Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)

2015-12-17 / 11. szám

ERZSÉBETVÁROS » 2015 DECEMBER 14 AKTUÁLIS Advent. ‍K‍ö‍z‍e‍l‍e‍d‍n‍e‍k‍ ‍a‍z‍ ‍ü‍n‍n‍e‍p‍e‍k‍,‍ ‍s‍ő‍t‍ ‍m‍á‍r‍ ‍b‍e‍n‍n‍e‍ ‍i‍s‍ ‍v‍a‍g‍y‍u‍n‍k‍.‍ ‍ S‍z‍é‍p‍ ‍f‍é‍n‍y‍e‍k‍k‍e‍l‍ ‍j‍e‍l‍z‍i‍ ‍a‍ ‍v‍á‍r‍o‍s‍ ‍a‍ ‍k‍é‍s‍z‍ü‍l‍ő‍d‍é‍s‍t‍.‍ ‍D‍e‍ ‍n‍e‍m‍ ‍m‍i‍n‍d‍e‍n‍h‍o‍l‍,‍ ‍ é‍s‍ ‍n‍e‍m‍ ‍m‍i‍n‍d‍e‍n‍k‍i‍n‍e‍k‍ ‍j‍e‍l‍e‍n‍t‍i‍k‍ ‍u‍g‍y‍a‍n‍a‍z‍t‍ ‍e‍z‍e‍k‍ ‍a‍ ‍f‍é‍n‍y‍e‍k‍.‍.‍.‍ Ne csak karácsonykor Jártamban-keltemben én is eljutok olyan helyekre, ahova nem ér el a kör­úti csillogás, és belegondoltam, vajon mi lehet azokban a házakban, ame­lyekben még a remény is feketében mutatkozik. Sajnos egész évben keve­set gondolunk a szegények sorsára, be­szélni is alig beszélünk róluk, alig hal­lunk felőlük. Néha felreppen egy-egy jó hír velük kapcsolatban, mert van­nak adakozók és érzékeny emberek. A sötét utcákon séta közben igyekeztem racionálisan megközelíteni a problé­mát, hiszen hiszek abban, hogy a jobb sorsú emberek között nagyon sokan vagyunk empatikusak és toleránsak is. Gondolataimat így kezdtem: „Mi lenne, ha...” „Jó lenne, ha...” és rájöttem, hogy a ha-val kezdett mondatok csak álmodozást jelentenek, és én nem ál­modozni akarok, végre valódi megol­dásokat akarok látni. Nem csak egy ün­nep kapcsán szeretném megélni, hogy a társadalmi problémáink eltűnnek a gyertyák fényével, és nem 3-4 napon ke­resztül hinni, hogy olyan országban, vi­lágban élek, ahol nincsenek szegények, kirekesztettek és magányosak. Mi, emberek, hajlamosak vagyunk elfelejteni dolgokat, főleg ha már/még nem érint minket. Érdekes, hogy a ne­héz helyzetben lévők sokkal könnyeb­ben érzik át a többiek problémáit. Ami­kor bennünk is elhalványul a remény fénye, akkor találunk olyan embert, akinek hasonló vagy rosszabb sorsa van, mint nekünk. És felvillan a szolidaritás, az empátia, a szeretet, melyek természe­tesen mindenkinél mást és mást jelente­nek egy adott szituációban. Moldován László KÍVÁNOK MINDEN­KINEK BOLDOG ÜNNEPEKET! De ezen túl kívá­nom, legyen más ez a világ! Legyen egész évben annyi boldogság és ragyogás mindenki­ben, hogy képesek legyünk véghezvinni a‍ ‍j‍ö‍v‍ő‍b‍e‍n‍ ‍b‍e‍k‍ö‍­v‍e‍t‍k‍e‍z‍ő‍ ‍i‍g‍a‍z‍á‍n‍ ‍j‍ó‍ ‍ társadalmi változá­sokat. Amiért már mi is tehetünk, és teszünk is valamit.

Next

/
Thumbnails
Contents