Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)

2015-03-26 / 2. szám

Erzsébetváros 2015. március 26. www.erzsebetvaros.hu A‍ ‍k‍e‍r‍ü‍l‍e‍t‍b‍ő‍l‍ ‍j‍e‍l‍e‍n‍t‍j‍ü‍k‍ Ú‍j‍ ‍s‍o‍r‍o‍z‍a‍t‍o‍t‍ ‍i‍n‍d‍í‍t‍u‍n‍k‍ ‍A‍ ‍k‍e‍r‍ü‍l‍e‍t‍b‍ő‍l‍ ‍j‍e‍l‍e‍n‍t‍j‍ü‍k‍ ‍c‍í‍m‍m‍e‍l‍,‍ ‍m‍e‍l‍y‍b‍e‍n‍ ‍b‍e‍m‍u‍t‍a‍t‍j‍u‍k‍,‍ ‍h‍o‍g‍y‍ ‍a‍z‍ ‍ a‍k‍t‍u‍á‍l‍i‍s‍ ‍h‍ó‍n‍a‍p‍b‍a‍n‍ ‍t‍ö‍r‍t‍é‍n‍t‍ ‍e‍s‍e‍m‍é‍n‍y‍e‍k‍r‍ő‍l‍ ‍m‍i‍t‍ ‍ő‍r‍i‍z‍t‍e‍k‍ ‍m‍e‍g‍ ‍a‍z‍ ‍ö‍t‍v‍e‍n‍,‍ ‍s‍z‍á‍z‍ ‍é‍v‍v‍e‍l‍ ‍e‍z‍e‍l‍ő‍t‍t‍ ‍ a‍ ‍k‍e‍r‍ü‍l‍e‍t‍b‍e‍n‍ ‍k‍e‍l‍e‍t‍k‍e‍z‍e‍t‍t‍,‍ ‍j‍e‍l‍e‍n‍l‍e‍g‍ ‍B‍u‍d‍a‍p‍e‍s‍t‍ ‍F‍ő‍v‍á‍r‍o‍s‍ ‍L‍e‍v‍é‍l‍t‍á‍r‍ ‍(‍B‍F‍L‍)‍ ‍ő‍r‍z‍é‍s‍é‍b‍e‍n‍ ‍l‍é‍v‍ő‍ ‍ i‍r‍a‍t‍o‍k‍.‍ ‍A‍z‍ ‍é‍r‍d‍e‍k‍e‍s‍s‍é‍g‍e‍k‍ ‍k‍ö‍z‍ü‍l‍ ‍c‍s‍e‍m‍e‍g‍é‍z‍ü‍n‍k‍ ‍m‍a‍j‍d‍ ‍m‍i‍n‍d‍e‍n‍ ‍l‍a‍p‍s‍z‍á‍m‍b‍a‍n‍.‍ ‍E‍z‍ú‍t‍t‍a‍l‍ ‍1‍9‍6‍5‍ ‍ m‍á‍r‍c‍i‍u‍s‍á‍n‍a‍k‍ ‍p‍á‍r‍t‍i‍r‍a‍t‍a‍i‍t‍ ‍v‍e‍s‍s‍z‍ü‍k‍ ‍g‍ó‍r‍c‍s‍ő‍ ‍a‍l‍á‍.‍ A Kádár-rendszerben a hírek szállítá­sáról, értelmezéséről, azok egyénhez való eljuttatásáról, az információ­áramlás mechanizmusának kialakítá­sáról, sőt, a közhangulatra gyakorolt hatásuknak ellenőrzéséről a legfelsőbb szervektől a pártalapszervekig terjedő agitációs és propagandahálózat felelt. A vonatkozó tájékoztatók felhívták az agitátorok figyelmét arra, hogy ne csak a kényes kérdésekről számolja­nak be, de a hétköznapok fontosabb eseményeiről is. A tapasztalatszerzés és továbbítás eszközei az írásos és szóbeli jelentések, vizsgálatok, felmérések, a különböző rendezvényeken való részvétel, illetve az emberekkel való beszélgetések voltak. Az ellenőrzés egyik eszköze a hangu­latjelentés volt, melyek készítői – akik gyakran nem rendelkeztek megfelelő értékelési készséggel és bátorsággal – megrendelésre dolgoztak, így feltéte­lezhető, hogy inkább azt írták, amit a felsőbb szerv olvasni akart, és el kívánt hitetni az olvasókkal. A szerzők a maguk által konstruált történeteket adták elő, ezért a hangulatjelentése­ket nem használhatjuk kizárólagos forrásként, a történész számára csak kiegészítő forrásul szolgálhatnak. A rendre ismétlődő iratmegsemmi­sítési felszólítás ellenére olvashatunk például a lakosság helyzetéről, a köz­területek állapotáról vagy a kereske­delmi anomáliákról, de a nemzetközi politikai helyzet vagy a sportesemé­nyekre érkezett reakciók is gyakori témái voltak e jelentéseknek. A kerület közvéleménye viszony­lag gyorsan