Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-03-24 / 3. szám
20 Erzsébetváros 2016. március 24. www.erzsebetvaros.hu Helytörténet Ötven évvel ezelőtt, 1966 őszén a VII. Kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság a kerületi gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok végrehajtását vizsgálta, valamint azt, hogy a gyámhatóságok a törvényes előírásoknak megfelelően gondoskodtak-e a veszélyeztetett gyermekek védelméről. A vizsgált intézmények – többek között – a Kazinczy utca 23–25. és a Hernád utca 3. szám alatti iskolák voltak. A kerületi iskolák népi ellenőrzése a szocializmusban A népi ellenőrzési bizottságok társadalmi megbízásként eljáró népi ellenőrök közreműködésével előre meghatározott vizsgálati terv vagy közérdekű bejelentések alapján „az állami szerveknek a fegyelem megszilárdításában, a népvagyon védelmében, a visszaélések leleplezésében” nyújtottak segítséget. A vizsgálat megállapította, hogy a „két iskolában tartott tájékozódás szerint a gyermekvédelmi esetek előidézői: a súlyos lakáskörülmények, a szülő elvállása, a szülők megbetegedése, az alkoholizmus és nem utolsó sorban a szülők erkölcstelen élete” voltak. A kerületi gyámhatóság mind az iskolákkal, mind a rendőrség rendvédelmi előadójával, mind a Hársfa utca 43. szám alatt lévő kerületi Nőtanács helyiségében működő kerületi nevelési tanácsadóval jó kapcsolatot tartott fent. „A Társadalmi Bizottság hathatósan és jól működik. Eredményes tevékenységének elismeréseképpen az ENSZ delegáció török csoportja ennek a bizottságnak tárgyalását fogja a közeljövőben meghallgatni. A tapasztalat az, hogy a Társadalmi Bizottságnak tekintélye van, határozatait a szülők komolyan veszik.” A két iskolában a gyermekvédelmi felelős irányítását az igazgatók látták el, és többször „kezdeményeztek »felelősségre vonást« ott, ahol a szülők hanyagsága nyilvánvaló volt”. A szülők munkahelyén azonban nem mindig segítették az igazgatók munkáját. A Kazinczy utcai iskola vezetője „a külföldiektől kolduló, valutázó gyermekek” ügyében például hiába fordult az IBUSZ személyzeti osztályához. „E megengedhetetlen és a Magyar Népköztársaság tekintélyét lejárató ügyben a Kazinczi-u. iskola igazgatója az IBUSZ személyzeti osztályához fordult, mely 1966. nov. 9-i válaszában lényegében az iskolára hárítja az intézkedés jogát arra vonatkozóan, hogy az IBUSZ irodákban történő koldulás és valutázást az iskola szüntesse meg, mert ez »nevelési« kérdés.” Mintha a kerületi rendőrkapitányság i?úsági és gyermekvédelmi előadója sem vette volna komolyan a valutázó gyermekek ügyében tett panaszt, mert – írásbeli beadvány hiányára hivatkozva – a vizsgálatig nem intézkedett. A jelentés írói szerint az 1964/1965. tanévben a Kazinczy utcai iskolában a legtöbb probléma abból adódott, hogy az V–VII. osztályokban veszélyeztetettként nyilvántartott harminchat problémás gyermek közül mindössze heten jártak napközibe. „Véleményünk szerint év elején szervezettebben kellett volna foglalkozni a problémás gyermekek elhelyezésével, tekintettel arra, hogy ezek nem tanulnak, csavarognak, otthoni ellenőrzésük nincs biztosítva.” A „problémás gyermekek” napközi otthonba helyezése mellett ezen gyermekek felügyeletére az ellenőrök az aktívabb úttörőéletet látták volna megoldásnak, de a hatóságok tétlenségét megunva – az 1962-ben fennállásának 75. évét ünneplő – Hernád utcai iskolában más megoldást választottak. Itt „a felső tagozatos szülők vállalták tanítás után a környék ellenőrzését, az Úttörő mozgalom barkács szakkört létesített kifejezetten a problémás gyermekek részére, valamint »kísérő« párokat hoztak létre.” A Kazinczy utcai iskolában pedig „a szülők bevonásával iskolai vidámpark létesült, a szülők segítenek a segélyt kapó gyermekek bevásárlásánál, kezd kialakulni a szülői aktívák – iskolai szinten – szervezett bevonása is a problémás gyermekek nevelésében”. A Vidám Parkban a „kezelő személyzet nagy része problémás gyermek volt. Ez számukra sok sikerélményt, nagyobb önbizalmat jelentett. Ebbe a munkába sikerült a szülőket is bevonni, sőt kialakult a gyermekvédelmet segítő pedagógusgárda is. […] A sérült gyermekeknek az iskola a vidámpark bevételéből klubnappal egybekötött uzsonnát adott, eljártak kirándulni, cirkuszba stb.” A szülők elvállalták a patronálást a gyermekek felett, a tanács gyermekvédelmi tanfolyamain hét szülő vett részt rendszeresen, a rendőrség küldöttje pedig elbeszélgetett a VIII. osztályos tanulókkal. A legnagyobb felelősség azonban már ekkor is a tanárok vállán volt. „Különösen kiemelendő Faludi Mihály oszt. főnök munkája, így az iskola legveszélyeztetettebb osztályából 1 év alatt olyan közösséget alkotott, hová a tanárok legszívesebben jártak tanítani.” A jelentés írói felismerték, hogy a problémák másik forrása a kerület túlzsúfoltsága volt. 5800 fő/m 2-rel Erzsébetváros Budapest egyik legsűrűbben lakott kerülete volt 1966
