórházi ellátására szorulók is. Sajnos, úgy látom, a kormány nem méri fel az egészségügy elhanyagolásának veszélyeit. Ami rajtam múlik, igyekszem megtenni, a hozzám forduló polgárok panaszait is tolmácsolva az egészségügyi kormányzat felé. Az egészségügy problémáinak orvoslása a következő évek egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy lehetőséget biztosítsunk arra, hogy aki megbetegszik, minél nagyobb számban meg is gyógyuljon. Hogy ne csak beszéljünk orvosok és ápolók áldozatos munkájáról, hanem végre a bérüket is közelítsük az elvárható színvonalhoz. „ Miért lehet következmények nélkül, látványosan figyelmen kívül hagyni a panaszokat, a szabályok be nem tartását? „
