Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)
2015-12-17 / 11. szám
4 Erzsébetváros 2015. december 17. www.erzsebetvaros.hu Tánccal ünnepelték Sissit Negyedik alkalommal rendezték meg a Sissi Őszi Tánchetet a Bethlen Téri Színházban november közepén. A fesztivál házigazdája a Közép-Európa Táncszínház volt, de egy-egy előadással bemutatkozott a Kecskemét City Balett, a GG Tánc Eger, a Miskolci Balett, a Nyíregyházi Táncművészeti Szakközépiskola, a Duna Táncműhely és a Bihari János Táncegyüttes is. Ez utóbbi előadást az önkormányzat képviseletében megtekintette dr. Vető Marietta alpolgármester is. „1954-ben talán húszan, huszonketten kezdtük, ma pedig már gyermekegyütteseinkkel együtt több mint kétszázan vagyunk, így reménykedhetünk, hogy műhelyünk szelleme, otthont adó melege nemzedékeken át öröklődik. Együttesünk a kezdetektől a magyar néptánckincs színpadi megjelenítésének útjait keresi. A néphagyomány számunkra nem csupán történeti dokumentumgyűjtemény, archív anyag, hanem újabb és újabb néptáncalkotások forrása. A népművészet értékeinek végtelenül gazdag tárházából meríteni és a magyar népzene, néptánc sokszínűségét, táji változatait megeleveníteni a színpadon, ez együttesünk munkájának értelme és szépsége” ‒ fogalmazott Novák Ferenc koreográfus, a Bihari János Táncegyüttes alapítója. A Sissi Őszi Tánchét kísérőprogramjaként az ART+ Cinema filmvetítéseket szervezett, és nyitott tánckurzusokkal is várták a táncolni szeretőket. Aktuális A legidősebb magyar pályakezdő költő November 19-én különleges eseménynek adott otthont a Peterdy utcai Idősek Otthona: itt mutatták be Mészáros Sámuel „Elfojtott szó” című első kötetét. A 86 éves férfinégy évvel ezelőtt, felesége elvesztése után kezdett el verseket írni. „A versek állnak hozzám a legközelebb az összes irodalmi műfaj közül. Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Csokonai Vitéz Mihály és Ady Endre szívemhez közel álló szerző volt már az iskolában is. Petőfitől és Aranytól a mai napig tudok idézni kapásból tizenöt-húsz verset, s még sok költő műve van a fejemben, pedig hetven éve tanultam őket. Itt élnék is kritikával: nem értek egyet azzal, hogy sok iskolában nem kérnek memoritert, vagy nem megfelelően kérik számon a verseket. Ahogy egy nagy költő fogalmazott: a memoriterek a „tanulás maradandó kincsei”. Természetesen akkoriban, amikor én voltam iskolás, még vasfegyelemmel okítottak a tanárok, ma már a kukoricára térdepeltetés, a nádpálca vagy a körmös elképzelhetetlen lenne. Nagyon mozgékony, kalandokkal teli életem volt: Diósgyőrben, a természet közelségében nőttem fel, sok testvérrel egy nagycsaládban. Átéltem a második világháborút, az 50’-es évek elején szolgáltam a katonaságnál, dolgoztam egy magánkereskedésben, majd évtizedeken keresztül a Diósgyőri Gépgyár alkalmazott különböző pozíciókban, szakszervezetis is voltam. A feleségem szülei betegek lettek, velük is kellett törődni, éppúgy, mint az időközben megöregedett édesanyámmal. Munka és család mellett felüdülés volt a nyugdíjas lét, de akkor már jöttek az unokák, az idősek mindennapos gondjai, a ház körüli munkák” – mondta lapunknak Mészáros Sámuel, aki úgy fogalmazott: azért kezdett 80 éves kora felett írni, mert korábban nem volt rá késztetése. Szögi Csaba színházigazgató és dr. Vető Marietta alpolgármester Sokakat vonzott a Bihari Táncegyüttes előadása Az idősek otthonában a költő unokája, Mészáros Márton mutatta be a verseskötetet
