Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)
2015-03-26 / 2. szám
házat csinálok itt. Csak én a kirakatban vagyok, ő meg nem. Ezt tudni kell. A színház látványos terep; tudom, hogy nem csináljuk rosszul, hogy fontosabb a kerületnek, mint régebben volt, hogy szorosabb a kapcsolatunk Erzsébetvárossal, mint korábban; tudom, hogy az Örkény Kert mindenkinek szívügye, de akkor is meghat, hogy Erzsébetváros úgy érzi, szeretné ilyen formában megköszönni éppen az én munkámat. A Pál Utcai Fiúkban – az ugyan a Ferencvárosban játszódik – Ács Feriék elmennek meglátogatni a beteg Nemecseket, és annak édesanyja csokoládét akar adni nekik. Ács Feri ezt mondja: „Nekünk ezért nem jár csokoládé”, és szalutál. Nekem sem jár semmi, de jól esik ez a visszajelzés. A fővárosi színházak között sikerült az Örkényt oda pozícionálni, ahova szerette volna? Nagyjából igen. A prózai, művészszínházak között nem érdektelen, amit csinálunk, de a változásnak, a fejlődésnek sosincs vége. Ez a szakma nem olyan, mint a sport, hogy valaki első lesz, és övé a kupa. Oda lyukadtunk ki, ahol elkezdtük a beszélgetést: sok örömöm van az Örkény színházban, de elégedett nem vagyok. Vattamány Zsolt polgármester adta át a díszpolgári címet Mácsai Pál nemcsak ötletgazdaként, de fellépőként is rendszeres résztvevője az Örkény Kertnek 11 www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2015. március 26. Portré