reagált az amerikaiak 1965. február–márciusi vietnámi beavatkozására. Nem találtak viszont választ a k ína i diákoknak a Vietnámi Demokratikus Köztársaság ellen irányuló, a Szovjetunióban rendezett tüntetés é re és zavarkeltés é re [sic!], valamint arra, mennyiben „sikerült közeledést elérni a nemzetközi munkás­mozgalom és a Kínai Kommunista Párt között felmerülő nézeteltérések felszámo­lásában […]” . A háború mellett a legkülönlegesebb nemzetközi hír a világűrre vonat­kozott: a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (=KPM) dolgozói már ebben a hónapban üdvözölték, hogy Alekszej Leonov 1965. március 18-án a Voszhod–2-ről megtette a világ első űrsétáját. A művészek a művész státus z meg­szüntet ése miatt „tüntettek” , az autó­buszüzem dolgozói pedig arra sarkall­ták a felettes pártbizottságokat, hogy változtassanak azon, hogy a „színdara­bok többsége intellektuális problémákat tárgyal, az értelmiség »vívódásaival« foglalkozik.” A közvélemény – a politika és a kul­túra mellett – természetesen a minden­napi ellátással is foglalkozott. A „széles körben” tájékozott lakosság a „vaj, tejfel és túró hiányról” panaszkodott, ezt a hírt a kerületiek a száj- és körömfá­jásjárvánnyal magyarázták. Többen visszaélésekről számoltak be, és arról, hogy a pénztárnál árusítják a vajat. A sportélet a hatvanas években sem csak pozitív híreket adott. Az MSZMP VII. Kerületi Végrehajtó Bizottsága 1965. március 17-én – töb­bek közt – a „kiemelt sportegyesületek nevelő munkája” témában ülésezett. Bár az előterjesztés bizakodó volt, a kerületi vezetők nem voltak ilyen optimisták. Egyesek a sportolók és a sportvezetők ideológiai felkészültsé­gét hiányolták, mások az Egyetértés Sportegyesületet patronáló vendéglá­tóipart korholták azért, mert nem vet­ték tudomásul, hogy az Egyetértés az ő irányításuk alá tartozik. Ezenkívül a klubhűség hiányát és a klubsoviniz­must kárhoztatták. Csak a labdarú­gást tartották minőséginek, a többi szakosztály szerintük csak formálisan működött. Március második felében a pártszer­vek már a szocialista korszak egyik legfontosabb állami ünnepével foglal­koztak, megkezdődött a készülődés a „felszabadulás” huszadik évfordulójá­nak megünneplésére. A KPM dolgozói a „20 esztendő küzdelmes harcát és eredményeit” például tárgyjutalommal és emléklappal ismerték el. Rácz Attila 1965. március 26 Helytörténet

Next

/
Thumbnails
Contents