Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)

2015-12-17 / 11. szám

4 Erzsébetváros 2015. december 17. www.erzsebetvaros.hu T‍á‍n‍c‍c‍a‍l‍ ‍ü‍n‍n‍e‍p‍e‍l‍t‍é‍k‍ ‍S‍i‍s‍s‍i‍t‍ Negyedik alkalommal ren­dezték meg a Sissi Őszi Tánchetet a Bethlen Téri Színházban november köze­pén. A fesztivál házigazdája a Közép-Európa Táncszínház volt, de egy-egy előadással bemutatkozott a Kecskemét City Balett, a GG Tánc Eger, a Miskolci Balett, a Nyír­egyházi Táncművészeti Szakközépiskola, a Duna Táncműhely és a Bihari János Táncegyüttes is. Ez utóbbi előadást az önkor­mányzat képviseletében meg­tekintette dr. Vető Marietta alpolgármester is. „1954-ben talán húszan, huszonketten kezdtük, ma pedig már gyermekegyütteseinkkel együtt több mint kétszázan vagyunk, így reményked­hetünk, hogy műhelyünk szelleme, otthont adó melege nemzedékeken át öröklődik. Együttesünk a kezdetektől a magyar néptánckincs színpadi megjelenítésének útjait keresi. A néphagyomány számunkra nem csupán történeti doku­mentumgyűjtemény, archív anyag, hanem újabb és újabb néptáncalkotások forrása. A népművészet értékeinek végtelenül gazdag tárházából meríteni és a magyar nép­zene, néptánc sokszínűségét, táji változatait megeleveníteni a színpadon, ez együttesünk munkájának értelme és szép­sége” ‒ fogalmazott Novák Ferenc koreográfus, a Bihari János Táncegyüttes alapítója. A Sissi Őszi Tánchét kísé­rőprogramjaként az ART+ Cinema filmvetítéseket szervezett, és nyitott tánckur­zusokkal is várták a táncolni szeretőket. Aktuális A‍ ‍l‍e‍g‍i‍d‍ő‍s‍e‍b‍b‍ ‍m‍a‍g‍y‍a‍r‍ ‍ p‍á‍l‍y‍a‍k‍e‍z‍d‍ő‍ ‍k‍ö‍l‍t‍ő‍ November 19-én különle­ges eseménynek adott otthont a Peterdy utcai Idősek Ott­hona: itt mutatták be Mészá­ros Sámuel „Elfojtott szó” című első kötetét. A 86 éves férfinégy évvel ezelőtt, fele­sége elvesztése után kezdett el verseket írni. „A versek állnak hozzám a legközelebb az összes irodalmi műfaj közül. Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Csokonai Vitéz Mihály és Ady Endre szívemhez közel álló szerző volt már az iskolá­ban is. Petőfitől és Aranytól a mai napig tudok idézni kapás­ból tizenöt-húsz verset, s még sok költő műve van a fejem­ben, pedig hetven éve tanul­tam őket. Itt élnék is kritikával: nem értek egyet azzal, hogy sok iskolában nem kérnek memo­ritert, vagy nem megfelelően kérik számon a verseket. Ahogy egy nagy költő fogalmazott: a memoriterek a „tanulás mara­dandó kincsei”. Természetesen akkoriban, amikor én voltam iskolás, még vasfegyelemmel okítottak a tanárok, ma már a kukoricára térdepeltetés, a nád­pálca vagy a körmös elképzelhe­tetlen lenne. Nagyon mozgé­kony, kalandokkal teli életem volt: Diósgyőrben, a természet közelségében nőttem fel, sok testvérrel egy nagycsaládban. Átéltem a második világhábo­rút, az 50’-es évek elején szol­gáltam a katonaságnál, dolgoz­tam egy magánkereskedésben, majd évtizedeken keresztül a Diósgyőri Gépgyár alkalmazott különböző pozíciókban, szak­szervezetis is voltam. A fele­ségem szülei betegek lettek, velük is kellett törődni, éppúgy, mint az időközben megörege­dett édesanyámmal. Munka és család mellett felüdülés volt a nyugdíjas lét, de akkor már jöt­tek az unokák, az idősek min­dennapos gondjai, a ház körüli munkák” – mondta lapunk­nak Mészáros Sámuel, aki úgy fogalmazott: azért kezdett 80 éves kora felett írni, mert koráb­ban nem volt rá késztetése. S‍z‍ö‍g‍i‍ ‍C‍s‍a‍b‍a‍ ‍s‍z‍í‍n‍h‍á‍z‍i‍g‍a‍z‍g‍a‍t‍ó‍ ‍é‍s‍ ‍d‍r‍.‍ ‍V‍e‍t‍ő‍ ‍M‍a‍r‍i‍e‍t‍t‍a‍ ‍a‍l‍p‍o‍l‍g‍á‍r‍m‍e‍s‍t‍e‍r‍ S‍o‍k‍a‍k‍a‍t‍ ‍v‍o‍n‍z‍o‍t‍t‍ ‍ a‍ ‍B‍i‍h‍a‍r‍i‍ ‍T‍á‍n‍c‍e‍g‍y‍ü‍t‍t‍e‍s‍ ‍e‍l‍ő‍a‍d‍á‍s‍a‍ A‍z‍ ‍i‍d‍ő‍s‍e‍k‍ ‍o‍t‍t‍h‍o‍n‍á‍b‍a‍n‍ ‍a‍ ‍k‍ö‍l‍t‍ő‍ ‍u‍n‍o‍k‍á‍j‍a‍,‍ ‍ M‍é‍s‍z‍á‍r‍o‍s‍ ‍M‍á‍r‍t‍o‍n‍ ‍m‍u‍t‍a‍t‍t‍a‍ ‍b‍e‍ ‍a‍ ‍v‍e‍r‍s‍e‍s‍k‍ö‍t‍e‍t‍e‍t‍

Next

/
Thumbnails
Contents