Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)
2015-04-16 / 3. szám
24 Erzsébetváros 2015. április 16. www.erzsebetvaros.hu Aktuális Amiről a korfa mesél Egy kimutatás alapján, mely Erzsébetváros koréves adatait tartalmazza, úgy tűnhet a laikus számára, hogy az elterjedt nézet, miszerint a kerület népessége elöregedett, nem feltétlenül igaz. Kamarás Ferenc nyugalmazott statisztikai főtanácsadót kértük meg, hogy elemezze olvasóinknak az adatokat. Mintha a számok azt mutatnák, hogy kerületünkben elindult valamiféle fiatalodás. A demográfus a népesség korfája alapján tudja jellemezni a népességet, amit én el is készítettem. Nagyon érdekes, sőt sajátos a hetedik kerületi korfa, némileg különbözik Budapestétől is. Igaz ugyan, hogy viszonylag kicsi az időskorú népesség, de a lakosság elöregedését nem csupán az időskorúakkal mérjük, hanem azzal is, hányan vannak a fiatalok és a gyermekkorúak, mert az átlagos életkorban és a népesség struktúrájában ez is számít. Egy népesség úgy is öregedhet, ha nagyon kevés a gyermek vagy túl sok az időskorú. A sajátos a népességszerkezet itt azt jelenti, hogy valóban kevés az időskorú, ezzel szemben jóval alacsonyabb a gyermekkorúak aránya, a 20 év alattiaké még a fővárosi átlagnál is alacsonyabb. Ezzel szemben a 20 és 40 év közötti népesség aránya igen magas, sőt magasabb a fővárosi átlagnál. Az a furcsa, hogy éppen ők azok, akik potenciális szülők lehetnek, a gyerekek mégis nagyon kevesen vannak. Egyszerűen összeszűkül a korfa alja. Ebből adódik, hogy a kerület születési arányszáma alacsonyabb a budapestinél, ám a mortalitása (halandósága) magasabb. Azért furcsa ez a jelenség, mert a népesség nem öreg, tehát a halálozási arányszámnak is alacsonynak kellene lennie, az mégis magasabb, mint Budapest egészének. Mit jelent mindez? Ha megnézzük, hogyan alakult az elmúlt tíz évben a születések és halálozások száma Erzsébetvárosban, kiderül, hogy folyamatosan csökken a népesség. A természetes fogyást bizonyos mértékig a vándorlási egyenleg korrigálhatja, ami azt mutatja, hányan költöznek be vagy ki a kerületből. Például 2013ban pozitív volt ez az egyenleg, mert sokan beköltöztek, ám egy év múlva már több volt a kiköltöző. Ezenkívül az eltartottsági mutató fontos még, vagyis az, milyen eltartási terhe van az aktív korú népességnek. Ebből a szempontból kedvezőbb a helyzet, de ez demográfiailag nem feltétlenül optimális, mert kevés a gyermek, így alacsony a gyermekkorúak eltartási terhe. De mivel az időskorúak aránya is alacsony, ez az eltartási teher is ideális. Az öregedési mutató – ami megmutatja, 100 gyermekkorúra hány időskorú, 65 éves és ennél idősebb lakos jut – viszont kedvezőtlen: 100 gyerekre közel 190 időskorú jut. Mindez azért van így, mert Erzsébetvárosban igen alacsony a 15 év alatti gyermekek száma és aránya. Mi a kerület átlagéletkora? A kerület lakosságának átlagos életkora 2014 januárjában összességében 42,6 év, a hölgyeknél 44,4 év, a férfiaknál pedig 40,5 év. Milyen tendenciára utalnak a számok? Amennyiben ez a korstruktúra hos zszabb távon fennmarad, akkor az elkövetkező 10–20 évben felgyorsul majd az elöregedési folyamat Erzsébetvárosban. Mindez persze erősen függ a gyermekvállalási kedvtől is, ezért arra kellene törekedni, hogy a kívánt gyermekek meg tudjanak születni. A másik fontos tényező a mortalitás csökkentése, mégpedig egy egészségtudatos társadalom kialakításával, amelyben az egészség értéket jelent.
